A maszturbálás bűn a Biblia szerint?

"Igen, simán el tudom képzelni, hogy mindenféle bűnös gondolat nélkül "könnyítsen magán" az ember"

Maszturbálás közben az embernek óhatatlanul csapong a szexuális fantáziája ide-oda, mivel ezzel a tevékenységgel a szexuális vágyait próbálja kielégíteni. Olyan nincs, hogy valaki a tevékenysége közben valaki erősen koncentrál, hogy egy meztelen nő helyett darab székre, vagy kilincsre gondoljon :D Remélem ezt te sem gondolod komolyan! xD Másrészt csak a megtéretlen embereknek van szükségük "könnyítésre" mivel egy lelki ember ilyeneket már nem igényel.

"Idéznél a Bibliából, miszerint a maszturbálás bűn? Sőt olyan bűn, melynek vége halál? Ha nem, akkor Isten szerint nem bűn."

Ennyi erővel sokmindent fel lehetne menteni, mivel a bibliai időkben még sok mai fogalom nem létezett. A cigarettások is mondhatják hogy cigizhetnek, mivel nincs róla szó, sőt a pedofilokat is fel lehetne menteni, mivel a jelenségről konkrétan nem esik szó. Mégis, mindkét dolog utálatos, ha a bibliai szövegösszefüggéseket, és gondolatokat nézzük. A Biblia világosan elmondja, hogy a szexuális fantáziák már bűnnek számítanak, és nem fogom elhinni senkinek sem, hogy ő úgy masztrubál, hogy a gondolatban titokban nem jászik el semmivel...Evvel csak saját magát csapja be az ember. Másrészt Pál apostol világosan megmondta, hogy "A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt." (Gal 5,24) A maszurbálók nem feszítik meg a testüket, hanem kielégítik a kívánságaikat, mert úgy gondolják, hogy ez "jár nekik". Noha a Biblia éppen hogy az önmegtartóztatásról beszél több helyen is.

"Nem olvasni semmilyen ceremóniáról, harmadik ember előtt kimondott igenről. Ádámot és Évát ki adta össze? Ha ifjúságodban választottál, ragaszkodtál, az a feleséged. És lesztek egy testté. Ha megcsalod más asszonyával, akkor házasságot törtél. Ennyi."

Ez egy tipikus érv amit azok az emberek alkalmaznak, akik képtelenek önmegtartóztatást gyakorolni. Aki azt állítja, hogy a Bibliában a házasság nem ceremonális dolog, hanem pusztán lelki értelemben értendő, okot ad az embereknek a kicsapongásra. Mert innentől fogva boldogan hivatkozhatnak arra, hogy azért éltek nemi életet 5-6 emberrel, mert mindegyikre az gondolta, hogy "szerelmes" belé, és a feleségének tekintette. A bibliai időkben olyan értelemben vett házasságkötés értelemszerűen nem volt mint ma, ez azonban nem jelenti azt mondani, hogy semmilyen ceremonális szertartás nem történt. A Szentírás említést tesz például a jegyben járó szűz lányokról, sőt, az 5Móz 22 feljegyzi, hogy ha egy férfi feleségül vett egy nőt, és miután "bement hozzá" arra kezdett gyanakodni, hogy a felesége nem szűz, ezt az esetet ki kellett vizsgálni. Amennyiben kiderült, hogy a nő már nem szűz, azonnal ki kellett végezni. Sőt! Az Újszövetség gyakran beszél a mennyegzőről, amely értelemszerűen a mostani házasságkötési ceremóniának felel meg. János evangélista feljegyezte, hogy Jézus az első csodáját is egy mennyegzőn tette. Az sem véletlen, hogy Krisztus és az Egyháza kapcsolatát a Biblia a férfi és nő kapcsolatához hasonlítja. Ahogyan a házasulandó felek a mennyegzőn/esküvőn látható módon elkötelezik magukat egymásnak, és szövetséget kötnek, ilyen értelemben alkalmazható ez a kép lelkiekben az Isten és az ember kapcsolatára. Míg az Ószövetségben ez a körülmetélkedés volt, az Újszövetségben a keresztség.

Kedves előző!

Én magam is simán tudok evés közben az ajtófélfára gondolni. Vagy te a pörkölt evése közben mindig habostortára gondolsz? Igen, simán lehet a cselekvésre is gondolni, amit éppen csinálsz, nem kell fantáziaországot építeni mellé.

Ezt írod:

"Ez egy tipikus érv amit azok az emberek alkalmaznak, akik képtelenek önmegtartóztatást gyakorolni. Aki azt állítja, hogy a Bibliában a házasság nem ceremonális dolog, hanem pusztán lelki értelemben értendő, okot ad az embereknek a kicsapongásra. Mert innentől fogva boldogan hivatkozhatnak arra, hogy azért éltek nemi életet 5-6 emberrel, mert mindegyikre az gondolta, hogy "szerelmes" belé, és a feleségének tekintette."

Nem értek egyet. Ha az első ember, akivel volt a feleségének tekintené, akkor mit is ír a Biblia, ha a házastársak elhagyják egymást? Ne menjen máshoz! Nem vehet el senki elbocsájtott asszonyt, mert az házasságtörés! Éppen az vezet kicsapongáshoz, ha a ceremóniához kötjük a házasságot! Amíg nincs ceremónia, addig és annyival fekszünk le, amennyivel akarunk, mindet ki kell próbálni, majd amelyik beválik, azt tartjuk meg. Viszont amit én mondtam, és a Biblia értelmezése, ez már többszörös házasságtörés. Pedig még egy ceremónia sem volt.

Ha nem volt szűz, amit fel is hoztál pont engem bizonyít! Mivel nem volt szűz, tehát már házas volt, és készül a következő házasságra. Tehát házasságot tört. Nem volt ceremónia.

A mennyegző nem házasságkötés volt, hanem több napig tartó étkezés. De csak az étkezés idejére jött össze a két család. Ez egyfajta hozományosztás, és családegyesülés volt szigorúan étkezési céllal. Nem napokig tartó dínom-dánom.

Vizsgáld meg, hogy mire való volt a templom Izrael népének. Egyetlen esküvő nem volt ott. A templom kapocs volt Isten és az emberek bűne között, ott szigorúan áldozati szertartások folytak. A zsinagógákban imádkoztak, és a tórából illetve a prófétál írásaiból olvastak fel sabbatonként.

Kedves utolsó!

"Én magam is simán tudok evés közben az ajtófélfára gondolni. Vagy te a pörkölt evése közben mindig habostortára gondolsz? Igen, simán lehet a cselekvésre is gondolni, amit éppen csinálsz, nem kell fantáziaországot építeni mellé."

Az étkezést teljesen feleslegesen kevered ide, mert amikor az embernek maszturbálni támad kedve, akkor az az igénye támad, hogy ki kell elégítenie a tisztátalan nemi vágyait, amely bizony fantáziálással szokott párosulni. Meggyőződésem szerint, aki azt mondja, hogy e undorító szokás közben nem kalandozik a fantázia, az saját magát csapja be. Sajnos, elég jól ismerem az ilyen felfogású embereket, (még akkor is, ha kereszténynek valja magát!) Bocsáss meg hogy ezt mondom, de szerintem szánalmas, amikor valaki ilyen kiskapukat próbál nyitni magának, hogy ki tudja elégíteni a tisztátalan vágyait, amire Pál apostol egyértelműen azt mondta hogy öldököljük meg (Kol 3,5) Itt Pál ugyanazt a görög szót használja, amit Máté, amikor feljegyezte Jézus kommentárját a tisztátalan kívánságokról (vö. Mát 5,28) Az Onán történetével kapcsolatos kommentárodat pedig nem tudom elfogadni. Ónán dolga az lett volna, hogy utódot támasszon Támárnak. Ha Ónán valóban azért halt volna meg, amiért nem teljesítette a kötelességét, akkor értelmetlen, hogy Sélával miért nem történt meg ugyanez, mert Ónán után rajta volt a sor. Vagy Júda, aki paráználkodott Támárral, maga is beismerte, hogy Sélának kellett volna adni a lányt. A hibái ellenére azonban Isten mégsem vette el tőle sem az életet. Egyértelmű tehát, hogy Mózes azért jegyezte fel azt, hogy Onán a földre vesztegette a magot, mert ez volt az, ami Istennek nem tetszett. Ez pedig kimeríti ugye az önkielégítés gyakorlati tevékenységét, amit ha nem haragszol nem áll módomban részletezni. Úgy vélem, érthető az összefüggés.

"Nem értek egyet."

Nem is kell egyetértened, mert a vallásszabadság értelmében, bármit lehet hirdeni. Én csak a véleményem ismertetem.

"Éppen az vezet kicsapongáshoz, ha a ceremóniához kötjük a házasságot!"

Egyrészt a Genezis első fejezeteit teljesen értelmetlen idézni. A Biblia ott az emberiség első 1500 évének egy nagyon rövid összefoglalásá adja. Nem tisztázott, például Kain letelepedésének a körülményei Nód földjén, sem az, hogy Noé pontosan hogyan építette a bárkát. Ádám és Éva történeténél amiért nem olvasunk ceremonális házasságról, ugyancsak értelmetlen azt feltételezni, hogy nem volt ceremónia. Másrészt pedig Isten igenis igényli a ceremonális dolgokat. A bibliai időkben a házasságkötés szemmel látható kinyilvánítása volt a férfi és a nő szövetségének. Mózes feljegyzi, hogy "Ha szűz leány van jegyben egy férfiúval" (5Móz 22,23) Az eljegyzés egy mindenki számára látható "pecsét", és az eljegyzett szűz lányon tulajdonképpen a mennyasszonyt kell éreni a héber szöveg alapján is. Ha valóban igaz lenne az, hogy nem szükséges ceremonális szertartást elvégezni ahhoz, hogy Isten az áldását adja egy férfi és egy nő kapcsolatára, maga az eljegyzés is értelmetlen. Elég lenne akkor annyit mondani, hogy mivel én szeretem ezt a lányt, mostantól fogva a feleségemnek tekinem. Az eljegyzés azonban kifejezi a menyasszony részéről az elkötelezettséget, miszerint a vőlegényével a házasságot nyilvános módon, mindenki számára látható formában meg fogják köni, és onnantól fogva már nem eljegyzett lesz, hanem feleség. További érv még, hogy amennyiben lelkiekben kell értelmezni a férfi és nő közötti házasságot, teljesen felesleges a válást dokumentálni. Ha valóban igaz lenne, hogy a házasság annyiból áll, hogy a szeretett nőt a feleségének tekinti, logikus módon a válásnál az következni, hogy onnantól fogva nem a felesége. Azonban ez nem ilyen egyszerű volt. Válólevelet kellett írni, és a válást dokumentálni kellett. Ebből az következik, hogy a házasságot is dokumentálni kellett, tehát valamilyen ceremonális formája létezett. A válólevélről a részletek itt:

[link]

És további érv még, hogy a házasság is egyfajta szövetségkötés két ember közt. Létezik azonban egy magasabb rendű szövetségkötés, amely Isten és ember közt zajlik le. A Biblia Isten és az Ő népe kapcsolatát a házassághoz hasonlítja. (Jer 3,14; 2Kor 11,2) Fel szeretném tenni a kérdést: Erre alapozva akkor elegendő, ha pusztán kimondjuk azt, hogy mi szövetségben vagyunk Istennel, vagy kell, hogy legyen valamilyen látható formája is? Igen! A szövetségnek mindig van valami látható, ceremonális jele! Az Ószövetségben ez a körülmetélkedés volt, az Újszövetségben viszont a keresztség. Éppen ezért, egy férfi és egy nő szövetségkötésének is látható, ceremonális körülmények között kell lezajlódnia. Én nem látom azt amit te, hogy pont ez okozná a kicsapongást.

"Ha nem volt szűz, amit fel is hoztál pont engem bizonyít! Mivel nem volt szűz, tehát már házas volt, és készül a következő házasságra. Tehát házasságot tört. Nem volt ceremónia."

Nem bizonyít téged. A Biblia a házasságtörést nem korlátozza kifejezetten a házasságon belülre. Másrészt a Biblia itt nem egy olyan példát hoz fel, amikor valakinek már volt egy tisztességes házas élete, amiben nemi életet él, csak özvegy lett és most ez a második házassága. Itt egész egyszerűen arról van szó, hogy amennyiben kiderül házasságon belül, hogy a nő a házasság előtt nemi életet élt, ez bűnnek számíottt, és ki kellett ezért végezni.

"A mennyegző nem házasságkötés volt, hanem több napig tartó étkezés. De csak az étkezés idejére jött össze a két család. Ez egyfajta hozományosztás, és családegyesülés volt szigorúan étkezési céllal. Nem napokig tartó dínom-dánom."

Az érved ellen többféle ellenérvet is fel lehet hozni.

1. A [link] honlap szerint a mennyegzőnek fordított kifejezés szótári információja a házasság. A híres King James Bibliafordítás például házasságnak fordítja, az előbb néztem meg. Nem tartom kizártnak, hogy a ceremónia után ezt úgy ünnepelték meg, hogy ékeztek utána. Lehet ez egy keleti szokás.

2. A mennyegző kifejezést az Újszövetség szimbolikus értelemben mindig a vőlegény és a menyasszony kapcsolatára használja. (Mát 25,10; Jel 19,7) Ez is azt mutatja, hogy a keleti emberek gondolkozásában a mennyegző nem pusztán az étkezést jelentette, hanem többet annál, a házasságkötést.

3. És végül, lásd a kislexikon kommentárját:

[link]

"Vizsgáld meg, hogy mire való volt a templom Izrael népének. Egyetlen esküvő nem volt ott. A templom kapocs volt Isten és az emberek bűne között, ott szigorúan áldozati szertartások folytak."

Miért gondolod azt, hogy házasságot pusztán templomban lehet kötni? Szabadtéri és egyéb házasságokról nem hallotál még? Senki sem vonja kétségbe, hogy a zsidók a templomban nem kötöttek házasságot, elvégezték máshol a ceremóniát. Utoljára pedig, szeretném megemlíteni, hogy az általad képviselt gondolkodás nagyon messze áll a 2-3. századi Ókeresztények gondolkodásától, akik időben jóval közelebb voltak az apostolok korához, mint mi. Az, hogy a házasság pusztán egy elmélet, és nem köthető ceremóniához, nem támasztja alá Antióchiai Szent Ignác, vagy Tertullianus hozzáálása a dolgokhoz.

Mindenesetre, te helyesled a maszturbálást, vagy a házasság előti szexuális életet, a te dolgod, én tiszteletben tartom, csak te is tarsd tiszteletben az én véleményem, hogy az ilyet cselekvőkkel nem értek egyet, az Ige fényében. Köszönöm :-)

Kedves 65%-os válaszoló!

„Mindenesetre, te helyesled a maszturbálást, vagy a házasság előtti szexuális életet, a te dolgod…”

Bocsánat, de idéznéd, hogy hol írtam ilyet? Egy szóval nem mondtam, hogy helyeselném, ha nem haragszol! A kérdés nem arra vonatkozott, hogy nekem mi a véleményem, hanem arra, hogy bűn-e? Teljesen mindegy, hogy nekem mi a véleményem erről. Ha Isten előtt bűn, akkor ezt szóvá is tette volna. De ilyen a tudomásom szerint nem történt. Képzeld el, hogy állunk Krisztus ítélete előtt. Jó gyerek vagy, odaadtad bármidet is a másikért, hittél bennem, de hát, ugye, olyat tettél magaddal, amit nem szép dolog, elkárhozhatsz, megengedem… Ja, hogy nem ártottál vele senkinek sem, még magadnak sem? Te el tudsz képzelni hasonló párbeszédet, ítéletet? Attól a Krisztustól, aki azt mondta a parázna asszonynak, hogy én sem ítéllek téged, eredj el, és többé ne vétkezzél? Pedig az asszony halálos bűnt követett el a törvény szerint.

Ha Isten szemében esetleg nem bűn a maszturbálás, vajon megítélhetünk embereket ezzel kapcsolatban? Ha viszont bűn, annak ki kell derülnie egyértelműen a Bibliából. Az, hogy két férfi homoszexuális kapcsolata Isten szemében bűn, az kiderül.

3Móz 20,13 „És ha valaki férfival hál, úgy a mint asszonynyal hálnak: útálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak; vérök rajtok.”

Ahogy a női homoszexualitás is:

26. Annakokáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra; mert az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre:

27. Hasonlóképen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban.

A barommal való együttlét bűnössége szintén kiderül:

3Móz 18,23 És semmiféle barommal se közösülj, hogy azzal magadat megfertőztessed, és asszony se álljon meg barom előtt, hogy meghágja őt; fertelmesség az.

3Móz 20,15 Ha pedig valaki barommal közösül, halállal lakoljon, és a barmot is öljétek meg.

Ezeket a szerintem kényes témákat zokszó nélkül említi mindenféle csűrés-csavarás nélkül. Az önkielégítést egy szóval nem említi.

Nem helyeslem, hiszem, hogy megtért keresztény ember megtartóztatja magát ezzel kapcsolatban, és nem enged minden kis zizzenésre a vágyainak. Ahogy hiszem, hogy cigarettával a szájába papol valaki Istenről vagy vallásról, hogy ő Isten megtért embere tíz éve, az nem az, akinek mondja magát. Újra azt kell mondjam, hogy nem az számít, és nem az a kérdés, hogy nekem mi a véleményem erről.

A Biblia pontosan említi azt, hogy mi utálatos, mi bűn Isten szemében. Ami nincs benne, az nem azt jelenti, hogy bűn. Ellenkezőleg. A dohányzás bűn?

Megtért embert meggyógyít az Úr. A Dohányzás véleményem szerint nem bűn. Viszont árt a szent szellem templomának, a testünknek, így megtisztít, meggyógyít az Úr, a szabadító, hogy ebből a rabságból kiszabaduljunk. Éppen így jártam. Egyetlen kérésemre végleg megszabadított 15 évnyi napi másfél, két doboznyi dohányzásból. Mintha soha nem is gyújtottam volna rá. Nem voltam bűnösebb, mikor dohányoztam a dohányzás miatt attól, aki nem dohányzott. Legfeljebb büdösebb.

Ahogy nincs ellenemre az sem, ha valaki eljegyzési vagy házassági ceremóniát folytat. Nekem is volt esküvőm, és ma is lenne, úgy gondolom. Nem ez a kérdés, hogy baj-e házasságot kötni. Mennyegző volt, egyetlen esetben lehet erről olvasni, ahová Krisztus is hivatalos volt. Vajon miért tartottak mennyegzőt? Isten mikor adta rendeletbe, és melyik iratba, hogy azt KELL tartani? Anélkül a ceremónia nélkül nem érvényes a házasság? Idéznéd a Bibliából?

„Ádám és Éva történeténél amiért nem olvasunk ceremonális házasságról, ugyancsak értelmetlen azt feltételezni, hogy nem volt ceremónia”

Igazad van, olvasni, csak nem abban az értelembe, ahogy gondolod:

23. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.

24. Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.

És ki előtt történt a ceremónia szerinted? Ugyanis emberként csak ők ketten voltak. Nem volt ott más ember, aki előtt kimondták volna a boldogító igent.

Ha a szűzlány mégsem volt szűz, akkor a férfi kivizsgáltathatta a dolgot, és halál volt a jussa annak a lánynak, aki nem szűzen házasodott. Ha csak a házasságtörés volt halálos bűn, akkor miért járt annak a lánynak halál, akinél az esküvő után kiderült, hogy már volt férfival? Csak nem azért, mert azzal, hogy volt már mással, házasságtörést követ el azzal szemben, hogy le akar feküdni ismételten mással? Akkor nem ceremóniához kötött a házasság, hanem Isten szemében valami teljesen más is. Persze ez nem tetszik a legtöbbünknek, hiszen ezzel azt mondtam, hogy a lakosság 99%-a házasságot tört már. Ha volt valakinek egy barátja, akivel szerették egymást, és lefeküdtek egymással, azzal házastársakká váltak. Majd szakítottak, különmentek, és mással jöttek össze. Ez viszont már házasságtörés. Hányan is vagyunk ebben a cipőben? Persze ez nem tetszik, és az emberek szeretnek abban a hiszembe’ élni, hogy a ceremónia előtti két-három barát, barátnő nem házastárs, és csak az számít házastársnak, akivel lebonyolítottunk egy ceremóniát. Tehát a ceremónia előtt azt teszünk, amit akarunk az emberekkel. Összejövünk, szakítunk, összejövünk mással, szakítunk, összejövünk, majd azzal összeházasodunk, és itt a vége a kalandoknak, ha innentől kezdve nem fekszek le mással, akkor tiszta házasságban éltem. Pedig már ez idáig kétszer törtem házasságot. És azt mondod, hogy az „én elméletem” azt biztosítja, hogy lazán kezeljék az emberek a házasságot? Éppen, hogy ez minden kicsapongásnak határt szab. A Biblia szerint elbocsátott asszony el nem vehető el, az elbocsátott asszony nem köthet mással házasságot, és csak az elbocsátó férfihoz mehet vissza, de csak akkor, ha még nem volt mással. Persze, elhiszem, hogy ez nem tetszik, mert ez MINDEN kicsapongásnak határt szab.

„A szövetségnek mindig van valami látható, ceremonális jele! Az Ószövetségben ez a körülmetélkedés volt, az Újszövetségben viszont a keresztség.”

Én mondok egy jobb jelet a házasságra, melyet Isten helyezett az asszonyba. Ez a szűzhártya. Vérszövetség. Nem ceremónia a szövetségkötés jele, hanem a szüzesség elvesztése. Akinek adja, az a házastársa. A szűzhártya az eszmefuttatásomat igazolja. Ez a házasság pecsétje, viszont akkor hányan is vagyunk házasságtörők?

Amúgy idéznéd, hogy a Biblia a házasságot szövetségnek írja le?

Attól, hogy a Bibliában a héberek tartottak menyegzőt, ez nem előírás volt. A héberek sok mindent tartottak, amit Krisztus még szóvá is tett. Attól, hogy megtartottak valamit, még nem előírás. Főleg nem azt jelenti, hogy előtte lehet össze vissza bárkivel lefeküdni. Nem is lehetett, mert ha nem volt a lány szűz, akkor, jaj volt neki. Ha a férfi csak szűzlányt vehetett el, vagy özvegyet, akkor lehetett kicsapongani? Nem. De akkor mi a házasság a Biblia szerint? A felnőtt férfi választ asszonyt, szereti, és vele akar lenni haláláig. Ez a véleményem szerint az eljegyzés. A Biblia ezt már házastársnak nevezi. Majd lefekszenek egymással.

Ezt hogyan értelmeznéd?

5Móz 20,7 És kicsoda olyan férfi, a ki FELESÉGET JEGYZETT el magának, de még el nem vette? Menjen el, és térjen vissza házába, hogy meg ne haljon a harczban, és más valaki vegye azt el.

Ne válaszd szét, amit Isten egybeszerkesztett. Ha Isten szerkeszti egybe, akkor nem a ceremónia szerkeszti egybe azt.

Szerintem a magyar nyelv szép ebben is. Feleség – a férfi másik fele. Elvenni a választottamat, hogyan veheti el? Elvenni a szüzességét. A házasság az, ha elhagyja anyját és apját a férfi, ragaszkodik FELESÉGÉHEZ, és lesznek egy testté, megpecsételve a házasságot a szüzesség elvesztésével. Semmi köze ceremóniához.

Szia

Szia!

"Bocsánat, de idéznéd, hogy hol írtam ilyet? Egy szóval nem mondtam, hogy helyeselném, ha nem haragszol! A kérdés nem arra vonatkozott, hogy nekem mi a véleményem, hanem arra, hogy bűn-e? Teljesen mindegy, hogy nekem mi a véleményem erről"

Konkrétan nem említetted sehol, de őszinte legyek, az írásodból, és úgy általában a szóhasználatból illetve a szöveg tartalmából nekem nagyon az jön le hogy helyesled. Természetesen fenntartom magamnak a tévedés lehetőségét, bár megvan a magam véleménye.

"Ha Isten előtt bűn, akkor ezt szóvá is tette volna. De ilyen a tudomásom szerint nem történt. Képzeld el, hogy állunk Krisztus ítélete előtt. Jó gyerek vagy, odaadtad bármidet is a másikért, hittél bennem, de hát, ugye, olyat tettél magaddal, amit nem szép dolog, elkárhozhatsz, megengedem… Ja, hogy nem ártottál vele senkinek sem, még magadnak sem? Te el tudsz képzelni hasonló párbeszédet, ítéletet? "

A Biblia nagyon sok olyan olyan fogalmat/szóhasználatot/cselekedetet nem tartalmaz, amely általánossá vált a 21. században. Hiba lenne azonban, ha azt mondanánk, hogy csak azért, mert ezek konkrétan nincsenek megemlítve a Szentírásban nem bűn, vagy Istennek nincs arról véleménye. A Biblia ugyanis a szó szerint nem megemlített dolgokkal kapcsolatban elegendő támpontot biztosít számunkra, hogy a szövegösszefüggésekből, a gondolatokból, lokalizálni lehessen az adott dolog minősítését. Ha ugyanis úgy közelítünk a Bibliához, hogy tartózkodunk azon dolgok biblikus vizsgálatától amelyek szó szerint nem szerepelnek a Bibliában, gyakorlatilag azt sugalljuk az embereknek, hogy a a ma embere számára a Szentírásnak már nincs mondanivalója. Ez pedig nem igaz. Másrészt a vizsgált dolgokkal kapcsolatos vélemények természetesen eltérhetnek, de a vallásszabadság értelmében joga van mindenkinek kialakítani a saját véleményét. Remélem ezzel neked sincs gondod. A másik pedig az, hogy azért, mert valamivel látszólag nem árt egy ember senkinek, még magának sem, attól még igenis elkárhozhat. Már csak azért is, mert az emberek hajlandóak az ártalmas dolgokat természetesnek venni, és nem veszik észre, hogy bajt okoztak, vagy ha igen, esetleg természetes következménynek tartják.

"Attól a Krisztustól, aki azt mondta a parázna asszonynak, hogy én sem ítéllek téged, eredj el, és többé ne vétkezzél? Pedig az asszony halálos bűnt követett el a törvény szerint."

A Bibliában az a szakasz egy kedvenc csemegéje lehet azoknak, akik szerint Krisztus érvénytelenítette a törvényt, és a jogosan kimondott isteni ítéletet nem kell végrehajtani. Ez gyakran okot ad azoknak, akik szándékosan akarnak vétkezni, miszerint úgyis kegyelem alatt állnak, majd megbánják. Kár, hogy ezt a felfogást nem támogatja a Biblia. (Róm 3,31) A (János 7,53-8,11) szakasz teológiai magyarázatába nem mennék bele, mert csak szétoffolnám a topikot, meg úgyis újabb vitára adna alkalmat, ami azért baj, mert ezzel a kommentel a részemről lezártnak tekintem. (Nincs kedvem oldalakon át vitatkozni, talán van aki élvezi ezt, de én nem...)

"Ha Isten szemében esetleg nem bűn a maszturbálás, vajon megítélhetünk embereket ezzel kapcsolatban? Ha viszont bűn, annak ki kell derülnie egyértelműen a Bibliából. Az, hogy két férfi homoszexuális kapcsolata Isten szemében bűn, az kiderül."

Véleményem szerint bűn a maszturbálás, ehhez elegendő támponto találtam a Bibliában, így feljogosítva érzem magam, hogy megítéljek embereket ezzel kapcsolatban. A megítélés és elítélés között ugyanis bizonyára tudod, hogy különbség van. Fentebb már említettem, hogy nem minden derül ki egyértelműen a Bibliából. Néhol konkrét fogalmakat találunk, máshol viszont csak támponokat. Utóbbi esetben azonban már utaltam rá, hogy esztelenségnek tartom, csak azért valamiről kijelenteni hogy nem bűn, mert konkrétan nem szerepel a Bibliában. Az idézett igékkel kapcsolatban pedig óvatosságra intenélek, ami a témát illei. A magukat kereszténynek valló homoszexuális emberek ugyanis rendelkeznek olyan (hamis) teológiai magyarázatokkal, amelyekkel úgy ki tudják forgatni a Bibliát, hogy egy laikus akár képes is elhinni, hogy az adott igehelyeken nem is a homoszexualitás tiltásáról van szó. Megjegyzem, egyeértek veled avval kapcsolatban, hogy a homoszexuális kapcsolat és a barommal való közösülés bűn a Biblia szerint, és hogy az adott igehelyeken arról van szó.

"Ezeket a szerintem kényes témákat zokszó nélkül említi mindenféle csűrés-csavarás nélkül. Az önkielégítést egy szóval nem említi."

Már ezzel kapcsolatban világosan kifejtettem a véleményem, feleslegesnek tartom ismételni magam.

"Nem helyeslem, hiszem, hogy megtért keresztény ember megtartóztatja magát ezzel kapcsolatban, és nem enged minden kis zizzenésre a vágyainak."

Ezzel én is egyetértek.

"Ahogy hiszem, hogy cigarettával a szájába papol valaki Istenről vagy vallásról, hogy ő Isten megtért embere tíz éve, az nem az, akinek mondja magát. Újra azt kell mondjam, hogy nem az számít, és nem az a kérdés, hogy nekem mi a véleményem erről."

Az említett emberek végülis a cigaretáról is tudják mondani, hogy nem bűn, hiszen szó szerint nem esik említés róla a Bibliában. Mégis, elegendő a támpontunk, hogy a cigarettázást abba a kategóriába tudjuk sorolni, amely Isten előtt nem kedves, és bűn követ el, aki ilyesmit tesz. (Én így látom)

"Egyetlen kérésemre végleg megszabadított 15 évnyi napi másfél, két doboznyi dohányzásból. Mintha soha nem is gyújtottam volna rá."

Örülök, hogy megosztottad ezt a tapasztalatot itt a fórumon. Jó ilyeneket olvasni.

"Isten mikor adta rendeletbe, és melyik iratba, hogy azt KELL tartani? Anélkül a ceremónia nélkül nem érvényes a házasság? Idéznéd a Bibliából?"

Isten azt sem adta rendeletbe, hogy nem kell tartani. A bibliai szövegösszefüggések és az ókeresztény hagyomány azonban mégiscsak azt támasztja alá, meggyőződésem szerint, hogy bizony meg kell tartani.

"És ki előtt történt a ceremónia szerinted? Ugyanis emberként csak ők ketten voltak. Nem volt ott más ember, aki előtt kimondták volna a boldogító igent."

Ádám és Éva idejében Isten még szemtől szembe beszélt velük, később pedig a pátriárkális korban hallották az Úr hangját. Éppen ezért felesleges a mai házasságkötéseket ahhoz hasonlítani, ami akkor volt.

"Ha a szűzlány mégsem volt szűz, akkor a férfi kivizsgáltathatta a dolgot, és halál volt a jussa annak a lánynak, aki nem szűzen házasodott."

Igen, ez így van.

"Ha csak a házasságtörés volt halálos bűn, akkor miért járt annak a lánynak halál, akinél az esküvő után kiderült, hogy már volt férfival?"

Azért, mert a törvény ezt gyalázatos dolognak tartotta, és az ilyet cselekvőket ki kellett irtani Izráelből. (lásd: 5Móz 22,20-21)

"Csak nem azért, mert azzal, hogy volt már mással, házasságtörést követ el azzal szemben, hogy le akar feküdni ismételten mással? Akkor nem ceremóniához kötött a házasság, hanem Isten szemében valami teljesen más is"

Kivel szemben? És kivel ismételten mással? És hogy jön ide a ceremónia? Bocsáss meg, de ezt sehogy sem tudom értelmezni...A Tóra szerint egész egyszerűen arról van szó, hogy aki a házaságkötés előtt szexuális kapcsolatot mer létesíteni, és ez kiderül a házasságban, az ilyen gyalázatos dolgot cselekedett, és halálall kell büntetni. Hogy a nő innentől fogva kivel akart, vagy nem akart még szexuális kapcsolatot létesíteni, nem látom jelentőségét.

"Ha volt valakinek egy barátja, akivel szerették egymást, és lefeküdtek egymással, azzal házastársakká váltak."

Ennek az égvilágon nincs semmilyen alapja, és a történelemben tudomásom szerint soha nem képviselte ezt senki a sem a zsidóságban, sem a korai egyházban, de még manapság sem tanítja ezt egy Egyház sem. Ha tévedek, akkor kérlek javíts ki. Mert nekem eddig a Bibliából és a zsidó-ókeresztény hagyományból nagyon az jön le, hogy nem a szexuális kapcsolat teszi házastársakká az embert, hanem miuán házastársakká váltak, történik meg a szexuális kapcsolat. Természetesen hihetsz ebben, de közöld már légyszíves, hogy melyik Egyház tanítja ezt, mert nagyon érdekelne, ki terjeszt ilyeneket.

"Majd szakítottak, különmentek, és mással jöttek össze. Ez viszont már házasságtörés. Hányan is vagyunk ebben a cipőben? Persze ez nem tetszik, és az emberek szeretnek abban a hiszembe’ élni, hogy a ceremónia előtti két-három barát, barátnő nem házastárs, és csak az számít házastársnak, akivel lebonyolítottunk egy ceremóniát"

Így van. De ha te másképp gondolod, akkor cselekedj úgy, a te dolgod végülis.

"Én mondok egy jobb jelet a házasságra, melyet Isten helyezett az asszonyba. Ez a szűzhártya. Vérszövetség. Nem ceremónia a szövetségkötés jele, hanem a szüzesség elvesztése. Akinek adja, az a házastársa. A szűzhártya az eszmefuttatásomat igazolja. Ez a házasság pecsétje, viszont akkor hányan is vagyunk házasságtörők?"

Szerinem mindketten jobban járunk, ha én erre nem válaszolok ;-)

"Amúgy idéznéd, hogy a Biblia a házasságot szövetségnek írja le?"

(Malakiás 2,14)

"Attól, hogy a Bibliában a héberek tartottak menyegzőt, ez nem előírás volt. A héberek sok mindent tartottak, amit Krisztus még szóvá is tett. Attól, hogy megtartottak valamit, még nem előírás."

Ha annyira jelentéktelen lett volna a mennyegző, mint amilyennek te beállítod, akkor az Újszövetség nem használná azt a képet metaforikusan az Isten és az Egyház kapcsolatára/szövetségére olyan sokszor. Már az is érdekes, hogy most egyáltalán beszélsz a mennyegző megtartásáról, amikor az előző kommentedben még azt állítottad, hogy ennek nincs is semmi köze az esküvőhöz...Újabb kifogás...

"A felnőtt férfi választ asszonyt, szereti, és vele akar lenni haláláig. Ez a véleményem szerint az eljegyzés. A Biblia ezt már házastársnak nevezi. Majd lefekszenek egymással."

Véleményed szerint igen, véleményem szerint pedig van ennek egy látható formája is, úgy mint az Istennel való szövetségkötésnek. Ha neked lenne igazad, felesleges lenne a házasság képt használni Istennek az emberrel, illetve az Egyházzal való kapcsolatára.

"Ezt hogyan értelmeznéd?

5Móz 20,7 És kicsoda olyan férfi, a ki FELESÉGET JEGYZETT el magának, de még el nem vette? Menjen el, és térjen vissza házába, hogy meg ne haljon a harczban, és más valaki vegye azt el."

Érelemszerűen nem lehet feleség az, aki el van jegyezve. A trükkös megoldás itt az, hogy a feleség, és a menyasszony váltó szinoníma. Az Újszövetség váltófogalomként használja az Egyházra (Jel 21,9)

"Ne válaszd szét, amit Isten egybeszerkesztett. Ha Isten szerkeszti egybe, akkor nem a ceremónia szerkeszti egybe azt."

Elhiheted, hogy nekem senkit sem áll szándékomban szétválasztani. Ahhoz azonban megvan a jogom, hogy amennyiben kikérik a véleményemet, elmondjam, hogy azért, mert valakik kitalálják maguknak Isten őket egybeszerkesztette, nem áll módomban elfogadni. Majd akkor, ha megkötik a szövetséget nyilvánosan is, ahogyan a keresztségnél tették. Addig meg maximum nem adnak a véleményemre.

"Szerintem a magyar nyelv szép ebben is. Feleség – a férfi másik fele. Elvenni a választottamat, hogyan veheti el? Elvenni a szüzességét. A házasság az, ha elhagyja anyját és apját a férfi, ragaszkodik FELESÉGÉHEZ, és lesznek egy testté, megpecsételve a házasságot a szüzesség elvesztésével. Semmi köze ceremóniához."

Ez pusztán a te 21. századi értelmezésed, amelyet egy olyan mondatra építesz, amely akkor hangzott el, amikor Isten szemtől szembe beszélt az emberrel. Nem veszed figyelembe, hogy Jézus jelenleg nem tartózkodik a földön, hogy a közvetlenül személyes jelenlétével támogassa a "boldogító igent" Ilyen esetben megkérdőjelezdik, hogy valóban támogatná-e az adott pár egybekelését. Továbbra is azt mondom, hogy a házasság egy szövetségkötés (Mal 2,14) méghozzá egy >>mindenki számára<< látható szövetségkötés, hiszen ha nem lenne az, akkor érthetetlen lenne, Isten miért hasonlítja az Egyházzal való kapcsolatát a házassághoz, és miért kér ennek alapján láható szövetségkötést. Antiókhiai Szent Ignác, aki az 1-2. században él, és ebből adódóan ismerhette még az apostolokat is, a következőt írta:

"Úgy illik, hogy a vőlegények és a menyasszonyok a püspök helybenhagyásával keljenek egybe, hogy a házasság az Úr szándékának megfeleljen, és ne az ösztönös kívánkozás szerint történjék. Minden Isten tiszteletére legyen." (Levél Szent Polikárphoz, 5. Kr. u. 110)

E dokumentum alapján úgy vélem, hogy a korai Egyházban felismerték a (Mal 2,14) igazságát, miszerint a két házasfél egymással szövetséges, és úgy illik, hogy látható formában kössenek egymással szövetséget, és ezt az Egyházban tegyék. Ezért ha nem haragszol én inkább a korai Egyház gyakorlatát követném, nem pedig egy olyan elméletet, amelyet rajtad kívül senkiől sem hallottam még, pedig otthon vagyok egy pár keresztény felekezet teológiájában.

Részemről lezártnak tekintem a beszélgetést. Minden jót!

Kedves 64%-os válaszoló!

Köszönöm, hogy válaszoltál!

Úgy tűnik, hogy elbeszélsz mellettem. Elképzelhető, hogy nem tudom kifejezni magam, és nem jól fogalmazok, az én hibám lehet. Bár lehet, hogy pusztán azért van, mert ellenséget látsz bennem, illetve a mondanivalómban, ezt nem tudhatom, és a részemről nem is tudok mit kezdeni vele, de nem is akarok.

"Ezért ha nem haragszol én inkább a korai Egyház gyakorlatát követném, nem pedig egy olyan elméletet, amelyet rajtad kívül senkitől sem hallottam még, pedig otthon vagyok egy pár keresztény felekezet teológiájában."

Én meg inkább Isten beszédét, igéjét próbálnám követni, a legkevésbé sem érdekel emberek hagyományai, vagy ki mikor mit tett. Persze ettől függetlenül te olyan kornak olyan emberi hagyományait tartod meg, amiket csak jónak látsz.

A zsidók is otthon voltak az írásokban, és mégsem ismerték fel a megváltójukat.

Távol legyen, hogy az irományomat összevessem Krisztus tanításával, de Jézus is olyanokat mondott, melyek az írástudókat felbosszantotta. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy nem az igaz, amit a legtöbben hangoztatnak, sem nem az a marhaság, melyeket csak kevesen. Isten népe is pusztán maroknyi volt a környező népekhez képeset, és mégis erős kézzel tartotta és vezette őket.

A Mal 2;14-et köszönöm, nem találtam. Viszont megfigyelted, hogy miből idéztél?

14. És azt mondjátok: Miért? Azért, mert az Úr tett bizonyságot közted és a te ifjúságod felesége közt, a kit te megcsaltál, holott társad és szövetséges feleséged!

Ki tett bizonyságot a házasságról? A ceremónia, vagy az Úr?

Miért úgy állítod be a házasságot, hogy az egy ceremónia, egy pillanat lenne? A házasság egy életen át tartó kapcsolat. Van eleje? És azt az elejét ki határozza meg? Ember, vagy Isten?

Isten gyűlöli az elbocsátást. Mal 2;16

Ha esküvő előtt járok valakivel, majd dobom, vagy ő engem, az nem elbocsátás? Ha Isten gyűlöli az elbocsátást, tehát nem bocsáthatunk el senkit, akkor akivel "járunk" elbocsáthatjuk?

„Szent" Ignáctól idézett szöveget pontosan honnan is vette? Ő azt állítja, hogy a püspök helybenhagyásával keljen egybe a pár. Ezt Ő állítja, nem a szentírás. Így a legkevésbé sem érdekel, hogy ember mi módon von le következtetéseket, pláne úgy, hogy semmivel alá nem támasztja a Bibliából, vagy legalább bármely apokrif iratból.

"A trükkös megoldás itt az, hogy a feleség, és a menyasszony váltó szinoníma."

Jé, és miért? Miért tekinti ugyan olyan szövetségnek mindkettőt a Biblia?

A keresztelés azért nem jó példa, mert a keresztelés pusztán jelkép az igazi keresztséghez.

Mt 3,11 Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de a ki utánam jő, erősebb nálamnál, a kinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.

Aki vízzel nincs megkeresztelve, attól nincs megvonva az üdvösség:

Mk 16,16 A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.

Azaz, az kárhozik csak el, aki nem hisz.

Viszont aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül.

A cigarettázás is benne van, bár nem szóról szóra. Parancs vonatkozik arra, hogy ne tégy kárt.

Mk 10,19 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanúbizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat.

Aki úgy dohányzik, hogy nincs elképzelése arról, hogy ebben kárt tesz magában, annak nem is lenne talán vétke ez, de szerintem ilyen nincs is. Onnantól, hogy tudatában van káros szenvedélyének, bűnt követ el, mivel kárt tesz magában. Ugyan ez vonatkozik a kábítószerezésre. Viszont a maszturbáció nincs kárára senkinek sem, legfeljebb a szenvedélybetegség, mely kialakulhat természetesen, de éppen így alakulhat ki étkezésből is, pedig az étel nem bűnös dolog.

Említed a vallásszabadságot. Ez emberi jog, Isten a Bibliában nagyon is elítéli a vallásszabadságot. A Biblia nagyon is messze áll a liberális vallásszabadságtól.

Mellékesen, amit a homoszexuális törvénnyel kapcsolatban írtál: „A magukat kereszténynek valló homoszexuális emberek ugyanis rendelkeznek olyan (hamis) teológiai magyarázatokkal, amelyekkel úgy ki tudják forgatni a Bibliát, hogy egy laikus akár képes is elhinni, hogy az adott igehelyeken nem is a homoszexualitás tiltásáról van szó”

Ezt kizártnak veszem. A törvény világos, és több helyen megerősített. A homoszexualitás halálos bűn az ószövetségben, és örökségből kieső az újszövetségben, ami ugyan azzal a jelentéssel bír.

A parázna asszony és Krisztus példáját nem értem, hogy miért valami törvényi elfedeztetés gyanánt hozod fel, holott én nem azért említettem. Szerintem a törvény örök, és áll. Senki és semmi el nem törölte. A halál és a bűn törvénye töröltetett el, ami az áldozati törvény. Az a halál és a bűn törvénye. A papok azért voltak, hogy engesztelést mutassanak be a népért, az emberért és önmagukért. Ezért volt az áldozati rendszer. Ez kivetítés Krisztus áldozatára, a kárpit kettéhasadt. Új főpapunk van a Melkisédek rendje szerint. Hinni kell, fel kell nézni a rézkígyóra, ahogy Mózes idejében, és annak elfedeztettek a bűnei, a bűntetés nem éri el. Aki Krisztusra néz, annak megbocsátattak. Viszont ez nem gyónás. Akit az Atya vonz, Krisztus feltámasztja.

Aki Krisztusban újjászületett nem lehetséges, hogy Krisztusra nézve bűnt kövessen el.

Az ítélet vétetett el a néptől (amit te magadra nézve rendben találsz). Krisztusnak adatott minden hatalom, minden ítélet. Nem nekünk. Embereket NEM ítélhetünk sem meg, sem el.

„így feljogosítva érzem magam, hogy megítéljek embereket ezzel kapcsolatban. A megítélés és elítélés között ugyanis bizonyára tudod, hogy különbség van.”

Akkor te magad is meg leszel ítélve.

Lk 6,37 Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik;

Amit te teszel, csupán játék a szavakkal. Az elítélés és a megítélés ugyan az.

Te azt mondod, hogy megítéled az embereket.

Csel 7,7 De azt a népet, melynek szolgálnak, én MEGÍTÉLEM, monda az Isten: és ezek után kijőnek, és szolgálnak nékem e helyen.

Isten ítéli meg, és te azt mondod, hogy jogod van hozzá?

Csel 17,31 Mivelhogy rendelt egy napot, melyen MEGÍTÉLI majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.

Krisztus megítéli a földet, és neked is jogod van hozzá?

Rm 2,1 Annakokáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, a ki ítélsz: mert a miben mást MEGÍTÉLSZ, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat míveled te, a ki ítélsz.

Ezt is olvastad? Ez miért nem vonatkozik szerinted rád? Mert te különb vagy bárkinél?

Te jogot formálsz megítélni másokat a cselekedetei szerint?

Krisztus megítélte az emberek cselekedeteit, de NEM az embert.

Jel 2,6 De az megvan benned, hogy a Nikolaiták cselekedeteit gyűlölöd, a melyeket én is gyűlölök.

Jel 2,15 Így vannak nálad is, a kik a Nikolaiták tanítását tartják, a mit gyűlölök.

A cselekedeteit és a tanításait gyűlöli, nem a nikolaitákat!

A Biblia szerint nem vonatkozik ceremóniás szertartás, kötelező jelleggel egy házassághoz. A házasság pecsétje a szüzesség. Nincs egyetlen szó arról sem, hogy az önkielégítés bűn lenne-e Isten szemében. Aki bűnnek vallja, Isten törvényén felül teszi ezt. Kegyes dolog önmegtartóztatásban élni, és szükséges is, de közel sem vonatkozik ez kizárólagosan a szexuális kielégítésre. És az egészben az a vicc, hogy feltételezésem szerint ezzel pont egy nővel vitatkozok (kérlek, javíts ki, ha tévednék) kinek fogalma sincs a férfi dolgokról ezzel kapcsolatban. Ha Isten nem nyilatkozta ki, hogy a maszturbálás bűn, amit ítéletével súlyt - ugyanis, ha nincs büntetés, akkor az nem is bűn – te ezen felül állva megítélsz mindenkit, ki ezt teszi, és Isten szemében bűnként említed? Miért van ez? Jól van ez? Kérlek, gondolkozz el ezeken. Ne velem vitatkozz, és egy szó nem sok, annyit se válts velem többet, de gondolkozz el, hogy ha Isten törvénye nem tartalmazza az önkielégítést, de te annak állítod be, vajon Isten törvényén felül teszed-e ezt? Az árnyékszék használata is ocsmány, büdös, kellemetlen, tisztátalan. De bűn? Rossz példa, tudom, de azt könnyedén lesöpörheti azzal, hogy természetes dolog. Akik kicsapongó életet élnek, szintén könnyedén hárítanak efféle magyarázatokra.

Szia

Tisztelt 11:06!

Mint említettem, a magam részéről lezártnak tekintem a beszélgetést. Egy egészségesen gondolkodó ember ezt tudomásul vesz, és nem ír nekem kisregényt, hogy "na azért is megmutatom, hogy nekem van igazam". Kétségtelen ugyanis, hogy a legutóbbi kommentednek ez a célja, egyre erősebb az elképzelésem hogy a fent említett dolgokat te gyakorlod, és azért hadakozol ellenem, mert be akarod bizonyítani, hogy neked van igazad. Meggyőződésem szerinte te tévelyegsz, és a saját magad értelmét próbálod ráhúzni a Bibliára, mert védeni akarod a masztrurbálókat, és azokat, akik házasság előtt nemi életet élnek. Nem megyek bele érvekbe, mert akkor csak olyan lennék mint te, azt pedig nagyon nem akarom. ;-) Úgy vélem, aki elolvassa majd ezeket a kommenteket látni fogja hogy nincs igazad. Mint említettem, a magam részéről befejezettnek tekintem a beszélgetést, de gyakorlatilag 100%-ra biztosra veszem, hogy ezután még fogok kapni valamilyen kommentet. ;-) De irogass magadnak, ha ennyire ráérsz...Üdv!

Tisztelt Kérdező!

A masztrubálás a Biblia szerint ez bűn, Onán történetének a vizsgálatából is tökéletesen láthatjuk. Fentebb elolvashatod az ezzel kapcsolatos érveket. Az ilyen 11:06-os válaszolóval kapcsolatos szexcentrikus kommentekkel meg ne foglalkozz. Az ő gondolkodásában "Ha volt valakinek egy barátja, akivel szerették egymást, és lefeküdtek egymással, azzal házastársakká váltak." A Biblia ezzel szemben azt tanítja, hogy miután ragaszkodik az ember a feleségéhez, (tehát már házastársakká vannak nyilvánítva) utána lesznek ketten egy testé. (Efézus 5:31) Tehát nem a nemi kapcsolattal válik valaki házastárssá, hanem a nemi kapcsolat a házasságkötés következménye. Az ilyen emberek egy része, akik a maguk gondolkodása szerint értelmezik a Bibliát, és azért tanítják az, hogy a maszurbálás nem bűn, sem pedig a házasság előtti nemi kapcsolat, a megromlot gondolkodásukat akarják terjeszteni, és ráerőltetni a másikra. A Biblia szerint a masztrurbálás bűn, mert az ige nem bíztat a szexuális kapcsolat kielégítésére, csak bizonyos kereteken belül.