Milyen tapasztalható jelek, események utalnak az ószövetségi messianisztikus elképzelések Messiásának, Immánuelnek közeli fellépésére?

Már a XIX. század végén, 1897.08.29-31-én Bázelben megtartott I. Cionista Világkongresszuson megfogalmazódott a Pesten született Herzl Tivadar (1860 - 1904) jóvoltából a mottó, "ha akarjátok, az álom valósággá válik". Herzl ott jegyezte be a naplójába, hogy "Bázelben megalapítottam a zsidók országát". Ez a világ zsidóságának szempontjából magasan kiemelkedő esemény szűk három hónappal előzte meg a Schemhamphoras (Isten 72 nevének/szellemének) ( [link] ) kozmikus forrásait felépítő égitestek napjainkig megtörtént utolsó együttállását ( [link] ), ami 1897.11.24-én realizálódott.

Az ezen a napon született Jiddu Krishnamurtit ( [link] ) 1909 tavaszán Charles Webster Leadbeater (1847 -1934)( [link] ), a Skót Ritus 33. fokozatú szabadkőműves nagymestere fedezte fel az indiai Adyar-ban, akiről azt állította, hogy az újjászületett Jézus Krisztus és az új Messiás.

Szintén a Skót Ritus 33. fokozatú szabadkőműves nagymestere, Annie Besant (1847 -1933)( [link] ) 1909.12.31-én jelentette be, hogy megérkezett a nagy tanító és vezető, Maitréja.

Leadbeater rendszeres spirituális gyakorlatban részesítette a gyermeket, 1910.01.11-én ( [link] ) a Schemhamphoras egy újabb kozmikus forrásának égisze alatt pedig megtörtént Jiddu Krishnamurti beavatása ( [link] ).

Krishnamurti részére még aznap megalapították a "Order of the Rising Sun" (A Felkelő Nap Rendjét")( [link] ), amit a nyilvánosságra csak egy évvel később, 1911.01.11-én hoztak. Három hónap elteltével átkeresztelték a rendet "Order of the Star in the East"-ra ( [link] ). 1910. márciusában Annie Besant és Charles Webster Leadbeater örökbefogadták a gyermeket ( [link] ).

1913. áprilisában Annie Besant egy bíróság előtt azt hangoztatta, hogy Krisztus és Maitréja azonosak, Jézus viszont egy másik személy volt.

1929.08.03-án a hollandiai Ommen-ben tartott beszédében Krishnamurti visszalépett a messiási cím birtoklásától és egyúttal feloszlatta az "Order of the Star in the East" rendet is.

Hogy mi lehetett ennek az oka?

Szerintem Besant és Leadbeater igyekezete Jiddu Krishnamurtival kapcsolatosan szembe ment az ábrahámita és más vallások "végidőkkel", azaz napjainkkal kapcsolatos elképzeléseivel. Ezt maga Krishnamurti is beláthatta idővel. Röviden ennyi...

Az ószövetségi messianisztikus elképzelések Messiás királyának ( [link] ) gondolata nem egy Jézus-i (ormuzdi) konstelláció alatt született személyre bazírozott, ugyanis ilyen a korábbiakban fellépett már, nevezetesen az 1624.08.14-én ( [link] ) született Sabbatai Cví, akit egyesek ugyan Messiásnak tartottak, de a ténylegesen beavatott rabbik tisztában voltak azzal, hogy ennek még nem jött el az ideje.

A ténylegesen betervezett Messiásnak tehát nem a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállásakor kellett világra jönnie, hanem 1999.08.11-én ( [link] ) az ezek által alkotott, teljes napfogyatkozással hatásfokozott kozmikus kereszt égisze alatt, amire az asztrológiában, kabbalah-ban, hermetikus ismeretekben és a héber nyelvben is jártas Nostradamus (1503 - 1566) már a XVI. században felhívta az utókor figyelmét:

"L` an mil neuf cens nonante neuf sept mois, Du ciel viendra un grand Roy d` effrayeur," (Centurie X., LXXII.) (Les Propheties de M. Michel Nostradamus, Dont il y en a trois cens qui n`ont encore jamais été imprimées; A Lyon, 1566; S. 164)

"Ezerkilencszázkilencvenkilenc hetedik havában az égből megérkezik a rettegés nagy királya." (Centuriák X. 72.)

Annyit még itt megemlítenék, hogy 1897.11.24-e és 1999.08.11-e közötti félidőben, 1948.05.14-én (5708 ijjár 5-én) megalakult Izrael, aminek az alkotmánya a Tóra.

"Végre ez is megvolt, most jöhet az újabb hamis álkérdés az újabb hülyeségedről, amit szeretnél magadnak megválaszolni és amit épeszű ember max akkor olvas végig, ha kínozni akarja agysejtjeit."

A jelenléted és az "építő jellegű" véleményed garancia arra, hogy MINDENKINEK érdemes tanulmányozni írásaimat.

"1 az Isten, aki a Jézus."

Jézus egy hús-vér halandó volt, aki a héber kabbala féltve őrzött Schemhamphoras-ának (Isten 72 nevének/szellemének) kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállásakor jött a világra i.e. 8.02.10-én ( [link] ), majd ennek következtében rituális indíttatásból "az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért" (Zsidókhoz írt levél 9,15), páskabárány gyanánt (Korinthusiakhoz írt I. levél 5,7; Péter I. 1,19) keresztre feszíttették a következő alkalomkor, amikor az említett égitestek egy T-keresztet ( [link] ) alkottak a zodiákusban a Peszách ünnep előkészületi napján i.sz. 25.04.01-én ( [link] ), ugyanis

"A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, a vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat. Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal." (Zsidókhoz írt levél 9,22).

Ettől persze bárki tarthatja a Názáreti Jézust Istennek. Szuverén joga van hozzá. Senkit nincsen szándékomban félrevezetni, ugyanis meg vagyok arról győződve, hogy ismerője vagyok a vallási misztériumok kozmikus vonatkozásainak. Aki erre nem kíváncsi, az talál magának biztosan máshol olvasnivalót...

"És persze nem csak a jelektől való "rettegést" kellene kerülni, hanem egyáltalán az égi jeleknek tulajdonított "fontosságot" is, mert Isten minden felett uralkodik, a bolygók és csillagok hatása felett is uralkodik. Így azok nem predesztinálják azokat semmire, akiknek Jézus Krisztus az Ura és Istene."

Én nem rettegek az égi jelektől kedves "javuló Stefán", hanem a vallások misztériumainak kozmikus gyökereit kutatom. Ennek tényét az érdekeltek egy része tagadja és tiltja hívő tömegeinek az ilyen irányú foglalatosságot, és ezzel párhuzamosan soha be nem váltható túlvilági ígéretekkel illetve irreális mítoszokkal traktálja őket... Ahány vallás, annyiféle túlvilági ígéret... Már csak az hiányzik, hogy valamelyik egyszer megkezdje a túlvilági ingatlanok árusítását, persze hitelre. Erre biztosan lennének szintén vevők, hiszen az emberi hiszékenység az köztudottan határtalan és ezt minden időben leleményes emberkék ki is használták. Ettől függetlenül mindenkinek jogában van azt és abban hinni, amiben akar.

Mellékelnék a számodra a hinni, elhinni és elhitetni igékkel kapcsolatosan egy rövid, de szerintem tanulságos eszmefuttatást:

Hinni bármiben hihet az ember, hiszen azt a szabad akaratunk biztosítja számunkra. A hit feltétlenül ösztönzőleg hat az egyénre, ennek hiányában viszont képtelenség lenne a hétköznapok nehézségeivel megbirkóznunk. Az emberi hit saját belső indíttatásból ered. A valamibe vetett reményünk valóraválásának vágya például az egyéni hitünk, amire hatással lehet külső sugallat, befolyásolás, szuggeszció is. Ha ennek a vágyunknak nincsen semmilyen jellegű reális alapja, abban az esetben nem vonhatunk másokat azért kérdőre, vagy felelősségre, ha az soha nem teljesedik be, ugyanis saját magunkat áltattuk olyan hiú, alaptalan reménnyel, ami eleve arra volt ítélve, hogy ne válhasson valóra. Tehát a hitünk tárgya tömören kifejezve irreális volt. Érdemes-e vajon példának okáért abban hinnünk, hogy netán megfelelő lélegeztető segédeszközök nélkül kibirnánk a víz alatt mondjuk negyed órát? Ez egy irreális elképzelés és eleve kivitelezhetetlen. Amennyiben tehát bárki a megvalósíthatatlanban bízva hozná magát helyrehozhatatlan, vagy akár tragikus végkimenetelű helyzetbe, következményeiért egyedül és kizárólag őt terheli a felelősség.

A hitnek számtalan tárgya illetve formája lehetséges, ami egy szó mint száz, lehet reális, illetve irreális is. Hihet valaki pl. egy lottó főnyereményben, ami reálisnak mondható ugyan még akkor is, ha egészen minimális rá az esély, de mégis bekövetkezhet. Ezzel szemben lehet a hit tárgya abszolút irreális is, ami helyett célszerűbb reálisabbat választani magunk számára, merthogy lehetetlen, nonszensz dolgokban hinni értelmetlenség, sőt ostobaság... Ha pedig rájövünk hitünk tárgyának megvalósulhatatlanságára, akkor a továbbiakban az már eleve nem jelentheti számunkra a belső erő forrását.

A hit egy adottság, ami erőt kölcsönöz a tulajdonosának, függetlenül a hite tárgyától. Ebből adódóan lehet ennek tárgya tulajdonképpen bármi. A találékonyabb vallásalapítók nem véletlenül rejtik a hit köntösébe a politikai és világi céljaikat, mivel ez által lényegesen nagyobb sikerre számíthatnak annak megvalósítása terén, a hívő tömegeik által. Így lehet Istenre apellálva olyan vallásetikai követelményeket is hangoztatni és elfogadtatni, melyeket esetleg egy normális, jóérzésű egyén máskülönben értelemszerűen elutasítana. De ugye ha azt úgymond maga "Isten" (...) várja el és követeli meg tőlünk a tanítások szerint, akkor bizony kétely és habozás nélkül meg kellene cselekedjük, még ha az embertársunk életének kioltására, vagy tönkretételére vonatkozik is...

Elhitetni azt jelenti, hogy valakivel, vagy valakikkel elfogadtatni egy reményt, vagy bármit. A remény alapja, mint már jeleztem, lehet teljesíthetetlen (irreális) és teljesíthető (reális) is. Azért, mert egy valamire irányuló remény reálisnak tűnik, az még nem jelenti azt feltétlenül, hogy meg is valósulhat, hiszen a külső tényezők hatása döntő lehet ezen a téren a végeredményre nézve. Ha egy teljesíthetetlen (irreális) reményt próbál valaki bárkivel teljesíthetőként elfogadtatni valamilyen indíttatásból, úgy tudva, vagy tudtán kívül, akarva, vagy akaratlanul dezinformál, és az esetleges következményekért (legyen az anyagi kár, személyi sérülés, vagy egyéb más) vállalnia kell a felelősséget. Erre szintén említenék egy extrém példát. Némely vallások a soha be nem váltható túlvilági ígéretek reményében olyan tettekre sarkallják vakon hívő lelkes követőiket, melyek helyrehozhatatlan következményekkel járnak magára a hívő személyre nézve is. Az iszlám például a férfiak számára 72 szüzet helyez kilátásba túlvilági jutalom gyanánt arra az esetre, amennyiben haláluk után a mennybe jutnak. Lehet-e vajon ennél nagyobb ösztönző jutalma egy egészséges, vagy esetleg túlfűtött nemi ösztönökkel felvértezett férfiúnak? Ennek legegyszerűbb megvalósulása az iszlám tanítások értelmében a mártírhalál által lehetséges, amit az ellenség ellen elkövetett öngyilkos akciókon keresztül is ki lehet érdemelni úgymond...

Mint láthatjuk, hatalmas eltérés mutatkozik a hinni és elhitetni igék jelentésében. Az elhinni ige az elhitetninek az esetleges következménye, nevezetesen a valaki, vagy valakik által elhitetésre szánt információt igaznak könyveli el az ember, következésképpen megméretés, kétkedés nélkül elhiszi, készpénznek veszi azt. Az elhitetésre szánt információ lehet megalapozott és megalapozatlan, valós és valótlan. Gondoljunk például napjaink politikai pártjainak választási programjaira... Naív választóként hiszünk ezekben a célkitűzésekben, ígéretekben, de amint hatalomra jut bármelyik, általában megfeledkeznek a tömegeknek tett fogadalmukról és szemrebbenés illetve jogi következmények nélkül folytatják tovább "áldásos tevékenységüket" (tisztelet a kivételnek)... A megalapozatlan és valótlan információ elhitetése, azaz dezinformálás történhet tudva, vagy tudatlanul, akarva, vagy akaratlanul.

Az eddig felsoroltakkal nem az emberi hitetlenséget szándékoztam ösztönözni, hanem sokkal inkább arra szerettem volna a kedves olvasó figyelmét felhívni, hogy az ember jól felfogott érdeke kell legyen, hogy ne higgyen el nyilvánvaló valótlanságokat, mert az által maga is hajlamossá válhat azok elhitetésére, azaz mások dezinformálására.

A misztériumok titoktartását nagyon komolyan vették az érdekeltek, ezért, ha egy profán személy eljutott a tényleges beavatásig, annak fel kellett esküdnie arra, hogy a rábízott titkos ismereteket soha nem fogja kiteregetni beavatatlan egyének számára.

A keresztény kabbalista és okkultista Eliphas Levi (1810-1875; eredeti neve Alphonse Louis Constant), aki papnak tanult eredetileg, a "Transzcendentális mágia" II. kötetében arra figyelmezteti azokat, akik az okkult ismeretek terén történt felfedezéseik által szeretnének hatalomra szert tenni, hogy ne tegyék, mert minden olyan beavatott egyén, aki a titkait kivitte az emberek közé, az erőszakos halállal halt meg, mint Cardanus, Schröpffer és Cagliostro.

Ugyanez a keresztény kabbalista írja a következőket a "Das große Mysterium" című könyvében:

"Die katholische Religion findet bei den Massen Einlaß durch ein Geheimnis, das selbst der Papst nicht weiß. Dies ist der Geheimnis der Mysterien."

ami lefordítva magyarra annyit jelent, hogy

"A katolikus vallás egy olyan titok révén talál elfogadásra a tömegek körében, amelyet maga a pápa sem ismer. Ez a misztériumok titka."

Én kedves "javuló Stefán" többek között ezt kutatom intenzíven, mivelhogy rendkívül érdekel.

"Egy ilyen kérdésre foglalni a sávszélességet több mint botor dolog"

Egy vallásfórumon ilyen vélemény enyhén szólva meglepő a témával kapcsolatosan... A reakciód valóban az.