Lehetséges ez? Lehetséges, hogy minden rossz, amit átéltem nem is Istentől származik?

lehet... végül is honnan tudjuk? Isten leszállt és kinyilatkoztatta hogy: bocs nem én voltam. netán a Sátán: haha ez ám az én művem volt. ?

vaaagy. egyik se létezik. az nem lehet? te meg csak szenvedsz, mert ilyen az élet..

de, ha feltesszük, hogy Isten létezik, elvileg ha megbánod a bűnöd, Isten megbocsájt. bűnösök emberek vagyunk.. ennyi erővel mindenki a pokolra jutna, ha isten nem bocsájtana meg. csak tiszta szívedből kell megbánnod..

Amennyiben Isten szerető Isten, de az ember elfordul tőle, akkor hogy mutassa meg a szeretetét, ha az ember nem partner ebben?

Én hiszem, hogy egy Isten nélkül járó ember életébe törvényszerűen beköszön az a sok minden, ami nem Istentől van, hanem vagy törvényszerű következménye a körülményeknek, vagy egy másik valaki, vagy valakik, akiket nem érdekel, hogy nem hívta őket senki, jönnek, és kavarnak az ember életében. Aztán meg Istenre fogják. Így az ember még inkább ellene lesz Istennek, még inkább kizárva mindazt, amit Isten adhatna neki.

Ha ezt az összefüggést felismerted, akkor tegyél próbát Istennel. Próbáld meg, hogy hova fog vezetni az, hogy segítségül hívod, hogy rázza gatyába az életed. Ha gondolod, írj privit. Hiszem, hogy valamennyire megismertem Istent.

Először is hadd gratuláljak. Sajnos sokan nem jutnak el eddig a felismerésig, amint azt itt nap mint nap látjuk.

Te viszont ezzel megtetted az első lépést, hogy kitörj a sötétségből. Gondold át: vajon tényleg nem segített neked Isten ezek alatt? Nem tanultál-e belőlük? Nem lettél-e erősebb azok által, amiket átéltél? És vajon nem lesz-e szükséged később erre az erőre?

Volt idő, mikor én is Őt vádoltam, és szinte egyik pillanatról a másikra jöttem rá, hogy mikor a leginkább elfordultam tőle, Isten akkor segített a legtöbbet. Most áldom őt azokért, amikért évekkel ezelőtt átkoztam, mert a nehézségek által megtanultam, mi az a türelem, küzdelem, kitartás, tolerancia, és sok későbbi kemény leckétől kímélt meg.

"Az egy dolog, hogy nem segített nekem, de... lehet, hogy a szenvedéseim oka nem is ő, hanem a Sátán?"

A sátán minden rossz forrása. Én amég ateista voltam mikor 3x is volt olyan balesetem, hogy simán akár meg is halhattam volna. 1-2 mp-en múlt...Valószínűleg a sátán akart eltenni láb alól, hiszen akkor azonnal a pokolba kerültem volna. De Istennek terve volt/van velem, így már akkor vigyázott rám, mikor még nem is ismertem őt. Na ezek az igazán nagy dolgok részéről...

"Ez esetben, ha Isten bocsánatát kérem azért, mert sokszor bántottam őt, vajon megbocsát?"

Igen. Isten mindig megbocsájt. Hogy miért teszi ezt? Mert SZERET! Van gyereked? Sok hülyeséget csinál? Te mindig megbocsájtasz neki? Hát akkor mennyivel inkább Isten!

Én sok keserűséget őrzök Isten felé. Van is rá okom, hidd el.

Egyszer, amikor még igazán hittem benne, de már nem bíztam a jóságában, semmi kedvem nem volt templomba menni. Ott azt sugallták, hogy iszonyatosan bűnös dolog, majdhogynem a pokolba vivő út, ha az ember kihagy egy-egy templomi alkalmat. Úgyhogy én végig abban a hiszemben utaztam hazafelé munkából a templombamenés helyett, hogy most aztán tutira beesek a villamos alá, elüt egy autóbusz, agyoncsap a mennydörgős ménkű és Isten tutira irtózatosan dühös, amiért nem mentem ma templomba. Bűneim súlyát még azzal is tetéztem, hogy bibliaolvasás helyett letottyantam a TV elé. Kívánságműsor volt. Egy réges régi Tv adást ismételtek meg. Egy nagyon beteg magyar színésznő jött fel a színpadra és elkezdett mondani egy verset:

Babits Mihály: Zsoltár gyermekhangra

Az Úristen őriz engem

mert az ő zászlóját zengem.

Ő az Áldás, Ő a Béke

nem a harcok istensége.

Ő nem az a véres Isten:

az a véres Isten nincsen.

Kard ha csörren, vér ha csobban,

csak az ember vétkes abban.

Az Úristen örök áldás,

csira, élet és virágzás.

Nagy, süket és szent nyugalma

háborúnkat meg se hallja.

Csöndes ő míg mi viharzunk

békéjét nem bántja harcunk.

Az Úristen őriz engem,

mert az Ő országát zengem.

Az Ő országát, a Békét,

harcainkra süketségét.

Néha átokkal panaszlom

de Ő így szól: "Nem haragszom!"

Néha rángatom, cibálom: -

tudja hogy csak őt kívánom.

Az is kedvesebb számára,

mint a közömbös imája.

Az Úristen őriz engem

mert az Ő zászlóját zengem.

Hogy daloljak más éneket,

mint amit Ő ajkamra tett?

Tőle, Hozzá minden átkom:

hang vagyok az Ő szájában.

Lázas hang talán magában:

kell a szent Harmóniában.

S kell, hogy az Úr áldja, védje

aki azt énekli: Béke!

Ezt akartam neked elmondani: Ő nem az a véres Isten...

Azt a véres Isten, akit te gyűlölsz, gyűlöld nyugodtan továbbra is, mert az igazi Isten is gyűlöli. És úgy hívják valóban: Sátán.

Én biztosan tudom, hogy minden szörnyűség ezen a Földön a Sátántól van és minden szép Istentől. Csak a bizalmam azért nem tud visszatérni, mert Isten mindenható, és nem értem, miért nem lépett közbe pl. amikor meghalt a testvérem vagy megmérgezték a kiskutyám. Én ha mindenható Isten lennék, közbeléptem volna.

De én nem vagyok Isten és tévedhetek.

De ezt a verset nagyon szeretem. Én akkor úgy éreztem, Isten külön istentiszteletet rendezett a kedvemért ahelyett amire nem mentem el. Mintha azt mondta volna: én nem az az Isten vagyok, akivel fenyegetnek, ha nem mész el a templomba. Én a Szent Lélek vagyok, aki ott fú, ahol akar. Egy TV-adáson keresztül, egy régvolt színésznőn keresztül, egy hitét vesztett ateistán keresztül...

A testvérem írt egy nagyon szörnyű verset, amiben Istent káromolta válogatott cifra káromlásokkal. De a verset megszakította 4 sorral:

De Isten ha mégis létezel,

nem így képzellek el akkor.

Hazug képet festenek rólad

és biztos hogy nem így gondoltad...

Sírt a testvérem amikor írta, tudom mert elmosódott a tinta. Ha én Isten lennék, érteném, hogy a sok istenkáromlás valójában annak a véres Istennek szólt, annak a másiknak. És ha Isten lennék, beengedtem volna a testvéremet a Mennyországba. Talán be is engedte.

00:28, nagyon meghatott, amit leírtál. Talán véletlen volt, ami aznap délután történt. Talá Isten szava. Te tudod, melyik.

Isten mindenható és jóságos. A kettő között viszont itt van az ellentmondás: a rengeteg fájdalom. Miért? Ha Isten szeret minket, miért nem ment meg minket a fájdalomtól? Erre egy közhely a válasz: a fájdalom sajnos elkerülhetetlen része az életnek.

Az egyik kedvenc könyvenben - aminek írója már nem egyszer borzolta könyveivel az egyház idegeit - van egy rövid rész, ami velem sok mindent megértetett, ezért összefoglalom:

Tegyk fel, hogy van egy nyolcéves fiad, akit természetesen nagyon szeretnél, és mindent megtennél, ami hatalmadban áll, hogy megvédd. "Engednéd gördeszkázni?[...]

- Igen, gondolom. [...] Biztos engedném, de figyelmeztetném, hogy vigyázzon magára.

- Azaz te, mint ennek a gyermeknek az apja, ellátnád őt néhány alapvető jó tanáccsal, aztán hagynád, hogy tanuljon a saját hibáiból?

- Nem rohanhatok a nyomában, és nem pátyolgathatom folyton, ha erre gondol.

- De mi van, ha elesik, és leveri a térdét?

- Majd megtanul jobban vigyázni.

[...] - Tehát, bár hatalmadban állna beavatkozni és megvédeni a gyermeket a fájdalomtól, te mégis úgy töntenél, hogy azzal mutatod ki a szereteted, ha engeded tanulni a saját hibáiból?

- Persze. A fájdalom hozzátartozik a fejlődéshez. Így tanulunk. "

Ha nem létezne rossz és fájdalom, nem tudnánk értékelni a jót és szépet sem. És az is biztos, hogy valahol mindennek van értelme akkor is, a mi épp nem értjük. Nem a halál a legrosszabb dolog, ami egy emberrel történhet. Csak ennyit akartam.

Próbáld megérteni azt,hogy nem létezik olyan dolog,amiben ne Isten nyilvánulna meg.minden egy forrásból ered.ha valaki azt mondja,hogy ezt vagy azt a Sátán tette,az nem érti azt,hogy Isten akarata nélkül nem történhet senkivel sem olyan dolog,amit mi klasszikusan rossznak nevezünk.pl:betegség,halálos baleset,természeti katasztrófa,szegénység,különböző megpróbáltatások,stb...tudom,ez keményen hangzik,hogy Isten és a Sátán egy és ugyanaz,de a Bibliai Jób története is ugyanezt példázza.És a Biblia szerint a Sátán elválasztotta magát Istentől.de ha ez nem történik meg,akkor Isten nem ad nekünk választási és fejlődési,tanulási lehetőségeket,éppen ezért bölcs dolog lenne nem átkozni a sötétséget,hanem igyekezni tanulni belőle,hogy lelkileg fejlődhessünk.ugyanis a sötétséget is Istentől kaptuk.minden összefüggésben létezik egymással.

"Ez esetben, ha Isten bocsánatát kérem azért, mert sokszor bántottam őt, vajon megbocsát?"

Milyen értelemben gondolod,hogy bántottad az Istent?

"Azonban egyik ismerősöm azt mondta, hogy nem csak ő létezik, hanem a Sátán is..."

Igen, a sátán és a barátai nagyon is valóságosan jelen vannak a világban. Ha nem hiszel bennük akkor eljáttszák hogy nem léteznek, de ha ennek vége akkor könnyen lehet hogy abbahagyják a rejtőzködést. Láttam már viszonylag közelről olyan embert aki démoni befolyás alól szabadult, és több olyan ismerősöm is van akit konkrét ördögi támadás ért.

Bibliai példa arra hogy a szenvedéseket a sátán intézi:

Jób 2.4

A sátán ezt válaszolta az Úrnak: "Bőrért bőrt! Az életéért mindenét odaadja az ember, amije csak van. 5Emeld csak rá kezedet, és nyúlj a csontjához és húsához! Szavamra, szemtől szemben fog majd káromolni!

Egyébként évekkel ezelőtt én is sokat szenvedtem és emiatt valamennyire el is fordultam Istentől, de mostanra már belátom hogy szükségem volt arra a szenvedésre. Valószínűleg ha ez a szenvedés nem lett volna akkor most egy beképzelt (még a mostaninál is beképzeltebb :)) elviselhetetlen alak lennék.

Kérd meg Jézust hogy mostantól vegye kézbe az életedet, és figyeld meg hogy mit fog tenni.

"ha Isten bocsánatát kérem azért, mert sokszor bántottam őt, vajon megbocsát?"

Igen, Isten egyik legfőbb tulajdonsága az irgalmassága, biztos lehetsz benne hogy mindig kész megbocsátani.

Ajánlom ezt az írást ami Isten irgalmasságáról szól:

[link]