A gyűrűk ura és annak világa hogyan hozható össze a Bibliával?

erre azt szoktam mondani hogy gondolkodjunk el Jézus mit tenne?

a kérdésem az, hogy:

Te meginnál egy pohár vizet ha annak 3/4 része víz a többi ciánt tartalmaz?

Nos az okkultizmus a varázslás a mágia benne van a bibliában de ezekre azt mondja a teremtő a szavában hogy akik ilyeneket tesznek azok halállal lakolnak.

ezek a szokások Sátán az ördög természet feletti taktikái, hogy az embert elfordítsa az Igaz Istentől, aki jelenleg nem tesz természet feletti megnyilvánulásokat az embereknek.

a többi a te dolgod, élvezed-e azokat a kikapcsolódási formákat amik ezekkel van átitatva?

Ez kicsit összetett kérdés.

Először is meg kell jegyezni, hogy Tolkien mélyen katolikus vallásban nevelkedett a protestáns Angliában, és ebbéli meggyőződését, konzervatív nézeteit sosem vetkőzte le. Ő maga a Gyűrűk Urát mélyen keresztényi műnek nevezze, majd később láthatjuk, mit is értett alatta pontosan.

Maga a Gyűrűk Ura hátteréül is szolgáló forrásanyag nem más, mint Tolkien szabadidős elfoglaltságának terméke: még fiatalabb korában, a diákklubokban játszottak más, művészi beállítottságú barátaival együtt (például C. S. Lewis, a Narnia-ciklus írója) azzal, hogy saját mítoszokat hoztak létre, és olvasták fel egymásnak. Tolkien eredeti elképzelése az volt, hogy hobbiból megírja az angolok (egyébként nem létező) eredetmítoszát. A legtöbb európai népnek, nemzetnek van valamiféle mítosza, viszont az angoloknak nincs, mivel a történelem során mindenféle, a Brit-szigeteken megfordult népek keveredéséből jöttek létre.

Ez próbálta hát Tolkien merő szabadidős elfoglaltságként pótolni, és, mint a klasszikafilológia szakértője, később professzora, ihletésként a görög-római, a kelta, a skandináv-germán és a judeo-keresztény mitológiából merített.

A másik fontos motivációja, mint nyelvész, a nyelvek iránt érzett rajongása volt, ugyanis másik jelentős szabadidős elfoglaltságaként fiktív, nem létező nyelveket alkotott meg. Ennek a kettőnek a párosításából születtek meg Középfölde történetei és mítoszai.

Visszatérve a kereszténységre: ugyan Tolkien egyáltalán nem titkoltan más, nem keresztény kultúrák mítoszainak elemeit használta fel, valójában nagyon ügyelt arra, hogy a történetek illeszkedjenek a keresztény világképbe.

Ha a Gyűrűk Ura világképéről szeretnénk beszélni, figyelembe kell vennünk életművének két másik híres művét, a Hobbitot és A Szilmarilokat. A három mű közül A Szilmarilok az, ami a Gyűrűk Ura hátteréül szolgáló világkép legtisztábban tükröződik, és ebben érhető legjobban tetten Tolkien keresztényisége. Maga A Szilmarilok igazi forrásanyaga vagy tízezer oldalra rúg, és Tolkien sosem végzett vele, illetve sosem szedte kiadható formátumba. A könyvkiadásban megjelent kötetet fia állította össze Tolkien halála után, a legkoherensebbnek vélt kéziratokból.

A Hobbit több szempontból kivétel, egyrészt gyerekmese, másrészt eredetileg nem képezte Középfölde történetének részét, csak Tolkien sok elemet a saját maga írt mitológiából átemelt a mesébe. Mikor a Hobbit siker lett, Tolkien megpróbálkozott A Szilmarilok kiadásával, de a kiadó ragaszkodott a hobbitok szerepeltetéséhez a történetben, és ebből lett aztán A Gyűrűk Ura.

Tolkien A Gyűrűk Urában a Szilmarilokkal ellentétben tudatosan került bármiféle vallási felhangot, mert nem akarta, hogy a történet prédikációs felhangokat kapjon: ő egy történetet akart elmondani, mindenféle allegória és ráerőszakolt mondanivaló nélkül. Ha valaki igazán kíváncsi a tolkieni világképre, annak a Szilmarilok lehet az igazi forrás, abból szinte teljes képet alkothat róla.

Az alábbiakban a világképre, és annak a hangsúlyosan keresztény motívumaira azért kitérek:

– a történet a Föld egy feltételezett rég letűnt korában játszódik, valamikor a világ teremtése után, de a bibliai korok előtt.

– a történetnek van narratívája, egy kerettörténete. Ezek a történetek azon dalok és legendák feljegyzései, amit Bilbó gyűjtött össze egy nagy piros könyvben, miközben a tündék meséit hallgatta Völgyzugolyban, illetve amit maga is átélt. A történetet Frodó vitte tovább a Gyűrűk Ura történetével, amit végül Csavardi Samu fejezett be. Ez a könyv valahogyan átvészelte a korok változását, és a fordító (Tolkien) kezébe akadt, aki igazi klasszikafilológusként lefordította és jegyzettekkel meg függelékkel látta el.

És most a világkép keresztényi elemei:

– egyetlen Isten van, aki azonos a Biblia Istenével. A Szilmarilok nyitó sorai egybecsengenek a Bibliáéval:

„Kezdetben volt Eru, az Egyetlen...”

– A történet (A Szilmarilok) a világ teremtésével indít. Tolkien itt továbbgondolja a bibliai leírást (amit ő is szimbolikusnak fog fel), és a világ teremtésében Istenen kívül részt vállalnak az ainuk, azaz a szentségesek, amik az angyalok tünde megnevezése. A történetben megjelenik a lázadó ainu is, Melkor, aki valójában a Sátánnal azonosítható.

– A történetben megjelenik a Szentháromság gondolata is. A Szentháromságból kettő személyt említ a történet: az Atyát, akit a tündék Ilúvatarnak neveznek, illetve a Szentlelket, akit Olthatatlan Lángnak vagy Titkos Tűznek neveznek. A harmadik személyt tudatosan kerüli Tolkien, hiszen még jóval Jézus eljövetele előtt játszódik a cselekmény.

– Tolkien a rosszat elég egyértelműen definiálja a történetben: ami Eru (Isten) akarata ellen való.

– Létezik halhatatlan lélek.

– A világ megrontatott a Sátán (Melkor) működése által.

– Az Isten gondot visel a világra, és nem hagyja magára azt. Sőt, elég tevőlegesen segít ott, ahol a halandó magában elbukik. Sokan felróják a Gyűrűk Urának a deus ex machina erőteljes használatát, noha Tolkien ezt teljesen szándékosan alkalmazta.

– Nincsen dualizmus jó és rossz között. A Jó az eredeti, és a Rossz a leszármaztatott, és bármilyen tragédiák és szörnyűségek is támadhatnak ebben a világban, nem lehet az övék az utolsó szó.

Végezetül álljon néhány idézet a Gyűrűk Urából, ami kifejezetten keresztényi motívum:

„E mögött valaki másnak az akarata bújhatott meg: valaki meg akarta hiúsítani a Gyűrűkészítő szándékát. Világosabban nem fejezhetem ki magam, de úgy kellett lennie, hogy a Gyűrűt Bilbó találja meg, nem pedig a készítője. És annak is úgy kellett lennie, hogy utána a tiéd legyen. Ha pedig így van, akkor ez egy bíztató gondolat.”

„A Homály teremteni nem tud, csak utánozni”

„Mert mint tiszta és hideg fénysugár döfött belé a gondolat, hogy a Homály végső soron csak múló kicsiség: a fény és a szépség túl van azon, hogy elérhetné.”

A Gyűrűk Urában számos alapvető erkölcsi tanulság, morális alapelv található. No és persze, mivel egy fiktív világban játszódik, misztikus motívumok is vannak benne bőven. Én úgy gondolom, hogy az emberek 90%-a, ha elolvassa, nem áll neki tünde jelmezbe öltözve szaladgálni, quenya nyelven tanulni és az ainukhoz imádkozni. Az emberek zömében, ha elolvas egy könyvet, inkább annak erkölcsi értékrendje ragad meg. A kevés kivétel esetében meg nem a könyvben van a hiba.

Szerintem alkalmas egy keresztény számára. Jó kis könyv, bár a film esetében elmentek a hatásvadászat és a látványos effektek irányába, a lényeg nem jött át, megnézheted, de szerintem a film a nyomába sem érhet a könyvnek.

Egyébként nem csak a kereszténység, hanem még egy csomó más hitvilág elemeit is beleszőtte Tolkien, pl. a kelta, skandináv, germán mitológia elemei is felfedezhetők benne.

Summa summarum: mivel időtálló erkölcsi alapelvekre épül, alkalmas, sőt ajánlott olvasmány.

Titus Pullo:

Nekem azért volt csalódás a film, mert megváltoztattak benne pár alap dolgot, pl. Frodóék a könyv szerint középkorúak, nem a kamaszkorból épp csak kinőtt kissrácok. Fájt a szívem azért, hogy kihagyták Bombadil Tomáékat, Glorfindelt.

Amiket írtál, pl. Gandalf ábrázolásának hasonlóságai Krisztushoz, valahogy nem tűntek fel, de köszönöm, hogy felhívtad rájuk a figyelmemet, érdekes adalékok.

Összességében azt mondom, hogy nem rossz film, csak hát az ember sosem lehet teljes mértékben elégedett, ha egy könyv alapján készült filmet néz. Ez azonban már nem függ össze a vallással.