Igazán hívő keresztények! Mitől másabb egy hívő házasság, mint ami aa világba köttetik?

Pontosan arról van szó, amit a kedves második válaszoló írt.

Két ember örök döntéséről szó, vagy jogos azt állítani, hogy baromság.

Csatlakozom, az előttem szólóhoz, bár az igazán Isten áldása alatt lévő házasságokban gyakorlatban sincs válás.

Ha mind a két fél keresztény akkor a házasság kötésig szüzek maradnak.A családban az Isteni elrendezés szerint a Férj a családfő, aki tudja, hogy Ő pedig Jézusnak tartozik engedelmességgel.

A házasságban felmerülő problémákat, nem válással oldják meg, hanem a Bibliában leírtak fényében szeretettel, mert a házasság örökre szól, vagy legalább is a jelen rendszerben az egyik fél haláláig.

Mivel mind a ketten keresztények, ezért van közös cél is amit az életben együtt tesznek.

S a gyermekeiket is ennek fényében nevelik, jó példával elől járva.

Mivel a házasság Istentől származású intézmény ezért minden döntésükben harmadik kötélként beveszik a döntésükbe Teremtőt is.

Az egység pedig még jobban összekovácsolja mind őket mint társakat, mind pedig a kapcsolatuk is erősebb marad egymással, és a teremtővel.

Isten, aki létrehozta a házasságot, megosztja velünk, amit tudnunk kell ahhoz, hogy boldog házasságban élhessünk. Egyetlen ember sem tud erről többet nála. Mivel csak a Bibliában találhatók jó tanácsok a házassággal kapcsolatban, kizárólag akkor tud valaki megbízható tanácsot adni, ha ragaszkodik a Szentírás alapelveihez. Például Pál apostol ezt írta ihletés alatt: „úgy szeresse egyenként mindenki a feleségét, mint önmagát; másfelől a feleség mélységes megbecsüléssel legyen a férje iránt” (Ef 5:33). Az érett keresztények számára teljesen egyértelmű ez a bibliai tanács.

Katy Weaver

Ami a legfontosabb és valójában az egyetlen lényegi különbség: Isten áldását kérik a házasságra.

Egy szakrális szertatás keretében. A hívő tudja, miért fontos az áldást kérni és tudja, a rítus miért fontos.

A nemhívőnek lehetetlen elmagyarázni.

Ez a kezdet. A kezdet fontos. Hogy mennyire maradnak meg ebben a szentségben, az később sok mindentől függ.

Ebben nincs is semmi rossz.

Egy szép szokás.

Én csak azt utálom, ha lenézett fattyúként kezelnek teljesen értékes embereket...Bár egy normális hívő nem csinál ilyet.

Ez hülyén fog kicsit hangzani, de aki hívő házasságban él, az nagy valószínűséggel eddig csak abban élt, nincs tapasztalata egy nem hívő házasságról, így nem tud összehasonlítást írni. Legfeljebb akkor, ha volt nem hívő házassága, elvált és újraházasodott, vagy idő közben tértek meg a házastársával.

Sok hívő házas tanúságtételét hallván két fontos dolgot emelnék ki: az együttes imádság és Isten felé fordulás;

a másik, ahogyan már írták - mivel örök szövetség, ezért ami elromlott, azt nem kidobják, hanem megpróbálják megjavítani. Magyarán nem gondolkodnak válásban válság esetén sem, hanem megpróbálnak együtt megoldást keresni.

Jómagam még csak jegyességben élek, de úgy fogalmaztuk meg, hogy megfogjuk egymás kezét és közösen haladunk Isten felé, ez a házasság. Nem egyéni versenyzők leszünk már, mert "a kettő lesz egy testté".