Csak én érzem a reformátusokat időnként mennyhezragadtnak?
Úgy érzem, az a normális, ha itt a földön tesszük a dolgunkat.
Próbálunk engedelmeskedni szüleinknek, kedvesek lenni embertársainkhoz, nem hazudni, ha lehet, stb. Keressük a céljainkat, hivatásainkat mind hobbi, mind szakma terén. A dolgunkat igyekszünk jól végezni, nem összecsapni, és a szabadidőnket változatosan, egyensúlyt tartva tölteni. Odafigyelünk a hagyományok tiszteletére, az egészségünkre, a környezetünkre.
Persze ezeket nem sikerül betartanunk, mert emberek vagyunk. De nem szomorkodunk, hanem igyekszünk változtatni, és igyekszünk ezek szerint élni.
Ha baj ér, azt feldolgozni, a lelkünkben helyre tenni. Ha valamit elvesz tőlünk az élet, azt meg kell tanulni elengedni, helyette mást keresni - de ésszel.
Ebben segít Isten, akit lehet kérni imában, olvasni kell a Bibliát, gyülekezetbe járni, és akkor útmutatást, egyben vigaszt kapunk. Hatalmas vigasz, hogy Isten szeret, hogy velünk van, hogy tényleg minden rosszban van valami jó, amit ha odafigyelünk, észre is vehetünk. És hogy fizikai halálunk után nem szenvedés jön, meg nem elmúlás.
Véges ideig vagyunk a földön, de addig jól kell intézni dolgainkat. Ha egy lakásba 2 évig költözöl csak be, akkor is szépen berendezed, esetleg ki is fested. Addig a két évig is jól érezd magad. Így a földi élettel is.
Ehhez képest sok református azt vallja, hogy csak az Istennel való kapcsolat számít, semmi más. A földi dolgokkal ne törődjünk, úgyis végesek. Ne gyűjtsünk földi kincseket.
Sok embert ismerek, akinek szinte minden szabadideje arra megy el, sőt, a dolga helyett is (pl ismerek diákot aki végképp nem tanul otthon) folyton Istent dicsőíti, gyüliben van folyton, ahol ugye Istennek énekelnek és Őt dicsőítik.
Sok református szerint nem fontos az egészséges életmód, ha akarjuk, hobbiként űzhetjük, de nem fontos... csak földi, múlandó kincs. Állítólag sokan ugyanígy állnak a környezetvédelemhez is.
Sokak szerint nem fontos a szakmai hivatás, elhivatottság, a munka csak a pénzért van, hogy legyen mit enni. Nem fontos a hobbi, sőt, rögtön a negatív oldalát, a lehetséges függővé válást ragadják meg. Hobbi ... esetleg... mikor nem melózol és nem dicsőítesz épp.
Szóval, egy szó mint száz, sokan olyan szinten minden elé helyezik a lelki életet, abban is főleg Isten dicsőítését és a róla szóló diskurzust, hogy közben semmi földi dologra nem marad idejük, nomeg ezeket hiábavalóságnak tartják.
Ez csak szerintem durva?
Én nem akarok így élni, szerintem ha Isten ezt várja, akkor Ő kb. önző.
válasza:Én veled értek egyet kedves kérdező.
Habár nem tudom, hogy mennyire igaz az amit a reofrmátusokról írtál. Szerintem nem mindegyik ilyen és nem csak ők viselkednek úgy.
Viszont egy gyülekezetben is lehet jó programokat szervezni, közösségi életet élni, dolgozni másokért, segíteni másoknak és élvezni az életet.
Tehát lehet egyszerre Istennel foglakozni és vidám, mozgalmas, szórakozató életet élni.
Szerintem sem várja el Isten, hogy magunkat ostorozzuk és csak azt szajkózzuk, hogy bűnösek vagyunk.
Nyílván senki sem tökéletes, de a bűnt kerülni kell, megbánni, nem pedig arra szentelni az életünket, hogy sírdogálunk szertartások stb.. alatt. Helyette lehet a barátokkal "szolgálni" az Istent, együtt tölteni az időt. stb...
Viszont! Nem hiszem, hogy azzal sok minden kimarad az életükből, ha nem feküdnek össze mindenkivel drogosan egy diszkóban....
Amiket írtál, azok is mind lelki dolgok.
Nem a negatív dolgokra gondolok feltétlenül. Hanem, hogy sokak szerint csak a lelki dolgok fontosak.
Semmi földi nem fontos sokak szerint.
Szerintem fontos, hogy a szabadidődet oszd be, hogy ne csak társakon lógva érezd jól magad, hanem egyéni hobbid is legyen. Pl én szoktam fotózni, sportolni, tudományos dolgoknak utánaolvasni.
Mellesleg a fotózással is lehet dicsőíteni.
Vagy szerintem az is fontos, hogy valaki lelkiismeretesen csinálja a dolgát. Ha diák, tanuljon, ha nem tanul (annyit), akkor zenéljen, sportoljon, de valamiben küzdjön, valamiben akarjon sikeres lenni, eredményt elérni. És ne a heti akár ötszöri gyülekezetbe járással, ott dicsőítéssel, és annak taglalásával, mit hogyan kellene gondolnunk, csinálnunk...
Sokak szerint ezek mind nem fontosak, a földi kincsek halmozása csak és hiábavaló.
Kérdezem én, akkor minek a Föld és minek a földi élet, ha nem az lenne a dolgunk, hogy szépen megéljük, a lehetőségeket kihasználjuk, ebben segítségünk van (Isten), és így példát mutatunk?
A teremtett világ védelmét miért nem tartják fontosnak?
Pl a saját egészségünk védelmét? Ha Isten megteremtett minket, akkor szerintem fontos lenne, és akár hálából is(!), hogy megvédjük lelkünk templomát a civilizációs ártalmaktól, pl. rendszeresebben együnk, űzzünk valamilyen testmozgást, stb. Nem?
Vagy az én logikám mondja csak ezt?
válasza:Még valami...
Azzal, hogy valaki tanul, keményen dolgozik, egyáltalán nem lesz rossz. És senki nem várhatja el tőlünk, hogy ne így tegyünk. (még ha elég pocsékan működik a világ).
Nem kell csak a lelki dolgokkal foglalkozni, de fontosabb a lelki dolog, mint a földi!
Tehát a lelkünk ne adjuk már el a múlandó dolgokért. Ettől viszont még használhatjuk a földi dolgokat ésszel...
Én például két dolog miatt szoktam tanulni.
1. Érdekes a téma
2. Kell a pénz és munka. (az utóbbira igenis szükség van).
Persze lehet hajléktalanként élni meg segélyekből is élni, ha mindenki úgy dönt, hogy nem dolgozik többet...
Az a biztos halálhoz vezető út, ha nem foglalkuznk a világgal. Nem hiszem, hogy ez a cél.
Akkor minek születtünk volna? A halálért?
válasza:Én még nem találkoztam ilyen beállítottságú reformátussal, csak Jehovisták és a Hitgyülisek ilyenek. Sőt! A reformátusok egyáltalán nem mennyberagadtak. Élik normálisan a mindennapi életüket. Sokuknak fontos a hivatásuk, a hobbijaik stb.
Pedig elég sok reformátust ismerek, és rokonaim között is van néhány. De egyik sem olyan, mint amiről te írsz.
Amiket én írtam, azokról mi a véleményed?
Amúgy én nem szeretem azt nézni, mi a fontosabb. Ez miben nyilvánul meg? Mert pl időmennyiségben nem, vagy ha igen, ott gondok vannak. Szerintem az egy istentisztelet és egy bibliaóra/ifjúsági óra bőven elég egy héten. Viszont ennyi kell is.
Szerintem nem szabad megfeledkezni arról, hogy Isten teremtett, neki tartozunk sokmindenért hálával. Jézus meghalt értünk, így üdvünk lesz.
Isten adott egy utat, azt kell keresni. Amiatt azért valamennyi alkalom kell, gyülekezet, FÉK, néha otthoni lelki gyakorlat, magunkba szállás, lelkiismeret vizsgálata.
AZONBAN szerintem minden, ami ennél több, túlmisztifikáció.
És sokan beleesnek.
válasza:Hár én a lelki dolgok alatt nyílván nem arra gondoltam, hogy szertartásokon ülj egésznap vagy Istenről olvass történeteket.:)
Hanem, hogy a viselkedésed keresztényi legyen!
A szeretet, igazság, bölcsesség nyílvánuljon meg benned...
És igen,valóban fontos, hogy megunkba tudjunk nézni, helyesen értékelni magunkat és a másik embert.
Viszont étnyleg nem árt foglalkozni Istennel elméletben is. De valóban nem egész életünkben. Inkább a gyakorlatban kell megnyílvánulni a hitünknek, mert a hit cselekedet nélkül halott.
A sportról és az egészségről az a véleményem, hogy mindkettő fontos. De túlzásba nem szabad esni.
Például rágódni mindig csak az egészségünkön és rettegni a betegségektől. Meg az sem nyerő, ha csak a sport van az életünkben és minden mással nem foglalkoznuk....
Nem kell túlzásokba esni ilyen területen sem.
A környezetet pedig kötelességünk megvédeni, a gyerekeinkért is.
Szerintem nem attól leszel rossz, ha van a lakásodban 50 értékes festmény xy festőtől, mert neked ez a hobbid és ízléses vagy stb....
Miért ne? Árt ez valakinek? Nem!!!
Viszont abba a hiába lehet esni, hogy te élsz gazdagon, vidáman, a másikat pedig hagyod meghalni.
Vagy ha leesik a kép, akkor a másikat szétvered és elásod, mert érzelmileg kötődtél olyan dologhoz, amihez nem kellett volna.
Ha pl. szereted a természetet, gyakran túrázol, sétálsz parkokban. Ezen felül rendszeresen sportolsz és egészségesen étkezel. Akkor nyugodtabb és egészségesebb is. Ergó gyorsabban végzed a munkádat, kevesebb túlóra/tanulás kell. Több idő marad a barátokra. Nomeg a gyülekezetre. Mivel kiegyensúlyozottabb vagy, a családdal kedvesebb leszel, és idegen emberekkel is. Szívesebben adod át a helyed a villamoson. Türelmesebb leszel közösségben másokkal.
Ismerek túlzottan lelki életet élőket, akiknek a sok lelkizés mellett nincs hobbijuk, ami kikapcsolná őket, és elfelejttetné velük a nyűgjeiket legalább időlegesen. Ők mindig keserűek. És igen, van, amelyik bunkóbb is.
válasza:Én szeretem a parkokat nagyon xD
Bocsi, ez már tényleg nagyon off. De most komolyan nehogy emaitt rossznak érezd magad, mert ehhez van kedved, vagy sétálni egy nagyot a természetben....
Ebben semmi rossz nincs így önmagában.
Nem érzem magam rossznak.
Őszintén úgy érzem, ti is csak a lelki dolgokat tartjátok fontosnak.
Megfogalmazásotok: "nincs abban rossz". Nem ez a kérdés!
Hanem, hogy szerintem így emberi élni!!! ÉS szerintem így kell! És sokak szerint nem... Sokak szerint csak a lelki, csak a lelki, szerintetek is.
válasza:Szerintem meg ne te döntsd el, hogy ki hogyan éljen és hogy ne éljen....
Te most tényleg azt hiszed, hogy aki hívő, az nem tud másról beszélni csak a bűnbeesésről?
A lelki dolgok pedig olyan értelmben szükségesek, hogy nem azért mész a parkba, hogy most lopj egy nagyot vagy kiéld a bűnös vágyaid.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!