Mivel jár, ha valaki református?

"Kezdetben" létezett a kereszténység, ami a zsidó vallásból fejlődött ki. Kereszténynek számítottak Jézusnak a követői, akik a tanításával azonosulni tudtak. (nem dogmákról szólt, hanem hogy legyün emberségesek)

Később az egészből egy vallást csináltak. Ez lett a katolikus vallás.

Ma vannak a katolikusok és vannak a protestánsok.

A reformátusok protestánsok. Tehát akik úgy gondolják, hogy a katolikusok eltértek az eredeti tanítástól.

A gond az, hogy valóban sokan vissza szeretnének nyúlni az alapokhoz, de most is többen lényegtelen vagy nem létező dolgokat találnak ki....

Farizeusok, akik a törvényt Isten és az emberfelé emelik.

Könyörtelenek...

Egy nagyszerű katolikus pap mondta, hogy az életet fontosnak tartják, de az élőket nem.

A nagyszerű Jézusnak is igaza volt, hogy ezek a szájukkal imádják Istent.

Szóval:

A reformátusok nem imádkoznak a szentekhez, nem imádják Máriát, nem fogadják el a pápát. Szerintük a gyónáshoz nincs szükség egy harmadik személyre (papra). Az úrvacsora jelképes jelentéssel bír. Nem változik át semmi Jézus testére és vérére. Nincs náluk rengeteg szentség, csak a keresztség és az úrvacsora.

Kálvinnak azért voltak baromságai is, mint például a predesztináció elve.

Érdemes elolvasni az adott felekezet hitvallását, mielőtt csatlakozni szeretnél. Sőt érdemes beszélni az egyház vagy gyülekezet lelkészeivel előtte. 1-2 alkalmat ki kell próbálni a döntés előtt.

Én az javaslom, hogy olyan gyülekezetet keress, ahol emberségesek az emberek és van lehetőségg közösségi életre. Ahol nem folytanak meg a dogmák, hanem a szeretet uralkodik.

A baptistákat fogom én kipróbálni.

Én inkább azt javaslom, hogy keress egy jó katolikus közösséget. Lehet, hogy csak azért érzed magadtól távolabbinak a katolikus vallást, mert egyszerűen rosszul magyarázzák és nem jól érted. Annyi különbség nincs a két felekezet tanítása között, a lényeg valahol ugyanaz. A katolikusok sem imádják Máriát, mert senkinek nem jár ki imádat csak az Istennek. A szentekhez sem imádkozunk, csak hisszük azt, hogy példaképül kaptuk őket és Istennél közbenjárnak értünk. Viszont mi katolikusok elfogadjuk, hogy Jézus ma is ugyanúgy önmagát adja értünk, ezért hisszük, hogy az Oltáriszentségben köztünk van. Hisszük azt is, hogy Jézus megszentelte a házas és az egyedülálló állapotot is, ezért valljuk a házasság és az egyházi rend szentségét. Viszont az ember törékeny és beteg, ezért kaptuk a gyógyulás szentségeit, a szentgyónást és a betegek kenetét. (A reformátusok nem vallják ezeket szentségnek, ott csak két szentség maradt meg a hétből: a keresztség és az Úrvacsora, viszont azt Úrvacsorán már csak emlékeznek az Utolsó Vacsorára)

A különbségek meglátszódnak még a formai dolgokban, illetve az egyházszervezetben is.

Mivel bérmálkoztál, ezért hivatalosan nem térhetsz át. Ezzel nem megijeszteni akarlak, de ez így van. Ha csak meg lennél keresztelve, akkor más a helyzet, a két felekezet egyaránt elismeri ezt a szentséget, de a bérmálással te a Katolikus Egyház teljes jogú felnőtt tagja lettél. Katolikusnak lenni nem abból áll, hogy mereszted a fenekedet a templomban, hanem a közösséghez kell kapcsolódni. Ezért javaslom, hogy keress egy jó lelki vezetőt és egy jó közösséget.

Itt sajnos fogsz kapni olyan válaszokat, akik majd marasztalnak a katolikus 'hit' mellett, vagy aki majd 'reklámozza' itt neked a református 'hitet'.

Az a nagy helyzet, hogy tilos lenne többféle 'hitnek' lennie. Egy az Isten, egy az Ő igazsága, mindenre egy helyes válasz létezik, ami Istennek tetsző, és az embernek békességet, megnyugvást ad. Ha ezzel egyetértesz, akkor azt a közösséget keresd, amelyik szintén egyet ért ezzel, és -nagyon fontos- nem szidja a másik egyházat. Isten arra rendelt minket, hogy ékességben éljünk. Aki a másikra ujjal mutogat, hogy milyen hamisak, azoknak nincsen igazságuk.

Saját tapasztalataimat közlöm veled, aki egy teljesen hitét nem gyakorló családban nőttem fel, pont úgy, mint te, és csak a Biblián 'nőttem fel' :) A katolikusok között is vannak olyanok, akik egyetértenek ezzel, de sajnos gyakorinak látom azt, hogy inkább a széthúzást pártolják, és csak az a jó, ha velük vagy. A reformátusoknál - talán amiért érzed, amit érzel - arányaiban többen gondolkodnak így, hogy tökmindegy az egyház: az Biblia a lényeg, és Isten. A baptistáknál szintúgy. Én református vagyok, de csak mert annak kereszteltek. Ma sincs vele semmi bajom, de szívesen voltnék baptista is. A többi egyházba nincs belelátásom, mivel nincsenek máshonnan ismerőseim. Márpedig, hogy miután hívővé lettem, egy hívő ismerősöm sem volt, magam válogathattam a 'barátaimat', és igaziak javarészt a baptisták és reformátusok közül váltak ki, de vannak jó katolikus ismerőseim.

A lényeg a lényeg: a közösség a lényeg, amiben vagy. A közösségen pedig az a lényeg, hogy a Bibliához ragaszkodjon. De ne csak lanyhán - mindenestül. Ajánlom, hogy érdeklődj utána egy helyi gyülekezetben az ifjúsági óráknak: és oda járj. Nekem ott nyílt ki a Biblia. Ott kezdődött el az életem Istennel - valójában, ár előtte is hittem. Ha nem tudod, hogyan tedd, írj privátban, esetleg hogy milyen térségben, városban laksz, tudok segíteni gyülekezetet találni. Meg tudok még mesélni a magam példáján. :) Nekem is érdekesen alakult. :)

És nem válaszoltam arra, hogy milyen egy istentisztelet: a lényegi része a prédikáció. A lelkész felkészül egy Bibliai részből, amit ért, és azzal kapcsolatban tanít. Ez a 80%-a. A többi pedig közös éneklés a zsoltárokból, és ima. De kicsit lelkésze válogatja. Sajna nem minden pap és nem minden lelkész hívő a szívében - csak papíron, és szóban.

A Reformátusoknak nincsen Pápájuk, aki amikor lemond elrepül egy helikopterrel, a ,,nyári rezidenciájára" és ott tengeti tovább az életét a több milliós nyugdíjjal.

A Reformátusok vezetői presbiterek, akik amúgy átlagos emberek, és dolgoznak a lelkészség mellett. Lelkészeinknek családja van, felesége, gyermekei, hisz hova van leírva, hogy ne házasodj?

Nem gyónunk, mi Reformátusok, mert minket az Isten meghallgat egyedül is, nem kell szócső. A bűneinket nem akkor bocsátja meg Isten, ha a pap feloldoz, hanem, ha tényleg megbánjuk tetteinket(hiszen anélkül nem ér fabatkát sem az egész).

Nálunk csak két szentség van, a keresztség és az úrvacsora. Az isten tiszteletek magyarul énekelünk, és az igét minden napjainkból magyarázzák. Az úrvacsoránál kenyeret és bort kapunk, amit mindenki eszik és iszik.

Nálunk egy szentje van az egyháznak, Isten, az ő szavát halljuk és az ő szavával élünk. Bár templomaink nem olyan díszesek, mint a Katolikus testvéreinké, hanem egyszerű, puritán, nekünk is van legalább olyan jó közösségünk, mint nekik.

Mi Jézus Krisztus nevében imádkozunk és Áldás, békességet kívánunk egymásnak köszönésképpen. Ha kérdésed van, a lelkész mindig segít, azért van ott.

Az istentisztelet előtt és után( valahol így, valahol úgy) is vannak közösségi programok, sőt táborok, kirándulások, napköziket is szervez az adott közösség.

Remélem megszereted a Református vallást, én sem voltam sokáig hívő, de sikerült ebben az egyházban megtalálnom a közös hangot Istennel és saját magammal.