Mi van akkor ha valaki érdekből keresi Istent? Ha érdekből próbál hinni?

teljesen mindegy hogy mi okból keresed Istent

Őt nem lehet átverni :)

amúgy csak szólítsd meg, beszélgess vele és kiderül majd hogy valóban létezik, vagy ez csak mese

egy próbát megér

nekem bejött :)

Kedves Kérdező

Szeretnék neked segíteni, és a kérdésedre választ adni.

a válaszokkal pedig azt kezdesz amit jónak látsz.

Érdekből:

Ha valaki érdekből keresi Istent az máris Sátánnak adott igazat.Ugyan is ha ismered a Jób könyvét, akkor tudod, hogy ott Sátán pont erre tér ki a mondani valójában:

az emberek érdekből szolgálják Istent...

Persze itt anyagi érdekekről van szó.

aki pedig félelemből szolgálja, az nem szereti a teremtőjét. Hiszen a Teremtő jól ismeri a formáltatásunkat,

Ez a vers jól mutatja ezt:

(1János 4:18, 19) 18 A szeretetben nincs félelem, hanem a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem akadályozólag hat. Valóban, aki fél, nem lett tökéletes a szeretetben. 19 Ami minket illet, mi azért szeretünk, mert először ő szeretett minket.

Elkerülni az örök szenvedést:

Aki ismeri a Bibliát Isten szavát, az tudja, hogy ilyen nincs.

Ádámnak azt mondta, hogy ha nem engedelmeskedik a halál lesz a büntetése, és vissza tér a porba, mert onnan vétetett, és nincs tovább.

Isten nem szadista, hogy élőlényeket kínozzon a tűzbe, és egyébként is a tűzben eddig lehet égetni valakit, vagy valamit?

amíg meg nem semmisül...És utána nincs semmi.

A tűz pedig fizikai fájdalmat okoz, de ha lenne lélek halhatatlanság , egy szellemi testnek nem lehet fizikai fájdalmat okozni...

A teremtő legfőbb tulajdonsága a szeretet, s Ő boldog Isten és azt szeretné, ha a teremtményei is boldogok lennének.

s nagyon jól rátapintottál a kérdéseddel, ha valaki Ismeri Istent az nem fél.

Igen meglehet ismerni.

Jézus azt mondta:

(János 17:2, 3) . . .. 3 Az pedig az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról.

Vannak dolgok amiket az ember nem fog sosem felfogni sem megérteni, mivel nekünk vannak korlátaink.

De amit meglehet róla emberi ésszel érteni és felfogni azt közli az emberekkel, Sőt kifejezetten szeretné ha megismernénk Őt.

Ilyen az akarata, szándéka, személyisége, gondolkodás módja Stb. Ezekről ismeretet ad számunkra a biblián keresztül.

Tudja, hogy hiszünk-e?

Misebb természetesebb.

Ő mint a szívek vizsgálója mindenkinél, még saját magunknál is jobban ismer minket.

Ha betartod a kéréseit, az tettekkel jár, Úgy nem lehet valamit be tartani, ha nem csinálsz semmit.

Jakab a következőkre kapott ihletést:

(Jakab 2:18) 18 De valaki majd azt mondja: „Neked hited van, nekem meg cselekedeteim. Mutasd meg nekem a hitedet a cselekedetek nélkül, én pedig megmutatom neked hitemet a cselekedeteim által.”

a hit ismeret által van

(Róma 10:17) 17 Így hát a hit a hallottakat követi. . . .

Először meg kell értenie, mit mond a Biblia, majd ha gondosan tanulmányozza, meggyőződhet a megbízhatóságáról, így megszilárdulhat a hite.

Róma 10:10: „ Az ember . . . a szívével gyakorol hitet.” (Aki azért elmélkedik Isten dolgain, hogy értékelést fejlesszen ki azok iránt, az jelképes szívébe vési azokat.)

A hit nem egyenlő hiszékenységgel

Az igazi hit alapfeltétele az ismeret. Ilyen ismeret birtokában Isten ígéreteit annyira valóságosnak fogjuk tekinteni, mintha csak látnánk. A hit tehát megszerezhető. Abból származik, ha olvasunk és hallunk Istenről és az emberiségre vonatkozó csodálatos szándékairól

Ahogy nő a hited, olyan arányban tapasztalod majd a Biblia olvasásának hasznosságát.

Jézus élte azt amiben hitt, nem csak mondta.

aki Őt követi, az éli a hitét, ez egy életforma.

Az utolsó kérdésedre pedig határozott NEM válasz.

Talán tudtam segíteni.

Katy weaver

Isten?

Az meg mi?

Tegyük fel, hogy Isten azt szeretné, ha minden ember hinne benne. Ez számára egy nagyon fontos dolog. Mivel mindenható, ezért ha Isten azt szeretné, hogy minden ember higgyen benne, minden ember hinne benne. Azonban a világon vannak ateistáik is. Ergo Isten mégsem szeretné, hogy mindenki higgyen benne: Nem létezik mindenható, akinek fontos, hogy higgyünk benne.

Vagy nem mindenható (kérdés, hogy így nevezhető-e Istennek?), vagy lesz*r minket.

"Félelemből hinni", hm, érdekesen fogalmaztad. A félelem és a hit tulajdonképpen ugyanarról a tőről fakad, csak a hit egy pozitív, a félelem pedig negatív változat, úgy is lehetne mondani, hogy a félelem az hit, negatív formában. Mind a kettőnek az a lényege, hogy a meggyőződés erejével valóra vált az ember életében bizonyos nem látott dolgokat. Nem véletlen, hogy így fogalmaz Salamon a Példabeszédek könyvében:

"Péld 10:24 Amitől retteg az istentelen, az esik ő rajta; amit pedig kívánnak az igazak, meg lesz."

És az sem véletlen, hogy a Bibliában - ha jól tudom - 365-ször szól úgy Isten üzenete: "Ne félj!" :)

Azt tudni kell, hogy a bűnbeesés előtti állapotban az embernek az Istenhez való természetes viszonyulása a teljes bizalom volt: a Teremtés könyvében azt olvashatjuk, teljesen normális volt, hogy rendszeresen találkoztak és beszélgettek. Viszont a bűnbeesés után - annak egyik legelső következményeként! - az Istentől való félelem lett az ember "természetes" (valójában pedig természetellenes) viszonyulása Istenhez.

Szerintem tehát, ha azért kezded Istent keresni, mert félsz a haláltól vagy a kárhozattól, az önmagában még nem rossz kezdet, és senki nem hibáztatható érte, mert ez magából a szüleinktől örökölt hiábavaló, bűnös természetünkből következik. Viszont addig nem fogsz tudni egyről a kettőre lépni, míg a félelem helyét el nem foglalja a hit és a szeretet.

Jézus a földi szolgálata során megadta a választ arra a kérdésre, hogy ez hogyan tud megvalósulni. Én úgy gondolom, hogy ez mindenkivel megtörténik, aki befogadja Jézust a szívébe és újjászületik. Ez az út pedig a KEGYELEM megtapasztalása. Pont azért lett minden ingyen kegyelemből elérhető a számunkra, mert egyedül ez tudja az ember természetét gyökeresen megváltoztatni. Ezt saját tapasztalatommal is megerősíthetem, mert úgy érzem, onnantól kezdve szeretem Istent, hogy megtapasztaltam az Ő kegyelmét!

Ezt Jézus így fogalmazta egyik példázatának konklúziójában (érdemes elolvasni az egészet a Lukács 7. fejezetben):

"Luk 7:47 (...) Neki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret."

Ez volt a zsidóknak adott Törvény nagy tanulsága is (ahogy Pál apostol kifejti a Rómabeliekhez írt levelében), hogy bár nem a Törvény volt rossz, de arra nem volt alkalmas, hogy megváltoztassa az emberek természetét. Megmutatta a helyes irányt, amit követni kellett volna, de az emberek képtelenek voltak betartani és megigazulni általa.

Viszont Jézus Krisztus kegyelme által valósággal fel tud szabadulni az ember a bűntől és a bűn következményétől, a haláltól - ezáltal a kárhozattól való félelemtől is.

De mit jelent a kegyelem?

Csak gondoljunk rá köznapi értelemben, bár ma, mivel már nincs halálbüntetés (legalábbis nálunk), ezért kissé gyengült a szó ereje: de nyilván ahhoz, hogy kegyelmet kapjak, kell lennie egy valóságos, végrehajtható ítéletnek, és egy felhatalmazott személynek, aki úgy dönt, hogy bár jogszerűen az ítéletet végre kellene hajtani, de ő most nekem megkegyelmez.

Fordítsuk le most szellemi értelemben: a kegyelem átéléséhez az első lépés az, hogy elfogadjam, hogy már halott vagyok. Mintha a halálsoron lennék, és lenne róla egy aláírt papír egy jogerős ítélettel, hogy ki fognak végezni. A megtérés is azzal kezdődik, hogy az ember felismeri, hogy az eddigi élete alapján, ha most azonnal Isten ítélőszéke elé kellene állnia, és számot adnia a tetteiről, bizony akadnának bűnök, amelyekért felelnie kell. Amíg ezt nem ismeri el az ember, addig nem is tud megtérni, mert ha nem tudja elfogadni, hogy bűnös, akkor nem is érti, hogy miért lenne szüksége a kegyelemre.

Ha már elfogadtam, hogy halott vagyok, hogy jogszerűen meg kellene halnom és el kellene kárhoznom, mert ezt érdemelném - akkor hála Istennek, Neki van egy jó híre számomra: Jézus már meghalt "áldozati bárányként" minden egyes emberért, és halálakor rajta voltak az én bűneim is, ami azt jelenti, hogy tulajdonképpen nekem nem muszáj már bűnhődnöm, mert kiváltottak! És ahhoz, hogy ez érvénybe lépjen, nem kell mást tennem, mint azonosulnom Jézus halálával: nekem kellett volna ott lennem és nem Neki, én érdemeltem volna azt, amit Ő kapott, az az én jogos büntetésem volt, és nem az Övé.

Amikor ezt megteszi az ember, hogy azonosul Jézus halálával, akkor, mivel Jézus a halála után feltámadott a halálból, Isten kész elintézni a számára a Jézus feltámadásával való azonosulást is! Ahogy mondta Ezékiel próféta által: "Ez 36:26 És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.

Ez 36:27 És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek."

Ezért hívják a megtérést (és ami hozzá tartozik, a megkeresztelkedést) "újjászületésnek", mert ahogy Jézus mondta, ahhoz, hogy az ember örök életet kaphasson, "szükséges újonnan születnie", mert az ótermészet és az ószív nem alkalmas a szent életre, hanem csak az Isten által adott új természet és új szív. Mert a már születésünktől bűnös ótermészetünkbe a romlott vágyak és kívánságok vannak "beleírva", az új természetünkbe pedig Isten törvényei! Ezért lehetséges az, hogy a keresztények a Tóra 613 parancsolatának betartása nélkül is képesek szent és feddhetetlen életet élni. (Arra most nem térek ki, hogy ez miért nem működik jelenleg 100%-osan, de az biztos, hogy sokkal jobban működik, mintha az ótermészetünkkel, félelemből, próbálnánk Istent szolgálni!)

Ezért, próbálva a konkrét kérdéseidre is válaszolni, a legfontosabb mindenekelőtt a szívből való megtérés, a kegyelemből való megigazulás és a víztől és Szent Lélektől való újjászületés. Ezek a legalapvetőbb lépések. Nyilván az már, hogy az ember elmenjen egy keresztény közösségbe és vállalja, hogy meg akar térni, előfeltételezi, hogy hisz abban, hogy Jézus a Megváltó, akit Isten küldött. De a megtérés után, bár nagyon különböző utak vannak, de szinte mindezek a kérdések, amelyeket feltettél, sokkal könnyebbekké válnak, mert Jézus megváltói műve azt is jelenti, hogy a terheinket levette rólunk, és már csak az Ő "könnyű és gyönyörűséges" igáját kell hordanunk! Ami azt jelenti például, hogy nem kell azon küzdeni, erőlködni, hogy legyen hited, mert a hit az Istentől kapott kegyelmi ajándékok közé tartozik, amit először "mustármag" formájában kapsz, és ha megőrzöd, és táplálod (pl. Biblia olvasásával, prédikációk hallgatásával, imával), akkor mindig egyre nagyobb lesz, "fává növekszik".

A másik lényeges kérdéskör, amire kitértél, hogy hogyan kéapes az ember megismerni Istent. Jól érzed, hogy értelemmel nem vagyunk képesek befogadni, viszont van egy még fontosabb részünk, a szellemünk, illetve a szívünk, amely közvetlenül Istentől származó része az embernek, és mint ilyen, képes Ővele kapcsolatba lépni és Őt egyre jobban megismerni. Teljesen megismerni, "kiismerni" soha nem fogjuk, az örökkévalóságban sem, mert Isten minden értelemben végtelen! Egy embert is 30-40-50 év alatt csak nagyjából tudsz megismerni, de olyan gyakorlatilag nem létezik, hogy mindent tudj róla és tökéletesen ismerj egy embert. Most akkor képzeld el ugyanezt az ismerkedési folyamatot olyasvalakivel, aki végtelenül sokoldalúbb, bölcsebb, intelligensebb egy embernél, ráadásul nem volt kezdete sem! :)

De ez az egyik legjobb abban, ha Istennel kapcsolatod van, hogy helyes viszonyulásod esetén soha nem lesz unalmas a számodra, és amint meg is ígérte, valahányszor közeledni próbálsz hozzá, Ő is közeledni fog hozzád. Viszont ha visszás leszel hozzá, Ő is visszás lesz hozzád. És ha megtérés után is negatívan, félelemmel viszonyulsz Istenhez, az azért baj, mert akkor te nem jót vársz Istentől, hanem rosszat, ez pedig hamis Isten-képhez vezet, mert Isten nem rosszat akar neked, hanem jót, nem elítélni akar, hanem megáldani. Ezért mondja az Ige, hogy "az első szeretetet" meg kell őrizni - ez pedig az a szeretet, ami akkor jött be a szívedbe először, amikor megtértél Jézushoz, és elfogadtad Uradnak és Megváltódnak. Úgy gondolom, hogy nincs olyan személy, aki szívéből megtért, és ekkor nem érzett volna túláradó szeretetet az iránt a személy iránt, aki épp abban a percben törölte el az összes bűnét és adott neki örök életet - ahelyett, amit (mint minden ember) megérdemelt volna: a halál és a kárhozat helyett.

Mindehhez, a kegyelem megértéséhez, még ajánlott olvasmány a házasságtörő asszony története:

"Ján 8:3 Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, akit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,

Ján 8:4 Mondának neki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.

Ján 8:5 A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?

Ján 8:6 Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre.

Ján 8:7 De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nekik: Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.

Ján 8:8 És újra lehajolván, írt vala a földre.

Ján 8:9 Azok pedig [ezt] hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.

Ján 8:10 Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda neki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-e téged?

Ján 8:11 Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda neki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!"

Jézus jól tudta, hogy az asszony valóban vétkes volt házasságtörésben, amely esetére Isten a Mózesnek adott törvényben megkövezés általi halált szabott büntetésül. Fontos tehát megérteni, hogy Jézus nem úgy viszonyult ehhez a sztorihoz, hogy "azok a gonosz emberek meg akarják ölni egy ilyen csekélységért ezt a szegény nőt", hanem az akkor törvényes, jogszerű eljárás szerint készültek cselekedni, amit Jézus természetesen nem kívánt felülírni. Pont ezért volt ez "jó kelepce" Jézusnak, mert itt ellentét feszült a Jézus evangéliuma szerinti helyes cselekvés és a mózesi Törvény szerinti cselekvés között az adott helyzetben. Látjuk, hogyan oldotta fel végül ezt a helyzetet - de fontos, hogy itt nem az történt, hogy egyszerűen "elnézte" a dolgot ez egyszer ennek a nőnek, vagy egy "ejnyebejnyével" elintézte, hanem ezzel mutatta meg, hogy mit jelent az, hogy elkezdődött a kegyelem korszaka az Ő színrelépésével. Mert erre a bűnbocsánatra (illetve sok más alkalommal is bocsátott meg így bűnt) már az Ő kereszthalálára tekintettel került sor, azért, hogy értsük, mit jelent a kegyelem. Ez a nő már elfogadta, hogy rajtakapták egy halálbüntetéssel sújtandó bűn elkövetésén, és most bizony halálra fogják kövezni, mert ez a jogos büntetése. Az egyetlen reménye Jézus volt (nincs külön leírva, de van alapunk feltételezni ezt a reménykedést, hiszen Jézusnak híre volt, neki pedig percei voltak hátra). Ő itt szó szerint megtapasztalta a haláltól megmentő kegyelmet, mert az ítélete már a végrehajtás stádiumában volt, amikor a Bíró felmentette a kárhoztatás alól, és elküldte azzal, hogy "többé ne vétkezzél!".

Nos, ha EZT átéli valaki, a megtérés során, mert az ugyanerről a sztoriról szól, mert mindannyian egész életünkben ott állunk az ítélet végrehajtása előtt - akkor igazából nem is tud mást tenni, mint hogy szereti, tiszta szívéből szereti Jézust. :)

4-esnek:

A szabad akaratot kihagytad az elmélkedésedből.

Utolsó

A szabad akarat kizárja azt, hogy Isten mindenható, mert ha mindenható lenne, akkor egyben mindentudó is, aki mindenről tud ami a jövőben meg fog történni, tehát minden el van rendelve, ha viszont valami meg van határozva, akkor nem szabad. Ergo vagy nincs szabad akarat, vagy Isten nem mindenható.

9-es!

Ha valakit ismerek, mint a rossz pénzt, az még nem jelenti azt, hogy tudok róla mindent. Ha isten mindenható lenne és érdeke lenne az, hogy én higgyek, akkor el is tudná érni, de az már nem az én szabad akaratomból eredne.