Hogyan lehet Istent igazán, nagyon jól megismerni?

Kedves KZitus!

A gaudiya-vaisnava teológia szemszögéből próbálok válaszolni. Remélem kielégítő lesz számodra. A vaisnavizmus nagyon sokat foglalkozik ezzel a kérdéskörrel, sőt ez adja meg az emberi élet végső célját.

Először is a válasz igen. Istent meg lehet ismerni! Ehhez pedig megadta nekünk a módszert. Ki kell fejlesztenünk az Iránta érzett istenszeretetet. Másodszor pedig istenszeretetet csakis az odaadó szolgálat útján lehet megvalósítani.

De mi is ez az odaadó szolgálat? Ez olyan cselekedet, amelynek két fajta jellemzője van.

Az elsődleges jellemzői, hogy ezt kedvezően kell végeznünk ahogyan Isten szeretné. Istennek történjen ez a cselekedet, és ezt pedig a szentírások is támasszák alá.

A másodlagos jellemzői pedig az, hogy mentesnek kell lennie minden anyagi nyereségvágytól, mindenféle gyümölcsöző cselekedettől és elmebeli spekulációtól.

Ez a két fajta jellemző alkotja magát a tiszta odaadó szolgálatot.

Gyakorlati megfogalmazásban pedig amikor teljesen lefoglaljuk az érzékeinket Isten szolgálatába, akkor végzünk Neki odaadó szolgálatot. Ahogy az egyik szentírásunk, - amely több mint 5000 évvel ezelőtt lett lejegyezve - a Srimad Bhagavatam 7. éneke írja:

Hallani és énekelni az Úr Visnu (másik nevén Krisna) transzcendentális szent nevéről, formájáról, jellemzőiről, személyes tulajdonáról és kedvteléseiről, emlékezni rájuk, szolgálni az Úr lótuszlábát, tisztelettel imádni az Urat a tizenhatféle kellékkel, imákat mondani az Úrhoz, a szolgájává válni, a legjobb barátunknak tekinteni Őt és mindenünket átadni Neki (más szóval szolgálni Őt a testünkkel, az elménkkel és a szavainkkal).

Ebből a legfontosabb természetesen a a hallás, a dicsőítés (éneklés) és az emlékezés. És itt kiemelném a Szent Név éneklését. A Szent Név éneklése által tudjuk ebben a korban elérni a Legfelsőbb Urat. Ezt megerősíti a Brihad-náradíja Purána: "A nézeteltérések és a képmutatás e korszakában az Úr szent nevének éneklése az egyetlen lehetőség a felszabadulásra. Nincs más út, nincs más út, nincs más út.”

Ha ezt követjük, akkor az Úr fokozatosan feltárja előttünk a formáját, tulajdonságait és a kedvteléseit. Jobban megismerhetjük Őt, és ki tudjuk Vele alakítani az őt fajta kapcsolat egyikét.

Természetesen még ettől is sokkal többet tudnék mondani, illetve írni, de erre most nincs időm. Röviden összefoglalva a lényeg, hogy énekeljük az Úr szent nevét, halljunk és olvassunk Róla a szentírásokból, emlékezzünk Rá, valamint szolgáljuk Őt és a híveit mindenféle anyagi motiváció nélkül, csakis az Ő elégedettsége érdekében.

Gondolni bármit lehet róla, de hogyan ellenőrzöd?

Meg lehet szólítani, de ő soha nem válaszol. Ha mégis, akkor sajnos elmebeteg vagy.

Nem lehet megismerni sehogy.

Kedves KZitus!

Jogosak a kérdéseid. Már vártam őket.

A hogy írtam nemcsak énekelni kell, hanem olvasni is kell Istenről a szentírásokból. Én itt a szentírások alatt a Védákat értem. Véda egy szanszkrit szó azt jelenti magyarul, hogy tudás. A védák a tudásnak a könyvei, és itt nemcsak lelki tudásról van szó, hanem a matematikától a csillagászaton át a főzésig és a zenetudományig minden értendő.

Az említett furcsa nevek bizonyos szentírásoknak a nevei. A Srimad Bhagavatam Istenről, illetve az Ő híveiről szóló történeteket meséli el. Ismerni úgy lehet, hogy énekeled a neveit, illetve olvasol Róla ezekből a könyvekből a tulajdonságairól, formájáról és kedvteléseiről.

Istennek sok neve van, azonban én itt a Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare/Hare Ráma Hare Ráma Ráma Ráma Hare Hare mahamantrát értem.

A mantra két szóból áll: manaszból, ami elmét jelent, és trájatéból, ami pedig felszabadulást jelent. Vagyis a mantra az az elme felszabadítója. Felszabadítja az elmét az anyagi ragaszkodásoktól. A maha szó pedig azt jelenti, hogy nagy. Ez egy nagy mantra, mert Isten összes potenciálja benne van. Amikor énekeljük, akkor pedig Őt szólítjuk. Ha ezt tisztán sikerül tennünk, akkor személyesen jön el.

Nem, nem gondolom, hogy csak azért mert mondom fogadd el. A vak hit nem vezet jóhoz. Azt mondom, hogy nézz utána, keress rá, és próbáld ki. Aztán megtapasztalod az eredményt! Azt mondják, hogy a puding próbája az evés. Addig nem tudhatod, hogy milyen ízű, amíg meg nem kóstoltad. A Hare Krisna mahamantra éneklése is ilyen. Sok sikert hozzá!

Na jó azért javaslom, hogy keress meg Krisna-tudatú hívőket személyesen, hogy mutassák meg azt milyen a mantra meditáció.

Ha még mindig nem érthető, akkor kérlek küldj üzenetet.

Első sorban elolvashatod a Bibliát. :) De tényleg. Igaz, elég hosszú, de ha végigolvasod, akkor biztos, hoyg meg akarod ismerni Istent és a végére biztos, hoyg sokmindent fogsz Róla tudni (olyanokat is, amit eddig senki nem mondott Neked). De járhatsz templomba is, ahol már szorosabb kapcsolatba kerülhetsz Istennel (nem feltétlenül kell megkeresztelkedned, a legtöbb helyen létezik még a katechumenátus intézménye valamilyen formában, sőt el is várják, hoyg mindenki így kezdje). Itt nemcsak az istentiszteleti szövegek és a pap prédikációja, hanem az egész milliő, gesztusok, szimbolikus tettek, stb. a tudatalattidat is bevonva vezet rá arra, hoygan lehet Istennel helyes és szorosabb kapcsolatot kialakítani megfelelő tisztelettel.

A legszorosabb pedig az ima. Az imában számtalan fokozata van az Istennel való kapcsolatnak, a lényeg az, hogy Ő mindent hall, még a primitív gügyögést is, viszont önmagadat is jól meg kel eközben ismerned, felfedezni azokat a tulajdonságokat, elterelő tényezőket (gondolatokat, kísértéseket, egyéni fantáziálást, tévedéseket, stb.), amik gátolják az Istennel való szorosabb, intenzívebb kapcsolatot. Sokan nem is gondolnák, hogy pl. nemcsak az, hogy földi, világi dolgok felé kalandozik el a figyelmünk ima közben, hanem az is, ha olykor kegyesnek tűnő szent dolgokon elmélkedünk, lubickolunk, szintén nem az intenzívebb ima jele, hanem az ellenfél "jobbról jövő" kísértése, mert ezzel megint nem személyesen IStenre figyelünk, nem Hozzá beszélünk, nem Őt hallgatjuk. Meg kell tehát különböztetni milyen gondolat jön önmagunkból, a világból, a kísértő démonoktól (a legtöbb egyébként tőlük jön ima közben) és mi az, ami valóban Istentől jön. Ehhez előfeltétel az első kettő szint, a Biblia ismerete és az intenzív egyházi élet megfelelő lelki vezetővel, pappal, akivel meg tudjuk beszélni belső lelki életünket. De egyébként a hészükhaszta keleti ortodox keresztény) szerzetesi irodalom ismeri azt a végső szintet is, amikor már a hitünk nem halláson alapszik, hanem Isten közvetlen látásán! Az ilyen imádozók tényleg meglátták Istent az Ő teremtetlen csodálatos fényében még ebbnen az életben! Ők tényleg ismerték Istent!

De az a végső szint. Aki nem az alapokkal kezdi, az nem is jut el idáig sohasem, mert már kezdetben mellékvágányra viszi az ellenfél. Tehát olvasd csak a Könyvet először! A nagy imádkozók is így kezdték és nem is hagyták abba később sem!

Isten meghalgatta imádságomat. Azért imádkoztam hosszú évek óta, szüntesse meg párom betegségét. Meghalgatott. Megszüntette. Tegnap temettem. Őngyilkos lett. Nem ilyen csodára vártam. Ennyit ér az isten kegyelme.

Isten vagy nincs, vagy tojik ránk, vagy van és nagyon kegyetlen.

:( Részvétem! Sejtettem, hogy valami személyes tragédia lehet mögötte... Ha még ilyen friss a dolog, akkor pláne haszontalan bármit is mondani, pláne egy internetes fórumon...

De talán mégis elmesélek egy történetet, mivel Te magd jöttél ide, és tényleg a témába vág.

Szerettem egy lányt, hívő volt, jóban voltunk, én pedig nem voltam egy csajozós típus, annak reményében kezdtem komoylabban járni valakivel, hoyg feleségül is veszem és leéljük egymással az egész életet. Minden klappolt, jól indult a dolog, imádkoztam is azért, hoyg ő legyen a feleségem. És ekkor valami teljesen váratlan dolog történt. A lány egyszerűen ejtett, került, már olyan baráti viszonyban sem voltunk, mint előtte. Még csak megkérdezni se tudtam, hoyg mi van, mert hát nem mondtam neki, hogy szerelmes vagyok belé, nem is jártunk, miért vonjam őt kérdőre? Egyre szarabb volt a helyzet én pedig telejsen tehetetlen voltam. Egyszerűen nem értettem, hoyg ha tiszta kérésem van, minden jól indul, akkor Isten miért nem segít? Rohadtul magam alatt voltam, végül abban csúcsosodott ki a lelki válság, hoyg választanom kell: vagy Isten vagy a lány. Logikus lett volna talán, hogy azt mondom: Isten nem segített, nekem viszont fontos a lány, így Istennek fordítok hátat. De akkor megéreztem, hogy ha ezt teszem meg, akkor sokkal véglegesebben és ezerszer tragikusabban egyedül maradok, mint ha a lányról mondanék le! Az Istentől való elszakadás magányához semmi más nem hasonltható, akkor aztán véglegesen egyedül marad az ember! Tehát: lemondtam a lányról!

Ekkor egy olyan csodálatos és semmihez sem hasonlítható szeretetet éreztem, amit lehetetlen leírni. Maga a szeretet ölelt át. Pl. ebben nagyon jól megismertem Istent, azóta tudom, hogy Ő mennyire szeret! Innentől kezdve tök vidám napok jöttek, nemsokára összeismerkedtem jelenlegi feleségemmel, akivel tök simán jutottunk el a házasságig. De a másik lányt se vette el Isten tőlem teljesen, mert barátok maradtunk (igazából a feleségem, a másik lány és én gimnáziumi osztálytársak voltunk), de beláttam, hogy Isten nem akart semmi rosszat: jobb, hogy nem az első lány lett a feleségem.

Talán ha akkor elfordulok Istentől és mindenkinek panaszkodok, hogy Isten milyen szemét, hogy egy telejsen jó és nekem fontos kérést nem telejsített és ezért lettem ateista, akkor talán még sokan bólogatnának, hogy igen, igazam van, némelyek pedig megpróbálnának győzködni, hogy de hát Isten jó, én pedig nem hinnék nekik. Megkeseredett magányos hulla lennék, nem lenne semmi örömöm. De így, hogy meghoztam egy számomra igen nagy áldozatot, most már nem kell senkinek győzködnie: én magam tapasztaltam, hogy a legérthetetlenebb és legtragikusabb dolgok is csak szám,unkra tűnnek azoknak, Isten pedig tényleg szeret és bölcsebb nálunk és sohasem akar nekünk rosszat! Igen, ezt el tudom mondani és senki más nem tud meggyőzni az ellenkezőjéről. Én ugyanis pont abban ismertem meg Istent és az Ő szeretetét, hogy felvettem a keresztemet és döntöttem, hoyg inkább a szerelmemről mondok le és nem Istenről. Így mindent megnyertem, még a szerelmemet is visszakaptam jobb formában, tehát ismerem Isten szeretetét!

Kívánom Neked is, hogy bármilyen iszonyatos targédiák érnek, egyet ne felejts el: az életben minden elveszíthetünk (olvasd el Jób könyvét!), de ha Istent veszítjük el, a mindennél is többet veszítünk! Ha viszont Istent megtartjuk, mindent visszakapunk!