Jehova Tanúi! Hogyan értelmezitek az alábbi Biblia idézetet? Filippi 2 6-8

Jó ég ez már siralmas, csak másolgatod a korábban megcáfolt őrtorony maszlagot.Ez a kapálózás már vitára alkalmatlan felekezeti szajkózógépek sajátja,akik nem tudván felelni arra amit az ellenfél mond, megkeresik az ahhoz szavak szintjén úgy-ahogy odafércelhető őrtornyos ócsárlóprogramot, és mikor az ellenfél abbahagyja beszédét, le is futtatják - függetlenül attól, hogy megcáfol-e valamit amabból.Részemről én itt befejeztem.

"Csakhogy minden józan és őszinte ember látja e versben ..."

Vagyis inkább minden őrtorony magyarázatokra elkötelezett ember.

Te tényleg nem az igazat írod. Minden főbb vitás kérdést elővettem! A te bemásolt konzervedben volt ezen kérdéses versekre oldalnyi körítés, mint a milliószor tárgyalt János 10:30 esetében. Ezt is megválaszoltam, ezt is figyelmen kívül hagytad!

De, ahogy mondtam, tudom, hogy nem kapok bibliai cáfolatot, hiszen meggyőződésem, hogy nincs bibliai cáfolat rá, csak belemagyarázás. De akkor ezt el kéne ismerni.

A (Filippi2:6) Ami érdekes ebbe a vonatkozásba számunkra, az a szó, hogy "EGYENLŐ" Szerintem értelmezési problémáról lehet szó. De ha a Biblia teljes egészét hívjuk segítségűl akkor kiderűl az igazság. Jézust mint elsőszülöttet, nem kronológiai sorrendben, hanem a kiváltságok értelmében kell szemlélni és így érthető meg a (Filippi2:6). Tehát az elsőszülöttnek kijáró kiváltságokról van szó, amelyek mind az Övéi! Pontosabban az isteni előrelátás révén, Jézus már megöletett bárány volt, még az értelmes lények teremtése előtt. Mivel Jézus letette isteni hatalmát és emberré lett, így alakult ki az Atya és Fiú viszony, de feltétlenül az előbb említett kronológiai kontextusban. Noha erre az Atya és Fiú viszonyra lehet, hogy soha nem került volna sor, ha a rossz nem fogan meg... Tehát Jézus isteni lény volt és ha isteni lény volt, akkor hiánytalanul rendelkezni kellett az isteni tulajdonságokkal, de letette isteni hatalmát és Földre születése után csak a személyazonossága maradt meg, hogy isteni eredetű volt. Tehát nem tartom a legelegánsabbnak azt, hogy isteni lényéhez méltóan, létezése, amely visszanyúlik az örökkévalóságban, csupán csak azért csorbulna, mert letette isteni mivoltát, kezdete lett, született mint ember, de csak azért hogy megváltson bennünket. Tehát az isteni előre látás és a kronológiai sorrend nem kellene, hogy zavart okozzon. Viszont ennek a helyes értelmezése alapozza meg, Jézus áldozatának a megfelelő értékelését, mármint, hogy mit adott fel az ember megváltásáért. Nem szabad elfelejteni, hogy Isten az előre látás képességével is rendelkezik, éppen az értelmes lények teremtése előtt elhatározták, hogy Jézus a Fiú szerepet fogja betölteni, éppen ezért, már Jézus Földre születése előtt, létezett az Atya és a Fiú mint fogalom, tehát az időrendet az előrelátás képessége tükrében szemlélve, megelőlegezve tekinthettek Jézusra mint Fiúra. Pontosabban a megváltási terv nem akkor született meg amikor az ember elbukott... De így van ez Jézus áldozatával is, az Ószövetségben élőknek előttük volt, noha defakto még nem történt meg, nekünk már mögöttünk van. Mivel nekik előttük volt attól még létezett...

Tehát, hogy Jézus teremtetett mindenek előtt és ,hogy Jézusnak volt kezdete.

Ha a (Pél.8:22-31) vö. (Filippi2:6) És máris teljes ellentmondásba ütközünk, hiszen a Filippi levélben írottak azt adják tudtunkra, hogy Jézus nem tekintette Zsákmánynak, hogy Istennel EGYENLŐ.

Jézus Istenségével kapcsolatban a Biblia szerint, ha "valaki" Isten akkor maradéktalanul hordoznia kell az isteni tulajdonságokat is. Többek között azt is, hogy ÖRÖKKÉVALÓ, IDŐN ÉS TÉREN KÍVÜLI, ÖNMAGÁBAN VAN ÉLETE, NEM FÜGG SENKITŐL ÉS SEMMITŐL.

A józan ész azt mondja, hogy a fentiekben említett ellentmondást a következő képen lehet áthidalni.

Nem tanítja-é a Biblia, hogy Jézus a teremtett világ "Elsőszülöttje" és így mint teremtett lény, nem létezhet az Atyával öröktől fogva.

Az a biblia szöveg, amelyre a kérdés hivatkozik, (Kol.1:15)-ben található, ahol Jézus úgy neveztetik, mint "Aki minden teremtménynek előtte született." Az itt használt görög szó a protokos, jelentése: felsőbb rendű, akinek elsőbbsége van, akinek előjogai vannak és bírja az isteni kiváltságokat. Jézus az elsőszülött, de nem kronológiai sorrendben, hanem a kiváltságok értelmében. Az elsőszülöttnek kijáró kiváltságok mind az Övéi! Dávid Isainak a nyolcadik gyermeke volt és ennek ellenére elsőszülöttnek lett nevezve.

Jézus kijelentette önmagáról, hogy Ő az "ÉN VAGYOK" (Ján.8:58), ami azt jelenti, hogy "önmaga által létezik." A csőcselék és a Papok akik telve voltak vak buzgósággal ezt nem értették. Csak a Vagyok szóval kívántak foglalatoskodni, ebből azt kihámozva, hogy Jézus Istenné tette magát. Végül ez volt az eggyik fő ok, hogy keresztre feszítsék. De az értelmesek értették és értik, hogy mit jelent az emberré lett Isten.

Pontosabban igen jól és félreérthetetlenül értették Jézusnak a mondandóját, szójátékát, hogy ezzel a VAGYOKOZÁSSAL azt akarta kifejezni, hogy Ő volt az aki megjelent Mózesnek a csipkebokornál, és ezen a Papok mélységesen fölháborodtak, tovább gördítve a gondolat menetet, Jézus Papoknak ezen állítását jóváhagyta, nem javitotta ki...:) sőt inkább megerősítette, kijelentette: "...MIELŐTT ÁBRAHÁM LETT VOLNA ÉN VAGYOK". Ésaiás próféta az "örökkévalóság Atyjának nevezi. (Ésa.9:6) Mikeás pedig arról ír, hogy származása visszanyúl az örökkévalóságba. (Mik.5:2)

János kijelenti: "KEZDETBEN VALA AZ ÍGE, AZ ÍGE ISTENNÉL VALA ÉS ISTEN VALA AZ ÍGE" (Ján.1:1) (és mint jól tudjuk az ÍGE /ISTEN/ testé lett és lakozott mi közöttünk)

Jézus isteni előjogokkal és kiváltságokkal bírt. Ő nem tekintette zsákmánynak, hogy Istennel EGYENLŐ miközben a világ elveszett volt, hanem önként otthagyta az eget, hogy emberré válhasson. Emberi testet öltött magára, szembenézett a kísértésekkel, úgy mint mi és győzőként került ki belőlük javunkra és hasznunkra. (Filippi2:5-11) (Zsid.2:14,17)

Hasznunkra és javunkra csak akkor fog szolgálni, ha Jézusnak ezt az önzetlenségből fakadó, irántunk való szeretetét amely áldozatában nyilvánult meg, nem hígítjuk ki és Isteni eredetét az áldozata miatt nem vonjuk kétségbe. Hogy nézünk majd szembe "AMA NAPON" Jézussal amikor Ő saját maga állítja helyre az ige felhígítását. Vajon illik-e a hatalmas áldozata miatt méricskélni Jézus Istenségét és kétségbe vonni(?!)Kedves Judit! "AMA NAPON" lesz ilyen is, akik ezt mondják: nem a Te nevedben prédikáltunk(?) amire Jézus ezt válaszolja az ige felhígítóknak... NEM ISMERLEK BENNETEKET... Hát szomorú Isten nevében beszélni és ugyanakkor Isten ellen, és az még szomorúbb, hogy a rosszat úgy viszi véghez, azzal a tudattal, mintha igazat mondana.

Üdv. V.

"Miért maradnánk a Károlinál? Hogy "igaz" legyen a meséd?"

Sajnálattal kell közölnöm, hogy ez fordítva is igaz...:)

Miért maradnánk a Károlinál? Hogy a csúsztatásunkat ne tudjuk alátámasztani! Éppen ezért hozták létre az ÚV. fordítást, amely a saját elképzeléseikhez van igazítva. A Biblia nem furulya, hogy olyan nótát fújjunk amilyen nekünk tetszi

A (Filippi2:6) Ami érdekes ebbe a vonatkozásba számunkra, az a szó, hogy "EGYENLŐ" Szerintem értelmezési problémáról lehet szó. De ha a Biblia teljes egészét hívjuk segítségűl akkor kiderűl az igazság. Jézust mint elsőszülöttet, nem kronológiai sorrendben, hanem a kiváltságok értelmében kell szemlélni és így érthető meg a (Filippi2:6). Tehát az elsőszülöttnek kijáró kiváltságokról van szó, amelyek mind az Övéi! Pontosabban az isteni előrelátás révén, Jézus már megöletett bárány volt, még az értelmes lények teremtése előtt. Mivel Jézus letette isteni hatalmát és emberré lett, így alakult ki az Atya és Fiú viszony, de feltétlenül az előbb említett kronológiai kontextusban. Noha erre az Atya és Fiú viszonyra lehet, hogy soha nem került volna sor, ha a rossz nem fogan meg... Tehát Jézus isteni lény volt és ha isteni lény volt, akkor hiánytalanul rendelkezni kellett az isteni tulajdonságokkal, de letette isteni hatalmát és Földre születése után csak a személyazonossága maradt meg, hogy isteni eredetű volt. Tehát nem tartom a legelegánsabbnak azt, hogy isteni lényéhez méltóan, létezése, amely visszanyúlik az örökkévalóságban, csupán csak azért csorbulna, mert letette isteni mivoltát, kezdete lett, született mint ember, de csak azért hogy megváltson bennünket. Tehát az isteni előre látás és a kronológiai sorrend nem kellene, hogy zavart okozzon. Viszont ennek a helyes értelmezése alapozza meg, Jézus áldozatának a megfelelő értékelését, mármint, hogy mit adott fel az ember megváltásáért. Nem szabad elfelejteni, hogy Isten az előre látás képességével is rendelkezik, éppen az értelmes lények teremtése előtt elhatározták, hogy Jézus a Fiú szerepet fogja betölteni, éppen ezért, már Jézus Földre születése előtt, létezett az Atya és a Fiú mint fogalom, tehát az időrendet az előrelátás képessége tükrében szemlélve, megelőlegezve tekinthettek Jézusra mint Fiúra. Pontosabban a megváltási terv nem akkor született meg amikor az ember elbukott... De így van ez Jézus áldozatával is, az Ószövetségben élőknek előttük volt, noha defakto még nem történt meg, nekünk már mögöttünk van. Mivel nekik előttük volt attól még létezett...

Tehát, hogy Jézus teremtetett mindenek előtt és ,hogy Jézusnak volt kezdete.

Ha a (Pél.8:22-31) vö. (Filippi2:6) És máris teljes ellentmondásba ütközünk, hiszen a Filippi levélben írottak azt adják tudtunkra, hogy Jézus nem tekintette Zsákmánynak, hogy Istennel EGYENLŐ.

Jézus Istenségével kapcsolatban a Biblia szerint, ha "valaki" Isten akkor maradéktalanul hordoznia kell az isteni tulajdonságokat is. Többek között azt is, hogy ÖRÖKKÉVALÓ, IDŐN ÉS TÉREN KÍVÜLI, ÖNMAGÁBAN VAN ÉLETE, NEM FÜGG SENKITŐL ÉS SEMMITŐL.

A józan ész azt mondja, hogy a fentiekben említett ellentmondást a következő képen lehet áthidalni.

Nem tanítja-é a Biblia, hogy Jézus a teremtett világ "Elsőszülöttje" és így mint teremtett lény, nem létezhet az Atyával öröktől fogva.

Az a biblia szöveg, amelyre a kérdés hivatkozik, (Kol.1:15)-ben található, ahol Jézus úgy neveztetik, mint "Aki minden teremtménynek előtte született." Az itt használt görög szó a protokos, jelentése: felsőbb rendű, akinek elsőbbsége van, akinek előjogai vannak és bírja az isteni kiváltságokat. Jézus az elsőszülött, de nem kronológiai sorrendben, hanem a kiváltságok értelmében. Az elsőszülöttnek kijáró kiváltságok mind az Övéi! Dávid Isainak a nyolcadik gyermeke volt és ennek ellenére elsőszülöttnek lett nevezve.

Jézus kijelentette önmagáról, hogy Ő az "ÉN VAGYOK" (Ján.8:58), ami azt jelenti, hogy "önmaga által létezik." A csőcselék és a Papok akik telve voltak vak buzgósággal ezt nem értették. Csak a Vagyok szóval kívántak foglalatoskodni, ebből azt kihámozva, hogy Jézus Istenné tette magát. Végül ez volt az eggyik fő ok, hogy keresztre feszítsék. De az értelmesek értették és értik, hogy mit jelent az emberré lett Isten.

Pontosabban igen jól és félreérthetetlenül értették Jézusnak a mondandóját, szójátékát, hogy ezzel a VAGYOKOZÁSSAL azt akarta kifejezni, hogy Ő volt az aki megjelent Mózesnek a csipkebokornál, és ezen a Papok mélységesen fölháborodtak, tovább gördítve a gondolat menetet, Jézus Papoknak ezen állítását jóváhagyta, nem javitotta ki...:) sőt inkább megerősítette, kijelentette: "...MIELŐTT ÁBRAHÁM LETT VOLNA ÉN VAGYOK". Ésaiás próféta az "örökkévalóság Atyjának nevezi. (Ésa.9:6) Mikeás pedig arról ír, hogy származása visszanyúl az örökkévalóságba. (Mik.5:2)

János kijelenti: "KEZDETBEN VALA AZ ÍGE, AZ ÍGE ISTENNÉL VALA ÉS ISTEN VALA AZ ÍGE" (Ján.1:1) (és mint jól tudjuk az ÍGE /ISTEN/ testé lett és lakozott mi közöttünk)

Jézus isteni előjogokkal és kiváltságokkal bírt. Ő nem tekintette zsákmánynak, hogy Istennel EGYENLŐ miközben a világ elveszett volt, hanem önként otthagyta az eget, hogy emberré válhasson. Emberi testet öltött magára, szembenézett a kísértésekkel, úgy mint mi és győzőként került ki belőlük javunkra és hasznunkra. (Filippi2:5-11) (Zsid.2:14,17)

Hasznunkra és javunkra csak akkor fog szolgálni, ha Jézusnak ezt az önzetlenségből fakadó, irántunk való szeretetét amely áldozatában nyilvánult meg, nem hígítjuk ki és Isteni eredetét az áldozata miatt nem vonjuk kétségbe. Hogy nézünk majd szembe "AMA NAPON" Jézussal amikor Ő saját maga állítja helyre az ige felhígítását. Vajon illik-e a hatalmas áldozata miatt méricskélni Jézus Istenségét és kétségbe vonni(?!) A kedves Bibliaolvasó nem árt ha alaposan utánajár a dolognak, hiszen "AMA NAPON" lesz ilyen is, akik ezt mondják: nem a Te nevedben prédikáltunk(?) amire Jézus ezt válaszolja az ige felhígítóknak... NEM ISMERLEK BENNETEKET... Hát szomorú Isten nevében beszélni és ugyanakkor Isten ellen, és az még szomorúbb, hogy a rosszat úgy viszi véghez, azzal a tudattal, mintha igazat mondana.

Üdv. V.

"Miért maradnánk a Károlinál? Hogy "igaz" legyen a meséd?"

Sajnálattal kell közölnöm, hogy ez fordítva is igaz...:)

Miért maradnánk a Károlinál? Hogy a csúsztatásunkat ne tudjuk alátámasztani! Éppen ezért hozták létre az ÚV. fordítást, amely a saját elképzeléseikhez van igazítva. A Biblia nem furulya, hogy olyan nótát fújjunk amilyen nekünk tetszik.

A Filippi 2:5-11 értelmezése kapcsán két alapvető nézet áll szemben egymással: a trinitárius (háromságot támogató) értelmezés, és az unitarista, vagyis a szentháromság tanát elvető értelmezés. Az alábbi részletes cáfolatban megvizsgálom azokat az érveket, amelyeket az Új Világ Fordítás, illetve a Jehova Tanúi nézőpontja képvisel a Filippi 2:6-tal kapcsolatban, és kimutatom, hogy ezek az érvek miért nem állják meg a helyüket.

1. "Isten formájában létezett" – a trinitárius értelmezés alapja

A trinitárius értelmezés szerint a „morfé theou” kifejezés arra utal, hogy Jézus Krisztus lényegileg isteni volt. A „morfé” nem csupán egy külső megjelenést jelent, hanem a lényegi természetet. Ezt az értelmezést támasztja alá Vine’s Expository Dictionary és sok más tekintélyes görög nyelvészeti forrás. Jézus nem csupán egy „hasonló” formában létezett, hanem teljesen Istenként, azaz isteni természet birtokosaként volt jelen.

2. "Nem foglalkozott az elbitorlás gondolatával" – az Új Világ Fordítás hibája

Az Új Világ Fordítás „elbitorlás” vagy „megragadás” szóhasználata erősen torzítja a görög „harpagmosz” eredeti jelentését. A trinitárius értelmezés szerint a szöveg arra utal, hogy Jézus, aki már isteni volt, nem tekintette az Istennel való egyenlőséget olyan dolognak, amit „zsákmánynak” kellene tekintenie, vagyis olyasminek, aminek megkaparintásáért küzdenie kellene. Inkább önként lemondott az isteni dicsőség külső megnyilvánulásáról, hogy emberré legyen, és így váltsa meg az emberiséget.

3. Ralph Martin és az aktív-passzív jelentés kérdése

Ralph Martin és más tekintélyes trinitárius teológusok is kimondják, hogy a „harpagmosz” szó lehet aktív és passzív értelmű is. Még ha aktív értelemben is értelmezzük – vagyis Jézus nem ragadta meg az Istennel való egyenlőséget – ez nem cáfolja azt a tényt, hogy Jézus már isteni természetű volt, de nem tartott igényt arra, hogy ezt az egyenlőséget önző módon használja fel. Ehelyett az alázat útját választotta.

4. A "minden térd meghajoljon" kifejezés (Fil 2:10)

A Filippi 2:10 világosan kijelenti, hogy Jézus Krisztus előtt minden térd meghajol, ami azt jelzi, hogy őt isteni tisztelettel kell illetni, amely kizárólag Istent illeti meg. Az „Új Világ Fordítás” értelmezése, miszerint Jézus nem egyenlő Jehovával, ellentmond ennek a szövegnek. Ha Jézus nem lenne egyenlő Istennel, akkor nem lehetne jogosult arra, hogy ilyen tiszteletben részesüljön.

5. Az Új Világ Fordítás teológiai hibája: Jézus alárendeltsége

A János 14:28 („az Atya nagyobb nálam”) állítását az Új Világ Fordítás úgy értelmezi, hogy Jézus örökre alacsonyabb rendű az Atyánál. Azonban a kontextus egyértelművé teszi, hogy Jézus itt a földi szolgálatának idejére utal, amikor emberi természetét elfogadva alárendelte magát az Atya akaratának. Ez nem von le semmit abból az igazságból, hogy Jézus a mennyben az Atyával egyenlő isteni lény. Az alázatban való alávetés nem jelenti azt, hogy Jézus lényegileg alsóbbrendű lenne.

6. Hamis fordítási példák a Jehova Tanúi oldaláról

Az idézett példák, mint a „Today’s English Version” vagy a „Das Neue Testament”, nem széles körben elfogadott vagy tekintélyes fordítások, és nem megbízható alapot nyújtanak teológiai érveléshez. A világ legelterjedtebb és legtekintélyesebb fordításai, mint a King James Version, a New International Version, vagy akár a katolikus fordítások mind egyértelműen úgy értelmezik ezt a részt, hogy Jézus egyenlő Istennel, de önként lemondott isteni előjogairól az emberiség megváltásáért.

7. A trinitárius értelmezés alátámasztása: Jézus önkéntes alázata

Pál apostolnak a Filippi 2-ben adott példája az alázatról és az engedelmességről Jézus Krisztus isteni természetének és az Atyával való egyenlőségének tudatában történik. Jézus példája éppen azért olyan erőteljes, mert ő, aki egyenlő Istennel, önként lemondott isteni dicsőségéről, hogy megváltsa az embereket. Az a nézet, amely szerint Jézus nem is lehetett volna egyenlő Istennel, torzítja Pál üzenetének lényegét.

8. Következtetés

Az Új Világ Fordítás és a Jehova Tanúi értelmezése Filippi 2:6-11-ről számos ponton hibás. A görög szöveg pontosabb értelmezése és a trinitárius teológia alátámasztja, hogy Jézus Krisztus valóban egyenlő Istennel, de önként alázatosan lemondott isteni előjogairól, hogy megváltást hozzon az emberiségnek. Ez a fajta alázat és önkéntes engedelmesség az, amit Pál apostol kiemel a keresztények számára követendő példaként.

Ez a teljes kontextus figyelembevételével és a helyes fordítások alapján megmutatja, hogy Jézus nem csupán egy teremtmény volt, hanem a mindenség Ura, aki egyenlő az Atyával.