Keresztények, mi a jó házasság titka?
A napokban tettem fel a következő kérdést a Családi kapcsolatok témakörben, és érdekelne kimondottan keresztények véleménye is:
Sokat gondolkozon mostanában azon, mitől mennek szét a házasságok, és biztosan jó-e az, ahogyan a többség -engem is beleértve - gondolkodik róla.
Olvasom itt a kapcsolati problémákat, hogy pitiáner dolgokon - tévéműsor, házimunka, szex, anyós - megy a vérre menő vita a felek között, a vége ordítás, sírás, esetleg pofon. Mi nagyon szeretjük egymást a férjemmel, mégis gyakran előfordul nálunk is (pofon nem, de a többi igen). Úgy tűnik, hogy az egész egyfajta hatalmi harc, egyik sem akar engedni, így mérgesedik el az egész kapcsolat, a gyerekek is frusztráltak, pimaszok.
Ismerek több erősen vallásos házaspárt, akik máshogy csinálják. Náluk megkérdőjelezhetetlen, hogy a család feje a férj. Nem jellemzőek a viták, indulatkitörések, a tettlegesség pláne nem, mivel a feleség szó nélkül csinálja, amit a férje mond neki. Igaz, ezekben a körökben elvárás, hogy a férj ne kezelje gyerekként a feleségét, hanem vitassa meg vele a fontos dolgokat, és elfogadhatatlan, hogy megüsse, de persze az intelligenciáján is múlik, mennyire teszi ezt meg valójában. A feleség "engedelmességéért" cserébe a férje támogatja, segíti, leveszi a válláról a fontos dolgok felelőségét. A gyerekeket sok törődéssel, de nagy szigorral nevelik, a testi fenyítés az élet szerves része. Mégis úgy látszik, ezek a gyerekek nyugodtabbak, jobb magaviseletűek, és többet is mosolyognak.
Mit gondoltok, tényleg így kéne élni? Vagy a látszat csal, és valójában tele lehetnek ezek az emberek is feszültséggel? Engem nem így neveltek, nem tudnám ezt csinálni, a férjem azt mondja, ő sem, azt azonban érzem, hogy a mostani helyzet sem az igaz. Szerintetek lehetséges évtizedekig tartó jó házasság ténylegesen egyenrangú felek között? Vagy szükségszerű, hogy az egyik alárendelje magát a másiknak, és a látszat ellenére ez a boldogság titka? Esetleg van olyan köztetek, aki ilyen házasságban él? (Kéretik az ilyet nem lepontozni, mert tényleg érdekel.)
Ha lehet, házasok válaszoljanak, akik nem elméleteket mondanak el, hanem a saját tapasztalatukat! Köszönöm!
válasza: válasza:Kedves Kérdező!
Mi még fiatal házasok vagyunk. Nálunk minden rendben. Kevés dologban nem értünk egyet, de azt is meg lehet beszélni, indulatok nélkül.
Van néhány nagyon fontos dolog, ami nélkül nem működik szerintem a házasság. A két legfontosabb a szeretet és a tisztelet. Mi Istennel is így vagyunk, és egymás iránt is. A tisztelet nálunk azt jelenti, hogy tiszteletben tartom a másik igényeit, elvégzett munkáját, idejét. Ugyanezt kapom vissza. Apróságokon nem szabad összeveszni. Csak szépen megkérni a másikat. Légy szíves, ezt legközelebb ne így csináld, hanem úgy, mert pl. ezzel nekem segítesz a későbbi munkámban, vagy csak zavar. Ha pedig odafigyelünk egymásra, akkor legközelebb már úgy is lesz.
Ami még nagyon fontos, hogy senkinek nem szabad kihúznia magát sem a munka, sem a felelősség alól.
Ezek saját tapasztalatok. Nálunk így csodálatosan működik.
manju
válasza:Amit írsz, nem lehet jó megoldás, szerintem borzasztó - és nem is keresztényi élet igazából.
Ami szerintem az igazi keresztényi élet, az az, hogy pontosan felül tudunk emelkedni az ilyen pitiáter dolgokon, mint tv nézés vagy ilyesmi. Szerintem mindent meg lehet oldani kompromisszummal, megértéssel, szeretettel, elfogadással. Isten ehhez erőt tud adni, hogy a türelmed ne fogyjon el ott, ahol másoknak a hit nélkül már nem megy tovább. Másrészt én komolyan vettem, veszem az egy házasság egy élet ról fogadalmát, és megpróbálom megkeresni a módot arra, hogy békében és boldogan éljünk egymás mellett. Viszont a férjem soha nem lesz uram és parancsolóm, ez szerintem a nőn is múlik, hogy hol helyezi el a határokat, milyen visszajelzéseket ad.
Aki meg megver egy nála gyengébb embert (nőt, gyereket), azt korbáccsal tanítanám jómodorra...
válasza:Nézd meg, hogy az elmúlt évszázadokban az emberek úgy éltek, hogy a házasságban a nő a férfi alá rendelődött. És hiába: a házasságok anno nem azért tartottak sokáig, mert mindenki olyan boldog volt, hanem mert mondhatni tilos volt a válás.
Nézd meg a múlt nyomait, mindenhol felbukkan az, hogy a nőket nyugodtan verték, megalázták, akármit tehettek vele, hallgass volt a neve, hisz engedelmeskednie kellett - és milyen kép alakult ki minderről? Hogy a nők boldogtalanok voltak.... ha olyan szuper lett volna alárendelődve élni, akkor a feminizmus sem alakul ki.
Te magad mondod, hogy nem tudnád elviselni, hogy a férjed megszabja, mit tegyél: mások miért viselnék jobban. Senki sem szereti, ha előírják neki, mit hogyan tegyen, ilyen az ember természet. Igen, a nőké is.
A saját vágyak és vélemények folyamatos elnyomása feszültséget és boldogtalanságot okoz. Plusz: az én gyermekkorom szerves része is volt a verés. Ma már nem igazán tartom a kapcsolatot a szüleimmel, mert képtelen vagyok megbocsátani azt a rengeteg fájdalmat és megalázást(!), amit a gyakori bántalmazás okozott... hogy jut eszedbe, hogy a lelki terror bármelyik gyereknek jobbat tesz? Ez a többet mosolyognak statisztikai adat? Én is folyton vigyorogtam, hogy mások ne lássák meg rajtam, mennyire kész vagyok a verésektől és persze jobb is voltam, mert rettegtem attól, hogy különben megint bántanak.
A verés tehát félelmet okoz - jó, ha a gyerek félelemben és megalázásban nevelkedik? Az alárendelődés folyamatos elfojtást eredményez - jó, ha a nők elnyomják a vágyaikat és inkább némán senyvednek?
A jó házasság titka nem ez, hanem a másik iránti alapvető tisztelet és szeretet - illetve, hogy ez akkor is megmaradjon, ha a hétköznapok során már néha idegesítővé válik a másik. Csak manapság az emberek mindent megtehetnek, ezért ahelyett, hogy türelmesebbek lennének, az első probléma felmerülésekor félredobják a másikat... mert az könnyebb, mint megküzdeni a problémával.
DE! Azt mondom, még mindig jobb, ha az emberek sokat válnak, mintha életük végéig szenvednek egy boldogtalan házasságban. Eddig kötelező volt így tenni, persze, hogy most, amikor lehet, mindenki ledobja ezt az igát.
A társadalom lassan változik. Ahhoz is idő kell, amikor ráébred, hogy a mostani helyzettel átesett a ló túloldalára - csak hát az útkeresés ki tudja, hogy meddig tart?
válasza:nem biztos, hogy ami kifelé tökéletesnek látszik az befelé az is!
ha egy kapcsolatban a pasi vagy akárki dirigál az nem normális. Senki sem szeret elnyomva lenni. Az a házasság nem boldog.
A Bibliában a férfi a család feje az azt jelenti, hogy ő vállal a családjáért a legnagyobb felelősséget!
Ez nem uralkodást jelent!
Ő dolgozik a családnak, segíti, támogatja a feleségét a gyerekeit, neveli őket (nem a feleségét!) és szereti őket.
Kell egy főnök persze, de jó főnök, akit szeretni lehet, mert ő is szereti tiszteli a családját!
És ez néhány vallásos családban meg is van, ahol a férfi érzelmi intelligenciája magas.
Köszönöm az eddigi véleményeket!
Nem állítottam, hogy jobb, ha verik a gyereket, csak feltettem róla egy kérdést. Nagyon nem vagyok híve a testi fenyítésnek (persze könnyen beszélek, egyéves a gyerekem, majd tíz év múlva meglátjuk, kitartottam-e az elveim mellett), csak leírtam, amit látok. Éppen azért kérdeztem, hogy vajon belül milyen érzések kavaroghatnak az érintettekben, és ebben a katergóriában talán van olyan, aki személyes élményekről is tud mesélni.
Igaz, nem valószínű, hogy akár csak egy anonim oldalon is azt mondaná bárki, hogy "Keresztény feleség vagyok, a férjem az uram és parancsolóm, és ettől eléggé szenvedek." De talán kiderülne valami abból, hogy milyen belülről egy olyan dolog, ami kifelé nézve tökéletesnek látszik.
válasza:szerintem az a jó, ha az élet minden területén megvan, hogy ki a főnök. az egyik területen a férj, a másikon a feleség. de akkor azzal kapcsolatban nemcsak a döntés joga a felelőssége is az övé. pl. nálunk: társadalmi kapcsolatok az enyém. hiába szaladnék a férjemhez, hogy ezt vagy azt elszúrtam, nem tudna segíteni, mert ő ezzel nem foglalkozik. a pénzügyek az övé, viszont én könyvelem. a cégben is a műszaki terület az övé, az emberekkel kapcsolatos dolgok és könyvelés, adózás az enyém.
és így tovább. jól körülhatárolt feladat és hatáskörök kellenke, mint egy vállalatbna vagy hivatalban, akkor megy a szekér.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!