Akatolikus papok, akik colibatusban vannak azok szabad maszturbaljanak?

A maszturbáció a katolikus dogma szerint a nemi szervek nem házasságon belüli és nem rendeltetésszerű használata, épp ezért bűn, amit nem szabad tenni.

Hogy ezt melyik katolikus mennyire veszi komolyan, az már teljesen más tészta. Gondolom, aki komoly, elkötelezett pap, az komolyan veszi. Aki meg nem elkötelezett pap, az meg egyebet is csinál, lelkiismeret-furdalás nélkül... :-(

Amúgy a felesleges sperma így is, úgy is távozik: éjjel, nedves álom formájában. Nem marad odabent, ne aggódj ennyire. :-)

"hat nem marad bent , mert a ferfiak minden nap maszturbalnak"

Ha egyszer 2-3 napra felfüggeszted a makizást, döbbenettel fogod tapasztalni, hogy milyen gyorsan csökkennek a szexuális igényeid.

Egyébként alvás közben távozik a fölösleges spermamennyiség, ezért lehet kibírni a maszturbáció mellőzését.

"hat nem marad bent , mert a ferfiak minden nap maszturbalnak"

A többség igen, de nem mindenki, pláne nem minden nap, vagy naponta többször. Általánosítani sohasem jó, mert sohasem igaz. Az én férjem pl facér korában egy héten egyszer jó, ha magához nyúlt, most meg, hogy veszélyeztetett terhes vagyok el vagyok tiltva a szextől, egyáltalán nem nyúl magához. Kibírja, és még csak nehezére sem esik.

A katolikus egyház jelenlegi álláspontja az, hogy aki pap, az szentelje magát TELJESEN az Egyház és Krisztus szolgálatának.

Tisztelem ezt az álláspontot, de nem értek vele teljesen egyet. Tény, hogy a papság - és a lelkészség - egész embert kíván. A pap keveset van otthon, sok időt tölt a hívei lelki támogatásával. A háza átjáróház, ahol egész nap szabadon jöhetnek-mehetnek a különféle gondokkal küszködő hívek. Ezt a családja és a felesége mindenképp megsínyli, de főleg azt időhiányt, hogy az apa nem elsősorban apa, hanem pap/lelkész, sokkal kevesebb ideje van rájuk, mint egy civil foglalkozású férfinak. Nem egy katolikus papot ismerek, akik felkeléstől lefekvésig egyfolytában dolgoznak: naponta több mise több templomban, mert paphiány van, családlátogatás, hittanoktatás, bibliakörök, gyóntatás, lelki tanácsadás, stb. Gyakorlati okokból tehát jóval egyszerűbb, ha a pap egyedülálló, és csak az egyházközségére koncentrálhat.

Arról nem is beszélve, hogy necces helyzetben kevésbé zsarolható. Nem véletlen, hogy a kommunizmus alatt sokkal kevesebb katolikus papot sikerült besúgónak beszervezni, mint protestáns lelkészt, mert a katolikus papok kevésbé voltak megfoghatóak, zsarolhatóak: nem volt családjuk, feleségük, gyerekük, ezáltal kevesebb gyenge pontjuk volt.

Ugyanakkor szerintem sok haszonnal is járhat egy pap mukájára nézve, ha házas ember, van felesége, vannak gyerekei. Ha belülről ismeri a házasság, szex és gyereknevelés problémáit, és első kézből tud ezekben is használható, jó tanácsokat adni.

Véleményem szerint nem kellene a cölibátust kötelezővé tenni a papoknál, hanem lehetne válaszható: ha valakit cölibátusra, szüzességre hív el Isten, és az erőt is megadja hozzá, akkor maradjon nőtlen. De ha valaki nem tud lemondani a feleségről, családról, ugyanakkor mégis szeretne pap lenni és így szolgálni Istent, akkor legyen/lehessen rá lehetősége. A történelem még nem ért véget, a katolikus egyház azt utóbbi évtizedekben is rengetegek változott (lásd pl II. vatikáni zsinat), és meggyőződésem, hogy még ezek után is sokat fog. Egyszer talán ismét házasodhatnak a katolikus papok, mint az Egyház első 12 évszázadában. (Hoppá; felteszem, sokan ezt se tudták, hogy a cölibátus alig 800 éve kötelező a papoknál.)

Hogy mennyi vagyona van/lehet egy katolikus papnak, arra nem tudom, van-e szabály. De miért ne lehetne saját tulajdona? Pl örökség útján. Tudok kórházi papról, aki a saját lakásán lakik, amit az édesapjától örökölt, és amit nem köteles az egyházára hagyományozni: örökölheti testvére, oldalági leszármazottja is, és bármikor eladhatja, a pénzzel meg azt csinál, amit akar.