Ha van Isten, miért történik annyi rossz dolog a Földön?

^Az a baj "kis naív" hogy ezzel azt feltételezed hogy minden rossz dolog azért van hogy tanuljanak belőle. De sok rossz dolognak nincs értelme vagy nincs mit tanulni belőle, csak szenvedést okoz. És akik már megtanultak értékelni valamit, a rossz dolgok ugyanúgy sújtják őket továbbra is.

Amire egyébként a kérdező rátapintott azt úgy hívják hogy "a gonosz problémája"; ahogy Epicurus megfogalmazta: "

"Isten hajlandó megakadályozni a rosszat, de nem képes?

Akkor nem mindenható.

Képes, de nem hajlandó?

Akkor nem jóindulatú.

Képes is, és hajlandó is?

Honnan jön akkor a rossz?

Se nem képes, se nem hajlandó?

Miért hívjuk hát Istennek?"

Az egyszerű megoldás gondolomsokaknak az, hogy a Sátán okozza a rosszat, de ez nem magyarázat, mert a Sátán is az Isten alá tartozik, és ezáltal ugyanott vagyunk ahonnan kiindultunk. Ennek ellenére a kerszténységben benne van hogy Isten (valami csak általa ismert okból) hatalmat ad a Sátánnak a világ fölött.

Népszerű a "szabad akarat" hangsúlyozása is: a rossz megakadályozása beavatkozna a szabad választás lehetőségébe.

Szerintem egyik sem igazából kielégítő válasz, de ezeket szokták mondani.

ha nem történnének rossz dolgok nem tudnád mi a jó

ez van sajnos

Nem vagyok vallásos, de nekem is voltak régebben hasonló kérdéseim, mikor még kerestem az utamat.

Akkoriban olvastam egy könyvet, amiben felvetődött ez a kérdés is. Ott valami ilyesmi példával próbálták szemléltetni a dolgot:

Képzeld el, hogy családod van, amit mindennél jobban szeretsz. Képzeld el, hogy gyönyörű gyermekeid vannak, akiket imádsz. Egyszer az egyik gyermeked valami rosszat tesz. Képes lennél kegyetlenül megbüntetni? Képes lennél félredobni minden addigi szeretetedet, és irgalom nélkül elbánni vele? Mert az isteni szeretet is ilyen, csak sokkal sokkal nagyobb, és erősebb.

Kb valami ilyesmi volt. Ez persze nem teljesen kielégítő magyarázat. Nekem akkoriban elég volt, ma meg már nem érdekel. :)

Igazából nem értem, aki nem vallásos, az miért nem a valláskritikába ír, vagy a többi szekcióba, mert egyszerűen nem kompetens.

Tudom demokrácia meg minden...de feltételezem a vallási topikba direkt írnak kérdéseket, nem véletlenségből ide esett... Jogos?

Biblia szerint alapvetően két forrásból származik a rossz, egyik Isten ellensége Sátán, másik pedig amivel tele vannak a hírek is, hogy az emberiség másik legnagyobb ellensége saját maga.

Azért amikor erdők pusztulnak ki, élővilág lassan eltűnik, mindenféle levegő és vízszennyezések..ezeket nem kell feltétlenül természetfeletti erőkre fogni..az ember szép lassan elintézi saját magát.

Szia!

A rossz kérdése valóban sok embert tart vissza Isten keresésétől és az istenhittől. Gyakorta felteszik ezt a kérdést: "Hinnék, ha választ kaphatnék arra, miért van a rossz? Ha Isten valóban létezik, miért nem akadályozta meg a rossz megszületését? Ha Isten létezne, nem tűrné el ezt a sok fájdalmat, háborút, az emberi történelem vérontásait." A rossz kérdése valóban újra és újra felelevenedő és erősödő kérdése sokaknak. Csak kevesen ismerik azt az átfogó és mély feleletet, amelyet a Biblia ad ezekre a kérdésekre.

A Biblia határozottan állítja, hogy a rossz nem Istentől ered. Tőle csak "jó adomány és… tökéletes ajándék származik". Isten számára teljességgel idegen és elfogadhatatlan a bűn: "nem lakhatik tenálad gonosz" – olvassuk Zsoltárok könyvében. Istennek nem állt szándékában az építés mellett a rombolás, a teremtés mellett a megsemmisítés!

A búzáról és a konkolyról mondott példázatában Jézus Krisztus arról szólt, hogy Istentől csak a "jó mag" származik. Isten életet teremtett a vetés növekedésére és az örömért, amit a bőséges termés láttán érez a gazda. A rosszat – amit a példázatban a konkoly jelképez – "valamely ellenség" szórta a jó mag, a tiszta búza közé. Jézus ebben a példázatában arra utalt, hogy a rossz egy személy cselekvése által jött létre. Érdekes megjegyezni, hogy a Bibliából ismerős "Sátán" héber szó is ellenséget jelent.

Egy másik alkalommal így szólt Jézus arról a személyről, aki a bűn szerzője: "Az ördög atya… emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja". A Biblia másutt is szól Sátánról, avagy az ördögről, mint a bűn szerzőjéről, a Szentírás ugyanis a bűn szerzőjeként egyetlen személyt tüntet fel, akinek gondolkodásában és életében legelőször jelent meg és gyökerezett meg a bűn.

Ez a valaki Isten magasrendű teremtménye, egy angyalfejedelem volt, aki lázadása után kapta a Sátán (ellenség) nevet. A Biblia szerint Sátán ellenségeskedése Istennel szemben már a mennyben, a mi földünk teremtése előtt létrejött. Sokan úgy gondolják, hogy Sátán lázadásának az lehetett az oka, hogy már eleve volt benne valami nemtökéletes, valami mákszemnyi, morzsányi gonoszság, vagy legalábbis torz gondolat. Vagy ha ez nem is, de legalább valami "hiánynak" kellett lennie benne.

Jézus azonban azt mondta róla, hogy ő "nem állott meg az igazságban". Ez magában foglalja azt az állítást, hogy a kezdet kezdetén ő is az "igazságban volt". Ő sem került ki Isten kezéből kevésbé tökéletesen, mint a többi teremtmény. Ezékiel próféta így szól róla: "Te voltál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben ama napon, melyen teremtettél", Ésaiás próféta is "fényes csillagnak, hajnal fiának" nevezi őt. A Biblia szerint ennek az angyalfejedelemnek semmi oka nem volt arra, hogy Teremtőjével szembeforduljon. Nincs értelmes magyarázata Sátán mennyei lázadásának. A bűn eredetére lehetetlen olyan magyarázatot találni, ami megindokolná létezését. A bűn titokzatos, érthetetlen; mentegetése egyenlő volna igazolásával. Ha mentséget lehetne találni rá, vagy okot létezésére, akkor megszűnne bűn lenni

A "nem állott meg az igazságban" kifejezés azt is magában foglalja: Sátán igazságtalan, és a bűn maga is igazságtalanság. A Biblia utal arra, hogy mikor Sátán szembefordult Istennel, más angyalokat is maga mellé állított. Arról is szól, hogy egy "viaskodás" alakult ki Sátán és angyalai, valamint Krisztus és angyalai között. Istennel fizikai harcot vívni nem lehet, mivel Ő a Teremtő, és minden teremtményének az élete kizárólagosan az ő hatalmában van, őtőle függ. Ezért csak eszmei-lelki küzdelemre lehet itt gondolni. Úgy tűnik, hogy egy nagy lelki küzdelem folyt Sátánnak és követőinek az igazsággal való meggyőzéséért. Sátán végestelen-végig tudatában volt tehát annak, hogy nincsen igaza! Nem tudatlanul lett igazságtalan. Tudta, hogy eszméje és érvelése téves, de a hatalomvágy és az önmagasztalás lelkülete nem engedte már visszafordulni. A teremtmények között befolyásra kívánt szert tenni, és ezt csak úgy érhette el, hogy igazságtalanságát az igazság mezébe öltöztette. Az énközpontúságot igazságnak állította be, mert jól tudta, hogy az igazságos Istennel csak úgy veheti fel a harcot, hogy egy másik "igazságot" tüntet fel ellene.

Ott, ahol hazugság van, Sátán működik. De a hazugságot gyakran csak később sikerül leleplezni, s mire ez megtörténik, az ördög műve már más alakban ölt testet. Ennek oka pedig az, hogy Sátán nem könnyen leleplezhető, "lapos" hazugságokat talál ki, hanem első szempillantásra igaznak látszóakat. Pontosan annyi igazságot használ föl céljaihoz, amennyi elegendő ahhoz, hogy hazugságait is elfogadhatóvá tegye. Az igazság palástjában jelentkező sátáni elgondolás, az igazság és hamisság mesteri keveréke a legveszedelmesebb hazugság.

A Biblia szerint az első ember, illetve emberpár által jött be a Földünkre a bűn. Isten "igen jónak" teremtette őket, és a bűn kísértésével való szóba állásra semmi okuk sem volt. Isten azonban szabad erkölcsi választás képességével teremtette őket is, csakúgy, mint Sátánt. Ezzel összhangban nem zárta el előlük a hatalom eszközével a rossz választásának lehetőségét. Tudta, hogy úgy juthatnak a lelki-szellemi-erkölcsi fejlődés legmagasabb szintjére, ha a saját szabad erkölcsi megfontolásukkal utasítják el a bűnt, és az isteni szeretettörvény követését választják. Ehhez minden alapjuk megvolt. Egyedül ez lett volna a kézenfekvő és természetes számukra. A bűnnel való megfertőződésük egyáltalán nem volt szükségszerű.

A Biblia azonban mégis áldozatnak mondja az embert egy bizonyos értelemben. Az ember személyes, súlyos bűne volt, hogy nem bízott Isten előre adott óvásaiban és tanácsaiban – amire pedig minden oka meglett volna –, és hogy szívében helyet adott az önzés eszméjének és a Teremtője iránti hála és szeretet kötelezettségét semmibe vette. Másrészt viszont olyan merész, igazságnak feltüntetett hazugsággal kísértette meg az embert Sátán, hogy megtévesztés áldozata is lett. Nem akarta tudatosan és megfontoltan tenni azt, amit végül is tett.

Sátán szinte ugyanazt az ígéretet állította az ember elé – "olyanok lesztek, mint az Isten" –, mint amelyet Isten is adott az embernek, amellyel létének rendeltetését határozta meg. A Biblia ugyanis világosan mondja, hogy Isten "a maga képére és hasonlatosságára" teremtette az embert és "úrrá tette kezei munkáin". "Csupán" abban volt a különbség, hogy a célt Isten folyamatos lelki fejlődés, növekedés által hirdette elérhetőnek, Sátán pedig azt tanácsolta az ős-szülőknek, hogy az Istenhez való hasonlóságot úgy ragadják el Istentől, mint valami zsákmányt. Látszólag ugyanazt ajánlotta föl, csak egészen más módon és eszközökkel.

Ősszüleink legyőzhették volna Sátán hazugságait. Akkor is, és azóta is tökéletes védelmet kínált és kínál Isten beszéde. Ez mindenkor az egyetlen fegyver a rossz felismerésére és teljes legyőzésére. Jézus Krisztus is azzal győzte le Sátán minden kísértését földi életében, hogy azokat egybevetette a Biblia kijelentéseivel. Sátánnak adott visszautasító válaszai mindig így kezdődtek: "Meg van írva". Példája azt mutatja, hogy a hazugság átlátható és legyőzhető a Biblia igéi által.

A bűn szerzője nemcsak Isten ellensége, hanem az emberé is. Jézus "emberölő"-nek is nevezte Sátánt. Akiket Sátán hazugságaival belevisz a bűnök elkövetésébe, azokat egyedül hagyja a bűnben, a rosszban, hogy azután lelkileg, testileg, idegileg a nyomorba, a pusztulásba döntse őket. A bűn kipróbálása, sorozatos elkövetése és megszokása végül halálhoz vezet.

A csalás, a hazugság méretei az embergyilkosságig terjednek tehát, méghozzá évezredek óta. Sátán szedi az áldozatait, "átváltoztatva magát világosság angyalának" és "ordító oroszlánként szertejárva", amint a bibliai hasonlat mondja. "Ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és Sátánnak, mind az egész föld kerekségét elhiteti". Az ember bűnbeesése révén ő lett "e világ fejedelme" – amint Jézus nevezte őt.

Üdv. Péter

Ha nem lenne semmiféle rossz, vagyis minden jó lenne csak a legelejétől fogva, akkor baromira de nem tudnád mi a jó, ugyanis nem tudnád mihez viszonyítani...az ember csak azért tudja valamiről hogy az, mert nem olyan mint más.

innentől kezdve a rossz is jó...mivel eszköz, hogy az abszolút jó értékelhető legyen.

azt pedig ne felejtsük el, hogy ha már Istent hozzuk fel, hogy az el nem veszi az emberi elme létét. így pedig a rendszer úgy tökéletes ahogy van, mivel az Úr biztosítja az egyéneknek a lehetőséget mindaddig, míg azok észre nem veszik az igazságot "saját bőrön". :)

üdv

26/F

LastOne.Left