Ki hogyan jött rá, hogy mire van elhívva? (keresztyének)

Ennyire egyszerű:

"Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem" Ján 10:27

Én úgy jöttem rá, hogy volt egy erős belső vonzalmam egy dolog iránt, amit csinálni szerettem volna, és sokat imádkoztam az ügyben, megkérdeztem Istentől, hogy tőle van-e a dolog?

Az imádság, Isten akaratát keresni, a dolgot az Ő kezébe letenni a feltétele annak, hogy vezessen. De ez nem zárja ki a józan ész használatát, pl. olyan kérdések feltételét: 1. Miben vagyok jó, mik az Istentől kapott ajándékaim, adottságaim? 2. Mire van szüksége a körülöttem élőknek, a gyülekezetemnek, a városomnak/falumnak, hol tudok használni?

A kettő metszete segíthet abban, hogy rájöjj a válaszra.

Nem tudom, hogy hány éves vagy, kérdésedből ítélve pályaválasztás előtt álló fiatal.

Szóval: milyen tantárgyakat szeretsz, mikből vannak jó jegyeid, mi az, ami igazán érdekel, ami iránt szenvedélyes tudsz lenni?

Milyen alkat vagy, inkább extrovertált vagy introvertált? Inkább egyedül dolgozol jól, vagy csapatban?

Érdemes lehet elmenned ha van a környékeden a munkaügyi központban pályaválasztási tanácsadó. Nem fogja megmondani, hogy mi az, amire Isten elhív, de egy-két célra szabott teszt segítségével rámutat 5-6 olyan pályára, amire lehet hajlamod.

Hitem szerint egyik szakma / pálya sem ér többet a másiknál, az számít, hogy Isten dicsőségére és embertársaid, testvéreid javára végezd, amit végzel.

Bocs a szómenésért, remélem volt benne olyan, ami használható számodra.

"Köszönöm, de őszintén ez nem segített..."

Ha meghallod, hogy Jézus mit mond neked, akkor bizony segíteni fog!

"Szeretném megtalálni, mely foglalkozással avagy foglalkozásokkal leszek hasznos. De nem tudom, mire hív Isten."

Ha arra vagy kíváncsi, hogy Isten mire hív, akkor talán Tőle kéne megkérdezned, nem gondolod?

Nem kell ezt túlmisztifikálni. Feltérképezted, hogy mik az erősségeid, gondolkodtál, imádkoztál, beszéltél szakemberekkel - megtettél minden tőled telhetőt. Ne olyasmit várj, hogy egyszer csak a fejedre pottyan az utcán egy cetli "Legyél szívsebész!" felirattal. A dolog ennél sokkal, de sokkal egyszerűbb.

Az emberek 99%-a alapvetően semmiből sem kimagaslóan jó. Vannak dolgok, amelyekhez több érzékünk van, anélkül azonban sosem leszünk kimagaslóan jók semmiből, hogy időt és energiát áldoznánk rá. Nekem például a nyelvérzék az erősségem, de ez nem azt jelenti, hogy ha hallok egy nyelvet, szinte azonnal beszélni is tudok rajta, hanem egyszerűen azt, hogy gyorsabban megtanulok idegennyelveket, mint mondjuk a matekot vagy bármi mást.

Az Úr rendszerint nem egy konkrét utat mutat nekünk, hanem csak egy irányt. Mondjuk nekem a nyelvérzéket. De innentől fogva már az az én döntésem, hogy mihez kezdek vele: nyelvtanár leszek, vagy tolmács, vagy fordító, satöbbi. Ezen a ponton neked kell mérlegelned azt, hogy a számodra kínálkozó irányon belül melyik a legszimpatikusabb alternatíva: mi az, amivel a legjobban tudod biztosítani majd a megélhetésedet, legjobban tudod szolgálni a felebarátaidat.

A leírásodból nekem az derül ki, hogy az irány már megvan, hiszen már tudod, hogy mikben vagy jó. Itt következik a te részed: az, amikor neked kell választanod. Persze ennél a pontnál is imádkozhatsz még inspirációért; amelyik úttal kapcsolatban a legpozitívabbak az érzéseid, azt válaszd, mert az Úr rendszerint az érzéseinken keresztül kommunikál velünk.

Az jó, ha nyitsz minden felé. Amit tudsz tenni:

Imádkozz! Kéred Istent, hogy világosítsa meg, hogy merre menj.

Nézd, hogy hol van nyitott ajtó, és hol van zárt ajtó. Nézd meg, hogy merre húzna a szíved (persze, ha tudod, hogy az helyes), mit rak Isten a gondolataidba.

Nézd meg, hogy a múltadban merre vezetett eddig Isten. Abból tudsz következtetni, hogy merre fog tovább menni.

Én még nem tudom pontosan mi az utam, de tudom, hogy Isten elhívott missziós szolgálatra, most 18 vagyok, szintén szakmaválasztás előtt. Isten amikor kellett, arra vezetett, amerre kellett