Keresztények, mi a véleményetek a házasság előtti együttélésről?

Szia!

Teljesen jogos a kérdésed, sajnos ebben a mai világban a valódi értékek eltűnnek szépen lassan. Én 23 évvel ezelőtt 18 évesen ismertem meg a feleségemet. Előtte nem udvaroltam senkinek, életemet a tanulás és az Istennek való szolgálat töltötte ki. Kértem Istentől, hogy adjon párt mellém így találkoztam a feleségemmel. Három évig udvaroltam neki, ma ezt úgy hívják, hogy "jártunk". Nem kellett együtt élnünk, a szabadidőnket együtt töltöttük és szépen fokozatosan megismertük egymást. Ő volt az elő akinek megfogtam a kezét, 4 hónap után ő volt az első akit megcsókoltam, és szépen fokozatosan eljutottuík odáig, hogy összeházasodjunk. Nem volt könnyű az önmegtartóztatás testi téren, de megérte.

Volt egy nagyon jó barátunk, aki egy jó példát mondott erről. A házasság előtti udvarlást egy erdőhöz hasonlította, amin végig lehet sétálni, meg lehet ismerni alaposan, élvezni a fák, a virágok illatát, szépségét, ez az igazi udvarlás. De lehet azt is tenni, hogy bepattansz egy autóba és végigszáguldasz az erdőn, sajnos a többség ezt teszi, elmarad az udvarlás, egymás megismerése, és ennek oka főképp az önuralom hiánya, azonnal meg akarják kapni, amit akarnak. Aztán jön a csalódás a nagy nihil. A szex nem cél hanem eszköz az mégpedig az öröm-adás eszköze, nem az örömszerzésé. Ezt pedig akkor tudod legjobban megtenni, ha előtte ismered meg a másikat és nem utána. Nem kell ahhoz vallásosnak, vagy hívőnek lenni ahhoz, hogy ezt valaki belássa.

Üdv. Péter

Nos ezt a randevúzás ideje alatt ha komoly a kapcsolat akkor ki derül.

Miért?

Mert a randevúzás, vagy is az ismerkedés pont ezért van.

Persze ezt is őszintén kellene csinálni, mert "divat", hogy az egyén a szebbik arcát mutatja, aztán a házasságban derül ki, hogy "hazudott magáról"

Az ismerkedés alatti időszakban a két fél alaposan megbeszélik a rigolyáikat, eszmecserét folytatnak a szokásaikról, pénz beosztásról, megfigyelik hogy a másik fél, hogyan viselkedik különböző helyzetekben, bevásárláskor, szomszédokkal, a szüleivel, a partner szüleivel,munkatársakkal és még sorolhatnám.

Különböző problémákra hogyan reagál, mi tesz.

Persze mint mondtam, ehhez őszintének kellene lenni.

az igaz keresztények, ezt betartják, így gondolkodnak.

Harmadik félként pedig a teremtőt beveszik az életükbe.

Mindent aszerint csinálnak ahogyan helyes, és akkor Áldások fogják, még nehéz körülmények között is kísérni az életüket.

Katy Weaver

A házasság előtti együttélés halálos bűn a hagyományos katolikus felfogás szerint, és teljesen joggal!

Miért?

Amilyen a készület, olyan a házasság. Erre különösen igaz a mondás: ki mint vet, úgy arat! A legtöbben így gondolják el a készületet: szeretkezünk, összeköltözünk, vagyis kipróbáljuk, milyen a másik és milyen a másikkal! Ennek ellenére láthatjuk, hiába a szexuális élet és a próbaházasság (vagyis az az együttélés, amely utána házassággal végződik), a válások száma mérhetetlenül magas, főleg azokhoz az időkhöz képest, amikor még nem ez volt az általános. Valami tehát ezzel a készülettel nincs rendben.

Tudnunk kell: a szerelem érzése, de főleg a szex drog. Aki nem tudja még, milyen örömökkel jár, nem vágyik rá. Aki viszont egyszer megtapasztalta, függő lesz, aminek lelki és biológiai okai is vannak. Az a nagyfokú gyönyör, amit a szexualitás során tapasztalsz, olyan csábító, hogy még és még vágysz rá. Eszedbe jut és felzaklat. Aki pedig függő, kielégülést keres. Hogyha házasságban élsz nemi életet, mindig ott lesz a házastársad, akivel ezt a vágyadat - mely Isten terve! - kielégítheted. Viszont ha a házasság előtt leszel ennek a rabjává, akkor fennállhat a veszély, hogy olyan emberekkel sodor össze és olyan tettekre sarkall, akikkel normális esetben nem kezdenél kapcsolatba vagy amiket nem tennél meg.

A szexualitásnak viszont, mint tudjuk, nem csak testi vonatkozásai vannak. Isten ments, hogy csupán mint állatias ösztönt, vágyat fessem le Istennek e csodás adományát. A szexualitásnak van egy nagyon fontos lelki oldala is: teljes lényében köt össze két embert. A szeretkezés során nem csak teljes testi, de lelki önátadás is történik. Ha valaki ezt felfogja, láthatja, hogy mindez hatalmas lelki kapocs, a függetlenségről és önállóságról való teljes lemondás.

Könnyen lehet, hogy akik élnek szexuális életet a házasság előtt, bár össze nem illő személyiségek, a szexualitás testileg-lelkileg összekötő hatására olyan erős kötődés alakul ki náluk, mintha egymásnak lennének teremtve. A házasság során viszont, ami már nem pár órás randevúkból vagy néhány napos túrákból áll, előtűnnek a hibák, az áthidalhatatlan különbségek és az, hogy a szexuális bódulat miatt a pár nem csiszolódott össze, nem tanulta meg egymás nyelvét!

Lehetséges, hogy kötődés ellenére az udvarlás során mégis feltűnik az, hogy a férfi és a nő, a fiú és a lány nem illenek össze, és szakításra kerül sor - gondolhatjátok. Igen, ez a szerencsésebb helyzet, sokkal szerencsésebb, mint egy rossz házasság, azonban a szexuális életet élő párok szakítása hatalmas lelki sebekkel jár, mégpedig sokkal hatalmasabbakkal, mint azoké, akik tisztán éltek. Nem véletlen írja a Teremtés könyve: "Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz." Hogyha olyantól kell elválnod, akivel testben is egyesültél, olyan lesz, mintha a másik feledet tépték volna ki!

Hogyha képes voltál Te és a kedvesed arra, hogy ezt a több évig tartó próbát kiálljad, biztos lehetsz magadban és a másikban, hogy ellen tud állni a kísértésnek. Feltámad a vágyad egy másik személy iránt, holott már házas vagy? Ellen tudsz állni, hiszen hosszú ideig gyakoroltad ezt! Milyen boldogan mondhatod ki a másiknak az igent, ha tudod, ő is és Te is kiálltátok a próbát, és nem fognak soha piszkos "véletlenek" történni (főleg a férfiakra jellemzően), se pedig egy vonzó test nem fog válásra sarkallani, mert a kínzó-gyötrő vágynak, legyen az csupán nemi vagy egyben testi-lelki, igazán mély szerelem, ellene tudtok mondani.

A házasság előtti önmegtartóztatás ezek szerint a házastársi hűség biztosítéka!

A kérdésedre a rövid válasz: a másik jellemének megismerésére nem kell összeköltözni, hanem valóban meg kell ismerni a másikat, a testiséget mellőzve, mert akkor igazán tudsz a másikra figyelni! Akiknek annyira különböző a jellemük, úgy sem fognak összeházasodni!

(A szexuális össze-nem illést nem részletezem mert ez egy legenda, ami nincs! Türelemmel, szeretettel minden felnőtt ember tud szexuális kapcsolatot létesíteni a másikkal! Bármilyen szexuális zavar esetén pedig a házasság egyházjogilag létre sem jött, tehát ettől sem kell tartani.)

Ha már ott tartotok, hogy összeköltöznétek, akkor miért nem esküdtök meg? Ha viszont nem akartok megesküdni, akkor minek az együttélés? A "lakva ismerni meg a másikat" dolog egy közhely, és a legkevésbé sem igaz, hiába elterjedt népi vélemény...ezzel azok vigasztalják önmagukat, akik nem figyeltek oda kellőképpen a párjukra, ezért rosszul választottak! Igenis meg lehet ismerni a másikat együttélés előtt is, csak valóban őrá kell figyelni...az emberek többsége nem ezt teszi!

Most olvasom csak, hogy főleg nem a szexre gondoltál! Akkor az írásom első részét hagyd ki!

Viszont a vége aktuális: nincsen semmiféle idegesítő szokás, amit, ha szereted a másikat, nem vagy képes megszokni, vagy tolerálni...vagy ami ne derülne ki egy sima járás során!

Amikor a pároddal délutánokat töltetek együtt, együtt főztök, együtt alszotok (szex nélkül!), együtt túráztok, szinte mindent együtt csináltok, akkor milyen olyan szokása lehet, amit nem ismersz meg 1-2 év alatt? Én nem tudom elképzelni! Legalábbis, hogy valami nagy és jelentős dolog lenne, azt nem tudom elképzelni!

"A konkrét kérdésem az, hogy ha házasság előtt nem él együtt egy pár, akkor mi a biztosíték, hogy később nem fog kiderülni, hogy nem tudnak együttélni, mert annyira mások?"

Ezt szerintem Isten biztosítja. Vagyis ha házasságot kötnek és igyekeznek jó életet élni a házastársak akkor a házasság működni fog. Nem feltétlen nehézségek nélkül de nem lesz olyan akadály ami miatt lehetetlenné válna az együttélés.

4/6 os

"A házasság előtti együttélés halálos bűn a hagyományos katolikus felfogás szerint, és teljesen joggal!"

Ha a szerint mennenk hogy eggyes vallasi iranyzatok mit tartnak jogosnak es mit nem arrol lehetne hosszasan temazni, foleg ha azt neznenk meg melyek azon ugymond szabalyzatok melyeket Isten neveben elrendeltek es kotelezove tettek iranyzataikban.

Hogy mennyire jogos a hallal valo buntetes barmely vetek miatt azt nem mi fogjuk eldonteni viszont vannak illetve voltak rendszerek melyeket valoszinuleg elveztelvolna ha ennyire helyesled a halal buntetest, feltetelezem hivo emberkent.

"Amilyen a készület, olyan a házasság. Erre különösen igaz a mondás: ki mint vet, úgy arat! A legtöbben így gondolják el a készületet: szeretkezünk, összeköltözünk, vagyis kipróbáljuk, milyen a másik és milyen a másikkal! Ennek ellenére láthatjuk, hiába a szexuális élet és a próbaházasság (vagyis az az együttélés, amely utána házassággal végződik), a válások száma mérhetetlenül magas, főleg azokhoz az időkhöz képest, amikor még nem ez volt az általános. Valami tehát ezzel a készülettel nincs rendben."

A valasok szamat gondolom nem a szabad gondolkodas es a szabad kapcsolatok okara haritod vagy ha igen akkor mindenki nezzen korul a sajat haza korul es gondolkozzon el mi volt ezelott 40-50 evvel es mi van most.Mi is valtozott ? az emberek nyitottabba valtak es nem maradtak ketreces allatok. Ha bajod volt magadban tartottad es meg a szuloi csaladnak se mondtad el mert szegyenerzet volt benned ha valas jart a fejedben, igy hat inkabb turted ha nokrol volt szo a ferfi megalaztatast esetenkent, a szolgasagot, ha ferfi voltal alerendelt szereped volt a nagy urakkal es kihasznalt rongy akibe rugni lehetett mert a szavad a nagy urakkal szemben nulla volt. A vallasi nezetet illetoen jo ideig azt sem tudta a nep hogy konkretan mirol beszel a pap foleg hogy latin, gorog vagy epp szlav eredetu nyelveken olvastak, csak annyi volt biztos hogy az Ur templomaban Istenrol lehet szo. Tehat nagyon sokat tudtak a vilagrol es csak a nagyoknak volt joguk olvasni es tanulni es fejlodni, a pornep jo volt ahol volt. Es hol vagyunk most egesszen mas vilag mas nezetek mas ralatas dolgokra es egyenjogusag no es ferfi kozott.

"Tudnunk kell: a szerelem érzése, de főleg a szex drog."

A szerelem amit mi szerelemnek nevezunk az drog es ha drog akkor a negativ jelzovel illessuk tehat egy kartekony negativ hatast kifejto allapot. A szerelem egy helyzet allapot ami lehet hosszabb vagy rovidebb allapotu melyben az ember nem depreszios legfennebb tobb rozsaszin elefantokat lat es miert rossz mert Isten azt mondta ? a szex is drog, te jo eg minden kettosegben a Foldon letezo elolenynek egy hozza tatrtozo normalis bioritmusu folyamat, az mar mas kerdes hogy ki hogyan el vele. Azert mert a katolikus iranyzat azt irja elo hogy tilos ezt tenykent kellene vennem hat teves, marcsak azt kellene eloirja nekem hogy mikor kelhetek fel es mikor ihatok egy pohar vizet.Egy rakas kitalalt alaptalan es filozofiara alapulo szabalyok melyekkel Istenre iranyitva a figyelmet hogy o az aki elvarja tolled.

"Hogyha házasságban élsz nemi életet, mindig ott lesz a házastársad, akivel ezt a vágyadat - mely Isten terve! - kielégítheted."

Ugyes latom konnyeden haritasz mindent Istenre ezt olvasd a kovetkezoket:

"Jézus világosan beszél a nőtlen életformáról: „A tanítványok megjegyezték: »Ha így áll a dolog a férj és feleség között, nem érdemes megházasodni.« Erre így válaszolt: »Csak az fogja ezt fel, akinek megadatott. Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!«” (Mt 19,10). A szűzi életet Szt. Pál kiválóbbnak hirdeti, mint a házast, anélkül, hogy a házas érintkezést rossznak, vagy bűnösnek tartaná: „Ha asszonyhoz vagy kötve, ne törekedj elválni, ha azonban nem kötötted magad asszonyhoz, ne keress feleséget. De ha megnősülsz, nem vétkezel, s ha a lány férjhez megy, nem követ el bűnt. Ám az ilyeneket testi nyugtalanság gyötri, s én meg akarlak kímélni benneteket. Azt mondom tehát, testvérek: Az idő rövid, azért akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna, aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná, s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik. Azt szeretném, ha mentek volnátok a gondtól. A nőtlennek arra van gondja, ami az Úré: hogyan járjon az Úr kedvében. A nős azonban világi dolgokkal törődik: hogyan keresse felesége kedvét, ezért meg van osztva. A nem házas asszony és a szűz arra gondol, ami az Úré, hogy testben és lélekben szent legyen, míg a férjes nőt világi dolgok kötik le: hogyan járjon férje kedvében. Ezt javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak, hanem hogy a feddhetetlen életre és az Úrhoz való osztatlan ragaszkodásra segítselek titeket. Ha valaki mégis úgy véli, hogy igazságtalanul bánna hajadon lányával, mert eljárt fölötte az idő, ha úgy van rendjén, tegye, amit akar. Nem vétkezik, kössenek csak házasságot. Akinek azonban szilárd a meggyőződése, s minden kényszerítő ok nélkül, teljesen szabadon úgy döntött, hogy megőrzi hajadon lányát, jól teszi. Tehát aki férjhez adja hajadon lányát, jól teszi, aki pedig nem adja férjhez, még jobban teszi. Az asszony le van kötve, amíg férje él, de ha férje meghal, felszabadul. Férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban. Boldogabb azonban, ha úgy marad, ahogy van. Ez a tanácsom, és hiszem, hogy Isten Lelke szerint beszélek” (1 Kor 7,25). + (1 Kor 7,1; 1 Kor 7,7)"

Egy rakas szabaly mely robotokat akarna kialakitani hogy mit mikor es hogyan ajanlatos cselekedned csak szerencsere hogy a Bibliat olvasna szemedbe tunnek azon dolgok melyeket nem a profetak nezetei hanem masok tettek szablykent bele.

"A konkrét kérdésem az, hogy ha házasság előtt nem él együtt egy pár, akkor mi a biztosíték, hogy később nem fog kiderülni, hogy nem tudnak együttélni, mert annyira mások?"

Semmi, de ha együtt élnek, az sem biztosíték arra, hogy később, évek múlva nem jön elő semmi hülyeség. A házasságot nem lehet lemodellezni. Az igazi próbatételek meg nem az első pár év múlva fognak jönni úgyis, mert vannak sokkal súlyosabb dolgok is annál, hogy horkol a másik, meg szétdobálja a zoknikat. Egy csomó mindenre nem tudsz felkészülni.

Viszont egy csomó minden kiküszöbölhető az által, ha valaki igazán megismeri a másikat. Ehhez sok beszélgetés kell, amire sajnos a mai világban nincs ideje az embernek, és sokan felkészületlenül, éretlenül mennek bele házasságba, ami váláshoz vezet. A felkészültségnek és az igazi szeretet-kapcsolatnak nem feltétele az összeköltözés.

Ettől függetlenül én hívőként nem vetem el teljesen az összeköltözést, ugyanis úgy gondolom, hogy létezhetnek olyan helyzetek, ahol a kapcsolat rovására mehet a különélés, pl. olyan jellegű anyagi gondok, esetleg nem várt költözés messzebbre.

Kedves 6-os válaszoló!

Süt az írásodból, hogy liberális vagy! A felfogásod, mentalitásod ezt tükrözi! Egy liberális nem lehet keresztény, mivel a liberalizmus szöges ellentéte a Krisztus egyetemes világrendjének, szent uralmának a nemzetek fölött. Ezért felesleges ide írnod, kiforgatnod és értelmetlenné tenned az általam leírtakat, mert ezzel csak a magadhoz hasonló szabadelvűeket tudod meghatni...egy vallásos ember viszont nem úgy gondolkodik, ahogy te. Minket Isten és az ő törvényei érdekelnek egyedül, nem pedig a társadalom, és a kb. 20 évente változó társadalmi divatok és szokások. Amit a régi korokról írsz, erős történelmi tudatlanságot árul el.

Kedves kérdező! Valóban van egy kisebb logikai ellentét, ami azért áll fenn az írásban, mert nem jól fejeztem ki magam! Természetesen létezik áthidalhatatlan különbözőség és ellentét, úgy értettem, hogy az úgy is ki fog ütközni egy szimpla együttélés nélküli együtt járás során is!

Viszont a kisebb ellentéteket lehet orvosolni keresztényi türelemmel és megértéssel!

Egy példával érzékeltetve: ha az egyik fél otthonülős, a másik pedig mászkálós/bulizós az elég nagy és áthidalhatatlan ellentét. 2 ilyen embernek nem szabad házasodnia, mert abból csak baj lesz.

De az, hogy valaki horkol vagy esetleg énekel fürdés közben, az nem áthidalhatatlan, és azon lehet javítani keresztényi szeretettel és türelemmel, megértéssel.

Ezek kissé profán példák voltak, de nem találtam hirtelen jobbakat.

Menjetek el kirándulni, nyaralni 1-2 hétre vagy 1-2 hónapra, aludjatok együtt, töltsetek együtt napokat (szex nélkül!) és így meg tudjátok ismerni egymást teljesen! Nézd meg a szüleit, figyeld meg, velük szemben hogy viselkedik. Beszélgess a szüleivel róla, vagy a testvérével, ha van neki! Ezernyi módja van, hogy megismerd a másikat, csak figyelni kell!

Az összeköltözés vadházasság, szabadszerelem, ami csak a 60-as évek szexuális forradalma óta jött divatba! Előtte nem éltek így az európai emberek, és az Egyház a mai napig sem engedélyezi ezt a híveinek! Ennek ellenére nagyon sok hívő is így él...és mégis kereszténynek vallják magukat, na ez itt a probléma emberek! Krisztus felé ugyanis kötelességeink is vannak, nem csak jogaink meg a félreértelmezett "szeretet"...Krisztus maga mondja, hogy ő kőszikla, akin szét fognak zúzódni azok, akik nem követik őt és nem tartják meg a parancsait! És Krisztus parancsa a házasság, maga Krisztus szemében minden házasságon kívüli kapcsolat paráznaság és bűn!

Az Egyház és a katekizmusok is mindig ezt tanították!

Nem csak a katolikusoknál van így, hanem minden protestáns felekezetnél is!

Nem kell ezzel egyetérteni! Nem kell ezt követni! Nem kell így élni!

De akkor nem kell többé kereszténynek nevezni önmagunkat, vagy megpróbálni vallásosnak lenni, mert az nem keresztény, aki Krisztus parancsait lábbal tiporja!

Dominus Tecum