Ha a lélek alszik halál és feltámadás között, akkor Jézus ezt miért mondta?

Kedves 5-ös és kérdező!

A Csel 7:59 nem is a 'lélek' kifejezést használja, hanem a 'szellem' szót, mely egyik jelentése az 'életerő'. István itt ebben az értelemben használta: "Úr Jézus, fogadd el szellememet." István tudta, hogy Jézus hatalmat kapott a halottak feltámasztására (János 5:27–29). Ezért arra kérte Jézust, hogy őrizze meg a szellemét, vagyis életerejét addig a napig, amelyen feltámasztja őt halhatatlan égi életre.

(Filippi 1:23) "Nyomás nehezedik rám e két dolog miatt; amit ellenben kívánok, az a megszabadítás és a Krisztussal való együttlét, mert ez bizonyosan sokkal jobb."

A Catechism of the Catholic Church (Katolikus Egyház Katekizmusa) ezt mondja: "Ahhoz, hogy feltámadjunk Krisztussal, meg kell halnunk Krisztussal: ’meg kell válnunk a testtől és haza kell érkeznünk az Úrhoz’ (2Korinthus 5:8). Ebben az ’elköltözésben’, amely a halált jelenti, a lélek különválik a testtől (Filippi 1:23). A halottak feltámadásának napján egyesül majd újra a testtel." De vajon az itt idézett versekben azt mondja Pál apostol, hogy a lélek túléli a test halálát, majd pedig várja az "utolsó ítéletet", hogy újra egyesülhessen a testtel?

A 2Korinthus 5:1-ben Pál saját halálára utal, és a ’földi sátorház elbomlásáról’ beszél. Vajon arra gondolt, hogy a testet elhagyja halhatatlan lelke? Nem. Pál abban hitt, hogy az ember maga a lélek, nem pedig abban, hogy van egy lelke (1Mózes 2:7; 1Korinthus 15:45). Pál szellemtől felkent keresztény volt, akinek a reménysége — többi első századi testvéréhez hasonlóan — "a mennyekben... eltett" volt (Kolossé 1:5; Róma 8:14–18). Őszinte ’óhaja’ éppen ezért az volt, hogy halhatatlan szellemteremtményként az égbe támadjon fel az Isten által meghatározott időben (2Korinthus 5:2–4). Reménységéről szólva ezt írta: "mindnyájan elváltozunk... az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk" (1Korinthus 15:51, 52).

A 2Korinthus 5:8-ban Pál ezt mondja: "Bizodalmunk... van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz." Néhányan úgy vélik, ezek a szavak a várakozás közbenső állapotára utalnak. Arra is hivatkoznak, amit Jézus a hűséges követőinek ígért, hogy elmegy és helyet készít nekik, ahova ’magához veszi őket’. De mikor válnak valóra ezek a kilátások? Jézus azt mondta, hogy akkor, amikor ’ismét eljön’, jövőben elkövetkező jelenlétének idején (János 14:1–3). Ehhez hasonlóan a 2Korinthus 5:1–10-ben Pál azt mondta, hogy a felkent keresztények általában abban reménykedtek, hogy égi lakóhelyet örökölnek. Ez nem a lélek valamiféle feltételezett halhatatlansága által következik be, hanem feltámadás által Krisztus jelenléte idején (1Korinthus 15:23, 42–44). Charles Masson Szentírás-magyarázó úgy következtetett, hogy a 2Korinthus 5:1–10 "jól érthető tehát anélkül, hogy a »közbenső állapot« hipotéziséhez folyamodnánk".

A Filippi 1:21, 23-ban (NW) Pál ezt mondja: "ami engem illet — számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. Nyomás alatt vagyok e két dolog miatt; de amit igazán kívánok, az a megszabadítás és a Krisztussal való együttlét, mivel ez biztos, hogy messze jobb." Vajon Pál itt egy "közbenső állapotra" utal? Néhányan úgy vélik. Pál azonban azt mondja, hogy két lehetőség miatt van nyomás alatt — az élet és halál lehetősége miatt. "De amit igazán kívánok — fűzte hozzá, egy harmadik lehetőséget említve — az a megszabadítás és a Krisztussal való együttlét." "Megszabadítás", hogy rögtön a halála után Krisztussal legyen? Nos, amint azt már láttuk, Pál abban hitt, hogy a felkent keresztények Krisztus jelenléte idején fognak feltámadni. Tehát ez az időszak volt a szeme előtt.

Ez látható a Filippi 3:20, 21 és az 1Thessalonika 4:16-ban feljegyzett szavaiból is. Az ilyenfajta "megszabadítás" Krisztus Jézus jelenléte idején lehetővé teszi, hogy Pál megkapja a jutalmat, amelyet Isten készített neki. A fiatal Timótheushoz írott szavaiból is láthatjuk, hogy ez volt a reménysége: "Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését" (2Timótheus 4:8).

"Mikor pedig felnyitotta az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak lelkét, akiket legyilkoltak az Isten szava miatt és a tanúskodómunka miatt, amely megvolt náluk" (Jelenések 6:9).

Miről is van szó? Áldozati oltár fenn az égben? Igen! Ez az első eset, hogy János oltárról tesz említést. Korábban már leírást adott Jehováról, aki a trónján ül, az Őt körülvevő kerubokról, az üvegszerű tengerről, a lámpákról és a füstölőszert vivő 24 vénről. Mindezek a földi hajlék, Jehova Izraelben lévő szentélyének a jellegzetességeihez hasonlítanak (2Mózes 25:17, 18; 40:24–27, 30–32; 1Krónikák 24:4). Miért lenne hát meglepő, hogy egy jelképes égi áldozati oltárról is olvasunk? (2Mózes 40:29).

Az oltár alatt ott van ’azoknak a lelke, akiket legyilkoltak az Isten szava miatt és a tanúskodómunka miatt, amely megvolt náluk’. Mit jelent ez? Ezek nem lehettek olyan lelkek, amelyek levetették testüket, és amelyekben a pogány görögök hittek (1Mózes 2:7; Ezékiel 18:4). János jól tudja, hogy a lelket, vagyis az életet a vér jelképezi, és amikor a papok az ókori zsidó hajléknál levágtak egy áldozati állatot, annak vérét „körös-körül az oltárra” hintették, vagy „az égő felajánlás oltárának az aljára” öntötték (3Mózes 3:2, 8, 13; 4:7; 17:6, 11, 12). Az állat lelkét tehát szorosan összefüggésbe hozták az áldozati oltárral. De vajon miért látható Isten eme szolgáinak a lelke, vagyis a vére a jelképes égi oltár alatt? Azért, mert a halálukat áldozati halálnak tekintik.

"És harsány hangon ezt kiáltották: »Legfőbb Úr, te szent és igaz, meddig tartod még vissza magad az ítélkezéstől és attól, hogy bosszút állj a vérünkért azokon, akik a földön laknak?«" (Jelenések 6:10).

Hogyan kiálthat bosszúért a lelkük, azaz a vérük, hiszen a Biblia szerint a halottak öntudatlanok? (Prédikátor 9:5). Nos, nem kiáltott-e az igazságos Ábel vére, miután Káin meggyilkolta őt? Jehova akkor így szólt Káinhoz: "Mit tettél? Halld meg! Testvéred vére kiált hozzám a földről" (1Mózes 4:10, 11; Héberek 12:24). Ábel vére ténylegesen nem szólalt meg. Inkább arról van szó, hogy ártatlan áldozatként halt meg, és az igazságosság kiáltott azért, hogy Ábel gyilkosa megbűnhődjön. Hasonlóképpen a keresztény vértanúk is ártatlanok, és az igazságosság megköveteli, hogy Isten bosszút álljon értük (Lukács 18:7, 8). Bosszúért kiáltó szavuk azért hangos, mert ezrek haltak meg ily módon. (Vesd össze: Jeremiás 15:15, 16.)

"És egy fehér köntöst kaptak mindnyájan, és azt mondták nekik, hogy még egy kis ideig nyugodjanak, míg be nem telik rabszolgatársaik és testvéreik száma is, akiket még meg fognak ölni, miként őket is megölték" (Jelenések 6:11).

Az, hogy "fehér köntöst" kapnak, arra utal, hogy halhatatlan szellemteremtményekként támadnak fel. Nem fekszenek többé legyilkolt lelkekként az oltár alatt, hanem feltámadnak, hogy a 24 vén csoportjához csatlakozzanak, amely Isten égi trónja előtt mutat be imádatot. Ott ők maguk is trónokat kapnak, ami azt jelenti, hogy királyi kiváltságokban részesülnek. És "fehér felsőruhákba vannak öltözve", azaz igazságosnak és méltónak ítéltetnek arra, hogy megtisztelő helyet kapjanak Jehova előtt az égi udvarban. Ez egyben annak az ígéretnek a beteljesedését is jelenti, amelyet Jézus tett a szárdiszi gyülekezetben lévő hűséges felkent keresztényeknek: "Aki győz, azt ily módon fehér felsőruhákba öltöztetik" (Jelenések 3:5; 4:4; 1Péter 1:4).

Ilyenkor csak azon gondolkodom, hogy vajon miért kellenek ezek a hosszú, Őrtorony kiadványokból bemásolt szövegek?

A kérdés egyértelmű, nem az érdekli (szerintem) a kérdezőt, hogy mit vallotok a Mennyről-Pokolról, hanem arra kíváncsi, ami a kérdésében szerepel.

Annak meg tényleg semmi értelme, hogyha mondok valamit, akkor hozzáteszem, hogy ma mondom. Elég egyértelmű.

Őrtorony-cikkek helyett jöhetne erre is egy értelmes válasz...

És kedves kérdező, a paradicsom, a lator, valamint Jézus következik:

Honnan tudjuk pontosan, milyen Paradicsomra gondolt Jézus a Lukács 23:43 szerint, a gonosztevőnek adott válaszában?

Az "elhunyt igazak lelkeinek" átmeneti tartózkodási helye, a hádesz valamilyen része volt?

Honnan ered ez a felfogás? A The New International Dictionary of New Testament Theology ezt állítja: "A lélek halhatatlanságát valló görög tanítás térhódításával a paradicsomot az igazak átmeneti tartózkodási helyének tekintették" (Grand Rapids, Mich.; 1976, Colin Brown szerkesztésében, 2. köt., 761. o.). Vajon általános volt ez az Írás-ellenes nézet a zsidók körében, amikor Jézus a földön járt? A Hasting-féle Dictionary of the Bible szerint ez kétséges (Edinburgh, III. köt., 669—70. o.).

Még ha ez általánosan elterjedt volt is az első századi zsidók közt, vajon Jézus támogatta volna a bűnbánó gonosztevőnek tett ígéretével? Jézus nyomatékosan elítélte a zsidó farizeusokat és írástudókat, amiért azok Isten Szavával ellentétes hagyományokat tanítottak (Máté 15:3–9).

A Cselekedetek 2:30, 31 rámutat, hogy a halálakor Jézus a hádeszbe került. (Péter apostol, amikor a Zsoltárok 16:10-re utal, a hádeszt használja a seol megfelelőjeként.) A Biblia azonban sehol sem beszél arról, hogy a seol/hádesz vagy annak valamilyen része az ember örömére szolgáló Paradicsom lenne. A Prédikátor 9:5, 10 szavai alapján sokkal inkább arra következtethetünk, hogy akik ott vannak, azok "semmit sem tudnak".

Az eget vagy annak valamilyen részét jelenti a Lukács 23:43-ban említett Paradicsom?

A Biblia nem támogatja azt a felfogást, hogy Jézus és a gonosztevő azon a napon, amelyen Jézus beszélt vele, az égbe került. Jézus korábban megjövendölte, hogy miután megölik, csak a harmadik napon támad fel (Luk 9:22). E három nap alatt nem volt az égben, mivel a feltámadása után ezt mondta Mária Magdalénának: "még nem mentem fel az Atyához" (Ján 20:17). Csak 40 nappal a feltámadása után látták Jézust a tanítványai felemelkedni a földről, és eltűnni a szemük elől a mennybemenetelekor (Csel 1:3, 6–11).

A gonosztevő valamivel később sem töltötte be az égbe jutás feltételeit. Nem ’született újra’, azaz sem nem keresztelkedett meg vízben, sem nem született meg Isten szellemétől. A szent szellem csak a gonosztevő halála után több mint 50 nappal töltetett ki Jézus tanítványaira (Ján 3:3, 5; Csel 2:1–4). Jézus a halála napján azokkal kötött szövetséget egy égi királyságra, akik ’kitartottak mellette próbáiban’. A gonosztevő nem szerzett hírnevet hűségével, ezért nem tartozhatott ahhoz a szövetséghez (Luk 22:28–30).

Mi mutat arra, hogy ez a Paradicsom földi?

A Héber Iratokban foglaltak sohasem kecsegtették a hűséges zsidókat égi élet jutalmával. Ezek az Írások a Paradicsom földi helyreállítására helyezték a hangsúlyt. A Dániel 7:13, 14 megjövendölte, hogy amikor a Messiás „uralkodói hatalmat, méltóságot és királyságot” kap, "a népek, nemzetek és nyelvi csoportok mind őt szolgálják". A Királyság ezen alattvalói itt a földön fognak élni. A gonosztevő nyilván annak a reményének adott hangot Jézushoz intézett szavaival, hogy emlékezzen meg róla, amikor ez az idő elérkezik.

Hogyan lesz akkor Jézus együtt a gonosztevővel? Úgy, hogy feltámasztja őt a halottak közül, gondoskodik fizikai szükségleteiről, és lehetőséget biztosít számára ahhoz, hogy megismerje Jehovának az örök életre vonatkozó követelményeit, és eleget tegyen azoknak (Ján 5:28, 29). Jézus a gonosztevő bűnbánó és tiszteletteljes magatartásából úgy következtetett, hogy joggal sorolhatja azon milliárdok közé, akik földi életre fognak feltámadni, és lehetőséget kapnak annak bizonyítására, hogy méltók az örök életre a Paradicsomban.

Mikor jut a gonosztevő a Paradicsomba?

A Lukács 23:43 értelmét az befolyásolja, hogy hová teszi az írásjelet a fordító. Az eredeti görög bibliai kéziratok nem tartalmaztak írásjeleket. A The Encyclopedia Americana (1956, XXIII. köt., 16. o.) ezt írja: „ A korai kéziratokban és a görög feliratokban nem láthatók írásjelek.” Egészen az i. sz. IX. századig nem is voltak használatosak. Így kellene-e hangoznia a Lukács 23:43-nak: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban” (ÚRB), vagy így: „Bizony mondom neked ma, velem leszel a Paradicsomban.” A kérdésre adandó választ Krisztusnak, valamint a Biblia egészének tanítására kell alapozni, és nem a vesszőre, amelyet évszázadokkal azután fűztek a szöveghez, miután Jézus kijelentette ezeket a szavakat.

A J. B. Rotherham által fordított The Emphasised Bible fordításban az írásjelhasználat megegyezik az Új világ fordításéval. A Lukács 23:43-hoz írt lábjegyzetben a német bibliafordító, L. Reinhardt azt írta, hogy a legtöbb bibliafordító „jelenlegi írásjelhasználata ezen a helyen kétségtelenül helytelen, és teljesen ellentétes Krisztus és a gonosztevő gondolkodásmódjával . . . [Krisztus] a paradicsom alatt biztosan nem a halottak birodalmának valamilyen alegységét értette, hanem csakis a helyreállított földi paradicsomot.”

Mikor ’jut a királyságába’ Jézus, és mikor valósítja meg Atyjának azt a szándékát, hogy paradicsom legyen a föld? A Lukács 23:42, 43-ban elhangzott beszélgetés után mintegy 63 évvel megírt Jelenések könyve rámutat, hogy ez az esemény a jövőben fog bekövetkezni.

Saját gondolataid nincsenek? Na mindegy...

De arra valahogy nem ad magyarázatot ez a bemásolt szöveged, hogy annak mi értelme, hogy "Bizony mondom neked ma,...", nem elég egyértelmű, hogy ha mondasz valamit, azt ma mondod? Vagy nem érted miről van itt szó? Vagy nem akarod érteni?

Kedves ms91! Mindig ez felesleges kritika, hogy "saját gondolat". Ezzel magatokat minősítitek, mert mindenkinek vannak saját gondolatai, nem kéne ismeretlenül leminősíteni senkit, főleg nem általánosítva egy csoportot!!!

Az mellet amit írtam, azért vannak mások is, akik felismerték, hogy nem kéne vakon követni az emberi hagyományokat, ezért bár sok fordító az egyházi hagyomány szerint használja az írásjeleket a Lukács 23:43-ban, egyesek az Új Világ fordítás szerint alkalmazzák ezeket. Wilhelm Michaelis professzor német fordításában például így olvassuk Jézus szavait: "Igazán, én még ma arról biztosítlak téged: Együtt leszel velem (majd valamikor) a Paradicsomban."

Fogalmazhatunk többféleképpen, de a lényeg az, hogy ha a vesszőt a hagyományos egyházi értelmezés szerint alkalmazzuk, akkor egy sereg ellentmondásba ütközünk a Szentírással.

Katy-nek.

Te mekkora hülyeségeket hordasz itt össze. Egyszer azt állítjátok nincs is lélek, most meg hogy a lélek a halandó. A test a halandó nem a lélek ember! Te honnan szedted ezt a szédületes hülységet?

Kérlek ne idézz az újvilág fordításból. A hátam közepére sem kívánom az átírt biblia gúnynévvel megjelentetett szemetet.

Kérdezőnek pedig:

Az a félremagyarázás a jehovistáktól származik, ami újfent bizonyítja, hogy össze vissza beszélnek, sehogy sem tudják összeilleszetni a sok hazugságot amit eddig kitaláltak.

Szóval az igazság az, hogy halálunk után nem várakozunk sehol és nincs semilyen feltámadásos téma. Irány a menny, ahogy Jézus is mondta. Egyébként kinek hiszel inkább, a jehovistáknak vagy magának Jézusnak. A válasz szerintem egyértelmű így a kérdés is úgymond felesleges.

Na Kedves kérdező, az utolsó hozzászólásod nem is olvastam, csak írtam a válszt. Asszem nagyon egy hullámhosszon vagyunk a tanukat illetően! :)

Csak én megpróbáltam kicsit szebben fogalmazni, de teljesen egyetértek azzal amit írtál!! Nálad a pont és én veled vagyok!!

Szép napot neked.