Most hogy is van ez?

"Mindenesetre jó úton haladsz az őszinte bűnbánat felé. Ahhoz azonban, hogy a bűnöd valóban megbocsáttasson, nem szabad többé elkövetned."

Ez nem igaz. Nem az a lényeg hogy elköveted-e újra hanem az hogy őszintén igyekszel-e elkerülni az adott bűnt és a bűnre vezető helyzetet. Ha te elhatároztad hogy kerülöd a bűnt de aztán mégis megint elköveted attól még újra megbánhatod és akkor megint meg lesz bocsájtva. Isten irgalma végtelen. Bármit is teszel Isten mindig kész megbocsájtani. De mindig újra őszintén meg kell bánni és el kell határozni hogy igyekszel megjavulni.

Ezért is jobb a gyónás a gyónás nélküli bűnbánatnál mert ott a pap segít megitélni hogy jó felé haladsz-e.

És nagyon fontos hogy a bűnre vezető alkalmakat is kerülni kell amennyire lehet. Tehát mondjuk ha valakinek az alkohol jelenti a kísértést annak kerülnie kell a kocsmákat vagy akár azok környékét is. Ha valakinek a veszekedés a kísértés akkor lehet hogy érdemes elkerülnie azt az embert akivel veszekedni szokott.

Fontos az is hogy neked is meg kell bocsájtanod mindenkinek.

Ajánlom ezt a könyvet ami Isten irgalmasságáról szól:

[link]

És még egy dolog: képzeld el azt hogy te egy kicsi gyerek vagy. Isten az édesapád. Tegyük fel hogy te mondjuk eldobod az ételt messzire úgy hogy a fal is koszos lesz. De aztán megbánod amit tettél, bocsánatot kérsz és megigéred hogy többet nem fog előfordulni. Nem is fordul elő mondjuk 1 hétig. Aztán egyszer csak nem tudsz uralkodni magadon ideges leszel és megint elhajítod az ételt. De aztán megint megbánod és megigéred hogy igyekezni fogsz hogy ez többet ne forduljon elő. Ha így képzeled el akkor egyértelmű hogy Isten akárhányszor örömmel megbocsájt, nem?

Mindig azt kell nézni, hogy a Biblia mit mond. Az a mérce. Az emberek mondhatnak bármit. Nem szabad mindenkinek ugyanúgy hinni, hanem a Biblia azt mondja: "meg kell őket vizsgálni" (1Jn 4,1). Itt is nagyon elszomoríthatnak, ha csak hamis válaszolók szólnak, akik fittyet hánynak a Bibliára és Istenre, és a rejtett céluk: eltéríteni. Engem a saját apám tanácsai sodortak el arra, hogy bűnt kövessek el. Őt pedig mindig szinte vakon követtem. Olvasd a Bibliát minden nap! Ha csak 10 percet, semmi gond! Rengeteg kérdésedre választ fog adni még, ami majd lesz. Isten megígérte: meg fogod érteni!

"Gondolkozz azon, amit mondok (amit olvashatsz a Bibliában), mert az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts." (2Tim 2,7)

Ezt azért mondom, mert ez a legfontosabb része annak, hogy keresztény életet élj, ahogy mondod, hogy szeretnél. Én sem olvastam évekig, és most is csak naponta kb fél órát töltök olvasással: lassan olvasok, és utálok olvasni :D De ez már annyi 'gyümölcsöt termett' azóta! És MINDENRE van válasz!

A te kérdésedre pedig ezek az igék jutottak eszembe:

"Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el." (Ézs 40,28-31)

"Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: ki vagyok szolgáltatva a bűnnek. Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó. Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn. Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének." (Róm 7,14-25)

Ez az egésznek a lényege, a természete. A hívőben ott lakik a Szentlélek. Az által született ujjá, és ez az, ami örök, és Istennel való kapcsolatunk lehetősége, alapja. :) Azonban még ugyanabban a testben élünk, ami a bűnt szolgálta! Az bizony nem változott meg, és ugyanazt akarja! A világ nem változott meg, csak mi: a Szentlélek által.

A napokban olvasd el a Pál levele a rómaiakhoz (Róm) 6. és 7. fejezetét. Az a rész mind ezekről szól. És ne félj: meg fogod érteni :)

Erre ez jut eszembe :)

"A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: "Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük." Ő erre ezt a példázatot mondta nekik: "Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre." (Lk 15,1-7)

- most te vagy az az egy :)

Nem fog megbocsájtani,mert abban a formában,ahogy elképzeled...Nem létezik.

Nincs olyan természetfeletti lény,aki húzná a strigulákat,hogy hányszor prütykölsz,vagy lazulsz magaddal foglalatoskodva egy jó 20 percet a kádban,vagy a takaró alatt........

(Majd mormolgass varázs verseket,hogy ne legyen morci,mert különben....)