Valaki tud egy érthető magyarázatot adni az újjászületésről a buddhizmusban?

A későbbi "nem újjászületésnek" az az oka, hogy az egyén belátta a bizonyos szabályt az univerzumban, vagyis kikerül egója fogságából teljesen. az ego az ami születik és meghal, de nem az egyén. és az egyénnek kell végül is elérnie ezt a szintet, a terep pedig biztosítva van egy dolog részéről, amit a keresztények például Istennek neveznek, vagy a hinduk éppen Visnunak(fenntartó). a lélek pedig nem vándorol sehova, hanem a megélt képsorok váltakoznak. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

azért születsz újjá mindig mert az a dolog, amit te léleknek nevezel folyamatosan fejlődik. az univerzum egésze tanítja, és azért tanítja, hogy elérje a lélek az örök boldogság állapotát, amikor már nem is kell megszülessen újra, hanem örök létű testet kap az univerzumtól.

Az van, amit a kérdésed alatt leírsz te magad.

"és most tulajdonképpen a folyamatosan vándorló lélek az aminek el kell érnie a teljes boldogságot?"

Igen lesarkítva igen így néz ki a dolog, de ha hindut megértetted, akkor a buddhizmust, hogy-hogy nem? :P

üdv

26/F

LastOne.Left

lehet inkább arra kéne kitérni, ami bezavar a megértésben. hol akadtál el Buddha tanánál? :P

üdv

26/F

LastOne.Left

Na vagyok.

Az előzőhöz visszatérve, egyébként a lélek nem vándorol, hanem a megélt jelenetek változnak.

A buddhizmus nem ellentéte a hinduizmusnak, talán egy kicsit egyszerűbb és nyomatékosabbnak hat.

Szerény meglátásom szerint, azért nem fogadja el a kasztrendszer kérdést Buddha, mert csak úgy lehet elérni azt a bizonyos örök boldogságot, ha az egyén teljesen azonosul az önzetlen szeretettel. ezt azért, mert ekkor érzi teljesen egynek magát az univerzummal az egyén, vagyis nem magáért él, hanem az egészért, tulajdonképpen belátja az ember, hogy az Egész szerves része, és az önzés tévedésen alapszik(ezért tanít vágytalanságról is Buddha, mert a vágy hiányérzeten alapul, a hiányérzet pedig ragaszkodáson, ami birtoklás, tehát önzés...és ezt mind az ember kreálja meg magának)...amúgy a tudatában érti ezt meg totálisan. ha pedig kasztrendszerről beszélünk, akkor bizony megkülönböztetjük az embereket, holott mindent egyszerre, egyformán, feltétel nélkül kéne szeretni, ugye önzetlenül. ennyi a dolog körülbelül. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

Ez borzasztó...

A buddhizmusban nincsen folyamatosan vándorló, de amúgy örök, oszthatatlan és változatlan lélek (mint belső "mag" vagy "lényegiség").

Jól indultál el a hinduizmussal, ugyanis ott megvan az "átman" tanítása, ami pontosan egy ilyen lelket takar (és a többi vallásban is megvan ez). Buddha mást tanít. Szerinte az ember öt "szkandhából" (halmaz) áll össze, ezek: 1. test, 2. érzékelés 3. észlelés 4. tudat 5. késztetések. Amikor meghalunk, ezek szétesnek, szétbomlanak, és így a személyiség többé nem létezik. Halálunk pillanatában a meglévő késztetéseink fogják meghatározni azt, hogy milyen lesz a következő életünk, ennek megfelelően áll össze újra az öt halmaz, és alkot egy új személyiséget (életet).

A nirvána az, amikor a késztetések megszűnnek (ez még az öt halmaz együttállása esetén megtörténik), és így a halál után nem állnak újra össze, nincs több újraszületés. (Ezt parinirvánának is nevezik.)

Mivel a születés szenvedés, a betegség szenvedés, az öregség szenvedés és a halál szenvedés, ezért az újraszületések szakadatlan körforgásában mindig szenvedünk. A nirvána ebből jelent kiutat, és így a szenvedés hiányával definiálhatjuk a boldogságot.

Egy egyszerű példával is megvilágítom. Tételezzük fel, hogy van egy autód. Kerekei, karosszériája, ülése, kormánya, motorja stb. van és üzemanyaggal jár. Így, minden összetevő jelenléte esetén beszélhetünk arról, hogy ez egy autó. Az öt halmaz tanítása is eképpen értelmezi az embert. Mivel az autó is a használatban elöregszik, elkopik, sőt egy idő múlva működésképtelenné válik (alá van vetve a múlandóságnak: születés, betegség, öregség, halál), egyszer elkerülhetetlenül szétszerelik, és az alkatrészeit valami másra fogják felhasználni. Ez az autó újraszületése.