Buddhizmusban az újratestesülés "elve" nem "üti" a bardót? (vagy fordítva)
Úgy tudom, hogy a Buddhizmus azt tanítja, hogy halálunk pillanatában megszűnünk, majd a fogantatás pillanatában újratestesülünk egy másik életbe. Úgy szokták mondani, mintha egy gyertyalánggal egy másikat gyújtanánk meg. Nem a "gyertya" vándorol, az adott, mintegy az élet szükséges de nem elégséges feltétele, pl. fizikai való. A "láng, ami mi vagyunk (?) az vándorol, de amikor meggyújtja a másik gyertyát, az eredeti kialszik. NEM REINKARNÁCIÓ.
Mármost a Tibeti Halottaskönyv ezzel szöges ellentétben a köztes léthez és az ott lévő dolgokhoz ad útmutatást. Hogy is van ez?
A gyertyaláng egy szimbolikus értelmezés; a történeti Buddhát kérdezték a tanítványok, hogy ugyanazok a személyek lesznek-e a következő életükben, erre kérdéssel felelte ő, hogy ha elfújja este a mécsest, majd másnap újra meggyújtja, akkor ugyanaz az edény, ugyanaz az olaj, ugyanaz a kanóc, de vajon ugyanaz-e a láng. Erre ezt felelte az egyik tanítvány, hogy erre a kérdésre nincs válasz, mire a Buddha azt mondta neki, hogy akkor arra sincs válasz, hogy ugyanaz a személy lesz-e következő életében. Egy másik azt mondta, hogy szerinte a láng részben ugyanaz, részben más. A Buddha azt mondta neki, hogy akkor ő félig ugyanaz, félig más személy lesz következő életében.
A keleti logika amúgy nem az ellentétek kizárására épül, sőt: azok egyesítése jellemzi, a Yin és a Yang az örök ellentét, a klasszikus jelben a két pont jelöli, hogy kölcsönösen egymásban is megjelennek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!