Az rossz dolog, hogy vallásos a családom, és nem hiszek Istenbe? És kín szenvedés templomba mennem! És az természetes egy 10 éves lánynál?

Ha jársz templomba, megismerheted Istent. Próbálj vele személyes kapcsolatot kialakítani.

Ha semmibeN ne hiszel, sem a tudományban, sem Istenben (én mindkettőben) akkor úgy élsz hogy semmit sem tudsz a világról? Ez elég gázos. De majd rádöbbensz mindenre a második eljövetelkor.

"de a tudományba nem hiszek, se a vallásba, szinte mindenbe kételkedek!"

És van olyan dolog, amiben hiszel?

Kicsit belezavarodtál ebbe a dologba.

A kérdésben még azt írod, hogy vallásos a családom, a kommentek között pedig azt olvashatjuk, hogy a családod sem hisz Istenben. Akkor mit jelent nálatok a vallásosság?

10 évesen még az ember nem kiforrott, még sokat gondolkodik a világ dolgain, érdeklődik, utána olvas stb.

Úgy gondolom, hogy egy nem vallásos ember is lehet jó, ha teszi a jót önzetlenül. Mint ahogy egy vallásos ember is lehet önző.

Próbáld meg tisztázni magadban, hogy milyen értékek a fontosak. Javaslom, hogy keress egy olyan embert, aki vallásos, de megbízol benne, aki nem akar egyből megtéríteni, de aki művelt annyira, hogy kérdezni tudj tőle a világról, Istenről stb.

Valami értelmet kell, hogy keress az életben, valami célja csak van, hogy itt vagyunk. Vagy szerinted csak annyi, hogy jól érezzük magunkat a földön?

Gyerek koromban nekem is nehezemre esett vasárnap szentmisére menni, mert pont akkor volt egy mesejáték a TV-ben. Néha megengedték, hogy otthon maradjak, nem erőltették, de a legtöbbször mentem.

Mindenkiben másként alakul ez ki, másképp épül fel az Isten kapcsolat. Ha egyáltalán felépül. Ez rajtad is múlik. Akarod-e?

Az érdektelenség nem lehet természetes.

Kitartást az Istenkereséshez vagy a magadra találáshoz.

Kedves előttem szóló!

Lehet, hogy valami oka van, hogy nem szeretsz templomba járni (nem szereted a papot, nem tetszik a templom, túl messze vagy közel van stb.)

Keress egy közösséget, vagy egy olyan templomot, ami megfog, ahová örömmel mész be.

Persze a misét mondó atyán is sok múlik, hogy a szentbeszédben mond -e neked valamit, amit haza tudsz vinni, ami megérint, amin gondolkodni tudsz, vagy csak beszél és számodra semmit sem mond.

15# voltam

Kedves kislány, én sem értem hogy a családod hogy lehet vallásos, ha nem hisznek Istenben. :)

A tudomány pedig nem hit-alapú dolog. 10 évesen persze valószínű, hogy nem sokat tudhatsz annak működéséről, de a tudomány lényege az érvelés, a megfigyelés, a tudomány a tapasztalatokon nyugszik. A tudományban nem nagyon van mit hinni, mert ez azzal lenne egyenértékű, mintha azt mondanánk, hiszel-e a szemednek. A szemednek nem kell hinni, hiszen látod, azaz tapasztalod a dolgokat. A tudomány is ugyanezen az alapon működik, csak sokkal összetettebb módon.

Olyan nem létezik, hogy "vallásosak vagyunk, de nem követjük", ez azt jelenti hogy NEM VAGYTOK VALLÁSOSAK! Ugyanis a vallás teljes világképet, életmódot igényel, ha ez nincs meg akkor nem vagy híve az adott vallásnak. Magyarul az egész családod nem vallásos, ettől függetlenül hihettek Istenben. Csak van egy kis gond: nem a valóság igazodik az elképzelésedhez, hanem az elképzelés igazodik a valósághoz (már ha nem vagy beteg, de ezt kétlem). A valóságról pedig több lehetőség van (egyiket sem sikerült eddig úgy bizonyítani, hogy mindenkit meggyőzzön):

1. Nincs Isten, az Univerzum létrejöttére nincs ok, létrejöttével keletkezett az idő, a tér, az anyag, és a tudomány változatlan és egyetemes törvényei. (ateista)

2. Isten létezik, mindig létezett s mindig is létezni fog, mindenható, ő hozta létre az Univerzumot és annak törvényeit, de ezeket szükség esetén megváltoztathatja, ekkor vannak a csodák. (keresztény)

És más vallások világképei. Ti szerintem az elsőbe tartoztok (van a 0., aki a tudományban sem hisz, de az olyan, mintha nem hinnél a szemednek, a fülednek meg az agyadnak, ami elég gázos, paranoiára utal).

Persze 10 évesen elég kevesek tudnak világképet választani, főleg úgy, ha a szüleid olyat erőltetnek amit ők sem hisznek el, akkor valószínűleg te is kételkedni fogsz abban a világképen (nővérem is így járt).