Tudnátok nekem olyan ÓSZÖVETSÉGI igehelyeket megadni, amelyek rámutatnak Jézus istenségére?

A probléma ezzel az kedves kérdező, hogy a valóságban az Újszövetségben, tehát a Görög Iratokban sincs ilyen hely, nemhogy a Héber Iratokban! Jézus kevésszer "Istennek" van szólítva - ez igaz, de ilyenformán emberek és angyalok, valamint Sátán és a nemlétező bálványok is...

Ezen az oldalon a 49-es komment-től pontos bibliai választ kaphatsz a kérdésedre (feltéve ha ténylegesen a bibliai igazság érdekel, nem pedig csak egy iskolai válaszra vársz, egy háromsághívő egyház részéről):

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__4..

Kedves Kérdező.

Csatlakozom az előttem szólóhoz.

Az Tény, hogy Jézus a földre jövetele előtt már létezett, mint a Teremtő fia.

De nem egyenlő a mindenható teremtő apukájával.

Jézusnak van istentől felruházott hatalma, és isteni tulajdonságai, de soha nem lesz Isten abban az értelemben, ahogyan az apukája.

Tisztelettel Katy Weaver

"Lk 24,52 - (Jézust) Leborulva imádták, aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe."

Jézus hagyta hogy Istenként imádják.

De itt van sok más idézet is:

[link]

Szia!

Természetesen. A monoteizmust erőteljesen hangsúlyozó bibliai ige, Izráel fő hitvallása így hangzik: "Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!" (5Móz 6,4) egyértelműen tanítja, hogy Isten egy, de miközben az író választhatta volna a jachid kifejezést is, amellyel a magában álló „egy” fogalmát fedte volna le, a választott héber kifejezés az echad, amely az összetett „egy” fogalmát vagy a csoport egyik tagját jelöli, a magában álló illetve hangsúlyosan érthető „egy”-gyel szemben. Ugyanaz az echad szó szerepel Mózes első könyve 2:24-ben a férj és a feleség egységének kifejezésére, akik „egyek” lesznek, de úgy, hogy ezen egységen belül megőrzik egyéniségüket. Itt tehát az egy nem számszerű értelemben vett egyet jelent, hanem az az "egyedülálló, egyedi" jelentésen van a hangsúly.

Aztán Isten a Teremtéskor többes számú kijelentéssel utalt önmagára: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.”A többes szám az isteni személyekre utal.

Hasonló többes számú formulával más helyeken is találkozunk: "Mondta az Úr Isten: Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy, jót és gonoszt tudván" (1Móz 3,22). "Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét" (1Móz 11,7). "Hallottam az Úrnak szavát, aki ezt mondta: Kit küldjek el és ki megy el nékünk?" (Ésa 6,8).

Sőt, az Ószövetségben is van példa arra, hogy egymás mellett néven neveztetik a három személy: "Minden szenvedésüket Ő is szenvedte, és orcájának Angyala megszabadította őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozta őket a régi idők minden napjaiban. Ők pedig engedetlenek voltak és megszomorították szentségének Lelkét, és ő ellenségükké lett, hadakozott ellenük." (Ésa 63,9.10)

Az Írás kijelenti, hogy Jézus "örök időktől fogva felkenetett" (Péld 8,23), továbbá, hogy a megváltás terve (és vele együtt értelemszerűen Krisztus áldozata is) "örök időktől fogva" elhatározott volt (Róm 16,25-26), félreérthetetlenül azonosítja Jézust JHVH-val, az örök Vagyok-kal (Ján 8,58; vö.: 2Móz 3,13-14), és egyáltalán nem habozik az örök és örökkévaló jelzőt kapcsolni Jézus nevéhez. Néhány példa:

"Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lesz, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy felemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme műveli ezt!" (Ésa 9,6-7)

"De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között, belőled származik nékem aki uralkodó az Izráelen, akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van." (Mik 5,2) "Mert a törvény gyarló embereket rendel főpapokká, de a törvény után való esküvés beszéde örök, tökéletes Fiút" (Zsid 7,28).

Végére hagytam a kedvenc érvemet: János evangéliuma 12:36-41-ig ahol végig Krisztusról van szó: "Ezeket mondta Jézus, és elment, elrejtőzött előlük. És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hittek ő benne: hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, a melyet mondott: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg? Azért nem hihetnek, mert ismét mondta Ésaiás: Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. Ezeket mondá Ésaiás, amikor látta az ő dicsőségét; és beszélt ő felőle."

Mikor mondta ezeket Ésaiás? Ésa. 6:1-10!

Üdv. Péter

A többes számú formulát használja az Írás még emberekre is (elohim), de ezt már sokszor kiveséztük itt, utána lehet nézni.

Ha az egymás mellett, felsorolásszerűen megemlített dolgokat automatikusan egy istenség részeinek - vagy minek - kell tekintenünk, akkor mi a helyzet ezzel a szöveggel:

""Kérve kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra és a kiválasztott angyalokra, hogy ezeket tartsd meg előítélet nélkül""

Vajon az angyalok is Isten?

Az igaz, hogy a Krisztus felkenetése az ő feladatára már a világ alapítása előtt el volt határozva, azaz Istennél megvolt. Ugyanígy a szentekről meg ezt mondja az Írás:

""A szerint, a mint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által,""

""Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek atyámfiai, a kiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Lélek szentelésében és az igazság hitében""

Akkor most a szentek is örök életűek?

Az Ésaiás idézet egészen másként hangzik valójában, ha hiszünk a Septuaginta fordítóinak. Íme:

οτι παιδιον εγεννηθη ημιν υιος και εδοθη ημιν ου η αρχη εγενηθη επι του ωμου αυτου και καλειται το ονομα αυτου μεγαλης βουλης αγγελος (ANGELOS) εγω γαρ αξω ειρηνην επι τους αρχοντας ειρηνην και υγιειαν αυτω

""For a child is born to us, and a son is given to us, whose government is upon his shoulder: and his name is called the Messenger of great counsel: for I will bring peace upon the princes, and health to him."" (Brenton fordítás)

Sajnos magyarul nincsen ez meg - vajon miért? - szerény fordításomban azért közreadom:

"Egy gyermek születik nekünk, egy fiú adatik nekünk, akinek uralma az ő vállán lesz, és az ő nevét úgy hívják: a nagy tanács Angyala; mert én békét adok a fejedelmeknek, és egészséget neki."

Sehol egy kukk sincs semmiféle Istenről.

Ahhoz pedig nem kell sok ész, hogy az ember felismerje, hogy egy-egy evangéliumi visszautalás a próféták írásaira a Krisztusról szól, az Úr is mondta, hogy azok mind őróla tesznek bizonyságot, hiszen ő volt az, aki YHWH Angyalaként, Orcájaként, Szentjeként mindvégig kísérte és tanította Izraelt (lsd: 1Kor.10:4, ApCsel 7:30, 35)

Igen, hát jól látszik Péter (és mindenki) érveiben az erőltetettség és a bibliai következetlenség, ha a háromságot akarják bizonygatni belőle. Nyilvánvaló, hogy sem a Héber, sem a Görög Iratokban nem jelent háromságistenséget a többesszám használata, mely természetesen Jehovára és Jézusra vonatkozik - tehát kettőjükre, senki másra!!

Ha pedig két egymást követő mondatban utal az Írás Jehovára és az Ő "követére", majd megjegyzi a szöveg, hogy a zsidók a lázadásukkal "megbántották a szent szellemet", akkor az már háromságistenség?

Pedig Péter, te nem hiszel a lélek halhatatlanságában (és ezt nagyon jól teszed), viszont ebben a hamis tanban is szerepel egy fogalom, a "lélek", melynek az igazi bibliai jelentéseit és alkalmazásait jól ismered. És itt jön a következetlenséged, mivel a Bibliában is találunk olyan kifejezést, hogy „Mélységesen bánatos a lelkem", "vagy szomorú a lelkem". Jézus is mondott ilyent.

Te tudod, hogy itt nem valami halhatatlan lélekről van szó, hanem egy személynévmás használatáról, melyet úgy értünk röviden, hogy: "bánatos vagyok", vagy "szomorú vagyok én", mivel a "lélek" fogalma gyakran magára az emberre vonatkozik, az embert magát jelenti.

Ezt azért hoztam fel a következetlenséged igazolására, mert amikor a szent szellemről van szó, akkor már nem ezt a módszert követed, hanem ragaszkodsz a háromságos értelmezéshez. Pedig az a megfogalmazás, hogy "megbántották a szent szellemet", ugyanolyan szellemben értendő, mint amikor azt mondja Jézus, hogy "bánatos a lelkem", azaz "bánatos vagyok". Vagyis a "megbántották a szent szellemet" azt jelenti, hogy megbántották Jehovát, mert a szent szellemet Ő irányítja, az Ő "karja", ereje, nem pedig független személy! Aki a szent szellemnek nem engedelmeskedik, Jehovának nem engedelmeskedik.

Isten "szelleme" (ahogy sokszor fogalmaz a Biblia), vagy másképpen a szent szellem pedig NEM TULAJDONNÉV, mint ahogy ezt a háromság támogatói beállítják. Ezért is ír gyakran "Isten", vagy "Jehova szellemét" a Biblia, nem pedig "szent szellemet", amire azt mondjátok, hogy tulajdonneve. Pedig nem az, mert nem személy.

Csakhogy a Péter által idézett verset összefüggésébe lássuk, ne kiragadva:

(Példabeszédek 8:22–26) "Maga Jehova hozott létre engem az ő útjának kezdetéül, legkorábbi műveként réges-régen. Időtlen idők óta a helyemen állok, kezdettől fogva, a földnél korábbi időktől fogva. Mikor még nem voltak mély vizek, akkor születtem mintegy vajúdás közepette, mikor még nem voltak vízzel teli források. Még mielőtt a hegyek megállapodtak, a dombok előtt születtem én mintegy vajúdás közepette, mikor még nem alkotta meg a földet, a szabad térséget, sem a termékeny föld portömegeinek első szemcséit."

Ugye mennyire más így a szövegösszefüggésében értelmezni, mint csupán a kiragadott versekre hagyatkozni?!!

-------

"egyáltalán nem habozik az örök és örökkévaló jelzőt kapcsolni Jézus nevéhez. Néhány példa:

"Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lesz, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége..."

Igen, Erős Istennek is hívják, de nem a Mindenható Istennek! Örökkévalóság atyjának is, mert Ő hozta el az emberiség számára az örök életet, az "örökkévalóságot". Ez a prófécia vajon nem a megváltói tevékenységével és annak hatásaival, áldásaival kapcsolatos neveivel foglalkozik??? Csak kérdezem...! Mert akkor úgy is kéne érteni, és nem berakni a Mindenható Isten, Jehova helyébe Jézust!!!!

--------

(Mikeás 5:2) "És te, ó, Betlehem Efrata, aki túl kicsiny vagy ahhoz, hogy Júda ezrei közé számláltass, belőled származik nekem, aki uralkodó lesz Izraelen, akinek származása ősidőkbe, időtlen idők napjaiba nyúlik vissza."

A Messiásról azt írja prófétailag a Mikeás 5:2 (Kár.), hogy „származása eleitől fogva, öröktől fogva van”. A Káldi, 1865 ezt így fordítja: „az ő kijövetele („születése”, lábj.) kezdettől, az örök napoktól vagyon.” Vajon ezáltal "egyenlő" Istennel? Figyelemre méltó, hogy az ’örök napok’ helyett a Kat. (5:1) ’régmúlt idők’, az ÚRB (5:1) ’távoli múlt’, az ÚV pedig ’időtlen idők napjai’ kifejezéssel adja vissza a héber szöveget. Ez és a sok más bizonyíték egyértelműen alátámasztja, hogy Jézusnak VOLT KEZDETE, Jehovának nem.

--------

(Héberek 7:28) "a Törvény ugyanis gyengeséget hordozó embereket nevez ki főpappá, a Törvény után jött ünnepélyes eskü szava azonban egy Fiút nevez ki, aki örökre tökéletessé tétetett."

Igen, ez megint zsákutca a háromságnak!

--------

És Péter "kedvenc érve":

Ésaiás látomást látott Jehováról, aki magasztos trónján ült. Jehova ezt kérdezte: „Kit küldjek el és ki megyen el nékünk?” Ésaiás önként vállalkozott, de Jehova figyelmeztette, hogy izraelita társai nem fognak reagálni a kijelentéseire. János apostol az első századi hitetlen zsidókat az Ésaiás napjaiban élő emberekhez hasonlította, és megjegyezte: „Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az ő dicsőségét.” Kinek a dicsőségét? Jehováét, és mellette az emberré válása előtti Jézusét az égi udvarokban (Ésaiás 6:1, 8–10; János 12:37–41).

A zsidók nem hisznek Jézusban, s ez beteljesíti Ésaiás szavait azokról, akiknek ’megvakította szemeit és megkeményítette szívét, hogy meg ne térjenek és meg ne gyógyítsa őket’. Ésaiás látomásban látta Jehova égi udvartartását, többek között Jézust emberi létezése előtti dicsőségében, Jehova mellett. Ennek ellenére a zsidók, beteljesítve azt, amit Ésaiás írt, konokul elvetik azokat a bizonyítékokat, amelyek igazolják, hogy ő a megígért Szabadítójuk.

Tehát aki erős, hatalmas, az máris nem mindenható? Ezt a kifejezést találjuk az Ésa 10,20-1-ben: "És lészen ama napon, hogy többé nem támaszkodik Izráel maradéka és aki megmaradt Jákób házából, az őt nyomorgatóhoz, hanem támaszkodik az Úrhoz, Izráel Szentjéhez hűségesen. A maradék megtér, a Jákób maradéka az erős Istenhez." Ez gondolatritmus, így itt Jahvéra vonatkozik az "erős Isten". Tehát megdőlt az az érvelés, hogy az "erős Isten"-t a szöveg a "mindenható Isten"-től való megkülönböztetés céljából említené. Ellenkezőleg: Jahve egyik címét alkalmazza a születendő gyermekre.

Ami az Ézsaiás 9:5-öt illeti, "erős Istennek" nevezi Krisztust. Jehova tanúinak kész válaszuk van erre. Szerintük Krisztus csak "erős Isten" de nem "a mindenható". Szerintük Krisztus az erős Isten és nem a mindenható, Jehova pedig a mindenható Isten, sohasem az erős Isten. Ennek ellenére nézdd csak meg: Ézs 10:21, Neh 9:32, Jer 32:18, 5Móz 10:17 – látni fogod, hogy. a "hatalmas Isten" Jehova címe. Tehát ez a szembeállítás mesterséges. Attól, hogy ez a vers nem tanítja a Fiú mindenhatóságát, az nem bizonyítja, hogy nem is az. Egyedül Isten mindenható (1Móz 17:1 2Móz 6:3, Zsolt 72:18, Mt 19:26, 1Tim 6:15, Jel 11:17, 19:6). Mindenható az Atya (Mk 14:36, 2Kor 6:18), a Fiú (Mt 28:18, Jn 3:35, 5:19, Zsid 1:3, Jel 1:8) és a Szentlélek (Jób 33:4, Zak 4:6, Lk 1:35), mégsincs három mindenható Isten, csak egy.

"ugyanúgy imádta Istenét, mint nekünk kell.."

- És ez kizárja, hogy istenségére nézve egylényegű legyen vele? Egészen természetes, hogy mivel a Fiú az Atyától származik, az ereje sem való máshonnan. Ezt a szentháromságtan sem tagadta soha.

.) Mikeás 5:2:

„De te, Efráta Bethlemje kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között; mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő uralkodója, aki kezdettől fogva, az örökkévalóságtól fogva [owlam] származott.”

Az „owlam” kifejezés igen is jelenthet örökkévalóságot, figyelj csak:

„Mielőtt a hegyek megszülettek, S mintegy vajúdva világra hoztad a földkerekséget és a termékeny földet, Időtlen időktől fogva [owlam] időtlen időkig te vagy Isten.” (Zsoltárok 90:2, Új világ fordítás)

Az "olám" jelenthet régmúlt időket is, de örökkévalóságot is. A Mik 4,7-ben ugyanez a szó található: "...az Úr uralkodik rajtuk a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké." Tehát nem lehet kizárni, hogy itt is arra vonatkozzon.

Egyébként Jézus örökkévalóságát egyébként sok más vers is tanúsítja, pl. a már szóba került Ézsaiás 9:5 is, amikor azt mondja róla, hogy „Örökkévaló Atya”. Konkrétan ezt a szót használja: „avi'ad” (אֲבִיעַ֖

491;), amely világosan örökkévalóságot, folyamatosságot, időtlenséget jelent.

"Szerintük Krisztus az erős Isten és nem a mindenható, Jehova pedig a mindenható Isten, sohasem az erős Isten."

Ez nem igaz! Te itt szalmabáb érvelést folytatsz. Nem mondta senki, hogy Jehovát nem lehet "hatalmas", vagy "erős" címekkel illetni. Csakhogy ez nem ide tartozik, ugyanis ettől még Jézus nem Mindenható Isten.

(Ézsaiás 10:20-21) "És az történik majd azon a napon, hogy az Izraelből megmaradók és Jákob házának megmenekültjei soha többé nem támaszkodnak az őket verőre. Jehovára, Izrael Szentjére fognak támaszkodni, hűségben. Csak egy maradék, Jákob maradéka tér vissza az Erős Istenhez."

-------

Felsoroltad a már milliószor megcáfolt és önkényesen, a teljes Írással ellentétben álló, szó szerint vett verseiteket, melyekkel Jézus "mindenhatóságát" akarjátok igazolni.

(Máté 28:18) "Jézus pedig odament, és így beszélt hozzájuk: „Nekem adatott minden hatalom az égben és a földön."

Kitől "adatott" neki? És mielőtt nem volt az övé, mi volt az állása Jézusnak? És mit is kapott? A "minden hatalom az égben és a földön" alatt mit érthetünk? Az Atyja feletti, vagy vele "egyenlő" hatalmat, vagy logikusan a saját szerepével, a messiási munkával kapcsolatos "minden" hatalmat? Ami ugye a sátáni, démoni világot is magában foglalja az égben, valamint a földi képviselőit is a földön. Jézus ésszerűen, a szerepének megfelelően kapott meg "minden" hatalmat, ami egyértelműen nem jelenti azt, hogy Jehovával megegyező hatalma lenne, hiszen tőle kapta, ami előtt nem rendelkezett vele.

Másrészt azért említettem az "Atyja feletti" hatalmat, mert ha igaz lenne a háromság, mely szerint eredendően mindig is "egyenlőek" hatalomban Jézus az Atyjával, akkor egyáltalán hogy tudott Jézus az Atyjától megkapni "minden hatalmat", mivel azzal hiánytalanul rendelkeznie kellett volna MINDIG??!!! Ha pedig plusz hatalmat kapott, akkor utána az Atyja felett is hatalmának kellene lennie - ezzel szemben azt írja a Biblia, hogy Jézus csak az Atyától kisebb hatalommal rendelkezik.

Tehát Jézus valóban megkapott "minden" hatalmat égen és földön, de - és ez nagy DE -, logikusan csak a hatalmat neki adó MINDENHATÓ Istenen kívüli hatalmat kapott - azaz a Mindenható maradt mindenható!!. Ezért Jézus ésszerűen nem volt előtte sem, de utána sem lett mindenható.

(János 3:35) "Az Atya szereti a Fiút, és mindent a kezébe adott."

Ez ugyanazt jelenti.

(János 5:19) "Jézus azért még ezt mondta nekik válaszul: „Bizony, bizony mondom nektek, a Fiú semmit sem tehet a maga kezdeményezéséből, hanem csak amit lát, hogy az Atya tesz. Mert amiket Az tesz, azokat teszi hasonlóképpen a Fiú is."

Igen, így tesz Jézus, mivel nem egyenlő a háromságban Jehovával tudásban sem!

(Héberek 1:3) "Ő az Isten dicsőségének visszatükröződése és magának a lényének pontos mása, s mindeneket fenntart az ő hatalmának szavával; miután pedig megtisztulást szerzett bűneinkért, leült a Fenség jobbjára a magasságokban."

A János 17:3-ban Jézus úgy szólítja meg az Atyát, mint „az egyedül igaz Istent”, így Jézus mint „isten” csupán Atyjának isteni tulajdonságait tükrözi vissza (Héb 1:3).

(Jelenések 1:8) „Én vagyok az Alfa és az Omega — ezt mondja Jehova Isten —, aki van, aki volt, és aki eljön, a Mindenható.”

Ez NEM Jézusról szól.

"Az „owlam” kifejezés igen is jelenthet örökkévalóságot..."

De jelenthet mást is!

Így aztán, Jézusról a teljes Írás fényében az derül ki, hogy VOLT KEZDETE, tehát ebben az esetben nem jelenthet a szó kezdetnélküliséget, örökkévalóságot, mint Jehova esetében. A János 1:1 sem véletlenül írja, hogy: "kezdetben...", ami Jézus kezdetére vonatkozik.