Miért hiszik azt a keresztények, hogy Isten nem felelős a világban történő rossz dolgokért? A jó dolgokért meg persze őt dicsőítik.

Kedves Kérdésfelvető!

Úgy gondolom egy felelősen gondolkodó keresztény soha nem fogja Isten felelősségét ilyen módon elkenni. Ha feltételezzük, hogy van Isten, akkor mindent Ő teremtett, vagyis a felelősséget mindenért vállalja. A rossz kérdésének ez a fajta megközelítése eleve téves útra fog vinni. Ahhoz, hogy megértsük az Isten felelősségét először is definiálni kell mi a rossz, és annak mi az oka a létezésének. Alfred Kastler, Nobel-díjas fizikus például így szól erről:

"Bizonyos lények életének célja azon alapszik, hogy más lényeket halálba küld, amelyeknek ugyancsak ez a célja. Hol van itt az isteni szeretet, amiről Krisztus beszél?... Isten az az erő, mely fenntartja az Univerzumot. De miért van az, hogy Isten egyszerre az az erő, mely.. építi az életet, és ugyanez az erő, önmagának ellentmondva, lerombolja?" (Az a különös anyag, 268. l.)

Hogy mi minden a rossz, azt a bőrünkön tapasztaljuk. Minden, ami az életet és a boldogságot veszélyezteti, rombolja. De gyakorta emlegetünk egy erkölcsi fogalmat is a mindennapi életben: a bűnt. A Biblia megállapítása mindenekelőtt ez: a bűn a gyökere minden rossznak.

A Bibliában található meghatározása így hangzik:

"A bűn pedig a törvényszegés" (I. János 3:4).

Arról, hogy miféle törvényről van itt szó, aminek a megszegése a bűn a Biblia azt mondja, hogy a nagy, erkölcsi alaptörvény ez, amely az egész világmindenségben érvényes. Ennek a lényegét pedig így összegezi az Írás: "A törvény betöltése a szeretet" (Róma 13:10).

A sokféle értelmezés, visszaélés, hamis szeretet hátterén azonban szükségszerű egy további kérdés: Mi a szeretet? A legrövidebb bibliai meghatározás így hangzik erről: "Senki ne keresse azt, ami az övé, hanem ki-ki azt, ami a másé" (I. Korinthus 10:24). Összegezhetjük tehát a végeredményt: A szeretet a következetes másik-középpontúság, avagy a másokért élés gondolkodásmódja és életformája. Így viszont eljutottunk az előbbiekben idézett rövid, tömör bibliai bűnmeghatározás pontos értelmezéséhez is, vagyis a bűn az a kifejlett alapelv, amely ellenkezik a szeretet törvényével.

Selye János írja: "Bizonyos tekintetben úgy is vehetjük, hogy az önzés az eredendő bűn, nemcsak az ember, hanem minden élőlény számára"... majd így folytatja: "Ki-kitörhet egy forradalom valamely részlegben, amely elfeledkezik a kollektív önzetlenségről. Ez az, amit ráknak nevezünk. És ebbe nemcsak az egész szervezet pusztul bele, hanem vele együtt a lázadó rész is saját törekvésének áldozatává válik"...majd hozzáteszi mindezekhez: "A racionális értelem korában szinte megörvendeztet, hogy az emberi magatartást nevelő vallási és bölcseleti tantételeknek tudományosan feltárható biológiai igazság az alapjuk."(Életünk és a stressz)

Tehát a természettudomány útján is el lehet jutni az élet nagy törvényeinek a felfedezéséhez a gondos megfigyelés és az eredmények elfogulatlan, precíz kiértékelése által, hiszen a valóság törvényéről van szó. Mégis egyedül a kereszténység, illetve a Biblia sajátossága, hogy következetesen tanítja ezeket, mint a titkok végső nyitját, mint a nagy emberi alapkérdések végső megoldását:

"Aki nem gyűlöli magában önszeretetét és azt az ösztönét, amelyik arra biztatja, hogy magát tekintse Istennek, nagyon elvakult ember. Ki nem veszi észre, hogy semmi sem ellenkezik ennyire az igazságossággal és az igazsággal? Mert nem igaz, hogy rászolgálunk; igazságtalan és egyben lehetetlenség is, hiszen mindenki ugyanezt kívánja a maga számára. Tehát velünk született nyilvánvalóan jogtalan kívánság, amelyről nem tudunk, de amelytől mégis szabadulnunk kell.

Ám egyetlen más vallás sem figyelmeztetett rá, hogy ez az önszeretet bűn, sem arra, hogy ebben születtünk, hogy kötelesek vagyunk ellene szegülni, és egyiknek sem volt rá gondja, hogy megadja nekünk a gyógyítás eszközeit." (B. Pascal: Gondolatok, 492. sz. töredék)

A kérdésed jogos: ha Isten valóban létezik, miért nem akadályozta meg a rossz megszületését? Ha Isten létezne, nem tűrné el ezt a sok fájdalmat, háborút, az emberi történelem vérontásait.

A Biblia határozottan állítja, hogy a rossz nem Istentől ered. Tőle csak "jó adomány és… tökéletes ajándék származik" (Jakab 1:17). Isten számára teljességgel idegen és elfogadhatatlan a bűn: "nem lakhatik tenálad gonosz" – olvassuk Zsoltárok könyvében (5:5). Istennek nem állt szándékában az építés mellett a rombolás, a teremtés mellett a megsemmisítés!

A búzáról és a konkolyról mondott példázatában Jézus Krisztus arról szólt, hogy Istentől csak a "jó mag" származik (Máté 13:24). Isten életet teremtett a vetés növekedésére és az örömért, amit a bőséges termés láttán érez a gazda. A rosszat – amit a példázatban a konkoly jelképez – "valamely ellenség" szórta a jó mag, a tiszta búza közé (Máté 13:28). Jézus ebben a példázatában arra utalt, hogy a rossz egy személy cselekvése által jött létre. (Érdekes megjegyezni, hogy a Bibliából ismerős "Sátán" héber szó is ellenséget jelent.)

Egy másik alkalommal így szólt Jézus arról a személyről, aki a bűn szerzője:

"Az ördög ... emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja" (János 8:44).

A Biblia másutt is szól Sátánról, avagy az ördögről, mint a bűn szerzőjéről. (Különösképpen: Ésaiás 14:12–20; Ezékiel 28:12–19; Jelenések 12:3–10; I. Péter 5:8; II. Korinthus 11:14–15; Jakab 1:13–15 stb.) A Szentírás ugyanis a bűn szerzőjeként egyetlen személyt tüntet fel, akinek gondolkodásában és életében legelőször jelent meg és gyökerezett meg a bűn.

Ez a valaki Isten magasrendű teremtménye, egy angyalfejedelem volt, aki lázadása után kapta a Sátán (ellenség) nevet.

A Biblia szerint Sátán ellenségeskedése Istennel szemben már a mennyben, a mi földünk teremtése előtt létrejött.

Jézus azt mondta róla, hogy ő "nem állott meg az igazságban". Ez magában foglalja azt az állítást, hogy a kezdet kezdetén ő is az "igazságban volt". Ő sem került ki Isten kezéből kevésbé tökéletesen, mint a többi teremtmény. A Bibliában ezt olvassuk: "Te voltál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben...ama napon, melyen teremtettél" (Ezékiel 28:12–13). Ésaiás próféta is "fényes csillagnak, hajnal fiának" nevezi őt (Ésaiás 14:12).

A Biblia szerint ennek az angyalfejedelemnek semmi oka nem volt arra, hogy Teremtőjével szembeforduljon. Nincs értelmes magyarázata Sátán mennyei lázadásának. A bűn eredetére lehetetlen olyan magyarázatot találni, ami megindokolná létezését. A bűn titokzatos, érthetetlen, mentegetése egyenlő volna igazolásával. Ha mentséget lehetne találni rá, vagy okot létezésére, akkor megszűnne bűn lenni.

A "nem állott meg az igazságban" kifejezés azt is magában foglalja: Sátán igazságtalan, és a bűn maga is igazságtalanság. Ez a minősítés pontosan egybevág a bűnnek azzal a másik bibliai meghatározásával, amely lényege szerint ugyanazt mondja, mint az előbbiekben már idézett igéből (I. János 3:4) való meghatározás; "Minden igazságtalanság bűn" (I. János 5:17).

A világmindenséget teremtő és fenntartó Isten uralma a világmindenségben a szabadság uralma, amihez hasonlót mi a földön nem ismerünk. Ez azt jelenti, hogy kényszert, erőszakot sohasem alkalmaz egyetlen teremtményével szemben sem. Nem használja fel azt a hatalmát, hogy minden teremtményének az élete kizárólag tőle függ. A Biblia utal arra, hogy az emberen kívül sok más, értelmes teremtménye is van Istennek a világmindenségben. Ezek közül azonban egy sem a tőle való függés vagy a félelem indítékából tiszteli Istent és az ő törvényét, hanem szabad választás és belső erkölcsi meggyőződés alapján. Azért tehát, mert törvényét igaznak, őt magát pedig méltónak találják arra, hogy Uruknak, vezetőjüknek fogadják el. Isten világában mindenütt, kizárólag a szabadság uralma érvényesül: "Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság." (II. Korinthus 3:17)

Mivel a szabadság uralmát mindenképpen sértetlenül akarja megőrizni, Isten nem alkalmazott erőszakos megtorlást, nem semmisítette meg a bűn útjára lépett teremtményeit. De szabadon burjánozni sem hagyhatta a bűnt, mert ő tudja a legjobban a törvényt, hogy az "teljességre jutva halált nemz" (Jakab 1:15). Az, hogy "Isten a szeretet" (I. János 4:8), azt is jelenti, hogy teremtményei életének és boldogságának a védelmezője. Ezért Isten sajátos módon vette fel a küzdelmet a gonosszal. Elkészített egy tervet – az igazságosság és a szeretet alapelvének a tökéletes érvényesítésével – arra, hogy miként semmisíti meg a bűnt a földön, és iktatja ki azt az egész világmindenségből is, kizárólag erkölcsi erővel, hogy a szabadság uralma semmit se sérüljön. Ennek a tervnek a neve – a Biblia alapján – a megváltás terve. A róla szóló híradást, kinyilatkoztatást pedig evangéliumnak nevezi a Biblia.

Sajnos ezek a keretek nem teszik lehetővé, hogy ezt bővebben kifejtsem, de azt ajánlom olvasd el az evangéliumokat a Bibliában, és a fentiek alapján meg fogod érteni, mi Isten válasza a rosszra!

Remélem tudtam segíteni!

Üdvözlettel: Péter

Bibliaház Gödöllő

[link]

Miért hiszi azt a kérdező, hogy:

1. van isten

2. ha már szíveskedik lenni, akkor nyilván ő az oka annak amit a teremtményei (egymással) csinálnak

Ha tehát a kérdező megcsinálja a biciklijét pl. egy gyereknek (aki képes még elesni is akár) és a gyerek elesik, akkor tuti miatta esett el. Vagy, ha a kérdező aktívan részt vesz a gyermeknemzésben, sikerrel jár, majd utódja rosszat tesz, az természetesen neki, ill. a helytelen nevelésének tudható be, netán annak, hogy nemzésre vetemedett annak idején.

Van egy olyan idézet: "Istentől nem félek, csak a követőitől."

Tisztelt utolsó hozzászóló!

Valószínű nem te leszel az, aki elolvasod a kicsit hosszabbra sikerült hozzászólásomat, de ha figyelmesen elolvastad volna az első két szót, talán rájöhettél volna, hogy elsősorban nem is neked szántam.

A te válaszod valóban frappáns és rövid volt, tartalmát tekintve azonban sokkal közelebb áll az általad hasaznált minősítő jelzőkhöz. Ezzel a saját szegénységi bizonyítványodat sikerült kiállítanod, amihez ezúton gratulálok. A Biblia történelmi hitelességét tekintve mind a mai napig alapmű, ehhez próbál igazodni többek közt az időszámításunk, de a kultúránk is, amiből sajnálatos módon neked nem sok jutott...

Üdvözlettel: Péter

Bibliaház Gödöllő

[link]

Isten annyiban felelős, amennyiben egy alkotó az alkotása kártékony tetteiért. Pl. van egy zseni informatikus, készít egy remek programot, fejleszti, embereknek tesz vele sok-sok jót, teszi ezáltal könnyebbé a munkát, elérhetőbbé a szórakozást, gyorsabbá a vásárlást, közelivé a távolt... Aztán egyszer csak a programot megfertőzi egy vírus, megfúrja egy féreg, megtámadja egy trójai, és onnantól a program eltér az eredetitől, kárt tesz a felhasználónak. Aki a programot készíti, annak nem az a célja vele, hogy kárt okozzon, és használati utasításban le is írja, mire kell figyelni, ennek ellenére van, aki mégse tartja be, vagy önhibáján kívül történik valami.

Ez csak egy hasonlat röviden ebben a késői órában. Lehet, hogy nem tökéletes, lehet, hogy a hittudósok számára elvont, abszurd, de ez jutott eszembe. :-)

(Galácia 6:7)-" Ne vezessenek félre titeket: Istent nem lehet megcsúfolni. Mert amit vet az ember, azt fogja aratni is;"

Teremtőnk erkölcsi törvényei örök érvényűek és megváltoztathatatlanok.

Igaz, valaki tagadhatja, hogy számadással tartozik Istennek, de attól még az isteni törvény állandó marad. Így végül is egyetlen ember sem mentesül tetteinek következményei alól.

„Ne engedjétek magatokat félrevezetni. A rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat! Igazságosságban józanodjatok ki és bűnt ne gyakoroljatok, mert egyesek nem ismerik az Istent. Ezt a megszégyenítésetekre mondom” (1Korinthus 15:32–34).

A keresztények mindenütt láthatják maguk körül annak a bizonyítékát, hogy e világ erkölcstelen, kicsapongó életmódja káros, halálos (Róma 1:18–32). Csupán a szexualitás területén, gondold csak el, mennyi szívfájdalom, mennyi szenvedés éri az embereket, amikor nem tartják tiszteletben Istennek az erkölcsre vonatkozó törvényét: szétszakított családok, törvénytelen terhességek, abortuszok, nemi erőszak, gyermekek zaklatása, és szexuális úton terjedő betegségek, hogy csak néhányat említsek a következmények közül. Ott vannak azután az egészségügyi gondok, amelyek abból adódnak, hogy az egyén visszaél a testével túlzott evés, ivás, és kábítószerélvezet által. Akik pedig engednek a mohóságuknak, gyakran tolvajokká és csalókká válnak. Aligha lehet megszegni Isten törvényét anélkül, hogy az ne okozna valamilyen testi vagy érzelmi károsodást az elkövetőnek. Pál apostol joggal figyelmeztette a keresztényeket: „Ne engedjétek magatokat félrevezetni! Isten nem hagyja magát megcsúfolni. Mert amit az ember elvet, azt fogja learatni is. Mert aki a testére nézve vet, a testéből arat romlást, de aki a szellemre nézve vet, a szellemből arat örökké tartó életet” (Galata 6:7, 8).

Ha úgy élünk, hogy engedjük, hogy Isten szelleme szabadon működjön rajtunk. Az, hogy a szellemre nézve vetünk, azt is magában foglalja, hogy teljes szívvel részt veszünk a szellem áramlását előmozdító tevékenységekben.

Ézsaiás 3:10-"Mondjátok, hogy jól lesz dolga az igazságosnak, mert cselekedeteik gyümölcsét fogják enni."

Példabeszédek 1:22-33-„Meddig szeretitek a tapasztalatlanságot, ti tapasztalatlanok, és meddig vágytok gúnyolódásra, ti gúnyolódók, és meddig gyűlölitek a tudást, ti ostobák?  Térjetek meg az én feddésemre. Akkor kiárasztom rátok szellememet, megismertetem veletek szavaimat.  Mivel kiáltok nektek, de folyton elutasítotok, kinyújtom karomat, de senki sem figyel,  semmibe veszitek minden tanácsomat, és feddésemet nem fogadjátok meg,  ezért én is nevetek majd a ti szerencsétlenségeteken, és csúfolódni fogok, amikor eljön, amitől rettegtek,  mikor vihar gyanánt eljön, amitől rettegtek, és szerencsétlenségetek mint viharos szél megérkezik, amikor nyomorúság és nehéz idők jönnek rátok.  Akkor majd hívnak engem, de én nem válaszolok; keresnek engem, de nem találnak,  mert gyűlölték az ismeretet, és nem választották Jehova félelmét.  Nem fogadták meg tanácsomat, megvetették minden feddésemet.  Ezért útjuk gyümölcsét eszik majd, és eltelnek azzal, amit kiterveltek.  Mert a tapasztalatlanok elpártolása öli meg őket, és az ostobák könnyelműsége pusztítja el őket.  De aki hallgat rám, biztonságban lakik, és nyugalma lesz, nem rettenti baj.”

Ezért a Galátzia 6:8-ban annak a személynek, aki „vet az ő testének”, olyan valakinek kell lennie, aki engedi, hogy bűnös emberi vágyai vezessék, és elmerül „a testnek cselekedeteiben”. Tapasztalhatja az ilyenfajta magatartás romboló hatását, ha pedig nem változtat rajta, biztosan nem nyer életet sem Isten Királyságában, sem annak alattvalójaként (1Korinthus 6:9, 10).

-a Galátzia 5:16-ban Pál szembeállítja a szellemet és a testet. Ezt olvashatjuk: „Mondom pedig, Lélek [Szellem, Cs] szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.” A „testnek kívánságával” a bűnös emberi testre utalt. A Galátzia 5:19–23-ban tehát felsorolta a „testnek cselekedeteit”, szembeállítva a „Léleknek [Szellemnek, Cs] gyümölcsével”.

Érdekes módon a Galátzia 6:8 egy ígérettel zárul: ha mi a szellem szerint vetünk, akkor jó úton vagyunk afelé, hogy ’a szellemből arassunk örök életet’. Igen, Krisztus váltságáldozata alapján Isten a szent szelleme működésével végtelenné teszi az életet (Máté 19:29; 25:46; János 3:14–16; Róma 2:6, 7; Efézus 1:7).

Azt is meg kell jegyeznünk, hogy Isten szent (Ézsaiás 6:3). Ez azt jelenti, hogy tiszta és makulátlan; nyoma sincs benne a gonoszságnak. Ennélfogva teljesen megbízhatunk benne. Az emberekről nem mondhatjuk el ugyanezt, mivel ők romlottá válhatnak. És gyakran még a legbecsületesebb vezetőnek sincs hatalma arra, hogy jóvátegye a gonosz emberek által okozott károkat. Isten ellenben korlátlan hatalmú. Képes megszüntetni a gonoszság összes eddigi hatását, és ezt meg is fogja tenni. Örökre véget vet majd a gonoszságnak! (Zsoltárok 37:9–11).

Istennek alapos indokai vannak arra, hogy megengedje az embereknek, hogy helytelen úton járjanak. Bölcs és hatalmas Teremtőnk lévén nem tartozik magyarázattal nekünk, a szeretete mégis arra indítja, hogy a tudomásunkra hozza az indokait.

De abban biztos lehetsz, hogy nem ő a felelős a nehézségeinkért. Ellenkezőleg, tőle származik az egyetlen remény a megoldásra! (Ézsaiás 33:2).

Tudod, miért követik el az emberek azt a hibát, hogy a világon tapasztalható minden szenvedésért Istent okolják? Sokszor azért hibáztatják a mindenható Istent, mert azt hiszik, hogy ő a világ igazi uralkodója.

A Biblia félreérthetetlenül kijelenti: „az egész világ a gonosz hatalmában van” (1János 5:19). Ez logikus is, nem? Ez a világ annak a láthatatlan szellemteremtménynek az egyéniségét tükrözi vissza, aki „az egész lakott földet félrevezeti” (Jelenések 12:9). Sátán gyűlölködő, álnok és kegyetlen. Ezért a befolyása alatt álló világ tele van gyűlölettel, megtévesztéssel és kegyetlenséggel. Ez az egyik oka a tömérdek szenvedésnek.Egy másik ok az, hogy az emberek az éden-kerti lázadás óta tökéletlenek és bűnösök. A bűnös emberek hajlanak arra, hogy harcoljanak az uralkodásért, ami háborúkhoz, elnyomáshoz és szenvedéshez vezet (Prédikátor 4:1; 8:9). A szenvedés harmadik oka ’a bajokkal teljes idő és az előre nem látható események’ bekövetkezése (Prédikátor 9:11). Egy olyan világban, amelyet nem véd meg Jehova mint Uralkodó, az emberek szenvedésnek lehetnek kitéve, mivel éppen rosszkor vannak rossz helyen.

Az még szomorúbb, hogy némelyik vallási tanító időnként olyan gondolatot ébreszt az emberekben, hogy Isten szívtelen. Hogyan teszik ezt? Amikor tragédia sújt valakit, azt állítják, hogy Isten akaratából történt a dolog. Az ilyen tanítók lényegében Istent okolják a csapásokért. Ez lenne az igazság Istenről? Mit tanít valójában a Biblia? A Jakab 1:13-ban ezt olvassuk: „Senki ne mondja, amikor próba alatt áll: »Isten tesz próbára.« Rossz dolgokkal ugyanis nem lehet próbára tenni Istent, és ő maga sem tesz ilyesmikkel próbára senkit.” Ezek szerint soha nem Istentől származik a gonoszság, melyet magad körül tapasztalsz (Jób 34:10–12). Igaz, Isten megengedi, hogy történjenek rossz dolgok. De nagy különbség van aközött, hogy megenged valamit, és aközött, hogy ő okozza azt.Gondolj például egy bölcs és szerető apára, akinek a felnőtt fia még a szülői házban él. Ha ez a fiú fellázad, és úgy dönt, hogy elmegy otthonról, az apja nem akadályozza meg ebben. A fiú rossz életet él, és bajba kerül. Vajon az apja az oka ennek? Nem (Lukács 15:11–13). Isten ugyanígy nem lép közbe, amikor az emberek úgy döntenek, hogy rossz útra térnek, de nem ő az oka a bekövetkezett problémáknak. Világos tehát, hogy méltánytalan lenne Istent hibáztatni az emberiség összes bajáért.