Van itt olyan hívő, akivel valóban kommunikál Isten?

Kedves 6. válaszoló!

A probléma a „bizonyítékaiddal”, hogy ezek a Bibliából vett Igék, és mint tudhatjuk, a körkörös érvelés nem számít igazolásnak. Engem olyan dolgok érdekelnek, hogy ma, személy szerint a konkrét embernek elmondja-e a saját jövőjét, amit emberileg nem lehetne kiszámítani? Pl. hnap be fog csöngetni hozzád egy piros ruhás nő, és elmondja az üzenetemet… Vagy ehhez hasonló dolgok. Az, hogy a Bibliában mi prófécia, és mi nem: nézd, nem voltam ott se én, se te, sok könyvről még azt sem tudhatjuk, melyik ember írta, hogyan adhatnánk hitelességet egy ilyen könyvgyűjteménynek? Ráadásul a beteljesült próféciák közül ott van Jézus élete. Számos esetben azt olvasom az Igében érdekes módon, hogy azért cselekedte meg ezt és azt, hogy beteljesítse a próféciát. Mégis miféle jóslat az, amelyet mechanikusan hajtanak végre? Másrészt amíg a mai életben nem tapasztaljuk meg Istennek ugyanilyen, SZEMÉLYRESZÓLÓ jóslatait, miért adhatnánk több hitelt a Bibliának annál, minthogy pl. szándékosan utólag írták meg a „régi próféciákat”, hogy úgy tűnjön, tényleg mondanak valamit? És Nostradamus próféciáit miért szólja le a legtöbb keresztény, amikor állítólag azok is tényleg többé-kevésbé eltalálták a dolgokat?

Amúgy meg a Dániel könyvében leírtakat le is ellenőrizék? Valóban hatvankét év telt el Krisztusig?

A Jelenések könyvéből idézett Igéket sajnos most nem tudom mihez kötni, félek, hogy nem tartozik a kérdéshez.

„Jn 20,29 Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek.”

Hidd el, én már akkor is boldog lennék, ha látnék. :)

Kedves 7-8. válaszoló!

„Vannak olyan emberek, akikkel kommunikál Isten. Ezt a Biblia is bizonyítja.”

A Biblia nem bizonyítja, hanem mondja. Az állítás és a bizonyítás teljesen különböző fogalom.

„,,hit nélkül... lehetetlen Isten kedvére lenni, mert aki elébe járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és hogy megjutalmazója lesz azoknak, akik komoly igyekezettel keresik őt'' Tehát ahhoz, hogy Isten meghallgassa az imáinkat és válaszoljon rá, elengedhetetlen a belevettet hit.”

Ez az, ami számomra pontosan a Biblia hiteltelenségét bizonyítja. Mikor ismerhető meg úgy az igazság, hogy már eleve hisszük azt? Soha. Ez egészen egyedülálló dolog, amit Isten kíván. És érdekességképpen hadd mondjam el, vannak afféle ezoterikus figurák, akik mindenféle csodamasinát, szerencsekövet, meg miegymást árusítanak. Vannak, akik ezekben teljes mértékben hisznek. És mivel hisznek, a velük történt eseményeket ezek után a csodamasinák alapján értelmezik, mindent abban a fényben magyaráznak, közben meg lehet, hogy semmi közük a velük történtekhez. Nos, ha erre képes az előfeltételezés – más néven hit, akkor ugyan mi tetszhet ebben Istennek? Mi köze van ennek a módszernek az igazság kereséséhez?

„Azzal is tisztában kell lennünk, hogy Isten nem mindig úgy válaszol az imáinkra, mint ahogy azt mi elképzeljük.”

Én teljesen nyitott vagyok arra, hogy hogyan válaszol. Egyetlen kikötésem van csupán: Legyen egyértelmű, tudjam, hogy ő mondta, és hogy mit mondott. Ha már személyes Isten (ugyanis személyes Megváltónak szokták hívni), akkor miért nem várható el tőle a személyes, egyértelmű kommunikáció?

„Válaszolhat közvetlenül, vagy pl. úgy, hogy egy adott problémát amelyért imádkozunk, nem szüntet meg, hanem inkább erőt ad az elviseléséhez.”

Ez a sallang számomra az egészben. Legtöbb esetben tényleg nem válaszokat ad, hanem úgymond átvészeli velünk a nehézségeket. Tudod mit mondok erre? Azt, hogy az a TUDAT, az az ELKÉPZELÉS, hogy Isten veled van, ez az ami megkönnyíti a nehézségek során a szíved. Ez pedig nem más, mint pszichológia, azon belül is az ún. Placebo-hatás. Hallottál már a Placebo-gyógyszerekről? Az a lényegük, hogy nincsen bennük valódi hatószer, hanem csupán az fejti ki gyógyító hatását, hogy te abban hiszel, hogy az a gyógyszer téged meggyógyít. Pontosan emiatt nem tudok megelégedni ezzel, mert ez számomra nem bizonyíték. Az a bizonyíték, ha valódi, egyértelmű kommunikációban részesülök.

„Ezenkívül, ha rendszeresen olvassuk a Bibliát, segít felismernünk, hogy mit kell tennünk egy adott probléma megoldásához.”

Az a baj, hogy a Biblia azért eléggé általánosan fogalmaz, régi körülményekre írva. Ha tegyük fel, nekem olyan problémám adódik, hogy nem tudom, hogy melyik egyetemre menjek, vagy kölcsön adjam-e a kenyérsütőt a szomszédnak (aki nem biztos, hogy vigyáz rá), akkor ezekben a kérdésekben ugyan hogyan lehetne segítségemre a Biblia? Miért kell ez a közvetett kódrendszer, miért nem lehet egyszerűen, közvetlen módon kommunikálnia Istennek velünk, ha már személyes Istenről beszélünk?

„Az Úr a legeslegritkább esetben küld hozzánk angyalokat, hullajt le az orrunk elé egy noteszlapot rajta a válasszal, szól hallható hangon, vagy ad más látványos válaszokat. De igenis az válaszokat. Minden nap, minden percben kész arra, hogy ha mi Hozzá fordulunk, a segítségünkre siessen.”

És miért nem küldi az angyalokat meg a noteszeket? Miért nem szeret egyértelmű válaszokat adni? Mondja már meg valaki, hogy Isten mégis mit élvez ebben a macska-egér játékban?!

„Hogy miért nem valami feltűnőbb módon kommunikál velünk, miért nem szól hangosan, vagy dobál le nekünk cetliket? Ha ilyesmit tenne, nekünk szinte semmi dolgunk nem lenne.”

Ugyan, hogy ne lenne? Éppen onnantól kezdve lenne dolgom. Így, hogy nem hallom őt, mégis mihez kéne kezdenem? Így aztán végképp semmit nem tudok csinálni. Az életnek pontosan ott kellene kezdődnie, hogy hallom a hangját, és ezzel nem lenne probléma. Elhiheted, nagyon is sok dolgunk lenne, és nem lenne könnyű véghezvinni a parancsait. De legalább örömteli életünk lehetne, mert a válaszok mindenki számára egyértelműek lehetnének, tudnánk 1-ről a 2-re haladni. Éppen a parancsteljesítés lenne a feladatunk, de ha egyszer nem halljuk a parancsát, akkor mégis mit kellene csinálni?

„Ő általában kommunikál velünk. Egy inspiráció, egy érzés.”

Hányszor csalja meg az embert az érzései? Felőlem lehet belső hang, de akkor az legyen már egyértelmű, és ne mondjon már ellent a másik hívő által hallott belső hanggal…

„Világias környezetben (értem ezt lelki környezetre is) sokkal nehezebb meghallani a Szentlélek "hangját", míg ha a gondolataink tiszták, a Szentlélek világosan és egyértelműen tud velünk kommunikálni.”

Amikor „rám tör” a hit – mert van ilyen is – akkor mintha válaszokat kapnék, ezt én is megtapasztaltam. De amikor utólag belegondolok a válaszokba, akkor meg blődségnek látom őket, s ez számomra pont azt igazolja, hogy csak a hitem miatt látom értelmesnek azokat a válaszokat, amelyeket semlegesen megvizsgálva kiröhögnénk.

„Nem fogok példákat hozni, hogy megmondja-e a jövőt, vagy sem, lehet ez mellébeszélés, belebeszélés, Isten nem valami agyonképzett jósda, ami megmondja a lottó nyerőszámait.”

Nem a nyerőszámok kellenének, pusztán konkrét útmutatás, hogy mit csináljak a következő pillanatban, illetve mi fog történni, aminek megtörténte igazolja számomra, hogy a hang tényleg Istené volt. A baj az, hogy egy csomóan félreértenek. Nem könnyű életet akarok, hanem olyat, amiben vannak megpróbáltatások, de a hang mindig legyen egyértelmű. El tudnátok képzelni egy olyan szülőt, aki soha nem szól a gyerekéhez, csak akkor, amikor az őelőtte sündörög-fondorog, és napok óta könyörög, hogy mondjon valamit az anyukája? Jó szülő lenne az ilyen?

„A megdőlt teóriák valóban nem igazolnak semmit, pusztán azt, hogy az ember alapvető elképzelései tévesek a világról, így innen, az alapoktól kellene újraértelmezni a dolgokat, de a téves alapokra épült, túlságosan komplex elméletrendszer miatt ez nagyon nehezen megvalósítható.”

Az az érdekes, hogy szinte mindig az isteni világkép dől meg. Először a geocentrikus kép (amely oké, nem feltétlenül bibliai, viszont egyértelmű jele lenne a teremtettségnek, hogy az ember van az univerzum kp.-ban, mert egy véletlenszerű világegyetemben ez valószínűtlen lenne), aztán a fajonkénti teremtés helyett evolúció; akkor tökéletes szimmetria helyett szimmetriasérülések… én egyáltalán nem azt látom, hogy a világképek változása Isten felé vezet.

„Neked megvan egy határozott elképzelésed arról, mit vársz valamitől, amit Istennek, az emberek által sokszor félreértelmezett istenképnek gondolsz. Eleve téves alapokra építkezel, hiába is kapnád folyamatosan a jeleket, ha egyszer nem vagy hajlandó észrevenni őket, mert jó eséllyel nem ott találod meg őket, ahol keresed, és nem ott keresed, ahol valójában vannak.”

Ha az egyértelműségben keresem, az baj? Tényleg nem tudok róla, hogy ezen kívül bármiféle megkötésem lenne. A nemegyérteműségben kéne keresnem? Bocs, de azt már nem tartom korrektnek…

„Volt egy időszak, mikor egyszerűen nem volt veszíteni valóm, megálltam, és azt mondtam: "Istenem, tegyél velem, amit akarsz, rád bízom magam"”

Talán nem hiszed, de ezt én is mondtam már neki többször is. Mégsem tapasztalok túl sokat…

„Nehéz elhinned, mert te még nem látod: a valódi csodák a szívekben történnek, nap mint nap.”

Mert pontosan az emberi lélek az, amely még a legfeltérképezetlenebb a tudomány számára, de a vicces az, hogy sokmindent a pszichológia is megválaszol, amelyben a hívők csodát látnak. Én valódi csodának azt nevezem, ha a jól ismert világban történik valami rendellenes (pl. kinő valakinek a keze egy ima folytán). Ez már bizonyítaná, hogy vannak csodák, de ezentúl még Istennek akkor is kommunikálnia kell velünk, mert nem lehetünk biztosak abban, hogy miféle istenség vagy erő tette meg azt a csodát ott és akkor. Tehát a kommunikációt nélkülözhetetlen eszköznek tartom.

„Akkor pl. Lukács evangéliumában szólt hozzám Isten: Lk. 22,63-64...”

Beidézem az Igét:

„Azok a férfiak, akik őrizték Jézust, gúnyolták, és verték őt, majd eltakarták a szemét, és ezt kérdezték: ’Prófétáld meg, ki ütött meg téged!’”

Nos, remélem az nyilvánvaló, hogy nem gúnyból kérem Istent, hogy prófétáljon, adjon bizonyítékokat. Nem tudom, hogy ez az Ige neked akkor miért és hogyan szólt, azonban az én esetemre azt gondolom ez semennyire sem igaz.