Jehova Tanúi! Hogyan értelmezitek az alábbi Biblia idézetet? Filippi 2 6-8

Újvilág fordítás:

6 aki, noha Isten formájában létezett, nem foglalkozott az elbitorlás gondolatával, tudniillik azzal, hogy Istennel egyenlő legyen.

7 Nem, hanem megüresítette magát, rabszolgai formát öltött, és emberekhez lett hasonlóvá.

8 Mi több, amikor emberi formában találtatott, megalázta magát, és engedelmes lett egészen a halálig, igen, a kínoszlopon való halálig.

Miért maradnánk a Károlinál? Hogy "igaz" legyen a meséd? Az ÚV. fordítás mellett még egy seregnyi más fordítás is hasonlóan adja vissza azt a szövegrészt, mely arról szól, hogyan utánozhatjuk Jézust. Szerinted Jézust úgy utánozhatjuk, hogy Istennel vagy másokkal egyenlőnek állítván magunkat, "alázatosan" mondjunk le erről az "egyenlőségről"?

Nem, valójában Jézus a Biblia szerint sohasem állította magáról, hogy Ő Istennel egyenlő, de maga a Biblia sem mondja ezt róla sehol. Viszont az ellenkezőjét igen! Azt tudjuk utánozni, amit Jézus mutatott Atyjával ápolt kapcsolatában, vagyis hogy mindig elismerte a magasabb állását, hogy Jehova az EGYETLEN IGAZ ISTEN.

Maradjunk az eredeti nyelvnél szerintem.

Az alapján lehet alátamsztani valamit.

Megvan valakinek az Original Ancient Greek Text?

Én most nem kívánok részt venni ebben a vitában, hiszen ti egy olyan dologról vitatkoznátok most, aminek abszolút nincs jelentősége. Csak azért írtam, mert gondoltam közlöm veletek, hogy ha célhoz szeretnétek érni, akkor így lehet.

Mert ha egy valaki hazudik vagy téved valamiben, még nem biztos, hogy mindenben. Sőt abból nem következik az, hogy a másiknak igaza lesz.

A Kár. szerint így hangzik: „az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, a ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő.” (A Csia és az ÚRB hasonlóképpen fogalmaz. A Kat.-ban ez olvasható: „az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell.”) Az ÚV azonban így adja vissza a részlet második felét: „aki, noha Isten formájában létezett, nem foglalkozott az elbitorlás [görögül: har·pag·mon′] gondolatával, tudniillik azzal, hogy Istennel egyenlő legyen.” (Az angol RS és TEV is ugyanezt a gondolatot közvetíti.)

Melyik gondolat illik bele a szövegkörnyezetbe? Az 5. vers azt tanácsolja a keresztényeknek, hogy az ott említett területen utánozzák Krisztust. Vajon felszólíthatók arra, hogy ’ne zsákmánynak’, hanem jogosnak tekintsék ’azt, hogy Istennel egyenlők’? Semmiképpen sem! Viszont utánozni tudnak valakit, aki „nem foglalkozott az elbitorlás gondolatával, tudniillik azzal, hogy Istennel egyenlő legyen” (ÚV). (Vesd össze: 1Mózes 3:5.) Ez a fordítás azzal is összhangban van, amit maga Jézus Krisztus mondott: „az Atya nagyobb nálam” (Ján 14:28).

A The Expositor’s Greek Testament ezt írja: „Nem találunk egyetlen olyan írásszöveget sem, ahol a [har·pa′zó] vagy valamilyen képzett alakja [beleértve a har·pag·mon′ formát is] ’birtokol’, ’visszatart’ értelemben szerepelne. Kivétel nélkül ’bitorolni’, ’erőszakkal elvenni’ jelentéssel fordul elő. Nem megengedhető tehát átsiklani a helyes értelmű ’elragad’ kifejezésről egy olyanra, amely teljesen más jelentésű, azaz ’erősen fog’” ([Grand Rapids, Mich.; 1967] W. Robertson Nicoll szerkesztésében, III. köt., 436—7. o.).

A FILIPPI 2:6-ban az 1609-es katolikus Douay fordítás (DY) ezt mondja Jézusról: „Aki isteni létformájában nem gondolta rablásnak, hogy Istennel egyenlő.” A Károli fordítás így adja vissza: „Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő.” Egyesek még mindig felhasználnak sok ilyen fordítást annak az alátámasztására, hogy Jézus Istennel egyenlő. De jegyezzük meg, más fordítások hogyan adják vissza ezt a verset:

1869: „aki bár Isten formájában volt, nem tekintette megragadni való dolognak azt, hogy ő Istennel legyen egyenlő”. The New Testament, G. R. Noyes műve.

1965: „Ő — aki igazán isteni természetű volt! — magabiztosan soha nem tette magát Istennel egyenlővé.” Das Neue Testament, átdolgozott kiadás. Fordította: Friedrich Pfafflin.

1968: „aki bár isteni formában volt, az Istennel való egyenlőséget nem tekintette olyan dolognak, amit mohón ki kellene sajátítania magának”. La Bibbia Concordata.

1976: „Ő mindig az isteni természet birtokosa volt, de nem gondolta, hogy erőszakkal kellene kísérletet tennie az Istennel való egyenlővé válásra.” Today’s English Version.

1984: „aki, bár Isten formájában létezett, nem gondolt arra, hogy erőszakkal megragadja azt, tudniillik, hogy Istennel legyen egyenlő”. Szent Iratok Új Világ fordítása.

1985: „Aki, amikor isteni formában volt, nem tekintette az Istennel való egyenlőséget olyasminek, amit meg kellene ragadnia.” The New Jerusalem Bible.

Egyesek azonban azt állítják, hogy még ezekből a pontosabb fordításokból is kikövetkeztethető: 1. Jézus már egyenlőségnek örvendett, de nem akart ahhoz ragaszkodni, vagy hogy 2. nem kellett az egyenlőséget megragadnia (illetve az egyenlőségért törekednie), mivel már rendelkezett vele.

E tekintetben Ralph Martin a The Epistle of Paul to the Philippians (Pál apostol levele a Filippiekhez) című művében az eredeti görögről ezt mondja: „Vitatható, hogy az ige értelme a valóságos ’megragadni’, ’erőszakkal elvenni’ jelentéséből átcsúszhat-e a ’ragaszkodni’ szó értelmébe.” A The Expositor’s Greek Testament (Az értelmező görög szövetség) is ezt mondja: „Nem találunk semmi olyan utalást, hogy a . . . [har·pa’zo] vagy annak bármelyik származéka a ’birtokban tartani’ vagy ’visszatartani’ jelentéssel bírna. Változatlanul úgy tűnik, hogy a jelentése ’megragadni’, ’erőszakkal elvenni’. Megengedhetetlen tehát, hogy a ’megragadni’ eredeti jelentésétől eltérve egy teljesen más, ’ragaszkodni’ jelentést kölcsönözzünk neki.”

Az előzőekből kitűnik, hogy a Douay és a King James fordítás készítői hajlanak arra, hogy a trinitáriusi célok érdekében eltérjenek a szabályoktól. A Filippi 2:6 az eredeti görögben távolról sem azt akarja állítani, hogy Jézus magát Istennel egyenlőnek gondolta volna, éppen ellenkezőleg, a szöveg tárgyilagos olvasásából az tűnik ki, hogy Jézus nem gondolta illőnek, hogy Istennel legyen egyenlő.

A környező versek (3–5, 7, 8, DY) szövegösszefüggéséből egyértelműen kitűnik, hogyan kell a 6. verset értelmezni. A filippieket Pál erre kéri: „Mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak.” Pál Krisztust kiváló példának tekintette ebben a vonatkozásban. „Az a gondolkodásmód legyen bennetek, amely volt a Krisztus Jézusban is.” Mi jellemezte az ő gondolkodásmódját? Talán az, hogy ’ne gondolja rablásnak, hogy egyenlő legyen Istennel’? Nem, ez pontosan az ellenkezője lenne annak, amiről itt szó van! Voltaképpen Jézus, aki ’az Istent önmagánál többre tartotta’, sohasem akarta volna ’megkaparintani az Istennel való egyenlőséget’, hanem inkább „megalázta magát, engedelmes lévén mindhalálig”.

Ez a vers tehát nem beszélhet a Mindenható Isten valamely részéről. Inkább magáról Jézusról szól, aki tökéletesen megvilágította, mire gondolt itt Pál — vagyis az alázat és engedelmesség fontosságára az iránt, aki Feljebbvaló és aki Teremtő, vagyis Jehova Isten iránt.

Érdemes átgondolni a dolgokat

Az 5. hozzászólás idézetei nem eredetiek, mert egy nem beidézett angol/német/olasz fordítást ad hoc módon fordítanak tovább magyarra.

Külön figyelmet érdemel még itt egy olyan aktus, ami csak Istent illeti meg, nevezetesen: "Jézus nevére minden térd meghajoljon" (egy kivétel van csak, ami mást mond: az NWT/Úvf).

Magyar eredeti fordítások a Filippi 2,5-10-re:

5 Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, 6 A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, 7 Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; 8 És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. 9 Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; 10 Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. 11 És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. (Fil 2:5-11, Károli 1908)

5 Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, 6 Aki, mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, 7 Hanem Önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett; 8 És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. 9 Annakokáért az Isten is felmagasztalá Őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való; 10 Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. 11 És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. (Fil 2:5-11, Új Károli 2011)

5 Annakokáért azon indúlat légyen bennetek, melly vólt a’Christus Jésusbanis. 6 Ki mikoron Istennek formájában vólna, nem alítá ragadománynak lenni az ö Istennel való egyenlöségét. 7 Hanem ö magát [Sid. 2:9.]megüresíté, szolgai formát vévén magára, hasonlatossá lött az emberekhez. 8 Es emberi ábrázatban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lött mind a’halálig, a’kereszt-fának pedig haláláig. 9 Annakokáért az Istenis ötet felmagasztalá, és ajándékoza néki olly méltoságot melly minden méltóságnak felette való méltóság. 10 Hogy a’ Jésusnak nevére minden térd [Róm. 14:11.]meghajoljon, menyeieknek, földieknek, és föld alatt valóknak térdek. 11 Es minden nyelv vallja hogy a’Jésus Christus [Tsel. 2:36. 1 Kór. 8:6] Ur, az Atya Isten ditsöségére. (Fil 2:5-11, Károli 1590+)

5 Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: 6 mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, 7 hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; 8 megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. 9 Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, 10 hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; 11 és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. (Fil 2:5-11, UFO)

5 Krisztus példája. Ugyanaz az érzés legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt. 6 Ő, isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amihez föltétlenül ragaszkodjék, 7 hanem szolgai alakot fölvéve kiüresítette önmagát és hasonló lett az emberekhez. 8 Külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember; megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. 9 Ezért Isten fölmagasztalta és minden nevet fölülmúló nevet adott neki: 10 Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, 11 s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr. (Fil 2:5-11, BékD)

5 Ugyanazt az érzületet tanúsítsátok egymás iránt, mint amely Jézus Krisztusban is volt. 6 Ő jóllehet isteni formában (isteni minőségű életet) élt, nem tekintette tőle el nem ragadható birtokának azt, hogy ő Istennel egyenlő, 7 hanem megüresítette magát, szolgai formát vett föl. Hasonlóvá lett az emberekhez, 8 és amikor úgy jelent meg mint egy ember, megalázta magát és engedelmes volt mindhalálig, - a keresztfán elszenvedett halálig. 9 Azért Isten is felmagasztalta Őt, és azt a nevet ajándékozta néki, amely minden névnek felette vagyon, 10 hogy Jézusnak arra a nevére mindenki boruljon térdre - mennyeiek, földiek, föld alattiak -, 11 és minden nyelv vallja: Jézus Krisztus Úr az Atya Istennek dicsőségére. (Fil 2:5-11, Budai)

5 Az az érzület legyen bennetek, amely a Krisztus Jézusban is lakozott, 6 aki mikor Isten formájában volt, nem tartotta Istennel való egyenlőségét ragadománynak, 7 hanem megüresítette magát, szolgai formát vett fel és emberekhez lett hasonlóvá. 8 És mikor megjelent emberi ábrázatban, megalázta magát, és engedelmes volt halálig, még pedig a keresztfán elszenvedett haláláig. 9 Ezért az Isten is felmagasztalta őt és ajándékozott neki olyan nevet, amely minden név felett való, 10 hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, a mennyeieké, földieké és a föld alatt valóké, 11 és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Istennek dicsőségére. (Fil 2:5-11, Czeglédy)

5 Az az észjárás legyen bennetek, mely a Felkent Jézusban is volt, 6 ki Isten alakjában nem tartotta azt rablott zsákmánynak, hogy Istennel egyenlő, 7 hanem azzal, hogy rabszolgai alakot öltött fel, s emberi hasonmásba öltözött, üressé tette magát, 8 sőt még akkor is, mikor külső idomban olyan volt már, mint egy ember, megalázta magát azzal, hogy a halálig engedelmes lett, éspedig a kereszt haláláig. 9 Ezért azután Isten is felmagasztalta Öt, és kegyelme olyan névvel ajándékozta meg, mely minden név felett van, 10 hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieknek, földieknek és földalattiaknak térde, 11 s hogy minden nyelv vallást tegyen arról, hogy a Felkent Jézus Úr, Istennek, az Atyának dicsőségére. (Fil 2:5-11, Csia)

5 Az a gondolkodásmód és szándék uralkodjon bennetek, amely a Krisztus Jézust jellemezte. 6 Ő ugyanis, minden tekintetben Istenhez volt hasonló, sőt, egyenrangú volt Istennel. Ehhez azonban nem ragaszkodott mindenáron, mint jogos tulajdonához, hanem 7 mindenről önként lemondott, és beleegyezett abba, hogy szolga legyen. Amikor a Földön megszületett és emberré lett, valóban olyan is volt, mint egy szolga. 8 Amikor külsejét tekintve úgy élt, mint ember, megalázkodott, és tökéletesen engedelmeskedett Istennek. Még akkor is engedelmes volt, amikor emiatt meg kellett halnia. Igen, a kereszten történt halála pillanatáig engedelmes maradt, 9 ezért azután Isten a legmagasabb méltóságra emelte. Olyan nevet és hatalmat adott neki, amely minden más név és hatalom fölött áll. 10 Isten azért tette ezt, mert azt akarja, hogy a Jézus nevére mindenki hajoljon meg. Igen, Jézus előtt minden személy hódolattal meg fog hajolni a Mennyben, a Földön és a föld alatt is. 11 Mindenki el fogja ismerni, és ki fogja mondani: „Jézus Krisztus az Úr”. Ez pedig dicsőségére lesz az Atya Istennek. (Fil 2:5-11, Egyszerű)

5 Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, 6 aki, bár Isten alakjában létezett, nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, 7 hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. 8 Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. 9 Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van, 10 hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, 11 és minden nyelv vallja [Iz 45,23], hogy »Jézus Krisztus az Úr!« az Atyaisten dicsőségére. (Fil 2:5-11, Káldi)

5 Az az indulat legyen ugyanis bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, 6 aki mikor Isten alakjában volt, Istennel való egyenlőségét nem tartotta zsákmánynak, 7 hanem kifosztotta önmagát, úgyhogy szolgai formát vévén, emberek hasonlóságába jutott, 8 és mikor külső megjelenésre embernek találtatott, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a kereszthalálig. 9 Ezért az Isten is felmagasztalta őt, és ajándékozott neki oly nevet, mely minden névnek felette van; 10 hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké, 11 és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus az Úr az Atya Isten dicsőségére. (Fil 2:5-11, Kecskeméthy)

5 Ugyanaz az érzület legyen bennetek, amely a Jézus Krisztusban is volt 6 aki Isten alakjában nem tekintette zsákmánynak az Istennel való egyenlőséget, 7 hanem szolgaalakot öltve fel, megüresítette magát, mint ember jelent meg s külsőképpen, mint ember élt, 8 megalázta magát és engedelmes volt halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. 9 Azért az Isten is felmagasztalta őt s minden más név felett való nevei adott néki, 10 hogy Jézus nevére minden menyben, földön és föld alatt lakónak térde meghajoljon 11 és minden nyelv vallja, hogy JÉZUS KRISZTUS AZ ÚR az Atya Isten dicsőségére. (Fil 2:5-11, Masznyik)

5 Ugyanaz az; érzület legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is volt, 6 ki mikor az Isten alakját hordozta, nem tartotta rablott szerzeménynek az Istennel való egyenlőségét, 7 hanem megfosztotta magát, szolga alakját öltötte fel, emberekhez lett hasonlóvá, emberi módon viselkedett: 8 megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszt haláláig. 9 Ezért az Isten is felette felmagasztalta őt és olyan névvel ajándékozta meg, amely minden név fölött van, 10 hogy Jézus nevére „meghajoljon minden térd", mennyeieké, földieké és földalatt lévőké 11 „és minden nyelv vallja", hogy Jézus Krisztus Úr, az Atyaisten dicsőségére! (Fil 2:5-11, Raffay)

5 Az az érzület legyen bennetek, amely a Krisztus Jézusban is lakozott, 6 aki, mikor Isten formájában volt, nem tartotta Istennel való egyenlőségét ragadománynak, 7 hanem megüresítette magát, szolgai formát vett fel, és emberekhez lett hasonlóvá. 8 És mikor megjelent emberi ábrázatban, megalázta magát, és engedelmes volt halálig, mégpedig a kereszthaláláig. 9 Ezért az Isten is felmagasztalta őt és ajándékozott neki olyan nevet, amely minden név felett való, 10 hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, a mennyeieké, a földieké és a föld alatt valóké, 11 és minden nyelv vallja, hogy JÉZUS KRISZTUS AZ ÚR az Atya Isten dicsőségére. (Fil 2:5-11, Ravasz)

5 Hanem ugyanaz az érzés legyen bennetek, mely Krisztus Jézusban volt, 6 ki midőn isteni alakban volt, nem tartotta ragadománynak, hogy Istennel egyenlő, 7 hanem kifosztotta önmagát, s szolgai alakot öltve, hasonlóvá lett az emberekhez, és külsejében olyan volt mint ember. 8 Megalázta magát engedelmes lévén mindhalálig, és pedig a kereszthalálig. 9 Amiért az Isten fel is magasztalta őt és olyan nevet adott neki, mely minden név fölött van, 10 hogy a Jézus névre minden térd meghajoljon, a mennyeieké, a földieké és a földalattiaké, 11 és minden nyelv megvallja, hogy az Úr Jézus Krisztus az Atya Istennek dicsőségében van. (Fil 2:5-11, Soós)

5 Az a lelkület hasson át benneteket, ami Krisztus Jézusban is van, 6 Aki amikor Isten alakjában volt, nem tekintette zsákmánynak, hogy az Istennel egyenlő, 7 hanem megüresítette (ön)magát, rabszolgai formát vett fel, emberekhez lett hasonló, külsejét tekintve embernek találták, 8 megalázta magát, engedelmes lett halálig, éspedig a kereszthalálig, 9 ezért Isten is fölmagasztalta Ót, és ajándékozott neki oly nevet, amely fölötte van minden névnek, 10 hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, az égen levőké és földön levőké és földalattiaké, 11 és minden nyelv vallja, hogy Úr Jézus Krisztus az Atya Isten dicsőségére. (Fil 2:5-11, Vida)

5 Keep this mental attitude in YOU that was also in Christ Jesus, 6 who, although he was existing in God's form, gave no consideration to a seizure, namely, that he should be equal to God. 7 No, but he emptied himself and took a slave's form and came to be in the likeness of men. 8 More than that, when he found himself in fashion as a man, he humbled himself and became obedient as far as death, yes, death on a torture stake. 9 For this very reason also God exalted him to a superior position and kindly gave him the name that is above every other name, 10 so that in the name of Jesus every knee should bend of those in heaven and those on earth and those under the ground, 11 and every tongue should openly acknowledge that Jesus Christ is Lord to the glory of God the Father. (Fil 2:5-11, NWT)

5 Őrizzétek meg magatokban ezt a gondolkodásmódot, amely már Krisztus Jézusban is megvolt, 6 aki, noha Isten formájában létezett, nem foglalkozott az elbitorlás gondolatával, tudniillik azzal, hogy Istennel egyenlő legyen. 7 Nem, hanem megüresítette magát, rabszolgai formát öltött, és emberekhez lett hasonlóvá. 8 Mi több, amikor emberi formában találtatott, megalázta magát, és engedelmes lett egészen a halálig, igen, a kínoszlopon való halálig. 9 Az Isten éppen ezért magasabb állásba is emelte, és kedvesen megadta neki a nevet, amely minden más névnek felette áll, 10 hogy a Jézus nevében minden térd meghajoljon: az égben levőké, a földön levőké és a föld alatt levőké, 11 s minden nyelv nyíltan megvallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Istennek, az Atyának dicsőségére. (Fil 2:5-11, Úvf)

Jézus nevének valóban a dicsőség, tisztelet és engedelmesség érzését kell keltenie. Pál apostol kijelentette: "Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére" (Filippi 2:10, 11).

Kedves 6-s válaszoló, téged vajon nem zavar, hogy kiragadtál a szövegkörnyezetéből egy verset, melynek a következő sora világossá teszi, hogy Jézus ezzel a - KORÁBBAN NEM IS BIRTOKOLT - hatalommal nem vált Jehovával egyenlővé, hanem az Atya Isten "dicsőségére" kapta ezt Istenétől és az Ő dicsőségére cselekszik!!

A többi viszont ékes példája annak, hogy mennyire számít nálad a tekintélytisztelet és mennyivel kevésbé az igazság.

Az Úr Jézust nemcsak tisztelet illeti meg, hanem imádat is!

Jézust az angyalteremtmények imádhatják, imádják is, de Jehova Tanúi nem?!

„Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai.”

(Zsid 1:6, Károli)

Az itt szereplő „imádják” szó minden görög kéziratban ugyanaz, variációk nélkül (Westcott-Hort, Nestle27/UBS4):

προσκυνησατωσαν G4352 V-AAM-3P

Még mielőtt valaki azt találná mondani, hogy az Úvf/NWT a helyes, és az összes többi fordítás helytelen, mert ott az „imád” helyett a „hódol” fordítás szerepel, érdemes kikeresni, hogy mit jelent ugyanez ez a szó pl. itt:

10 Leesik a huszonnégy Vén az előtt, a ki a királyiszékben ül, és imádja azt, a ki örökkön örökké él, és az ő koronáit a királyiszék elé teszi, mondván: (Jel 4:10, KAR)

IMÁDJA

Hogy nehogy az a vád érjen, hogy a fenti idézet csak kiragadott vers, íme egy kis kontextus: Károli vs. Úvf

1 Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által, 2 A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette, 3 A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban, 4 Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál. 5 Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szűltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam? 6 Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai. 7 És bár az angyalokról így szól: Ki az ő angyalait szelekké teszi és az ő szolgáit tűz lángjává, 8 Ámde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája. 9 Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett. 10 És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek; 11 Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak. 12 És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak. 13 Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem? 14 Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet? (Zsid 1:1-14, KAR)

1 Az Isten, aki régen sokszor és sokféleképpen szólt ősatyáinkhoz a próféták által, 2 ezeknek a napoknak a végén egy Fiú által szólt hozzánk, akit kinevezett mindenek örökösévé, s aki által a világrendszereket is alkotta. 3 Ő az Isten dicsőségének visszatükröződése és magának a lényének pontos mása, s mindeneket fenntart az ő hatalmának szavával; miután pedig megtisztulást szerzett bűneinkért, leült a Fenség jobbjára a magasságokban. 4 Így hát jobbá lett, mint az angyalok, aminthogy kitűnőbb nevet örökölt az övéknél. 5 Melyik angyalnak mondta például valaha is: „Te vagy az én fiam; én atyáddá lettem a mai napon.” És ismét: „Én atyjává leszek, ő pedig fiammá lesz.” 6 Mikor pedig ismét elhozza Elsőszülöttjét a lakott földre, ezt mondja: „És hódoljon neki Isten minden angyala.” 7 Ezenkívül az angyalokról ezt mondja: „És angyalait szellemekké teszi, és nyilvános szolgáit tűznek lángjává.” 8 De a Fiúról: „Az Isten a trónod örökkön-örökké, és királyságod jogara az egyenesség jogara. 9 Szeretted az igazságosságot, és gyűlölted a törvénytelenséget. Ezért kent fel az Isten, a te Istened, az ujjongás olajával társaidnál inkább.” 10 Továbbá: „Ó, Uram, te raktad le kezdetben a föld alapjait, az egek a te kezed művei. 11 Azok elvesznek, de te megmaradsz; és mind elöregszenek, akárcsak egy felsőruha, 12 és összegöngyölöd őket, úgy, mint egy köpenyt, mint egy felsőruhát; és fel lesznek váltva, de te ugyanaz vagy, és esztendeid nem fogynak el soha.” 13 Melyik angyalról mondta pedig valaha is: „Ülj az én jobbomon, mígnem ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.” 14 Nemde mindnyájan nyilvános szolgálatra rendelt szellemek ők, akiket azért küldtek el, hogy szolgáljanak azoknak, akik megmentést fognak örökölni? (Héberek 1:1-14, Úvf)

"Az Úr Jézust nemcsak tisztelet illeti meg, hanem imádat is!

Jézust az angyalteremtmények imádhatják, imádják is, de Jehova Tanúi nem?!"

Kedves 8-s válaszoló! Szerinted mi a hiszékenység vagy a vakhit? Nem vakhit-e az, mikor valaki képes a nyilvánvaló és félreérthetetlen bibliai példákkal ellentétesen gondolkozni, csakhogy fenntartson egy látszatot, vagy hogy ragaszkodhasson a hagyományaihoz, melyet egy számára tekintélyes szervezet vagy személy tanított neki???

Mert te ezt teszed most - lehet, hogy nem is tudatosul benned, de ezt teszed.

A Biblia számtalanszor felszólít bennünket arra, hogy dicsőítenünk MINDIG Jézus Krisztus Istenét és Atyját kell rajta, mint "közbenjárón" keresztül, NEM JÉZUST. Miért? Mert nyilvánvaló, hogy a Bibliaírók és az első sz.-i tanítványok így tettek!!

Ezzel szemben te elhagyva az egyértelmű és világos bibliai mintát, keresel magadnak olyan kétértelmű helyet, mellyel "akkor is", "csakazértis" bizonyítani kívánod a hitedet. Ezen kívül arra sem válaszoltál, amit tőled kiemeltem, és kiegészítettem, mert hiányos és ezért félrevezető volt. Nem jó érvelés ez így.

"Az itt szereplő „imádják” szó minden görög kéziratban ugyanaz, variációk nélkül"

Nem igaz! Az Ógörög—magyar szótár szerint az "imádni" formában visszaadott görög pro‧szkü‧ne′ó szó jelentése: "leborul és a földet csókolja; leborulva hódol, térdreborulva tisztel, imád, üdvözöl" (Budapest, 1984, Soltész Ferenc, Szinyei Endre, 571. o.). Ezt a szót találjuk a Máté 14:33-ban, amely leírja, hogyan viselkedtek Jézussal a tanítványai; a Héberek 1:6-ban, amely azt mutatja meg, mit tesznek Jézus irányába az angyalok; a görög Septuaginta fordításban az 1Mózes 22:5-ben annak leírásaként, hogyan viselkedett Ábrahám Jehova előtt; az 1Mózes 23:7-ben annak leírásaként, hogy mit tett Ábrahám, midőn a kor szokása szerint üzletfelekhez illően tárgyalt emberekkel; és az 1Királyok 1:23-ban a Septuaginta szerint annak leírásként, hogyan járult Nátán próféta Dávid király elé.

Még a magyar fordítások is erősen megosztottak e kérdésben: A Kár., Kat., ÚRB, B.—D. és KNB szerint a Héberek 1:6-ban az angyalok parancsot kapnak arra, hogy "imádják" Jézust. Az ÚV ezt írja: ’hódoljanak neki.’ A Máté 14:33-ban a Káldi és a Szep. szerint azt olvashatjuk Jézus tanítványairól, hogy "imádják" Jézust; más fordítások azt mondják, hogy "leborultak előtte" (ÚRB, KNB, Czegl., Kecsk., G.—K., Rav.); "eléje borultak" (Csia); "hódoltak neki" (ÚV).

"Még mielőtt valaki azt találná mondani, hogy az Úvf/NWT a helyes, és az összes többi fordítás helytelen..."

Már ez sem igaz. Ejnye-ejnye!

"érdemes kikeresni, hogy mit jelent ugyanez ez a szó pl. itt:..."

És még számtalan más helyen a Bibliában, ahol szerepel, akár magas rangú emberek előtti tiszteletadás leírására. Az ihletett Bibliaíró teljes joggal használta Jézusra e szót, hiszen az emberek között tőle magasabb rangú személy nem járt, és az angyalok is alacsonyabbak tőle hatalomban és tisztségben.