Ha isten mindenható miért úgy teremtette az embert, hogy az rossz legyen? Vagy ha az ördög tette gonosszá az embert, akkor isten miért teremtette az ördögöt? Hiszen kezdetben csak isten volt, valakinek teremtenie kellett az ördögöt is.

Utolso nem let volna egyszerubb meg sem teremteni az olyan angyalt vagy embert aki fel mer lazadni vagy olyant aki lazit last az ordog??

A szabad akarat egy dolog de ha elegge erosre teremtette volna az Isten az embert akkor ellenalhatott volna azaz mint tokeletes emberrel nem tehetet volna semmit az ordog.

De nem igy lett es nem jon hogy elhigyem Isten nem tokeltetes dolgot alkotott vagy kiszurt sajat magaval hanem inkabb a Bibliaval volnanak gondok.

1. kérdésre a válasz: Isten a saját képmására teremtette az embert - kedvteléséből. Saját akaratot adott neki, azért hogy őszintén szeresse az alkotóját. Ádám viszont - amikor engedetlensége folytán - ellenszegült Istennek, onnantól kezdve lett "rossz". Vagyis innentől jött be az ember életébe a bűn. Vagyis NEM Isten teremtette az embert azzá, ami.

2. kérdésre a válasz: A sátán kezdetben Isten jelenlétében élt, mint angyal. Az ellenszegülése folytán azonban - bukott angyalként - letaszíttatott a Mennyből.

A 2. válaszadó nagyon közel áll az igazsághoz.

Valóban: Isten alkotásában a szabad akarat volt a döntő.

A sátán Istennek az egyik angyala, aki szembeszegült Vele: nemcsak hasonlóvá akart vele lenni, hanem feljebbvalóvá is.

Isten ezért eltaszította őt magától, mindazokkal az angyalokkal együtt, akik a sátánnal együtt tartottak. Ők a bukott angyalok.

3. válaszadó:

Éva (és persze Ádám is) ott hibáztak, hogy beszélgetésbe elegyedtek a Sátánnal. Pontosabban: nem úgy válaszoltak a Sátánnak, ahogy Jézus. Nem azt mondták neki, hogy "meg van írva: ne kisértsd az Urat a Te Istenedet" - ehelyett engedtek a Sátánnak. A Sátán akaratának engedelmeskedtek, nem pedig Isten szavának.

Ezért buktak el.

Kezdetben tényleg Isten volt...ami azt jelenti, hogy még mindig csak Isten van. Na most ahogyan az emberi fizikumot megkreálja, és az mögé berakja saját értelmét, látszólag felosztva magát, de mégis megőrizve Önmaga teljességét, az emberi elme, ami valójában az Isteni Elme, tévedésbe esik a tapasztalás során, és úgy gondolja, hogy amit megél, az nem önmaga...Mivel Isten szerető, és csak Önmaga van, ezért Isten szeretete Önszeretet, de mivel semmi létező nincsen Önmaga mellett, ezért ez nem válik vétekké senkivel és semmivel szemben, viszont az ember tévedésében, az Önszeretetet megőrizve, érvényre juttatja a gonoszt, vagyis az önzést, mivel sajátnak vélt érdekével szemben háttérbe szorítja másét, amiről ugye azt gondolja nem önmaga...

Tulajdonképpen ez az ördögféle megkörnyékezés...És Isten részéről direkt van hagyva, mivel ha nem lenne semmi, amihez lehetne viszonyítani az Igazi Szeretetet, akkor az ember nem tudná mi az, és nem tudná választani...s mivel az ember valójában az elme, ami egy az Istennel, ezért a léte szintúgy örök, és az Isten így biztosítja a lehetőséget az embernek mindaddig, amíg az be nem látja tévedését...s nyilván az már az ember dolga, hogy melyiket választja, de mivel a negatívumoknak van visszahatása, ezért egy idő után a pozitív mellett fog dönteni..mivel csak akkor lehet az egyén igazából boldog és szabad. :)

Egy korábbi válaszolónak üzenném, hogy már minden tökéletes...és pont ezért. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

Én azon szoktam elgondolkodni, hogy ha Isten nem tiltotta volna azt a bizonyos fát, sőt semmit sem tiltott volna meg, akkor nem teremtett volna lehetőséget a kísértésre.Talán nem lett volna helyzet, amit az ördög kihasználhat.

Ha Isten annyira bölcs, miért nem gondolt erre?

Ha Isten tökéletes, akkor miért kételkedett mégis abban, hogy megbízható a teremtménye?

Következtetés:Sose teremts olyasmit, ami gondolkodik ;)

Meg kell különböztetnünk erkölcsi rosszat, amely a szabad akaratból ered, és fizikai rosszat, amely egy létesítő tényezőt megszüntet. Gondolhatunk az anyagi javakra, vagy tragédiákra: egy gyermek elvesztése, egy város elpusztulása stb.

A fizikai rossz - legyen bármilyen borzalmas a füleknek - olyan mint a sebészet: kivesznek egy olyan tényezőt, hogy helyébe egy nála tökéletesebbet tegyenek. Tehát ha nem lenne rossz, nem lenne az embernek célja sem, az örök boldogság. Minden rosszból Isten egy újabb jót hoz létre.

Az erkölcsi rossz a szabad akarat hamis útjának választása, melyben megmaradás a pokolba vezet.

Az ember gonoszsága abban áll, hogy a természetfeletti kegyelmeket elveszítette, így - következetesen végiggondolva - az örök üdvösség kegyelme elveszett a halál torkában.

Isten igazsága azt parancsolta volna, hogy később Jézus Krisztus mennyei dicsőségében, mint valóságos Isten lejön, és mindenkit halálra elítél, mert ez volt nekünk, Éva számkivetetteinek a zsoldunk az áteredő bűn miatt.

Isten egyúttal a végtelen igazságossága mellett végtelenül szeret is; Úgy tetszett, hogy egyszülött Fia a Szentlélek által az emberi természetet magára véve, Szent Pál szavaival szolgai külsőt felöltve a zsidó népben tanított, az Egyházat megalapította és végül kínhalála során harmadnapra megdicsőült Istenként és tökéletes emberként feltámadt. Őáltala, ki részesült emberi mivoltunkban, az üdvözülteket részesíti istenségében.

Az eredeti bűntől a keresztség által megszabadulunk, DE - mivel ezt kegyelmi ajándékként kaptuk meg - vállalnunk kell mindent Krisztusért.

A Sátánt azért tartotta meg, hogy valamennyi esetekben megengedje az ember megkísértését, hogy az ember Krisztus kegyelmei által (szentségek) olyan tetteket vigyenek végbe, mely által tökéletesednek az üdvösségre. De nem teljesen, mert Isten tudja, hogy az ördögök kiéheztetett ravasz farkasok.