Jehova Tanúi! Hogyan értelmezitek az alábbi Biblia idézetet? Filippi 2 6-8

30%-os J.t.

Szerinted mi a hiszékenység vagy a vakhit? Nem vakhit-e az, mikor valaki képes a nyilvánvaló és félreérthetetlen bibliai példákkal ellentétesen gondolkozni, csakhogy fenntartson egy látszatot, vagy hogy ragaszkodhasson a hagyományaihoz, melyet egy számára az Őrtorony szervezet tanított ??? Mert te ezt teszed most - lehet, hogy nem is tudatosul benned, de ezt teszed.

A biblia számtalanszor EGYÉRTELMŰEN ISTENEK MONDJA JÉZUST:

"Amikor az Újszövetség a ho theosz kifejezést alkalmazza (az Isten), az mindig az Atyaistenre vonatkozik.

"Én Uram és én Istenem!" (János 20,28)

Tamásnak Jézushoz intézett vallomása (mikor már nem volt hitetlen, hanem hívő) így áll a görögben: "ho küriosz mú kai ho theosz mú.Egyértelműen Jézusra értette a "ho theosz"-t, mert a szöveg tartalmazza az "autó" (neki) szót. Ebben a versben az „Isten” görögül ho the·osz', tehát határozott névelő áll előtte.

Imádatra való felhívás a HO THEOSZ-ra vonatkozik (vö. Jel. 19:10; 22:9).

"Jézusra ezenkívül használják a „ho theosz” kifejezést is: Pl: Róm 9,5" Zsid 1,8;

A szövegkörnyezet

Tamás a hitetlenkedésből hitvallásba váltott át, miután Jézus megjelent neki. Jézus pedig nem javította ki, hogy ő csak ?egy isten" a sok közül vagy ?kis i-vel isten" lenne.

A Társulat Tamás szavainak értelmezésekor az előzményekre mutat: Jézus a főpapi imában Atyját nevezte az egyedül igaz Istennek (Jn 17:3), és feltámadása után azt mondta Mária Magdolnának, hogy ?felmegyek ... az én Istenemhez", tehát Jézusnak is volt Istene: Jehova. Jézus azonban ott és akkor nem a Társulat kérdésére akart válaszólni (lehet-e Jézus Isten?).

Főpapi imájában és Máriával való rövid beszélgetésében nem a saját lényének a meghatározásával volt elfoglalva. Imájában a testté, emberré lett Fiú szólal meg: Atyját az 'egyedül igaz Istennek' és Istent 'szent Atyjának' nevezi, miközben arra készül, hogy a bűnös halandók helyett bűnhődjön. Nem csoda, hogy az örök élet Jézus megismerésétől is függ, hiszen ő 'a szent és az igaz' (vö. Csel 3:14, Róm 3:26, lKor 1:30). Máriához már az elbukottnak, sőt elraboltnak hitt, de feltámadt, élő Messiás beszél. Máriának pedig ott, abban a kétségbeesett pillanatban, könnyeitől alig látva ezekre a szavakra volt szüksége: ne kapaszkodjon bele, inkább vigyen üzenetet a tanítványainak, mert fel fog menni az Atyához, aki az övéké is, és az Istenhez, aki az övéké is. Tehát Isten nem hagyta el sem a Messiást, sem őket, hanem győzött a Messiás él, a Messiás Atyja és Istene az övéké is! Nem hiába imádkoztak ('Mi Atyánk...!'), mégiscsak 'velük van az Isten' (Immánuel). Még ez is sok volt Máriának, így nem csoda, hogy Jézus ott, akkor nem is mondott többet.

[link]

A "theosz" szó nem csupán tulajdonságot vagy isteni minőséget jelent, hanem Istent is. Az ebből képzett "istenség" fogalomról nagyon határozottan mondja az Ige, hogy a teljessége Jézusban lakozik.

Kolosse 2,9 A görögben: "En autó katoikei pán to pléróma tész theotétosz szómatikósz."

A "theiotész" (isteniség, isteni tulajdonságok összessége, ld. Róma 1,20) szóhoz képest az itt használt "theotész" alak inkább valakinek az Isten-voltát jelenti.

A szakasz helyes fordítása persze rombadönti a Tanúk teológiáját, mert kikényszerítené belőlük, hogy az Istennek nem csupán a tulajdonságai, hanem az egész létezése benne van Krisztusban.

Jézus Krisztusban, "aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten" (Róm 9,5), "aki által minden lett" (Zsid 2,10; vö. Jn 1,2-3), akiben "benne lakik testi formában az istenség egész teljessége" (Kol 2,9), aki "az igaz Isten és az örök élet" (1Jn 5,20), az "egyetlen Úr" (Júd 1,4), "az első és utolsó" (Jel 1,17-18; 2,8; vö. Iz 44,6), "az Urak Ura és a Királyok Királya" (Jel 17,14)

"annyival kiválóbb, mint az angyalok, amennyivel különb nevet örökölt náluk. Vajon melyik angyalnak mondta valaha: "A fiam vagy, ma szültelek?" Vagy: "Én atyja leszek, ő meg a fiam." Ám amikor Elsőszülöttét bevezeti a világba, ezt mondja: "Imádja őt Isten minden angyala." Az angyalokról így beszél: Aki követeit szelekké teszi, és szolgáit tűzlángokká. A Fiához ellenben e szavakkal fordul: Isten, trónod áll örökre, királyi pálcád igazságosság vesszője….

Attól meg, hogy a bírákat egy helyen isteneknek nevezte, még nem szorítkozik Jézus is ilyen tisztségbeli istenségre, mert rögtön a Jn 10,36-ban ezeknek a jogánál nagyobb jogot formál magának az istenségre. Amazokhoz ugyanis csupán az Isten szava szólt, míg őt az Atya szentelte meg és küldte a világba. A Jn 17,3 éppenséggel nem tagadja, hogy Jézus Isten, noha az önmegüresítés állapotában a Fiú érthető módon nem hangsúlyozta istenségét az imában. De ugyanaz az apostol a levelében (5,20) már így fogalmazta meg ugyanezt: "az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és [hogy] mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez (hútosz) az igaz Isten és az örök élet." Mivel az örök élet az 1Jn 1,2 szerint maga Jézus, az itt említett "ez" (hútosz) is ő, nem csupán az Atya. Ebből pedig következik, hogy Jézusról is elmondható, ami az Atyáról, hogy ő az igaz (vagy inkább "a valódi") Isten (ho aléthinosz theosz). Névelővel és megkülönböztető jelzővel, hogy teológiádat tökéletesen a porba sújtsa.

Ha netán visszafogottabban hirdette a maga istenségét, mint az ő nyomdokait követő apostolok, az magyarázható az ő önmegüresítésével, valamint azzal, hogy ő az Atyát jött megismertetni, és saját maga mellett inkább cselekedeteivel és tanításával tanúskodott. De Jézus igenis hirdette a maga istenségét, például ott, ahol azzal vádolták, hogy "ember létére Istenné teszi magát," és ő nem tiltakozott, hanem igazolta eljárását egy ószövetségi hivatkozással, mindeközben hangsúlyozva, hogy az ő Istennek nevezése sokkal magasabbrendű, mint amazoké, akikhez az Ige szólt, és ezért szerepelnek "istenekként." A Mk 10,18 tehát éppen Jézus istenségét alátámasztva értelmezendő: figyelmeztette a kérdezőt, hogy őt jónak mondván egyben Istennek is mondta, amit a kérdező bizonyára nem szándékosan tett.

"A biblia számtalanszor EGYÉRTELMŰEN ISTENEK MONDJA JÉZUST:"

(A gúnyos szöveged, mely ezt megelőzte, téged minősít, mivel általad átgondolatlan, romlott konzervre épül!)

Nem "számtalanszor" mondja Jézust az Írás Istennek, csak néhányszor, de néhányszor más magas rangú személyekre is mondja, még Sátánra is, igaz vagy nem igaz?! Miért? Mert ez a cím vagy rang nem tulajdonnév, mely mindenkor csak a Mindenható Istent illetné meg. Igaz, vagy nem igaz?!

Tehát ez NEM BIZONYÍTJA Jézus Isten voltát, sem a háromság hamis "egyenlőségét". Igaz, hogy ez nem bizonyítja? Erre jön a válasz, hogy "önmagában nem", de nézzük a többi meséd.

Tamás felkiáltása egyáltalán NEM EGYÉRTELMŰEN a Mindenható Istenre, vagy egy vele "egyenlő" Istenre vonatkozik! Ez a szövegből (és a környezetéből) nem derül ki! Igaz ez, vagy nem? Nincs ott semmi, ami arra utalna, hogy Tamás Jézust "Mindenható" Istennek, vagy "Istennel egyenlőnek" gondolta volna valamiféle mitikus háromságban. Igaz ez? ŐSZINTÉN!! (Többféle bibliailag elfogadható értelmezése létezik e felkiáltásnak, de egyik sem teszi szükségessé azt, hogy ebbe a kijelentésbe belehamisítsunk egy olyan jelentést, mely NINCS BENNE.)

Arról viszont bőséges infónk van, hogy Tamás és hittársai Jézust kinek tartották. A szövegkörnyezet alapján pl. ez derül ki: Jézus Mária Magdolnának azt parancsolta, mondja meg a tanítványainak: "Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez" (János 20:17). Bár Jézus már feltámadott hatalmas szellem volt, ennek ellenére Jehova még mindig az Istene volt. És Jézus még megdicsőülése után is így utalt rá a Biblia utolsó könyvében (Jelenések 1:5, 6; 3:2, 12).

Sőt a Jelenések 1:1-ben ezt olvassuk: "Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, melyet az Isten adott neki, hogy megmutassa rabszolgáinak azokat, amiknek rövidesen meg kell lenniük. És ő elküldte angyalát, és általa jelekben bemutatta azt rabszolgájának, Jánosnak,"

Az elképzelt háromság szerinti tudásbeli "egyenlőséget" birtokló Jézusnak miért is volt szüksége arra, hogy "Isten adja neki" a kinyilatkoztatást???

------

""Jézusra ezenkívül használják a „ho theosz” kifejezést is: Pl: Róm 9,5" Zsid 1,8;"

A Róma 9:5-ben pl. ez nem igaz. Mondom, hogy romlott a konzerv, melyet másolgattok többen szorgosan!

A Kat. ezt írja: "Övéik az atyák, és test szerint közülük származik Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Amen." (A B.—D. és a Kár. hasonlóképpen hangzik.) Az ÚV ezzel szemben így fogalmazza meg a vers második felét: "tőlük származott a Krisztus a test szerint. Isten, aki felette van mindeneknek, áldott legyen örökké! Ámen." (A Maszny., a Czegl. és a Kám. hasonló szóhasználattal él, mint az ÚV.)

Tehát ebben sincs egység, még a magyar fordításokban sem. A The New International Dictionary of New Testament Theology kijelenti: "Vita tárgya a Róma 9:5 ... Könnyűszerrel és nyelvtanilag tökéletesen vonatkoztatható Krisztusra. A vers akkor így szólna: »Krisztus, aki Isten mindenek felett, áldott legyen mindörökké. Ámen.« Krisztus még így sem lenne teljesen egyenlő Istennel, hanem csak isteni természetű lénynek tekinthetnénk a leírás alapján, mivel a theosz szó névelő nélkül áll ... A sokkal valószínűbb magyarázat viszont az, hogy a kijelentés Istenre vonatkozó doxológia (Istent dicsőítő ima, illetve ének)" ([Grand Rapids, Mich.; 1976] németből fordítva, 2. köt., 80. o.).

Lásd még: Jegyzetes Biblia (angol), 1984, Függelék, 1580—1. o.

Akkor most "névelő nélkül" vagy "névelővel"? Névelő nélkül, nézz utána.

Vajon azt fejezi ki ez a vers, hogy Krisztus "felette van mindeneknek", s ezért ő az Isten? Vagy Istenre és Krisztusra mint egymástól különálló és nem "egyenlő" személyekre utal, s azt fejezi ki, hogy Isten az, aki "felette van mindeneknek"?

A szövegkörnyezet itt is segít. A Róma 9:5 melyik fordítása van összhangban a Róma 15:5, 6-tal, mely először is különbséget tesz Isten és Krisztus Jézus között, majd felszólítja az olvasót, hogy ’dicsőítse Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját’? (Lásd még: 2Korintusz 1:3 és Efézus 1:3.) Olvasd el a verseket!

"A kitartást és vigasztalást nyújtó Isten pedig adja meg nektek, hogy legyen ugyanolyan a gondolkodásmódotok, mint amilyen Krisztus Jézusé volt, hogy egy akarattal, egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját."

Tehát nyilvánvaló, hogy egyes trinitárius szellemben fordított Bibliák elferdítik, a szövegkörnyezettel ellentétes értelemben adnak vissza sok verset.

"Tamás a hitetlenkedésből hitvallásba váltott át, miután Jézus megjelent neki. Jézus pedig nem javította ki, hogy ő csak ?egy isten"

Ez egyrészt negatív érv, a hiányzó válaszba azt hallasz bele, amit akarsz - ha a helytelen premissza a háromság, akkor azt. Másrészt nem is kellett Jézusnak kijavítania, mivel pontosan tudta, hogy Tanmás és a "testvérei" minek tartják Őt. A pár sorral feljebb idézett versek világosan bizonyítják, hogy az apostolok szerint Jézus nem volt "egyenlő" Istennel a háromság szerinti tulajdonságokban!

Itt egy semmitmondó magyarázkodás jön, hogy Mária Magdalénának mit és miért mondott a feltámadt és megdicsőült Jézus.

"A szakasz helyes fordítása persze rombadönti a Tanúk teológiáját, mert kikényszerítené belőlük, hogy az Istennek nem csupán a tulajdonságai, hanem az egész létezése benne van Krisztusban.

Jézus Krisztusban, "aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten" (Róm 9,5)"

Itt ugye az szövegkörnyezettel határozottan szembe "megyünk", tehát ennyit a gondolat hiteléről!

""aki által minden lett" (Zsid 2,10"

Ez sem állítja, hogy Jézus a háromság szerinti "egyenlőségnek örvend! Igaz, vagy nem?

"akiben "benne lakik testi formában az istenség egész teljessége" (Kol 2,9)"

A Kár. ezt írja: "Ő benne (Krisztusban) lakozik az istenségnek (görögül: the‧o′té‧tosz) egész teljessége testileg." (A B.—D., Kat. és ÚRB hasonló gondolatot közvetít.) Az ÚV ezzel szemben ezt írja: "őbenne lakik az isteni jelleg egész teljessége testileg." Egyes angol és német fordítások az ’istenség’ helyett ’isteni természetet’ írnak. (Vesd össze: 2Péter 1:4.)

Való igaz, hogy a Kolosszé 2:9-et nem mindenki magyarázza azonosan. De melyik fordítás van összhangban a kolosszéiaknak írt ihletett levél többi részével? Van-e valami Krisztusban, ami azért a sajátja, mert ő Isten, egy háromság része? Vagy a ’teljesség’, amely benne lakozik, másvalaki döntése alapján lett az övé? A Kolosszé 1:19 (B.—D., Káldi, Kár., Kat.) szerint azért lakozott Krisztusban az egész teljesség, mert az "tetszett az Atyának". A Maszny. azt írja, hogy "az Isten úgy akarta".

Az Ógörög—magyar szótár szerint a the‧o′tész (alanyeset, amelyből a the‧o′té‧tosz származik) jelentése: "istenség, isteni természet" (Györkösy Alajos, Kapitánffy István és Tegyey Imre szerkesztésében, Budapest, 1990, 497. o.). Istensége vagy isteni természete nem teszi Jézust mint Isten Fiát az Atyjával egyenrangúvá és hasonlóan örökkévalóvá, mint ahogy az "emberiség" vagy az "emberi természet" sem jelenti azt, hogy minden ember egyenrangú vagy egyidős.

Folyt. köv.

"aki "az igaz Isten és az örök élet" (1Jn 5,20)"

Ez is egy háromság-szellemben fordított, önkényesen értelmezett szöveg. A háromság tanának támogatói azt állítják, hogy az "ez" mutató névmás (hou′tosz) a legközelebbi főnévre, Jézus Krisztusra utal vissza. Szerintük Jézus "az igaz Isten és az örök élet". Ez az értelmezés azonban ellentétben áll a Szentírás többi részével. Ezenkívül számos neves tudós nem fogadja el a Háromságban hívőknek ezt a nézetét. PL.: B. F. Westcott, a Cambridge-i Egyetem tudósa a következőket írta: "A legkézenfekvőbb az, hogy [a hou′tosz névmás] nem a hozzá helyileg legközelebb álló alanyra utal, hanem arra, amely leginkább foglalkoztatta az apostolt." János apostol tehát itt Jézus Atyjára gondolt.

A hou′tosz, melyet általában az "ez" névmással adnak vissza, gyakran nem a közvetlenül előtte álló mondatrész logikai alanyára utal vissza. Ez több írásszövegből is kitűnik. A 2János 7-ben ugyanaz az apostol, aki az első levelet írta, így fogalmazott: "sok ámító ment ki a világba, olyanok, akik nem vallják Jézus Krisztus testben való eljövetelét. Ez [hou′tosz′] az ámító és az antikrisztus." Itt a névmás nem utalhat a legközelebbi logikai alanyra, Jézusra. Az "ez" egyértelműen azokra utal, akik megtagadták Jézust. Ők alkotják együttesen ’az ámítót és az antikrisztust’.

Tehát helyesen:

(1János 5:20) "Ám tudjuk, hogy az Isten Fia eljött, és értelmi képességet adott nekünk, hogy megszerezzük az igaznak ismeretét. És mi egységben vagyunk az igazzal az ő Fia, Jézus Krisztus által. Ez az igaz Isten és az örök élet."

"az "egyetlen Úr" (Júd 1,4"

(Júdás 4) "Amiatt teszem ezt, mert belopództak bizonyos emberek, akiket az Írások régen kijelöltek erre az ítéletre; istentelenek, akik a mi Istenünk ki nem érdemelt kedvességét a gátlástalan viselkedés mentségévé változtatják, és hűtlennek bizonyulnak egyedüli Tulajdonosunkhoz és Urunkhoz, Jézus Krisztushoz."

Ez összhangban azzal, amit többek között Pál írt, hogy "nekünk egy Istenünk van... és egy Urunk, a Jézus Krisztus".

(2Péter 2:1) "Mindazonáltal hamis próféták is támadtak a nép között, miként közöttetek is lesznek hamis tanítók. Ugyanezek romboló szektákat fognak bevezetni csendesen, és megtagadják még a tulajdonosukat is, aki megvette őket, gyors pusztulást hozva magukra."

Jézus, mint megváltó, "áron vett meg bennünket", tehát Ő ebben a minőségben az "egyedüli" tulajdonosunk.

De itt van arra utalás, hogy Jézus a "Mindenható" Isten és "egyenlő" a Mindenhatóval? Van vagy nincs???

""az első és utolsó" (Jel 1,17-18; 2,8; vö. Iz 44,6)"

A Jelenések 22:13 azt mondja, hogy az Alfa és az Omega egyben "az első és az utolsó", mely megjelölést a Jelenések 1:17, Jézus Krisztusra alkalmazza. Ehhez hasonlóan az ’apostol’ megjelölést egyaránt alkalmazzák Jézus Krisztusra és egyes követőire. De vajon ez bizonyíték arra, hogy egyazon személyről vagy egyenrangú személyekről lenne szó?

Amikor Jézus ezen a címen mutatkozik be: "az Első és az Utolsó", nem állítja magáról, hogy egyenlő Jehovával, a nagy Teremtővel. Csupán azt a címet használja, melyet Isten helyénvalóan ráruházott. Az Ézsaiás könyvében Jehova kijelentette magáról, hogy ő mint az igaz Isten, páratlan állást tölt be. Örökkévaló Isten, és rajta kívül nincs Isten (1Timóteusz 1:17). A Jelenések könyvében Jézus a ráruházott címről beszél, amellyel a példa nélkül álló feltámadására hívja fel a figyelmet.

Jézus volt "az Első" olyan ember, aki halhatatlan szellemi életre támadt fel (Kolosszé 1:18). Ezenkívül ő "az Utolsó", akit ilyen szellemi életre támasztott fel Jehova személyesen.

""az Urak Ura és a Királyok Királya" (Jel 17,14)"

Jézus Jehovától kapott hatalmánál fogva valóban "uraknak Ura", hiszen Isten Királyságának a királya. Ugye ez sem teszi Őt "egyenlővé" Atyjával? Igen, vagy nem? És hogy "királyoknak Királya" is? Nem semmi, főleg annak a fényében nem semmi, hogy ezzel a címmel illeti a Biblia Nabukodonozort is! :)) Ez pech, igaz? Vagy őt is beveszitek a buliba negyediknek, vagy dől az egész?

"Attól meg, hogy a bírákat egy helyen isteneknek nevezte, még nem szorítkozik Jézus is ilyen tisztségbeli istenségre..."

Meg Mózest is "Istenné" tette Jehova, az angyalokról is azt olvassuk, hogy "Istenhez hasonlók", aztán Sátán "e világ istene", stb.

"... mert rögtön a Jn 10,36-ban ezeknek a jogánál nagyobb jogot formál magának az istenségre."

De ugye nem állította itt sem, hogy Ő a Mindenható Isten vagy "egyenlő" lenne vele? Igaz, vagy nem igaz?

"A A Jn 17,3 éppenséggel nem tagadja, hogy Jézus Isten, noha az önmegüresítés állapotában a Fiú érthető módon nem hangsúlyozta istenségét az imában."

Az ilyen harmat gyenge érveket, ha tőlem hallanád, vajon mit szolnál? Próbáld már elfogultság nélkül értékelni ezt az "érvet"!

Hogyan is fogalmaz Jézus?

(János 17:3) "Az pedig az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról."

Jézus "éppenséggel" különválasztotta, elkülönítette magától az Atyját, méghozzá olyan meghatározással, hogy Ő az "egyedüli igaz Isten". Kicsoda az "egyedüli"? Jézus "egyedüli igaz Isten"? Nem! Nem Jézus az egyedüli igaz Isten, hanem az, akit elküldött ez az EGYEDÜLI igaz Isten. Talán nem érthető?! Tehát aki ez alapján azt meri állítani, hogy Jézus ennek ellenére "egyenlőnek" állította magát a Mindenhatóval, az hazudik!!!

"De ugyanaz az apostol a levelében (5,20) már így fogalmazta meg ugyanezt: "az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és [hogy] mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez (hútosz) az igaz Isten és az örök élet.""

Na, ez az igazi bakugrás, de mindegy is, hiszen bizonyított, hogy ez egy nyelvtanilag elfogult állítás. Védelmeznek egy nem bibliai mítoszt, ezért ferdítik el gyakran e verseket!

"Jézusról is elmondható, ami az Atyáról, hogy ő az igaz (vagy inkább "a valódi") Isten (ho aléthinosz theosz). Névelővel és megkülönböztető jelzővel, hogy teológiádat tökéletesen a porba sújtsa."

Igen? E nagyképű kijelentés mögött milyen kár, hogy csak üres csalás áll, semmi egyéb - bizonyíték fentebb e vers szakértői elemzése és a teljes Biblia szövegkörnyezete!

"Ha netán visszafogottabban hirdette a maga istenségét, mint az ő nyomdokait követő apostolok, az magyarázható az ő önmegüresítésével"

Ez pont az ellenkezője a valóságnak, hiszen Jézus nem hirdette sem "visszafogottan" sem máshogy azt, hogy az Atyjával "egyenlő", hanem éppen az ellenkezőjét állította!!! Ez egy álságos állítás arra, ami NINCS. Nem is beszélve arról, hogy az apostolok is pont az ellenkezőjét tanították.

"De Jézus igenis hirdette a maga istenségét, például ott, ahol azzal vádolták, hogy "ember létére Istenné teszi magát," és ő nem tiltakozott..."

Ez megint egy negatív érv, mely nem bizonyít semmit, csak azt, amit bele akarsz hallani a történetbe.

Egy másik leírás beszámolója szerint viszont igenis ellentmondott ennek a hazug vádnak, hiszen hosszasan ecsetelte, hogy Ő csak azt teszi, amit az Atyjától lát, azt mondja, amit tőle hall, semmit nem tesz, ami nem Isten akarata, stb. Gondolod, hogy erre a vádra így "helyeselt" az Emberfia? Miért állítanád minden nyilvánvaló igazságnak az ellenkezőjét?!

"hanem igazolta eljárását egy ószövetségi hivatkozással, mindeközben hangsúlyozva, hogy az ő Istennek nevezése sokkal magasabbrendű..."

Magasabbrendű, de nem állította itt sem, hogy "egyenlő"!

"A Mk 10,18 tehát éppen Jézus istenségét alátámasztva értelmezendő: figyelmeztette a kérdezőt, hogy őt jónak mondván egyben Istennek is mondta, amit a kérdező bizonyára nem szándékosan tett."

(Márk 10:18) "Jézus ezt mondta neki: 'Miért nevezel engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.'"

Jézus itt is csak az élő és mindenkor létező ALÁZATÁT mutatta ki Jehova irányába, elismerve, hogy abszolút értelemben csakis Jehova Isten jó, senki más a teremtésben! A "Miért nevezel engem jónak" tulajdonképpen méltatlankodás, és erre lenne válasz az, hogy "hát persze, én vagyok a jó" - milyen butaság ez?

Valójában egyedül Jehovának nincsenek korlátai, páratlan a kiválósága, kizárólag ő méltó minden dicséretre, és ő a legkiemelkedőbb nagyszerű tulajdonságaiban és képességeiben.

Szemléltetve, a könnyen érthetőség kedvéért.

A Jehova Tanúi szemléletmódja az Atya és a Fiú imádatára vonatkozóan pont olyan, mintha egy nagy birodalomban, ahol a császár az egész birodalom ura, de egy birodalom részét képező országban a császárnak alárendelt király az uralkodó, és itt az egyik állampolgár megtagadná a tiszteletet a királyától, mondván: „nekem császárom van nem királyom”. Mintha a királyságban nem a király lenne az uralkodó, és a király tiszteletével nem a császárt tisztelné. Az ilyen ember felségsértés bűne miatt méltó lenne a legsúlyosabb büntetésre. És a király elárulásával a császárt is elárulja! Pont ilyen az, amikor Jehova Tanúi azt mondják, hogy ők csak az Atyát imádják, a Fiút nem.

Nem egy általad félreértelmezett dogmát (a Szentháromságot) kellene próbálnod cáfolni itt, ahogy az Őrtorony is teszi, hanem csak azt eldönteni, hogy Jézust imádni kell-e. A Szentháromság szó sincs benne a Bibliában, de az benne van, hogy az Atyát Istenként imádjuk, benne van, hogy a Fiút is Istenként imádjuk. Benne van, hogy csak 1 Isten van. Ezt az emberi értelemmel nézve logikai ellentmondást hivatott feloldani maga a dogma, de nem úgy, hogy az Atya egy és ugyanaz lenne, mint a Fiú; mintha 1 személy lenne mind a kettő csak 2 néven. Ez is egy eretnek gondolat lenne, csak ellenkező irányban. Jehova Tanúi nem azt támadják, ami valójában a Szentháromság, félreértik.

Az Úvf szerint is ez mind Jézus: Erős Isten, Örökkévaló Atya, Isten, Egyszülött Isten

6 Mert gyermek született nekünk, fiú adatott nekünk, és a fejedelmi uralom az ő vállán lesz. Így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Béke Fejedelme. (Ézs 9:6, Úvf)

1 Kezdetben volt a Szó, és a Szó az Istennél volt, és a Szó isten volt. (Jn 1:1, Úvf)

18 Istent egy ember sem látta soha; az egyszülött isten, aki az Atya keblénél van, az szolgált felőle magyarázattal. (Jn 1:18, Úvf)

Embertől csak ember születhet. Az ember fia ember.

Istentől csak Isten születhet. Az Isten fia Isten. Az „Egyszülött Isten”. Az angyalokat Isten nem szülte, csak teremtette, a természetük különböző!!!

(De mivel Jézus embertől is megszületett, a szűztől, Máriától, ezért Emberfia is. Az Isten Fia, aki Emberfia).

Vérlázító a kis kezdőbetűs írásmód amúgy, de az egy másik történet... (mert JT az ördögöt ugye nagy betűvel írják: „Sátán”, de a Szentlelket már kicsivel: „szent szellem”!)

A fenti összes hozzászólásommal csak és kizárólag azt kívántam érzékeltetni, hogy JÉZUST IMÁDNI KELL.

Az összes többi dolog, hogy hogy’s mint magyarázunk részleteket, az nem üdvkérdés.

Magáról a Szentháromságról egy jól összeszedett tanulmányt ajánlok, amit még évekkel ezelőtt olvastam (33 oldal, és nem elég csak átfutni, becsülettel át kell olvasni és minden hivatkozását leellenőrizni, ami több napi kutatómunka):

[link]

"Pont ilyen az, amikor Jehova Tanúi azt mondják, hogy ők csak az Atyát imádják, a Fiút nem."

Neked a bibliával van vitád! A Fiút nem imádjuk, mert TEREMTMÉNY. És ez bálványimádat lenne, ami ugye tudjuk, hogy halálos bűn. Erre hiába jössz azzal a hamis érvel, hogy "született, de nem teremtmény", mivel a Biblia a hegyekről is azt írja, hogy "születtek", akkor azokat sem teremtette senki?

Hogy kit illet meg EGYEDÜL és jogosan az imádat, a dicsőítés a Biblia szerint? Ha van egyértelmű és világos válasz erre a kérdésre a Bibliában, miért keresel másikat? Csak nem befolyásol egy olyan tan, mely miatt kényszerítve érzed ezt tenni???

Jézus követői Jézusban mindig Isten engedelmes szolgáját látták, nem pedig azt, aki Istennel egyenlő. Amikor Istenhez imádkoztak, Jézusról úgy beszéltek, mint aki "a te szent szolgád, akit te felkentél... jelek és csodák történtek a te szent szolgád, Jézus neve által" (Cselekedetek 4:23, 27, 30)

Ki az ima meghallgatója?

Efézus 5:20 "mindig, mindenért hálát adva a mi Istenünknek és Atyánknak Jézus Krisztus, a mi Urunk nevében."

Kolossé 3:17 "És bármi legyen is, amit szóban vagy cselekedetben tesztek, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, hálát adva az Istennek, az Atyának őáltala."

-----

"Nem egy általad félreértelmezett dogmát (a Szentháromságot) kellene próbálnod cáfolni itt"

Pontosan tudom mit jelent ez a hamis dogma és már sokszor leírtam. Nem kellene félremagyarázni, mert ez csak a tekintély manipulatív rombolása részedről, holott pontosan fogalmaztam eddig is!

"az benne van, hogy az Atyát Istenként imádjuk, benne van, hogy a Fiút is Istenként imádjuk."

Az első benne van értelemszerűen, de a másodikra éppen az imént hoztam fel bibliai példákat, hogy a Szentírás EGYÉRTELMŰEN hogyan érti a kérdést, mit ír arról, hogy kihez és hogyan kell imádkozni. Ezen versekkel ütközik a te félrefordításod, melyet olyan egyoldalúan előadott nyelvtani szabállyal támogattál meg, melyben elfelejtetted közölni, hogy gyakran nem is működik az a bibliában, miért is??? Tán csak nem akartál elhallgatni valamit?

"de nem úgy, hogy az Atya egy és ugyanaz lenne, mint a Fiú; mintha 1 személy lenne mind a kettő csak 2 néven. Ez is egy eretnek gondolat lenne, csak ellenkező irányban. Jehova Tanúi nem azt támadják, ami valójában a Szentháromság, félreértik."

Ez hazugság! Úgy ahogy mondom, szó szerint nem igaz. Jehova Tanúi közvetlenül az egyházak hivatalos forrásából idézik a megfogalmazást. Én is tisztában vagyok azzal, amit írtál itt, de nem is így fogalmaztam. Csak mantrázol vagyis romlott konzervekből idézgetsz már megint. Egyébként a háromság mítosz SEMMILYEN formája sem található a bibliában, pedig sokféle spekuláció létezik róla, az csak az egyik, melyet erőltetsz. Sőt, majdhogynem ahány háromságimádó, annyiféle!

"Az angyalokat Isten nem szülte, csak teremtette, a természetük különböző!!!"

Mégis azt írja a Biblia az angyalokról, hogy "Istenhez hasonlók".

Ettől még Jézus kezdettel bíró lény, mely kizárja, hogy Istennel "egyenlő" legyen a háromság meghatározásai szerint, mivel Jehova kezdet nélküli, még csak nem is "született"! E szó misztifikálása nem oldja meg azt a problémát, melyet a Biblia őszinte tanulmányozása feltár a háromság hívei ellen.

"Vérlázító a kis kezdőbetűs írásmód amúgy, de az egy másik történet..."

Mivel az eredeti görögben nem volt kis és nagybetű megkülönböztetés, így a fordítók a teológiai látásukra hagyatkoznak ilyenkor. És bizony sokan csináltak ilyen "vérlázító" dolgokat, mivel a szent szellem nem személy, de Sátán sajnos az.

A háromságról igen alapos és részletes cikksorozatot tettek közzé (egy korábbi könyv alapján) a folyóiratainkban a 90-s évek elején. Tele van ellentmondással a háromság és a Biblia rendre megcáfolja. Seregnyi olyan érvet tudnák a hozni neked, melyet semmilyen formában nem tudnál a háromság szerint magyarázni. Pont ez a bibliai tulajdonság űzi ki az oda nem illő hamis tanokat!

A fenti válaszom összes érvét demagóg válaszoddal félresöpörted, okos húzás, csak sajnos nem tisztességes. De hát megszoktam!

A "félresöprés"-ről: az érveid java része zavaros.

A "félrefordítás" alatt gondolom nem az én kommentemet értetted, mert szándékosan abból az Úvf-ből idéztem, amit neked zsigerből tökéletesnek kell mondanod, de megint nem idézem, tudjuk mind, hogy így van: Jézus = Erős Isten, Örökkévaló Atya, Isten, Egyszülött Isten

Az érvelésedből tényleg látszik, hogy nem érted a Szentháromságtant. Az Őrtorony sem érti. És ekkor finoman fogalmazok. A valóság az lehet, hogy ravaszul használja a „szalmabáb érvelés” technikáját, egy torzított álláspontot tud csak megcáfolni:

[link]

A császár/király szemléltetésemet ignoráltad, pedig teljesen megfér ezzel: Jn 5,23 – „mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli.”

Jézust még emberként is imádták, és sosem utasította vissza az imádatot. (Péter esetében volt ilyen és az angyal esetében, ami érthető is.).

Ha Jézust emberként imádták, akkor most, hogy minden hatalmat megkapott, miért nem kellene még inkább imádni Őt?

Arról, hogy Jézus teremtve lett volna: az Őrtorony csak úgy tudta elhinteni ezt a gondolatot, hogy szavakat szúrt be az NWT/Úvf Bibliába. Most ezt nem fogom már idézni ilyen késői órában, de ha jól emlékszem: „minden” helyett „minden más”-t ír, meg egyéb hasonló betoldási technikákkal.

Amúgy tudtam, hogy Russel idejében Jézust tényleg imádatban részesítették a Tanú elődök, illetve azt már saját tapasztalatból(!) is tudom, hogy a régi kottás énekesben még voltak Jézust magasztaló énekek is (nem a 225-ös, hanem kettővel előtte, a 119-es előttiben), de azt nem tudtam, hogy csak ilyen későn, az ’50-es évek elején volt ez a nagy váltás, hogy Jézust „teremtményként” nem szabad imádni.

A következő link #126-os hozzászólása szépen végigköveti a „kiigazításokat” és „finomításokat” Jézus imádatát illetően, KÖTELEZŐ OLVASMÁNY.

Jó kis topic, teljes érveléssel, győzedelmeskedett a Bibliai érv Jézus Istensége mellett:

Jézus "Isten"? Volt e olyan kijelentése ami esetleg ezt támasztja alá?

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__2..

Ezt meg tényleg olvasd el, de „elmebeli nyíltsággal”: [link]

Én megvallom:

JÉZUS KRISZTUS ÚR AZ ATYA ISTEN DICSŐSÉGÉRE. HALLELUJAH.

A mindenható Istenre használt névelős főnév ez,nem kérdés, Jézusra vonatkozik.Attól,hogy tagadod a tényeket még igaz.Egyértelmű a vereségetek.

Hiába idézgeted a hamis fordításodat,és az őrtoronyszennyet én inkább a hiteles forrásoknak hiszek,bárki utánanézhet ezeknek.

És hiába cibálsz ide más igéket, amiket nem ide gondolt Pál apostol(és nem is tartozik a szövegkörnyezet kategóriájába),de te szivesen adnád a szájába egy korábbi Jézust istennek mondó szavaival,de ez szánalmas baklövés,senkit nem téveszt meg.

János 17:3 & 1Kor 8:6

1. A legtöbbször azért történik konfúzió a Szentháromságot illetően, mert nem értik pontosan, hogy mit is tanít az Egyház. A keresztény tanítás egyértelműen vallja, hogy EGY Isten van: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ők hárman, három személyben Egy Isten (nem istenek!). Azaz a három személy együtt és külön-külön mindegyik az EGY Isten. Tehát, ha együtt nézzük az isteni személyeket: az egyedül igaz Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ha külön nézzük, kiemeljük a személyeket, akkor: az Atya az egyetlen igaz Isten; a Fiú az egyetlen igaz Isten; a Szentlélek az egyetlen igaz Isten. A Katekizmus így mondja:

A Szentháromság egy. Mi nem három istent vallunk, hanem egy Istent három személyben: egylényegű Háromságot. Az isteni személyek nem osztják meg egymás között az egyetlen istenséget, hanem mindegyik teljes egészében Isten: Az Atya egészében az, ami a Fiú, a Fiú egészében az, ami az Atya, az Atya és a Fiú egészében az, ami a Szentlélek: azaz egyetlen Isten a természetet illetően. A három Személy bármelyike az a valóság, tudniillik isteni substantia, essentia, vagyis natura.

2. A két általad ajánlott vers ezért pontosan azt mondja, ami a keresztény tanítás.

3. A „jehovák” azonban belemagyaráznak. A Jn 17,3 ugyanis azt mondja, hogy „az Atya az egyetlen igaz Isten” (ami megfelel a keresztény tanításnak), de azt nem mondja, hogy „egyedül az Atya az igaz Isten”, amit csak bele szeretnének magyarázni. A két tétel között világos különbség van. Egyébként olvassunk csak tovább: "részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett" (6. vers) - vagyis a Fiú a Teremtés előtt létezik, és osztozik az idők kezdete előtt az Atya dicsőségében. Még tovább! "Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi." (11. vers) - vagyis az Atya és a Fiú teljesen egy. És még tovább, ez már nem igényel magyarázatot: "Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél." (21-23. vers). Nemcsak ezen vers, hanem több más szöveg megértése szempontjából is fontos tudatosítanunk, hogy az "és" (kai) kifejezés az "azaz", a "pontosabban mondva" vagy az "illetve" jelentéssel is rendelkezhet. A "kai" kötőszó ilyen értelmű használatát illetően ld. például a Jn 15,8 és 18,35 verseit). A Jn 17,3 éppenséggel nem tagadja, hogy Jézus Isten, noha az önmegüresítés állapotában a Fiú érthető módon nem hangsúlyozta istenségét az imában. De ugyanaz az apostol a levelében (5,20) már így fogalmazta meg ugyanezt: "az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és [hogy] mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez (hútosz) az igaz Isten és az örök élet." Mivel az örök élet az 1Jn 1,2 szerint maga Jézus, az itt említett "ez" (hútosz) is ő, nem csupán az Atya. Ebből pedig következik, hogy Jézusról is elmondható, ami az Atyáról, hogy ő az igaz (vagy inkább "a valódi") Isten (ho aléthinosz theosz). Istent a Fiúban megismerni, abban, akit küldött, az örök élet.

4. A Szentírás általában attribútumokat használ az egy-egy isteni személlyel kapcsolatban, hogy megkülönböztesse az egy Istenségben a három személyt. De ezek az ismertető jegyek mind a három személyre egyaránt vonatkoznak. Vagyis a Szentírás az Atyát, a Szentháromság első személyét leggyakrabb ho Theosz-nak nevezi („az Isten”), a Fiút, a második személyt ho Küriosz-nak („az Úr”), míg a harmadik Személyt to pneuma to hagion-nak („Szentlélek”). Viszont ezek a nevek többször is felcserélődnek, azaz pl. a Fiút is nevezi ho Theosz-nak (Jn 20,28; Róm 9,5; Zsid 1,8; vö. még Tit 2,13; 1Jn 5,20; 2Pét 1,1.); a Szentlelket is nevezi ho Küriosz-nak (pl.2Kor 3,16-18; Zsid 10,15-16), és az Atyát is nevezi ho Küriosznak (Jak 3,9). Tehát a Jn 17,3-ban semmi más nem történik, mint hogy „saját nevén” nevezi az Atyát, viszont ez nem jelenti azt, hogy kizárólagos értelemben kellene érteni.

Itt is a szentírás szóhasználatára kell tekintettel lenni. Például Jézusra több alkalommal úgy utal a Szentírás, hogy „egyedüli Úr” (pl. 1Kor 8:6. Júdás 4), ezen kifejezés alapján mégsem gondolod azt, hogy az „egyetlen” kifejezés itt kizárná az Atyát az Úr-voltából. Vagy az 1Kor 2:11 szerint látszólag a Szentlélek lehetne mindentudó, holott ez is képtelenség. Tehát pusztán ezzel máris felhívtam a figyelmedet a következetlenségedre, valamint a Szentírásnak a nyers, betű szerinti és formállogikai úton való megközelítéséhez való képtelenségére. Mert akkor ha ilyen szóhasználat létezik, akkor máris visszább kell venni abból a lendületből, mely szerint az „egyetlen”, „egyedüli” kifejezések az adott személyt kizárólagosítanák egy-egy attribútum birtoklása tekintetében. Ha esetleg nem esne le, elárulom a megoldást, ez esetekben az „egyetlen”, „egyedüli” kifejezések nem az adott személyre, hanem a lényegére, természetére vonatkoznak. Tehát csak annyi igaz, hogy a Jn 17:3 nem állítja, hogy Jézus Isten volna, de ezen szempontok figyelembevételével az sem mondható el, hogy explicite tagadná ezt. És azok után pedig, hogy az Újszövetség világosan tanítja Jézus valóságos istenségét, úgy ezen versnek ariánus értelmezését máris el kell vetnünk.

5. Itt értünk el az 1Kor 8,6-hoz. Itt a jehovák csak a mondat első felét használják, mint „bizonyítékot” arra, hogy az egyetlen Isten az Atya. De mi van a mondat második felével? „egy Urunk van, Jézus Krisztus”. Akkor, ha a mondat első felében az őrtornyos magyarázat kizárja a Fiút, Jézust mint Istent, akkor ugyanígy a mondat második feléből meg azt kell kiolvasniuk, hogy csak Jézus az Úr, és az Atya nem Úr. Ez így érdekes lenne. Viszont a keresztény tanításba pontosan beleillik, ahogy a másik idézet is, ugyanis pár sorral odébb a Szentírás is jelzi, hogy az Atya és a Fiú egy (Jn 17,11.22; vö. Jn 10,30). Ez pontosan bemutatja a két személy viszonyát a teremtésben és választja őket külön szerepük szerint. Tehát az a személy, akitől van a teremtés, az Atya, míg az a személy, aki által van a teremtés, az Jézus. Ami azt a sokat hangoztatott érvet illeti, hogy itt az Atya egyedül Isten, Jézus kizárásával, azt válaszolhatjuk, hogy ez esetben Jézus bizonyára egyedül Úr, az Atya kizárásával, ami persze lehetetlen. Ez a szöveg logikájából következik. Egyébként Pál ezeket a bálványistenek némelyek általi így nevezése ellen mondja, s nem Jézus Istennek nevezése ellen, tehát ki sem lehet ezellen aknázni. De mi tudjuk, hogy a Fiút ugyanúgy kell tisztelni, ahogy az Atyát, azaz ami tisztelet az Atyának jár, az jár a Fiúnak is. Egyébként a szöveggel az a gond, hogy a magyarban messze más ez, mint az eredetiben. Ugyanis az "Úr" (gör. Küriosz, héber Adonáj) az a szó, amit a zsidó arra alkalmazott, hogy ne mondja ki Isten szent nevét, a JHVH-t - vagyis amikor a Bibliában Isten neve volt leírva, akkor a zsidó az így olvasta ki: "az Úr". Ez a magyar nyelvben nem egyértelmű, mert a magyar másként és sokkal általánosabban használja az "úr" kifejezést. Mindez világos Tamás apostol hitvallásában, amikor így hull térdre Jézus előtt: "Én Uram, én Istenem" (Jn 20,28) - vagyis az "Úr" és az "Isten" jelző a bibliai nyelvben ekvivalens módon alkalmaztatik, az pedig egy szóhasználati sajátosság, hogy az Atya és a Fiú elkülönítése végett elkülönítették őket nyelvileg mint az "Istent" és mint az "Urat". Mire látunk itt példát? Arra, hogy egy-egy mondat kiszakítása a szövegkörnyezetből és kitépése a teljes Biblia összefüggéseiből rossz értelmezésekre és tarthatatlan álláspontokra vezet. Ez nem jelenti automatikusan, hogy Jézus ne tartozna bele az "egy Isten"-be, ahogyan az Atya bizonyosan beletartozik az "egy Úr"-ba (pl. Mt 11,25; Apcs 4,29).

Miért csak a vers első felét nézed? Lám, a módszertani tisztességtelenség vádjai s reád csattan. Ez van abban a versben

A) "...egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik..."

B) "...egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van..."

Ha az A) kijelentésből az következik, hogy a Fiú nem lehet Isten, akkor ugyanezzel a logikával a B) kijelentésből pedig az kövekezik, hogy az Atya nem lehet Úr. Mivel az nem lehetséges, ezért nyilván itt az "egy kifejezés sem azt jelenti, hogy az adott fogalomból kirekeszti a többi isteni személyt. Így tehát a kedvenc versed sem bizonyítja az általad belemagyarázni kívánt állítást.

Továbbá vájtfülűeknek:

+ Jn 17:3-hoz:

[link]

[link]

+ 1Kor 8:6-hoz

[link]

Az Új világ fordítás sajátos Őrtorony szókincsén túl teológiailag teljesen elfogult fordítás. Amikor az ihletett szöveg ellentmond a tanainak, akkor a Társulat a nyelvtant és a szóhasználatot figyelmen kívül hagyva elferdíti a szöveget (pl. a Jézus Isten és a Lélek személy voltáról, a hívők közös reménységéről és a halál utáni tudatos létformáról szóló kijelentéseknél). Az Előszó ígérete ellenére a sok beszúrás nincs zárójelve téve, így a gyanútlan olvasó nem tudhatja, melyik Isten szava, és melyik a Társulaté. A jogos nemzetközi szakmai kritikára a Társulat sosem tudott érdemben felelni. Ezért még a hasonló tanokat valló vallási közösségek sem használják.

Ezt az Őrtorony Társulat azzal a céllal adta ki, hogy Jehova Tanúinak és a velük beszélgető érdeklődőknek egy olyan “Bibliát” adhasson a kezébe, mely alátámasztja saját teológiáját. Legjellemzőbb vonása, hogy a Jézus és a Szentlélek személyéről ismert bibliai képet az egyes szakaszokban átfogalmazza, és ezzel az eredeti üzenetet megmásítja. A szóhasználata is teljes mértékben a Tanúk ‘szaknyelvét’ tükrözi: kegyelem helyett ‘ki nem érdemelt kedvesség’, Isten megismerése helyett ‘az istenről szerezhető pontos ismeret’, az evangélium hirdetése ill. bizonyságtétel helyett ‘tanúskodó- és prédikáló munka’, a kereszt helyett pedig ‘kínoszlop’ szerepel benne stb.

A NWT kritikus részleteit magánszemélyek alig ismert, hibás fordításaival, közismert fordítások közismert „bakijaival”, a szakmailag elfogadott görög nyelvkönyvek szelektív idézgetésével, semmit sem bizonyító „példák” megtévesztő sorával, és olyan liberális katolikus és protestáns szerzők műveivel akarják igazolni, akik a Bibliát nem tekintik Isten megbízható szavának. A nagyszámú és terjedelmes „bizonyíték” természetesen igen meggyőzően hat a nem szakemberre, a Társulat pedig hallgat arról, hogy a hivatkozott nyelvkönyvek írói nyílt levelekben már hangot adtak tiltakozásuknak, hogy az ő műveikre hivatkozva ne hamisítsák meg a Bibliát. A fordítói közül kettőnek volt köze a görög nyelvhez: az egyikük görög származású volt (újgörög!), a másik pedig kb. 2 évig tanulta az ógörögöt.

Jó nagy különbség van az úgynevezett istenek istensége és az Atya, Fiú és Szentlélek közös természete között, és én csakugyan nem vagyok hajlandó ez embert istenné tenni az utóbbi értelemben. Vannak olyan igehelyek, ahol istennek vagy isteneknek nevezi az embert az Írás: "Istenévé teszlek a fáraónak és Áron lesz a prófétád," "Istenek vagytok," "Jahve ítél az istenek közt." E helyeken semmiképpen nem ugyanannak a természetnek a birtoklásáról van szó, hanem valamiféle viselt méltóságról. Ez meg is látszik abban, ahogy másutt Jahve az idegen isteneket magához képest semmiknek állítja: ők nem teremtették a világot, nem kősziklák, és így tovább. Ugyanígy az általa megítélt "isteneket" is halandónak mondja és megfeddi a zsoltárban. Az énáltalam itt alapul vett istenségfogalom szükségképpen magában foglalja az imádhatóságot is, csakúgy, mint a teremtőséget. Ebben az értelemben viszont az ember nem Isten (és sosem lesz az), míg a Fiú az (és mindig is az volt).

Így tehát sem ezzel, sem a páli "úgynevezett istenek" kifejezéssel nem sikerült egy Jézusnak előkészített "kisistenségi" kategóriát megalapoznod, vagy még ha fel is tételezzük egy "valóságos, de nem teljesen isten" kisistenségi kategóriáját, akkor sem következne e tényből automatikusan, hogy Jézus ebbe a kategóriába tartozna.

A Jakab 2:19 legföljebb a tritheizmust cáfolja meg. Persze a Társulat megtévesztő módon triteizmusként ("ő három isten") állítja be a szentháromságtant, amely pedig a Biblia alapján tagadja, hogy egynél több Isten létezne (Ézs 43:10b, 1Kor 8:3, Gal 4:8 stb.). Természetesen egy Jehova van. A háromságtan csak arról beszél, hogy Jehova, az egyetlen Isten hány személyben létezik, illetve jelenik meg a Bibliában. Megtévesztően azt sugallják, hogy a keresztény Háromság "három Isten", ami nyilván ellentmond a Bibliának, de a szentháromságtannak is. Ez is triteizmus lenne, ami valójában többistenhit. A triteizmust és a trinitarizmust egy világ választja el, akkor is, ha a szervezet nem látja át a különbséget. A személyek a háromságtan szerint sem külön, egyenrangú "istenek" (ez triteizmus lenne). Az, hogy Isten az Atya, Isten a Fiú és Isten a Szentlélek nem "az istenek számát" összegzi (1+1+1 = 3, ami triteizmus lenne), hanem három személy mivoltát mondja ki, végig szem előtt tartva, hogy "még sincs három isten, csak egy Isten van." Jehova a Bibliában mindenhol abban az értelemben "egy Isten", hogy nincs más: az egyetlen. A szöveg tehát nem azt állítja, hogy Isten a lényét tekintve egy személy, hanem azt, hogy csak egy Isten van. Hogy hány személyben létezik, az más kérdés.

Megtévesztő módon triteizmusként ("ő három isten") állítod be a szentháromságtant, amely pedig a Biblia alapján tagadja, hogy egynél több Isten létezne (Ézs 43:10b, 1Kor 8:3, Gal 4:8 stb.). Természetesen egy Jehova van. A háromságtan csak arról beszél, hogy Jehova, az egyetlen Isten hány személyben létezik, illetve jelenik meg a Bibliában.

A személyek a háromságtan szerint sem külön, egyenrangú "istenek" (ez triteizmus lenne). Az, hogy Isten az Atya, Isten a Fiú és Isten a Szentlélek nem "az istenek számát" összegzi (1+1+1 = 3, ami triteizmus lenne), hanem három személy mivoltát mondja ki, végig szem előtt tartva, hogy "még sincs három isten, csak egy Isten van."

A Szentháromság egy. Mi nem három istent vallunk, hanem egy Istent három személyben: egylényegű Háromságot. Az isteni személyek nem osztják meg egymás között az egyetlen istenséget, hanem mindegyik teljes egészében Isten: Az Atya egészében az, ami a Fiú, a Fiú egészében az, ami az Atya, az Atya és a Fiú egészében az, ami a Szentlélek: azaz egyetlen Isten a természetet illetően. A három Személy bármelyike az a valóság, tudniillik isteni substantia, essentia, vagyis natura.

A három személy egy Isten, és nem három isten, mert a háromnak lényege, természete, istensége egy, és egy minden, hol ezt meg nem gátolja a viszony szembenállása.