Szerintetek, hogyha már érzem Isten hívását az apácai életre, akkor már most eldönthetem, hogy az szeretnék lenni?

Aki megkérdőjelezi az apácarendek létjogosultságát, annak ajánlom figyelmébe Szent Pál apostol tanítását: "aki férjhez adja hajadon lányát, jól teszi, aki pedig nem adja férjhez, még jobban teszi." (1Kor 7,38)

Amúgy hogy a Kérdezőnek is válaszoljak: még nagyon fiatal vagy, és rendben úgyis csak 18 fölött léphetsz be, nem véletlenül. Ilyen korban még sokat változhat az ember véleménye. De Isten áldja meg döntésedet! :))

Szia!

Ajánlom, hogy olvass szentekről, szentektől: pl. Kis Szent Teréz, a fatimai látnokok, Szent Bernadett, Szent Gemma... De bárkiről, akiről kedved van.

Figyeld Magad, mit érzel, amikor szembesülsz ezekkel a történetekkel, vonz-e, szeretnél-e Te is így élni.

Már most is érezheted a hívást, igen. Nehéz feladat ebben a teljesen másra kiélezett világban hűnek maradni, de ez minden kereszténynek nehéz, legyen bármi a hivatása.

Magam kb. 15 éves koromtól kezdtem a szerzetességen gondolkodni, aztán volt egy hosszabb kitérőm, majd néhány éve intenzíven mégis visszatértem ehhez a vonalhoz.

Sokáig tartottam a kapcsolatot több megszentelt életű személlyel, érdeklődtem komolyabban egy közösség, majd egy másik iránt. El is mentem, ott éltem kicsit jelöltként, majd eljöttem és most épp férjhez készülök menni.

Senki nem ítél el ezekért, az ember fiatal korában meg kell hogy ismerje magát és meg kell, hogy keresse a helyét. Ami fontos: imádkozz sokat, élj szentségekkel, legyen lehetőség szerint állandó gyóntató atyád, akivel meg tudod beszélni az egyéb lelki dolgaidat is (lelkivezető). Legyél nagyon nyitott Isten hangjára és ne félj a saját változásaidtól sem: a felnőtt életnek épphogy a küszöbén állsz. Ilyenkor sokan hajlamosak úgy érezni, hogy mindig olyanok maradnak, amilyenek, pedig épp ez a legnagyobb változások időszaka, számodra még hosszú éveken át.

Ajánlok egy kis olvasnivalót a hivatásról, többször térj vissza rá szerintem az évek folyamán: [link]

És - bár még tényleg nagyon fiatal vagy - itt van egy blog is, ahol olvashatsz a különféle megszentelt egyházi hivatásokról. [link]

Ha nem is most olvasgatod, mentsd le későbbre.

Tehát eldöntheted, hogy jelenleg mit látsz Magad számára legjobbnak, és kérheted Isten útmutatását és áldását rá, viszont ne félj, ha mégis meggondolnád Magad később.

Isten áldjon!

Üdv: 25/L, 173 cm magas, 35-ös lábakkal :D

Kitörölték a válaszomat, mert nem akarták meglátni az igazat, de leírom még 1×, mert nem szeretném, ha elszarnád az életed. Idézet a bibliából:

"4

És monda Mózes: Ezt mondja az Úr: Éjfél körűl kimegyek Égyiptomba.

5

És meghal Égyiptom földén minden elsőszülött, a Faraónak elsőszülöttétől fogva, aki az ő királyi székében űl, a szolgálónak első szülöttéig, aki malmot hajt; a baromnak is minden első fajzása.

6

És nagy jajgatás lesz egész Égyiptom földén, amelyhez hasonló nem volt és hasonló nem lesz többé.

7

De Izráel fiai közül az eb sem ölti ki nyelvét senkire, az embertől kezdve a baromig; hogy megtudjátok, hogy különbséget tett az Úr Égyiptom között és Izráel között."

Az állítólagos "isten" egy gyerekgyilkos, hisz megölte a szolgák fiait és lányait is. Hol az a nagy könyörület, melyről a biblia szól?

Az élet 1× adatik meg és hidd el (függetlenül attól, hogy nem ismerlek), bánni fogod, ha a négy fal között imákat mormolva egy olyan istenért, akit senki se látott/ hallott/ vagy pusztán egy tőle... gyengébbek kedvéért TŐLE és nem mástól eredendő baromsággal.

Megmondom, egy isten se tette még be a lábát Rómába.

Lehet, hogy a papbácsid helyes... de attól, hogy apáca leszel még nem fogsz hozzá közelebb kerülni.

Lehet, hogy olvastad már a Bibliát, de attól még nem mondanám, hogy ismered, mert akkor átlátnál bizonyos dolgokat:

Mt 21,33-41

33.

Más példázatot halljatok: Vala egy házigazda, a ki szőlőt plántála, és azt gyepűvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék.

34.

Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét.

35.

És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék.

36.

Ismét külde más szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekedének.

37.

Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.

38.

De a munkások, meglátván a fiút, mondának magok közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét.

39.

És megfogván őt, kiveték a szőlőn kívül és megölék.

40.

Mikor azért megjő a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal?

41.

Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, a kik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében.



Mk 12,1-9

1.

És kezde nékik példázatokban beszélni: Egy ember szőlőt ültetett, és körülvevé gyepűvel, és sajtót ása, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék.

2.

És a maga idejében szolgát külde a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szőlő gyümölcséből.

3.

Azok pedig megfogván azt, megverék, és üresen küldék vissza.

4.

És ismét külde hozzájuk egy másik szolgát; azt pedig kővel dobálván meg, fejét betörék, és gyalázattal illetve, visszaküldék.

5.

És ismét másikat külde; ezt pedig megölék: és sok másokat; némelyeket megvervén, némelyeket pedig megölvén.

6.

Minthogy pedig még egy egyetlen szerelmes fia is vala, utoljára azt is elküldé hozzájok, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.

7.

Azok a munkások azonban ezt mondák magok között: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és a miénk lesz az örökség.

8.

És megfogván azt, megölék, és a szőlőn kívül veték.

9.

Mit cselekszik hát a szőlőnek ura? Eljő és elveszti a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja.



Ez az idézet a legfőbb bizonyíték arra, hogy mekkora hülyeség is ez! Az apa elküldi a fiát, holott a három szolgát is megölték és még azt hiszik a szőlőmunkások, hogy több pénzt fognak kapni? Ehhez teljesen gyagyásnak kellene lenniük! De a gazda se teljesen komplett agyilag, ha elküldte a fiát, nem?

A fiú az még normális is, de lázadhatna, hogy nem akar gyilkosok közé menni!

Ez a példabeszéd egy paradoxon... ez azt mutatja be, hogy nem gondolták át rendesen.

Szia!

Én 11 éves vagyok és én is érzek elhivatottságot erre az apácaságra. Én szóltam a szüleimnek is erről, beleegyeztek, és tudok is neked ajánlani egy jó zárdát:

[link]

Én ebbe a zárdába akarok vonulni.

Remélem, hogy bekerültök zárdába, legalább kikerültök a normális emberi társadalomból.

Csak az a baj, hogy a hívők nem akarnak mind papok és apácák lenni.

Miért kell bunkóskodni a kérdezővel? Aki nem vallásos, és gőze sincs a témáról, ne írogasson ebbe a topikba.

Kérdező! 13 évesen én is akartam apáca lenni. De ez elmúlt pár év múlva. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy neked is el fog. Csak tényleg nagyon fiatal vagy még. És pont ebben a korban változik rengeteget az ember. Annyit mindenesetre tehetsz, hogy jársz hittanra, olvasgatsz sokféle könyvet vagy blogot (amit az egyik hozzászóló írt), esetleg fel is veheted a kapcsolatot apácákkal levelezés útján pl. Vagy ha van lehetőséged, személyesen.

Aztán majd ki fog ez alakulni.

29/N