Jehova Tanúi! Hogyan értelmezitek az alábbi Biblia idézetet? Filippi 2 6-8

A cáfolat a nagy mennyiségű romlott konzervre:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__3..

„A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen.” (Róma 9:5)

Ezen versnek értelme ez: Krisztus emberi természetére nézve származott a zsidók közül; de őt nem csak úgy kell nézni mint embert, mert Ő egyszersmind mindenek felett örökké áldandó Isten. Ezen magyarázatnál fogva, tehát ez a szentírásbeli hely, tulajdonít Krisztusnak Isteni Nevet. De sokan az olvasásbeli jeleket másképpen rakván el, mint a mint közönségesen vannak a Textusban, azt mondják, hogy a σαρκα után pontot kell tenni, s így a következendő szókban az Atya Istent illető régi szokott Doxologiájok van a Zsidóknak, úgy hogy így lesz ezen versnek értelme: A Krisztus a zsidók közül való test szerint — Az Atya Isten pedig mindenek felett örökké áldandó lsten.

De hogy ez így nem lehet, ezekből megtetszik :

a) A Grammatika szerint ezen esetben így rakta volna el Pál apostol a görög szavakat : ο Θεος, ο ων επι παντων stb. Az Isten, aki mindenek felett való - legyen örökké áldandó Ámen, mint ezt 2Kor. 11:31. cselekedte, mivel nincs előtte semmi Subjectom, ha az a Krisztusra nem vitetik.

b.) Ezen görög összetétel (Constructio) ο ων annyit tesz mint ος εςι, aki (qui est) mint Ján. 1:18. Ján. 3:13. 2Kor. 11:51. Valamint már ezen és más több szentírásbeli helyekben az ο ων a legközelebbi Subjectomra vitetik: úgy itt az ezen szavak előtt álló Subjectomra, azaz Krisztusra kell azokat vinni, mert ezzel, mint visszavivő szócskával csak folytattatik a már elkezdett beszéd, nem pedig ez által kezdődik el.

c.) Ha ezen Kifejezés: aki örökké áldandó Isten, nem a Krisztusra vitettetik, úgy minek említi azt Pál, midőn éppen a Krisztusnak a zsidók közül való születéséről szól, hogy a zsidók közöl való a Krisztus test szerint, holott azt tudta minden hogy Ő ember, és születésére nézve zsidó. Bizonyosan hát azon szavakkal azt akarta tudtukra adni a zsidóknak, hogy a Messiás nem csak ember, hanem egyszersmind Isten is vala, mint Róm. 1:3,4. Megígértetett az Ő Fia felől (ki Dávidnak magvából lett test szerint) Isten fiának lenni pedig megbizonyíttatott az Ő halálból való feltámadása által. — Vajon ha egy német író így írna: a németek közöl való volt Ottó, Károly, József, Leopold, és Ferenc császár is test szerint: ezzel nem tenne-e ez fel még más valamit, Ferenc császárról.

d.) Gondoljuk meg azt is, hogy nem szokott Pál apostol oly mellesleg-való Doxologiával élni az Atyáról, mint itt esne; hanem mikor ő ezt a doxologiát mondja az Atyáról, mindig elébb Subjectomnak felteszi az Atyát. P. o. Róm. 1:25. Kik szolgalták a teremtett állatokat hátra hagyván a Teremtőt ki mind örökké áldandó Ámen. Így Róm. 11:36. Tim. 1:17. Hogy szólhatna hát most az Atyáról, mikor azt sem az elébbvaló, sem a következő versekben még csak messziről sem említi?

e.) Azt a nehézséget is könnyű eligazítani, hogy a Krisztusról sehol nem mondatik egész Bibliában, hogy Ő mindenek felett örökké áldandó Isten, hanem az Atyáról Efés. 4:6; és így itt is az Atyáról érti azt Pál apostol. — Ugyanis ezeket amelyeket itt Pál apostol összekötve mond, a Szentírás sok helyeken mondja külön a Krisztusról, p. o. Ján. 1:1. mondja, hogy ő Isten. Éfés. 1:22, azt mondja Pál, hogy mindenek vettettek Krisztus lábai alá. Ha tehát ezeket külön mondja a Szentírás a Krisztusról: miért ne mondhatná Pál ezeket itt együtt? Ha tulajdonít a Szentírás a Krisztusnak oly Isteni tökéletességeket, mint amilyenekkel az Atya bír; nem mindenek felett való-e hát ő akkor? Nem egy-e az Atyával? Sőt nem mondatik-e világosan Krisztusról, hogy ő mindenek felett való Úr. Csel. 10:36. Az Isten hirdetett békességet Jézus Krisztus általa ki mindeneknek Ura. — így Ján. 3:31. Aki a Mennyből jött mindenek felett vagyon. Így 1Kor. 15:27, Zsid. 2:8, Tit. 2:13.

Még az Őrtorony az 'Érveljünk az Írásokból' című kiadása idézi a a The New International Dictionary of New Testament Theology-t, amely elismeri, hogy a Róma 9:5 „...Könnyűszerrel és nyelvtanilag tökéletesen vonatkoztatható Krisztusra. A vers akkor így szólna: »Krisztus, aki Isten mindenek felett, áldott legyen mindörökké. Ámen.«...” ([Grand Rapids, Mich.; 1976] németből fordítva, 2. köt., 80. o.).

Görög: εξ ων ο χριστος το κατα σαρκα ο ων επι παντων θεος ευλογητος εις τους αιωνας

ex hón ho Khrisztosz to kata szarka ho ón epi pánton theosz eulogétosz eisz túsz aiónasz

KIT: out of-whom-the-Christ-the (thing)-according to-flesh-the (one)-being-upon-all (things)-God-blessed (one)-into-the-ages

NWT: and from whom Christ sprang according to the flesh: God who is over all be blest forever!

ÚVF: tőlük származott a Krisztus a hústest szerint. Isten, aki felette van mindeneknek, áldott legyen mindörökké!

Bevezetés

A görögnek meglehetősen szabad mondatrendje volt, az Újszövetség eredeti szövegében pedig még nem voltak mondatjelek. Ezért a görög szövegkiadások és a fordítások elsősorban attól függően térnek el egymástól, hogy hova tesznek pontot vagy vesszőt:

ex hón ho Khrisztosz to kata szarka ho ón epi pánton. theosz eulogétosz... (Westcott-Hort, 1881)

ex hón ho Khrisztosz to kata szarka, ho ón epi pánton theosz eulogétosz... (Nestle-Aland)

akitől__a Krisztus__test szerint__aki lévén__minden felett_Isten__áldott__

Szótári és nyelvtani adatok

Nem a szavak jelentése, hanem sorrendjük mondattani értelmezése a kérdés.

Értelmezésbeli lehetőségek

Alapvetően két lehetőségünk van. (1) Ha a pánton után pontot teszünk, akkor a következő tagmondat alanya Isten, és önálló áldássá válik (lásd ÚVF, Masznyik, RSV, NEB, REB, TEV). A Társulat az 188l-es, elavult Westcott-Hort görög szövege (KIT, 702. oldal!) alapján a vesszőt a pánton után teszi. (2) Ha viszont a mai modern szövegkiadásokat nézzük, amelyek a vesszőt a szarka után teszik, akkor a mondat alanya tehát nem változik, és minden, ami utána jön, továbbra is Krisztusra vonatkozik („aki mindenek fölött való Isten lévén áldott mindörökké!")

Amit a szöveg nem mond

Ha Pál új mondatot akart volna kezdeni: „Isten, aki felette van...", akkor a szöveg ez lehetne: Ho [-] epi pánton theosz... A ho („aki") után álló ón („lévén") azonban kizárja azt a fordítást, hogy „Isten, aki...". Pál nem változtat alanyt, a ho ón („...aki lévén...") éppenhogy megőrzi az előző tagmondat alanyát, aki Krisztus.

A szövegkörnyezet

Az Őrtorony Társulat értelmezése (Érveljünk az írásokból (157. oldal)) a következő versekre mutat, amelyek Isten hatalmát dicsőítik. Ez azonban nem mond ellent annak, hogy Pál Krisztust „mindenek felett való Isten”-nek nevezze. Maga Jézus mondta, hogy minden felett hatalma van (Mt 20:28), és a Biblia ISTENnek, HATALMAS ISTENnek, sőt AZ ISTENnek is nevezi.

Tágabb bibliai összefüggések

Sokat segít Pál áldásmondásainak a vizsgálata is. A görög szaktudósok Pál összes imádságát átvizsgálva kiderítették (Metzger, Bruce M.: Textual Commentary on the Greek NT, United Bible Societies, New York, 1993 (p. 459-262)), hogy az áldások kivétel nélkül mindig az előző tagmondat alanyához kapcsolódnak. Az eulogétosz („Áldott...") az egész Bibliában, minden egyes áldásmondásban megelőzi a theoszA („...az Isten"). Pál anyanyelvén, a héber áldásban is az első szó mindig ez: „Áldott..." (Bárúk...).

Helyes fordítások és értelmezések

Angolul: „...Christ, who is God over all, forever praised" (NIV, NKJV); „...Christ came, who is over all, God blessed forever." (KJV, NASB, NBV).

Magyarul: „Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten” (Katolikus, Káldi, Békés-Dalos); „Krisztus is, ki Isten mindenek fölött, áldott mindörökké” (Soós); „a Krisztus..., aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké!” (Ökumenikus); „Krisztus, a ki mindenek(nek) felette örökké áldandó Isten" (Károli, Kecskeméthy, Raffay, Czeglédy, Ravasz); „a Krisztus; Ő mindenek felett és örökké áldandó Isten” (Buday); „Krisztus..., Aki mindenek felett áldott Isten a világkorszakokba ... nyúlóan” (Vida); „a Felkent..., aki mindenek felett való Isten és áldandó az örök korokig” (Csia).

A Társulat tanítása és a fordítás közötti összefüggés

A Társulat tagadja, hogy Krisztusban az Örökkévaló lett emberré, ezért ennél a részletnél egy tudományos szempontból rég túlhaladott görög szövegkiadást, és azt követő fordítást választott.

Összefoglalás

A bibliavers Krisztust minden fölött álló, áldandó Istennek nevezi.

De megnéztem a Biblia egyik szintén régi, ókori fordítását. Biztos hallottatok már Wulfila (Ulfilas) gót nyelvű fordításáról. Na, erről tudni kell, hogy a gótok ariánusok (vagyis háromságtagadók) voltak, szóval nem vádolhatóak doktrinális elfogultsággal. Ebben a fordításban így szerepel:

"þizeei attans, jah us þaimei Xristus bi leika, saei ist ufar allaim guþ þiuþiþs in aiwam, amen."

Nézzük csak ezt Wilhelm Streitberg gót-német szótárával (1910) az aláhúzott, releváns szavakat:

1) Xristus : Noun, proper (inflection: Noun) (more) WS 1910: Christus [abgekürzt N. Xs, A. Xu, G. Xaus, D. Xau] Nominative Singular

2) saei : Pronoun, relative (inflection: Pron.) (more) WS 1910: der - Masculine Nominative Singular

3. wisan : Verb (inflection: abl.V.5) (more) WS 1910: sein, dasein, existieren [nicht perfektivierbares Durativ] Active Indicative Present 3rd Person Singular

4. guþ : Noun, common, masculine (inflection: Noun) (more) WS 1910: Gott [sehr häufig]; [fast durchweg abgekürzt geschrieben: N. "gþ" G. "gþs" D. "gþa"; ausgeschrieben nur N.A.Pl. "guda" J 10,34.35, wo es im übertragenen Sinn gebraucht wird (dagegen regelrecht "ni sind gþa" G 4,8).] Nominative Singular / Vocative Singular / Accusative Singular

According to Bruce Metzger, the Old Latin, containing no punctuation other than two suspended points surrounding "amen," is indeterminate. The same is true of the Amiatinus codex, though Metzger believes the rhythm of the text as it stands in the edition by Wordsworth and White makes the second stichos easier, in his mind, to take in reference to the Christus ("Christ") of the first stichos, rather than as an independent sentence. Metzger also presents translations from the Peshitta, Harclean Syriac, the Sahidic and Bohairic Coptic versions, the Gothic, the Armenian and the Ethiopic versions that apply the term "God" to "Christ" in Romans 9:5.

Metzger refers to several early Christian writers who apply the words of Romans 9:5 entirely to the Christ. For example, he refers to Irenaeus of the second century (CE), Tertullian, Hippolytus, Novatian and a letter from six bishops to Paul of Samosata of the third century, as well as a host of writers in the fourth century (including Athanasius, Basil, Jerome and others) to show that this passage has from early times been understood as calling Christ "God".

Angolul tudóknak: [link]

Egyedül Isten a teremtő (1Móz 1:1, Neh 9:6, Zsolt 102:26, Ézs 44:24, 45:12,18, Csel 7:49-50, 17:24, Zsid 11:3). Teremtő az Atya (Ef 3:14-15), a Fiú (Jn 1:1-4, Kol 1:16, Zsid 1:2) és a Szentlélek (1Móz 1:2, Jób 33:4, Zsolt 104:30), mégsincs három teremtő Isten, csak egy.

Kol 1:16-ban világosan az szerepel, hogy "benne teremtett mindent" (nem pedig "minden más" - ahogy a társulatod szemtelenül odahamisítja), vagyis Jézus örökkévaló és Teremtő (vö. Iz 9:6; Mik 5:2; Jn 1:1.3.10; 8:58; 13:19; 1Kor 8:6; Kol 1:15-17; Zsid 1:2.8.10; 13:8; 1Jn 1:1; Jel 1:17-18; 22:13). A fenti határozott utalásokon kívül a Szentírás azt is állítja, hogy egyedül Isten a Teremtő (vö. Ter 1:1; Zsolt 33:6; Iz 40:28; 44:24; Róm 11:36; 1Kor 11:12; Ef 3:9; Zsid 2:10).

És mégegyszer mondom, azt, hogy egy Jehován kívül álló kisebb Isten is részt veszt a teremtésben azt cáfolja Ézsaiás 44:24; Malakiás 2:10; Jób 9:2,8. valamint az a tény, hogy ugye az Atya nem egyedül teremtett, hanem a Fiú (Jn 1:1-4, Kol 1:16, Zsid 1:2) és a Szentlélek (1Móz 1:2, Jób 33:4, Zsolt 104:30) is, márpedig a teremtés csakis isteni képesség, sőt teremtmény a teremtésnek még eszközévé sem tehető. Isten ui. egyedülálló módon forrása a teremtésnek, mert Isten semmilyen eszközzel, társsal vagy anyaggal nem működik közre a teremtés művében. Isten teremtői tevékenysége kizárólagos. Úgy, ahogyan Isten létesít, senki és semmi nem képes. Isten teremtői képessége a teremtmény számára közölhetetlen tulajdonság. Ahhoz, hogy valaki teremteni tudjon, vagyis ahhoz, hogy létezőt hívjon elő a nemlétezőből, Istennek kell lenni.

Való igaz, hogy a Kolosszé 2:9-et nem mindenki magyarázza azonosan. De melyik fordítás van összhangban a kolosszéiaknak írt ihletett levél többi részével? Van-e valami Krisztusban, ami azért a sajátja, mert ő Isten, egy háromság része? Vagy a ’teljesség’, amely benne lakozik, másvalaki döntése alapján lett az övé? A Kolosszé 1:19 (B.—D., Káldi, Kár., Kat.) szerint azért lakozott Krisztusban az egész teljesség, mert az "tetszett az Atyának"

Sokféle képpen nem lehet magyarázni,atól ,hogy Krisztus mindet az Atyától kapott semit sem von le teljes jogű istenségéből.

"Istensége vagy isteni természete nem teszi Jézust mint Isten Fiát az Atyjával egyenrangúvá és hasonlóan örökkévalóvá, mint ahogy az "emberiség" vagy az "emberi természet" sem jelenti azt, hogy minden ember egyenrangú vagy egyidős."

Bele kellene törődnie végre kendnek: a Kol 2,9 a maga szigorú és explicit fogalmiságában egymaga megcáfolja a kendtek összes implicit és beleolvasott érvét Jézusnak az Atyáénál "lényegileg alacsonyabb" istenségéről. Mert ha nem egylényegű Jézus az Atyával, akkor az istenségnek nem lakozhat őbenne a teljessége. Akkor ki kellett volna belőle maradnia valaminek.

"Az Ógörög-magyar szótár szerint a theo'tész (alanyeset, amelyből a theo'tétosz származik) jelentése: „istenség, isteni természet”" - A "theiotész" szónál meg ugyanezeket említi a szótár, csak éppen fordított sorrendben, meg mellette másokat is. Látszik tehát, merre kíván oldalogni a kend felekezete azzal, hogy a két szót igyekszik bizonygatásában összemosni. Az a célja, hogy az egyik szó helyett a másikat elemezhesse - legalábbis a fordításaiban. Mert a "divine quality" vagy az "isteni jelleg" kétségkívül gyöngébb és hajlíthatóbb az utólagos kommentálás során, mint az "istenség." És az Érveljünk c. könyv, melyből kend ezt az idézetét merítette, maga is arra használja ezt az "isteni tulajdonság" kifejezést, hogy eloldaloghasson a 2Pt 1,4 irányába, amelyre mutogatva már az ember által is birtokolható "isteni természetet", azaz az Istentől eredő, rá jellemző erkölcsi tisztaságot belophatja a képbe. Íme, szépen kitetszik, mi végre fordította félre az Őrtorony ezt a szöveget. De nekem sincs gomb a szemem helyén, és a nyelvemet se vágták ki.

"Istensége vagy isteni természete nem teszi Jézust mint Isten Fiát az Atyjával egyenrangúvá és hasonlóan örökkévalóvá, mint ahogy az „emberiség” vagy az „emberi természet” sem jelenti azt, hogy minden ember egyenrangú vagy egyidős.”" - De mégis minden ember egyforma az emberi természetre nézve, azaz egyik nem kevésbé ember, mint a másik. Ha tehát kend itt bedob a vitába egy analógiát, nekem rá kell mutatnom, hogy az kétélű fegyver. Az emberek különböző korúsága meg magától értetődő természeti tény, viszont másfelől az isteni természetet birtokló személyek esetén a dolog messze nem ilyen egyértelmű.

Az "isteni természet" szóra az Újszövetségben találunk külön kifejezést (theia füszisz), és ettől világosan megkülönböztethető Istennek akár a "theotész"-e (istensége), akár a "theiotész"-e (istenisége). Az előbbi és a két utóbbi összemosása nemcsak felekezeti elfogultságtól szaglik, hanem ellentmond az ÚVF vállalt céljának is, ami röviden a "konkordantivitás" szóval jellemezhető. Azaz hogy azonos görög szót azonos magyar szóval adjon vissza, és különbözőt lehetőség szerint különbözővel. A szótárak szükségképpen igyekeznek összegezni a szavak lehetséges jelentéseit, de nem határozzák meg az adott igehelyeken valószínűbb jelentéseket. Ez ugyanis nem a szótárak, hanem azok alapján a kommentárok dolga. Különben abban sincs igaza kendteknek, hogy a szentháromsághívők a "theotész"-t személyes vonatkozásokkal látnák el a fordításuk vagy értelmezésük során. Éppen ellenkezőleg: elvont fogalomnak tartják, ami valakinek az Isten voltát jelöli.

"Vagy a ’teljesség’, amely benne lakozik, másvalaki döntése alapján lett az övé?" - Ha így van is, az nem Jézus születése után történt, hiszen ő Istenként született, és nem olvassuk, hogy ezután borították volna rá az istenségnek nagyobb mértékét.

"azért lakozott Krisztusban az egész teljesség, mert az „tetszett az Atyának”." - A görögben (Kol 1,19) itt alanytalan szerkezet található: sem Atya, sem Isten nem szerepel, legfeljebb "a teljesség" volna alanynak tekinthető: "oti en autw eudokhsen pan to plhrwma katoikhsai". Mivel ez a "pléróma" a 2,9 szerint nem másnak, mint az istenségnek a teljessége, magának az Istennek (határozott névelővel) tetszett úgy, hogy Krisztusban lakozzék. No ez az a másik hely, amely szerint Jézus "az Isten." A "tetszett" pedig nem jelent holmi visszavonható kiváltságot, hiszen Jézusról írva van, hogy (a papság dolgában) neki megesküdött az Atya, és nem bánja meg soha. Tehát ő nem járulékosan, hanem elidegeníthetetlenül rendelkezik az istenség egész teljességével.

"Azért, mert Jézus az Atyját képviselte." - Akkor hát miért ne birtokolhatná az ő istenségét is?

"Mivel Isten a Fiú révén valósította meg a zsoltáríró által megfogalmazott teremtési munkát." - Az ihletett újszövetségi idéző azonban nem éri be ennyivel, hanem ennek apropóján a Fiúnak tulajdonítja azt a változhatatlanságot is, ami az Isten sajátja.

Egyedül Isten a teremtő (1Móz 1:1, Neh 9:6, Zsolt 102:26, Ézs 44:24, 45:12,18, Csel 7:49-50, 17:24, Zsid 11:3). Teremtő az Atya (Ef 3:14-15), a Fiú (Jn 1:1-4, Kol 1:16, Zsid 1:2) és a Szentlélek (1Móz 1:2, Jób 33:4, Zsolt 104:30), mégsincs három teremtő Isten, csak egy.

Kol 1:16-ban világosan az szerepel, hogy "benne teremtett mindent" (nem pedig "minden más" - ahogy a társulatod szemtelenül odahamisítja), vagyis Jézus örökkévaló és Teremtő (vö. Iz 9:6; Mik 5:2; Jn 1:1.3.10; 8:58; 13:19; 1Kor 8:6; Kol 1:15-17; Zsid 1:2.8.10; 13:8; 1Jn 1:1; Jel 1:17-18; 22:13). A fenti határozott utalásokon kívül a Szentírás azt is állítja, hogy egyedül Isten a Teremtő (vö. Ter 1:1; Zsolt 33:6; Iz 40:28; 44:24; Róm 11:36; 1Kor 11:12; Ef 3:9; Zsid 2:10).

És mégegyszer mondom, azt, hogy egy Jehován kívül álló kisebb Isten is részt veszt a teremtésben azt cáfolja Ézsaiás 44:24; Malakiás 2:10; Jób 9:2,8. valamint az a tény, hogy ugye az Atya nem egyedül teremtett, hanem a Fiú (Jn 1:1-4, Kol 1:16, Zsid 1:2) és a Szentlélek (1Móz 1:2, Jób 33:4, Zsolt 104:30) is, márpedig a teremtés csakis isteni képesség, sőt teremtmény a teremtésnek még eszközévé sem tehető. Isten ui. egyedülálló módon forrása a teremtésnek, mert Isten semmilyen eszközzel, társsal vagy anyaggal nem működik közre a teremtés művében. Isten teremtői tevékenysége kizárólagos. Úgy, ahogyan Isten létesít, senki és semmi nem képes. Isten teremtői képessége a teremtmény számára közölhetetlen tulajdonság. Ahhoz, hogy valaki teremteni tudjon, vagyis ahhoz, hogy létezőt hívjon elő a nemlétezőből, Istennek kell lenni.

A Jn 10. fejezetében nem csak egyetértés-megvallás történik Jézusról (az ÚVF itteni szélhámos bibliahamisításai nem érdemelnek szót), hanem azt, hogy ő egylényegű az Atyával. De lássuk csak: Én és az Atya egy vagyunk: Jézus már többször beszélt a zsidóknak arról, hogy ugyanúgy és ugyanazt teszi, mint az Atya (5,17.19-20) hogy egyedül ismeri az Atyát (3,31-32; 5,37) hogy éppúgy önmagától van élete, mint az Atyának (5,26) hogy minden teremtmény előtt ő van (8,58). Most azonban kimondja az isteni élet legmélyebb titkát, hogy bár az Atya és az emberi természetet fölvett Fiú két különböző isteni személy, mégis egy Isten. Mindketten - a Szentlélekkel együtt - ugyanannak az egy isteni természetnek részesei. A zsidók meg is értik Jézus szavait, azért akarják megkövezni, hiszen csak az emberi külsőt látják.

Ezzel a kijelentéssel, hogy "én és az Atya egy vagyunk" Jézus lényegében azt fejezi ki, hogy a hatalmat az ő megtartásukra közösen bírja Atyjával; mert ők egy isteni valóságúak, s azért ugyanegy az akaratuk és cselekvésük is. Az „egy“ által az Úr az egyenlő isteni természetet fejezi ki, a többes „vagyunk“ által pedig az isteni személyek különségét. Hogy ez igékben Jézus magának isteni természetet tulajdonított, a zsidók jól megértették, mint a következők mutatják. Szt. Ágoston hozzáfűzi: „Aki azt mondja, »egy«, megszabadít Áriusztól, aki azt mondja, »vagyunk«, megszabadít Szabelliusztól” (August. Trinit. I.4,4). Ez a vers tehát mind a 2 háromság tagadást elmetszi: azt is amelyik kisebbé teszi a Fiút, és azt is, amelyik személyileg egyenlővé teszi az Atyával.

Ha ez csak puszta szándékegység volna, ezzel még zsidó logikával sem találnánk semmi kivetnivalót. Érdekes módon a Biblia egyéb szereplői sehol sem mondják ki ezeket a szavakat is. Mózes például sose mondta, hogy "én és Jahve egy vagyunk" - holott ha ez csak a szándékegység megnyilvánulása lenne, nyugodtan mondhatta volna, nem? Vagyis nem csak a gondolkodásukban és az egyetértésükben egységesek. Ebben nincs nagy kunszt, minden magát kereszténynak tekintő egyén magát az Isten gondolkodásmódjához kívánja hangulni, és egyet kíván vele érteni mégse mondja, hogy "én és az Atya egy vagyunk", mivel ez nem csak szándékegységet jelöl. Ha csak azt jelentette volna, ugyan mért kívánták volna a zsidók megkövezni istenkáromlásért? Akkor annyit kellett volna mondaniuk, hogy jól teszed, mi is egy vagyunk vele.

Jehova Tanúi úgy érvelnek, hogy az „egy" (görögül hen) nem Jézus istenségét jelzi, hanem csak a meggyőződés és az akarat egységét Jehova és Jézus között.

Valóban nincsen szó többről mint akarati és cselekvésbeli egységről? Dehogynem! Ez pedig a zsidók reakciójából érthető, akik mégiscsak megértették Jézus kijelentését: „Ekkor... köveket vittek oda a zsidók, hogy megkövezzék ... és így feleltek neki: 'Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magad?" (31.33. v.). Jézus kijelentését úgy értették, hogy Istennel teszi magát egyenlővé, és bizonyosan ő is így gondolta.

A semlegesnemű „hen" - a hímnemű ,’heisz"-szel szemben arra mutat, hogy nem az isteni személyek, hanem az isteni lényeg azonosításáról van szó. Ha nem figyelnek erre, akkor a patripassianizmus (az Atya szenvedett a kereszten, ld. fent) veszélye fenyeget.

Jézust csak azért érhette az istenkáromlás vádja, mivel az Atya isteni lényegével való egységét hangsúlyozta, és ezért érezte magát az első hallásra meglepő bizonyítási eljárásra kényszerítve, amely a 30-38. v-ben következik. Ott azt fejti ki, hogy ha a zsidók már Istenekként" jellemezhettek embereket (bírákat, vö. Zsolt 82,6), akkor neki sokkal inkább joga van ahhoz, hogy „Istennek" nevezze magát. „Csak az az állítás, hogy ő egy az Atyával, és hogy ezért, aki az ő kezében van, ezzel együtt Isten kezében is van, idézte elő azt a vádat, hogy Istenné teszi magát, és Istent káromolja (29-33. v.). Mivel Jézus nem vonhatja vissza ezeket a bizonyságtételeket, és nem is akarja, olyan bizonyítékot ad elő, amely arra irányul, hogy káromlás nélkül 'theosz'-nak nevezheti magát (Zahn 1921, 471. o.). Hiszen megdicsőülésének és teljes kinyilatkoztatásának órája még nem jött el. Ez csak feltámadása után történt.

A háromság-tan helyes megértésének szempontjából fontos vers a Jn 10:30, ahol ez áll: “Én és az Atya egy vagyunk” (MBT). A vers egyrészt a hamis háromság-modellekkel szemben véd, másrészt azokkal szemben, akik tagadják Jézus Isten voltát.

Meg kell jegyezni, hogy a versben található egy szó a görög hen (ἕν), ami semleges nemű. Ha hímnemű lenne, akkor a vers a modalizmust támasztaná alá, mely szerint Jahve (az Istenség) egyetlen személy, akinek három megjelenési formája van. Olyan ez, mint egy ember különböző szerepei, annak függvényében, hogy éppen milyen interakcióban van benne (pl. apa, férj, munkavállaló stb.). Ha ugyanis hímnemű lenne az egy, akkor a személy egységére utalna, vagyis arra, hogy Jézus és az Atya valójában egy és ugyanaz a személy. Ez ellen természetesen a görög nyelvtanon kívül számos egyéb bibliai érv is szól (pl. Mt 3:16-17, 26:39 stb.).

Mivel semleges nemű, ezért nem a személy egységét, hanem a természet, a jelleg egységét fejezi ki a szó. Vagyis Jézus ugyanannak az isteni természetnek a részese, mint az Atya. Ugyanazokkal az isteni tulajdonságokkal rendelkezik, azaz a szó bibliai értelmében Jézus Isten (Fil 2:6). Ebből pedig világosan látható, hogy azok, akik Jézust teremtett lénynek tekintik (pl. Jehova Tanúi, krisztadelfiánusok), tévednek.

“Az ‘egy’ szó (hen) semleges nemű, és a lényegre utal, nem pedig a személyre. (…) Az Atya és a Fiú egyetlen isteni lényeget alkot, de az istenségen belül két külön személy marad” (J.C. Laney).

Bővebben: John 10:30-33, What made the Jews want to kill Jesus?

I and the Father are one, or one being, not one person, nor one by an union of affection only, but in nature, substance, power, and other perfections, as appears by the whole text: for Christ here tells them that none of his elect shall perish, because no one can snatch them out of his hands, no more than out of the hands of his Father: and then adds, that he and his Father are one, or have one equal power: and if their power, says St. Chrysostom, is the same, so is their substance. Christ adds, (ver. 38.) that the Father is in him, and he in the Father; which also shews an union of nature and substance, and not only of love and affection, especially when taken with other words of our Saviour Christ.

Imádták:

A keresztények sohasem lettek volna képesek tudatosan egy teremtményt imádni. Ha Krisztust nem tartották volna Istennek, sosem imádták volna. A Társulat és a Tanúk tömegei azonban egészen az ötvenes évekig, hét évtizeden át képesek voltak egy általuk csupán teremtménynek tartott személyt imádni.

A Társulat saját bibliafordításának első kiadásában a Zsid 1:6-ot így találjuk:

The New World Translation, 1950 d. (p. 634, Hebrews 1:6)

Mikor pedig ismét elhozza Elsőszülöttjét a lakott földre, ezt mondja: És imádja őt Isten összes angyala [And let all God 's angels worshiphim.]

A Társulat a ?Győződjetek meg minden dologról" című, érvelni segítő kiadványában is így buzdított a ?Kereszt" témáját tárgyaló cikk egyik összefoglaló címsora:

Make Sure of All Things, 1953 ed. (p. 85, ?Cross") *

Krisztus dicsőséges szellemként imádandó. Győzelmes a halál és a kínoszlop fölött.

A Társulat csak 1952-ben kezdett változtatni a véleményén:

The Watchtower, January 1, 1954 (p. 31)

Következésképpen, mivel az írások azt tanítják, hogy Jézus Krisztus nem az Atya trinitárius személytársa, hanem egy másik személy, az Isten Fia, a fenti kérdésre adott válasz az kell, hogy legyen, hogy nem kell külön imádatot bemutatni Jézus Krisztusnak, aki most a mennyben van megdicsőülve. Az imádatunknak Jehova Istenre kell irányulnia (...) magát az imádságot nem Jézushoz, hanem Istenhez, az ő Atyjához kell címezni. A ?Győződjetek meg minden dologról" későbbi kiadásában ennek megfelelően a kissé átrendezett, de azonos szócikkben az alábbi alcímet találjuk:

Make Sure of All Things, 1965 ed. (p. 140, ?Cross")

Krisztus emberi testéről Isten gondoskodott, nem szabad imádni a feszületen

A NWT 1984-es revideált referenciakidása is „kiigazította” a szöveget, hogy ne mondjon ellent a Társulat új tanításának:

The New World Translation, 1984 revised ed. (p. 1438, Hebrews 1:6)

Mikor pedig ismét elhozza Elsőszülöttjét a lakott földre, ezt mondja: És hódoljon előtte Isten minden angyala [And let all God's angels do obeisance to him.]

Ha ma a Társulat bárkit tévtanítónak nevez, aki tagadja, hogy Jézus azonos lenne Mihály arkangyallal, aki Jézust Mindenhatónak nevezi, aki Jézushoz imádkozik, vagy Jézust imádja, akkor Szerinted a Társulat mai tanai alapján minek lehetne nevezni Rusellt és a Társulatot egészen 1952-ig?

Ne felejtsd el, hogy ugyanarról a Társulatról van szó! A Társulat pedig sohasem vallotta be, hogy tévtanokat tanított és terjesztett sokmilliós példányszámban. Mindig csak ?kiigazításról" beszél, miközben másoktól azt követeli, hogy egyházuk tanítását mint tévtanttagadják meg, és egyházukat mint hamis vallást hagyják el.

Tehát nem én "keverem" össze az imádást a hódolással, hanem a Szentírás nyelvhasználata, nézd csak:

"Uradat, Istenedet imádd [proskuneó - ?????????], s csak neki szolgálj!"

"Ám amikor Elsőszülöttét bevezeti a világba, ezt mondja: Imádja [proskuneó - ?????????] őt Isten minden angyala."

Tehát ugyanaz a görög szó: proszkuneó („imád, hódol") szerepel, mint az Atyára, mind a Fiúra vonatkoztatva.

Az az imádat, amely egyedül Istent illeti, és amelyet az angyaloknak nem szabad elfogadniuk, ugyanaz az imádat és hódolat, amellyel Zsid 1,6 szerint az angyalok imádják az elsőszülöttet.

Vagyis ha itt "összemosással" vádolsz valakit, akkor ez ügyben a Szentírást ihlető Istennél kellene perelned. Lám, nagy talány ez az Őrtoronynak: ugyanazt a szót használja az Írás, mind az Atya, mint a Fiú hódolatára, ők mégis kettébontják. Ugyanolyan kezdőbetűs ISTENnek nevezik mindkettőjüket (nem volt kisbetű), ők ezt is kettébontják. Lám, pedig aki anno elolvasta az eredeti görög nyelvű szöveget, ilyen felismerésre nem igen juthatott volna.

Aztán ami továbbiakban írsz az "imádat" szó félreértése: az imádás nem hajbókolás, nyalizás, csetlés botlás, térden csúszkálás, címkórság, mittomén. Valójában az imádás annyi, mint Isten gyanánt elismerés és Istenként való tisztelés. Az imádás által az értelmes teremtmény elismeri Isten abszolút fensőbbségét, egyedüliségét és az Ő szeretetében megalapozott teljes függését.

Eme vers pedig teljes mértékben igazolja, hogy ugyanolyan fokozatú hódolattal kell illetni a Fiút, mint az Atyát:

„…mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli…”

(Jn 5:23)

Kár lenne elbeszélned mellette, és nem is tisztességes. Ha kell, olvasd el kétszer, háromszor ezt a mondatot. Mindenki tisztelje a Fiút, ahogy tisztelik az Atyát.

Tehát vedd alapul az Atyának adott tiszteletet és terjeszd ki a Fiúra, amint a szöveg kívánja. A Jn 5,23 konkrét szövege éppen nem embertiszteletről szól, és mégis embertiszteletet próbálsz belemagyarázni.

Aztán tedd fel a kérdést: egy teremtmény illethető-e olyan ("úgy... ahogy...")tisztelettel, mint az Isten. A válasz egyértelműen nem, tehát a Fiú nem egy teremtett angyalka, hanem egyszülött Isten (µ???????? ????).

„Ha valaki szívesebben használja az „imádni” kifejezést, nos, ez az imádat viszonylagos, mert Jézus ezt mondta Sátánnak: „Jehovát, a te Istenedet imádd [a proskyne'o szó egyik formája], és csak neki végezz szent szolgálatot!” (Máté 4:8–10).” – Itt a görög szöveg szerint Jézus semmiféle „Jehovát” nem mondott, továbbá ez nekünk semmiféle gondot nem okoz, hiszen Jézus nem Jehován kívüli Isten, hanem maga JHVH-nak, az Istennek egyik subsistentiája.

Sajnos a névelős főnév miatt ez nem lehet isteni cím,az ókori megszólítás Jézusnak szólt,mivel ő egy Istennel és tudjuk,hogy az anygyal szó küldöttet jelent és csak ti erőzsakoljátok bele azt a képtelenséget,hogy egy személyt SZÍNRŐL SZÍNRE(héberben arcra arc) LÁT VAKLAKI egy másikon kersztül.

(1Mózes 32:30) "Jákob ezért Penielnek nevezte el azt a helyet, mert ahogy ő mondta: „Láttam Istent szemtől szemben, mégis megszabadult az én lelkem.”

„Én Uram és én Istenem!” (János 20:28).

(Bírák 13:18-23) "Jahve angyala azonban így felelt neki: „Miért kérdezősködsz a nevem felől, amikor az oly csodálatos?

"A Jn 17,3 ugyanis azt mondja, hogy „az Atya az egyetlen igaz Isten” (ami megfelel a keresztény tanításnak), de azt nem mondja, hogy „egyedül az Atya az igaz Isten”, amit csak bele szeretnének magyarázni." Ez egy nagyszerű érv,ami rávilágít a hamis érvelésetekre,és a különbségekre ti és a bilia állítása között.

A háromságtan szerint az egyik személy (az Atya) küldte a másikat (a Fiút), egyfelől a kapcsolatuk mindig mindenben valóságos volt (nem csak látszat), másfelől ugyanakkor mindez az Istenségen belül történt (nem a Teremtő és egyik teremtménye között).

A küldés tényéből pedig nem következik lényegi alacsonyabbrendűség. Küldés és küldés között nagy különbség van: a királyt is küldheti a tanácsadója diplomáciai látogatásra, az orvosa fürdőre, anélkül hogy ebből a küldők felsőbbségére lehetne következtetni. Ráadásul a "küldés" szónak ariánusi értelemben való túlhangsúlyozása végső soron elmossa azon bibliai igazságot, melyszerint Jézus végső soron maga akart földre jönni és önként adta életét: "...odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem..." (Jn 10:17-18).

Az pedig nem igaz, hogy az Atya és a Fiú egysége CSAK annyiban állna, mint ami a hívek között van. Ezen állítás gondolom a János 17:11 szektás eiszegézisen alapul, pedig a megoldás roppant egyszerű, csak meg kell érteni a Szentírás analógiáját. Jézus azt kéri az Atyától, hogy a tanítányok "egyek legyenek", vagyis egységes meggyőződés és törekvés, az isteni személyek egysége mintájára, összekösse őket. Vagyis ez a minta, de nem azt jelenti, hogy a keresztények egysége kimerülne ennyiben, mint ahogy az isteni személyek sem csak valamiféle "akarategységben" állnak, hanem az Atyának és a Fiúnak egy és ugyanazon isteni valójuk, természetük van. Vegyük alapul ezt a kijelentést: "Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!" (Mt 5:48). Ha ezen verset ugyanazzal a logikával kívánnád értelmezni, mint a másikat, akko arra jutnánk, hogy a Mennyei Atya tökéletessége elérhető ember számára. Mivel hogy ez nem lehetséges, akkor ugyanígy értelmezendő, mint a másik: mind a Mennyei Atya tökéletessége, mind az Atya és a Fiú közötti egység előttünk lebegő cél és minta, melyet emberként soha el nem érhetünk, csak konvergálhatunk felé. Egyik sem jelenti azt, hogy éppen olyan fokú tökéletesség ill. egység elérhető lenne.

A Jn 10,30 környékén van elegendő támpont: a hallgatóság azonnal megértette, hogy Jézus nem puszta erkölcsi vagy akarati egységet állított közte és az Atya között, hanem többet: egységet az istenségben. Ezt mondták: "[...] te ember létedre Istenné teszed magadat." És az Úr nem kezdte magyarázgatni, hogy csak céljaik egybehangzásáról beszélt, hanem jellegzetes rabbis válaszában még meg is toldotta egy kihívással: "Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok? Ha azokat isteneknek mondá, akikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható), arról mondjátok-é ti, akit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!" - Vagyis az Írás tekintélyét fordította ellenük, befogta a szájukat, és helybenhagyta istenségének állítását.

A főpapi imában ebből a lényegi egységből néhány vonás átszármazik a keresztények egymással való szeretetkapcsolatára is, de ez nem jelenti azt, hogy az Atya-Fiú viszony minden mozzanata is megjelenik ugyanott. A keresztények egymással való egysége nem foglalhatja magában pl. a természetfölötti élet egymásnak történő átadását, vagy az engesztelőáldozat bemutatását az Atyának. Ehelyett ilyen téren öröklik az Atya és a Fiú egységét: aki a Fiúé, az az Atyáé is (Jn 17,10). Ahogy az Atya szereti a Fiút, úgy szereti a Fiú követőit is (17,23). Ahol a Fiú van, követői is ott lesznek (24).""

Ezen felvetésed a következő fordulat szektás, nyers, betű szerinti és formállogikai értelmezésére támaszkodhat, amikor Jézus úgy fogalmaz imájában, hogy „egyek legyenek, mint mi” (ti. ő, Jézus az Atyával). Azonban a Szentírás szóhasználata alapján az „úgy”, „mint”, „ahogy”, „amint” nem jelent feltétlenül ekvivalenciát, hanem sokkal inkább viszonyítási alapot, modellt: bizonyos hasonlóságot sejtet az isteni személyek egysége és Isten gyermekeinek igazságban és szeretetben élt egysége között.. Elég csak erre példáként felhozni azon szenírásbeli kijelentést, hogy "Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!" (Mt 5:48). Nyilvánvalóan ezt a kijelentést nem fogod úgy értelmezni, mint ahogy a főpapi ima szövegét kívánnád megerőszakolni, és úgy értelmezni, hogy az Atyaisten abszolút tökéletességének elérésére hív fel Jézus – hiszen természetesen ez fogalmilag lehetetlen egy teremtés számára. Ez is ugyanúgy értelmezendő, mint a főpapi ima esetén: az Atyaisten tökéletessége a tökéletesség mintaképe, „modellje”, amelyet végső soron elérhetetlen célként kell a szemünk előtt lobognia. Még egyszer csak a lényeget: „A főpapi imában ebből a lényegi egységből néhány vonás átszármazik a keresztények egymással való szeretetkapcsolatára is, de ez nem jelenti azt, hogy az Atya-Fiú viszonyminden mozzanata is megjelenik ugyanott. A keresztények egymással való egysége nem foglalhatja magában pl. a természetfölötti élet egymásnak történő átadását, vagy az engesztelőáldozat bemutatását az Atyának.”

Ez a szó, hogy „egy”, a hívők számára úgy fogható föl, hogy a szeretet egységét értsük a kegyelemben, az isteni személyek számára pedig úgy, hogy felfogjuk a természetben való azonosságnak az egységét, mint ahogyan az Igazság ezt más helyen is mondja: „Legyetek … tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok is tökéletes [Mt 5,48], mintha kézzelfoghatóbban mondaná azt, hogy „legyetek tökéletesek” kegyelemi tökéletességben úgy, „amint a ti mennyei Atyátok tökéletes” az Ő természetének tökéletességében, mindkettőn megvan a maga módja: minthogy a Teremtő és a termény között nem lehet akkora hasonlóságot megjelölni, hogy egyúttal tudomásul ne vennénk a közöttük létező nagyobb különbözőségeket.

"A szöveg tehát nem azt állítja, hogy Isten a lényét tekintve egy személy, hanem azt, hogy csak egy Isten van. Hogy hány személyben létezik, az más kérdés."

Ez megint (a sokadik) negatív érv, ez a háromság kedvenc hamis érve, hiszen erre az egyébként egyértelmű bibliai szóhasználatra nem tud mást kitalálni, csak azt, hogy "de azt nem mondja". Persze, hogy nem mondja, hogy az EGY Isten hány személyben létezik, hiszen akkor tanítaná a pogány háromságot! De pont ez az, nem tanítja."

Erre a hamis érvre egy köztudott igazság cáfol rá:

A héberben az "egy" kifejezésre két szó van, az echad és a jahid. Az echad olyan egyet jelent, amiben benne van a többes.

5.móz.6,4:"Halljad Izrael, az Úr,a te istened, egy Úr"-itt az echad szót használja a Biblia.

Amikor azt mondja az Ószövetség " ketten lesznek egyek" akkor nem a jahidot használja, hanem ugyanazt,mint Istenre az echadot. Tehát maga ebben a kifejezésben is eredetileg,az egyben bent van a többes.Miért is értelmezik egyesek kizárólagosan "egy" ként ezt a kifejezést?

Álljunk meg egy pillanatra a Bibliaértelmezésnél. Ez ugyan is téves lesz, ha egy szempontot kívülről veszünk és nem a Bibliából.A klasszikus,helyes bibliaértelmezésnek az a lényege ,hogy a kulcs magában a Bibliában van meg,nem kívülről kell bevenni. pl ezt az értelmezést egyértelműen kívülről vették be, akik az echadot jahiddal értelmezik,aminek semmilyen bibliai alapja nincs.De ugyanez a helyzet az Elohimmal kapcsolatban is,mondván "királyi többes"-ismertessenek egy olyan igehelyet a Bibliában ahol szerepel, hogy az Elohimot királyi többesként kell értelmezni,ilyen nincsen.Ez is egy középkori tradíció, amit belevetítettek a Bibliába.Ez külső szempont és eleve már ellent mond a bibliai értelmezésnek.

Az Elohimot nem lehet külső,embertől származó szemponttal értelmezni,mert az Elohim Isten igéje,ezért,hogy HOGYAN KELL HELYESEN ÉRTELMEZNI,A KULCS ISTEN IGÉJÉBEN VAN.

ha nincs benne kulcs, akkor nincs kulcsa,ÚGY KELL ÉRTELMEZNI AHOGY VAN.

"Itt is a szentírás szóhasználatára kell tekintettel lenni. Például Jézusra több alkalommal úgy utal a Szentírás, hogy „egyedüli Úr” (pl. 1Kor 8:6. Júdás 4), ezen kifejezés alapján mégsem gondolod azt, hogy az „egyetlen” kifejezés itt kizárná az Atyát az Úr-voltából."

Egy barátom is beszállt:

Itt Pál az Atyát nem a Fiú rovására (kizárásával) nevezi egyetlen Istennek, hanem a pogány bálványok kizárásával. Hasonlóan ahhoz, ahogy nem az Atya rovására (kizárásával) nevezi a Fiút Úrnak, hanem a pogány bálványok kizárásával. Avagy kend kész aláírni álláspontjának és logikájának azt következményét, hogy az Atya (illetve Jahve) nem Úr?

Jézus neve is Jahve, így egymaga felséges [Isten], miképpen az Atya is Jahve, és mint ilyen, egymaga felséges [Isten]. Nem egymás rovására Isten az Atya és a Fiú, hanem a pogány bálványok rovására. ezt maga a szövegkörnyezet mondja:

1Kor 8,5-6

"Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, aminthogy van sok isten és sok úr; Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől [van] a mindenség, mi is őbenne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által [van] a mindenség, mi is őáltala."

Tehát kend nagyot koppant a földön az érvem előli ügyetlen félretámolygása végén. De fölöttébb jellemző, hogy a kend felekezete másutt ezen "sok isten és sok úr" istenségével akarja elrelativizálni Jézus istenségét. Püff.

Hol mondja azt az Ige, hogy Jézus nem része az igaz Isten(ség)nek? Pál szerint őbenne lakozik az istenség teljessége testileg. Véssék szépen az ariánusok a fejükbe, hogy nem ez a szakasz Jézus istensége, hanem a bálványok ellen íródott. És ahogy az ittenit, úgy amazt is a szövegkörnyezettel igazoltam.

"(1Kor 2:16) "Mert ki ismerte meg Jehova gondolkodását, hogy oktathatná őt? Bennünk azonban megvan Krisztus gondolkodása.""

Itt nincs Jehova,ti hamisítottátok oda.

"(Márk 13:32) "Azt a napot vagy azt az órát senki nem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya."

A szent Szelem és az Atya egyek, nem volt köztük a testi létforma választófonala,tehát nyilvánvaló,hogy tudta a Szent Szellem amit az Atya, csak Jézus került ki a "pikszisből" rövid ideig:D

Ja és ezeken kívülillene válaszolgatni a 47%-os barátunk válaszaira is mert,csak egy részére érkezett reakció a belinkelt kérdésnél.

Nem véletlenül mondtam, hogy az érveid NEM KORREKTEK, mivel pl. a Róma 9:5 kitárgyalása is egyrészt az eredeti görög nyelv csűrés-csavarásán alapul, másrészt olyan más bibliai versekkel való igazolásán, melyek szintén erősen vitatottak sok más fordító által. Tehát ez a körkörös érvelés megtévesztő manipulációja! Olyan Írásszövegekkel akarja alátámasztani a maga verzióját, melyek szintén kétségesek az általuk fordított formában. Nevetséges.

A nyelvészeti trükközéssel, mely zavarkeltő módon oldalakat tölt meg az átláthatatlanság célzott okán, nem is foglalkoznék, mivel egyrészt nem a szakterületem, másrészt meggyőződésem, hogy a Biblia képes önmagát magyarázni ezen mellébeszélés helyett is!

"Azt a nehézséget is könnyű eligazítani, hogy a Krisztusról sehol nem mondatik egész Bibliában, hogy Ő mindenek felett örökké áldandó Isten, hanem az Atyáról Efés. 4:6; és így itt is az Atyáról érti azt Pál apostol. — Ugyanis ezeket amelyeket itt Pál apostol összekötve mond, a Szentírás sok helyeken mondja külön a Krisztusról, p. o. Ján. 1:1."

Itt is olyan verset idéz "bizonyítéknak", melyet sokan erősen vitatnak, mint helyes verziót, tehát hiteltelenné teszi önmagát a körkörös érveléssel.

(Efézus 1:22) "Ezenkívül mindent a lába alá vetett, és minden felett való fővé tette őt a gyülekezetnek"

Miről is szól ez?

(Kol 3:11) "Itt nincsen sem görög, sem zsidó, sem körülmetéltség, sem körülmetéletlenség, idegen, szkíta, rabszolga, szabad, hanem Krisztus minden, és ő van mindenekben."

Jehova teremtményei "felettiségről", vagy egy mitikus háromságban a Mindenhatóval "egyenlő" személyről beszél-e a Biblia, mely rangot, vagy állást sohasem KAPOTT az Atyjától Jézus, hanem mindig is rendelkezett vele??? A Biblia egyértelműen azt állítja, hogy MINDENT KAPOTT Istenétől, semmi sem volt az Övé alanyi jogon!!!

"azt mondja Pál, hogy mindenek vettettek Krisztus lábai alá. Ha tehát ezeket külön mondja a Szentírás a Krisztusról: miért ne mondhatná Pál ezeket itt együtt?"

Azért mert nem ugyanazt jelenti, a bibliai verzió nagyszerűen nélkülözi a háromság filozófiáját.

"Ha tulajdonít a Szentírás a Krisztusnak oly Isteni tökéletességeket, mint amilyenekkel az Atya bír; nem mindenek felett való-e hát ő akkor?"

Csak úgy "mindenek" feletti, ahogy az általa kijelentett "egyedüli igaz Isten" megnevezés engedi, vagyis nyilvánvalóan csak Jehován, az EGYEDÜLI IGAZ ISTENEN kívül "mindenek" feletti. Mellesleg tökéletesek az angyalok is, vagy szerinted minőségi különbség van a "tökéletességben"???

Nem is beszélve arról, hogy mit is mondanak a magában megtévesztő, KIRAGADVA idézett versek előtt a bibliaversek:

(Efézus 1:16-23) "Továbbra is megemlítelek benneteket imáimban, hogy Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és kinyilatkoztatás szellemét az ő pontos ismeretében

hogy miután szívetek szeme megvilágosíttatott, tudjátok, mi az a reménység, melyre elhívott benneteket, mi az a dicsőséges gazdagság, melyet örökségül tartogat a szentek számára, és mi az ő hatalmának kimagasló nagysága irántunk, hívők iránt. Ez az ő ereje hatalmasságának munkálkodása szerint való, amellyel a Krisztus esetében munkálkodott, mikor feltámasztotta őt a halottak közül, és jobbjához ültette az égi helyeken, sokkal feljebb minden kormányzatnál, hatalomnál, erőnél, felsőbbségnél és minden névnél, melyet említenek, nemcsak ebben a világrendszerben, hanem az eljövendőben is. Ezenkívül mindent a lába alá vetett, és minden felett való fővé tette őt a gyülekezetnek, amely az ő teste, teljessége annak, aki mindent betölt mindenekben."???

Nem egyértelműen látszik itt is az, amit maga Jézus is mindig vallott magáról, hogy CSAK EGY MINDENHATÓ ISTEN VAN, akiről Ő úgy beszélt, hogy 'egyedüli igaz Isten', és NEM Ő, hanem felette is van valaki, akitől MINDENT kapott?!!

Meg aztán itt is Pál úgy beszélt Jézusról, jóval a feltámadása és az égbemenetele után, hogy "Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és kinyilatkoztatás szellemét"

Tehát akkor Jézusnak az ÉGBEN IS ISTENE az Atya, aki mellesleg nekünk ugyanúgy Istenünk????? Ezen kívül Pál miért nem Jézustól kérte, hogy "adja meg"...???

"Az Őrtorony Társulat értelmezése (Érveljünk az írásokból (157. oldal)) a következő versekre mutat, amelyek Isten hatalmát dicsőítik. Ez azonban nem mond ellent annak, hogy Pál Krisztust „mindenek felett való Isten”-nek nevezze. Maga Jézus mondta, hogy minden felett hatalma van (Mt 20:28)"

DE CSAK JEHOVA ISTENTŐL NEKI ADOTT, TŐLE ALACSONYABB-RENDŰ HATALMA, nem vele egyenértékű, Őt ugyanis mindennek ellenére sem mondja a Biblia "Mindenhatónak". Értelemszerű, hogy az "egyedüli igaz Isten" lehet csak EGYEDÜL mindenható, Ő pedig nem Jézus!

Itt persze eszed ágában sincs idézni a Tanúk által felhozott "szövegkörnyezetet", pedig sokat mondó:

(Róma 15:5-6) "A kitartást és vigasztalást nyújtó Isten pedig adja meg nektek, hogy legyen ugyanolyan a gondolkodásmódotok, mint amilyen Krisztus Jézusé volt, hogy egy akarattal, egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját."

Ez nagyon hasonló a háromság szerint hamisan fordított Filippi 2:5-6 verseire, itt ugyanis szintén Jézust állítja Pál nekünk követendő példának, méghozzá az IMÁDATBAN. A háromság mítosza szerint Isten leküldte Fiát, aki állítólag vele "egyenlő Isten", akivel "egy Istent" alkotnak, s aki tulajdonképpen Ő maga, csak "másik személyben". De amikor a földön volt, ugyanúgy imádta Istenét, mint nekünk kell, csakhogy példát állítson elénk ezzel. De vajon milyen példa nekünk "egy" Isten, aki önmagát imádja, holott hatalomban, tudásban, korban állítólag "egyenlőek"?????

"Egyedül Isten a teremtő"

Az ezek után felsorolt versek csak akkor bírnak jelentőséggel, ha pontosítjuk a Bibliai szóhasználat szerint az "Isten" szó jelentését, addig csak kusza és megtévesztő "bizonyítékok"!!!

Óriási megfigyelés, hogy a szent szellemet, tevékeny erejét használta Isten a teremtéshez, nem semmi. Hogy ettől sem lesz "személy", az biztos!!

"Kol 1:16-ban világosan az szerepel, hogy "benne teremtett mindent" (nem pedig "minden más" - ahogy a társulatod szemtelenül odahamisítja), vagyis Jézus örökkévaló és Teremtő"

A nyelvtani szerkezet ehhez a kifejezéshez nem példa nélküli, ha a szövegösszefüggés megkívánja, a Tanúk indoklása már nem fontos, már megint nem fontos...

"És mégegyszer mondom, azt, hogy egy Jehován kívül álló kisebb Isten is részt veszt a teremtésben azt cáfolja Ézsaiás 44:24; Malakiás 2:10; Jób 9:2,8."

Nem kérlek, ez csak még inkább megerősíti, hogy a JHVH, vagyis az egyetlen Mindenható Isten Jehova EGY Isten, aki mindenek felett van, Jézus felett is, hiszen EGYEDÜL tőle származik minden, maga Jézus is, aki által teremtett mindent! Ezt később, máshol közli velünk a Szentírásban Jehova, de az is igaz, amit ezen versekben íratott le, vagyis mindent Ő teremtett, hiszen minden és mindenki Tőle származik EGYEDÜL.

Hogy nem teremthet más csak a Mindenható Isten? Ez hamis érv, mert Jehova arra is képessé tett embereket, hogy feltámasszanak másokat. Sőt, arra is, hogy bűnöket bocsássanak meg, amit szintén hamis érvként szoktatok felhasználni, holott a Biblia egyértelműen bizonyítja, hogy egyes első századi apostolok csodaadományként kaptak ilyen képességet, pedig ezt már tényleg isteni privilégiumnak gondolnánk. Kell akkor azon csodálkozni, hogy Jézusnak ADTA(!!) az ítélkezést is???? Tehát még ez sem bizonyítja, hogy Jézus "egyenlő" lenne a háromság szerinti dolgokban.

"Úgy, ahogyan Isten létesít, senki és semmi nem képes. Isten teremtői képessége a teremtmény számára közölhetetlen tulajdonság. Ahhoz, hogy valaki teremteni tudjon, vagyis ahhoz, hogy létezőt hívjon elő a nemlétezőből, Istennek kell lenni."

Ugye észrevetted, hogy ezzel Jehova mindenhatóságát csorbítottad önhatalmúan, mivel semmiféle ilyen tanítás nincs a bibliában????

És így tovább és tovább, a hamis érveiddel!

""Vagy a ’teljesség’, amely benne lakozik, másvalaki döntése alapján lett az övé?" - Ha így van is, az nem Jézus születése után történt, hiszen ő Istenként született, és nem olvassuk, hogy ezután borították volna rá az istenségnek nagyobb mértékét."

Ez megint a János 1:1-2 hamis fordításával való takarózás. Az viszont nem igaz, hogy nem olvassuk, hogy később lett felemelve magasabb dicsőségbe, olyan beosztásba, olyan magasságba melyet azelőtt nem birtokolt!!! Csak ezt írja az Írás.

"Ha ez csak puszta szándékegység volna, ezzel még zsidó logikával sem találnánk semmi kivetnivalót. Érdekes módon a Biblia egyéb szereplői sehol sem mondják ki ezeket a szavakat is."

Hazugság ez bizony! Az 1Korinthus 3:6, 8-ban Pál ezt mondja: „Én plántáltam, Apollós öntözött. . . A plántáló pedig és az öntöző egy.” Pál nem arra gondolt, hogy ő és Apollós ketten egy különleges "kettősségben" lennének, inkább arra gondolt, hogy szándékban egyek. A Pál apostol által használt „egy” (hen) szó semlegesnemű, szó szerint „egy (dolog)”, ami az együttműködésben való egységüket jelzi. Jézus ugyanezt a szót használja a János 10:30-ban az Atyjával való kapcsolatának leírására. Ugyanezt a szót használta a János 17:21, 22-ben is. Így amikor az „egy” (hen) szót használta ezekben az esetekben, akkor szándékbeli és gondolatbeli egységről beszélt.

Hogy semmi mást nem ért bele csalafinta módon Jézus a mondandójába az tökéletesen kitűnik a következő egyszerű magyarázatából, mely megindokolja a szövegét:

A János 17:21, 22 versben azért imádkozott Istenhez, hogy tanítványai „mindannyian egyek legyenek, úgy ahogyan te Atyám, egységben vagy velem, és én veled, hogy ők is egységben legyenek velünk,. . . hogy egyek legyenek, mint ahogy mi egyek vagyunk”.

Ez EGYÉRTELMŰ és csak az Írásokba erőszakolás lenne, ha a háromság "egységét" is belehallanánk oda, ahol NINCS!!!! Ha talán Jézus nem magyarázná meg, hogy mit ért az "egységen", DE MEGMAGYARÁZZA. A többi üres szemfényvesztés.

Tehát igenis mondhatjuk, hogy "egyek" vagyunk, vagy "egységben" vagyunk Istennel és Jézussal, ha ez igaz!!!!

Az eddigieket is, de a többi hamis érvet is már számtalanszor cáfoltuk, elnézést, de nincs kedvem az összes ilyent újra és újra megcáfolni...

Miután nem tudsz rácáfokni ere a tudományos igényű magyarázatra persze hogy próbálod negatívként beállítani teljesen alaptalanul.Rengeteg más igei magyarázatok is vannak hozzájuk csak te persze kiragadsz párat.A Biblia valóban magyarázza magát ,de sajnos nem a mi nyelvünkön íródott ezért érdemes elmerülni tudományosan néhány felekezeti okok miatt félrefordított részeken.Attól,hogy Jézus az atyától kapott dolgokat még mindig nem zárja ki istenségét hiába szajkózod ezt a semmitmondó érvet.

"Nem egyértelműen látszik itt is az, amit maga Jézus is mindig vallott magáról.."nem, csak te képzeled oda ,ez az "egyedül igaz isten" dolog meg ki lett tárgyalva.

- Tehát aki erős, hatalmas, az máris nem mindenható? Ezt a kifejezést találjuk az Ésa 10,20-1-ben: "És lészen ama napon, hogy többé nem támaszkodik Izráel maradéka és aki megmaradt Jákób házából, az őt nyomorgatóhoz, hanem támaszkodik az Úrhoz, Izráel Szentjéhez hűségesen. A maradék megtér, a Jákób maradéka az erős Istenhez." Ez gondolatritmus, így itt Jahvéra vonatkozik az "erős Isten". Tehát megdőlt az az érvelés, hogy az "erős Isten"-t a szöveg a "mindenható Isten"-től való megkülönböztetés céljából említené. Ellenkezőleg: Jahve egyik címét alkalmazza a születendő gyermekre.

Ami az Ézsaiás 9:5-öt illeti, "erős Istennek" nevezi Krisztust. Jehova tanúinak kész válaszuk van erre. Szerintük Krisztus csak "erős Isten" de nem "a mindenható". Szerintük Krisztus az erős Isten és nem a mindenható, Jehova pedig a mindenható Isten, sohasem az erős Isten. Ennek ellenére nézdd csak meg: Ézs 10:21, Neh 9:32, Jer 32:18, 5Móz 10:17 – látni fogod, hogy. a "hatalmas Isten" Jehova címe. Tehát ez a szembeállítás mesterséges. Attól, hogy ez a vers nem tanítja a Fiú mindenhatóságát, az nem bizonyítja, hogy nem is az. Egyedül Isten mindenható (1Móz 17:1 2Móz 6:3, Zsolt 72:18, Mt 19:26, 1Tim 6:15, Jel 11:17, 19:6). Mindenható az Atya (Mk 14:36, 2Kor 6:18), a Fiú (Mt 28:18, Jn 3:35, 5:19, Zsid 1:3, Jel 1:8) és a Szentlélek (Jób 33:4, Zak 4:6, Lk 1:35), mégsincs három mindenható Isten, csak egy.

"ugyanúgy imádta Istenét, mint nekünk kell.."

- És ez kizárja, hogy istenségére nézve egylényegű legyen vele? Egészen természetes, hogy mivel a Fiú az Atyától származik, az ereje sem való máshonnan. Ezt a szentháromságtan sem tagadta soha.

.) Mikeás 5:2:

„De te, Efráta Bethlemje kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között; mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő uralkodója, aki kezdettől fogva, az örökkévalóságtól fogva [owlam] származott.”

Az „owlam” kifejezés igen is jelenthet örökkévalóságot, figyelj csak:

„Mielőtt a hegyek megszülettek, S mintegy vajúdva világra hoztad a földkerekséget és a termékeny földet, Időtlen időktől fogva [owlam] időtlen időkig te vagy Isten.” (Zsoltárok 90:2, Új világ fordítás)

Az "olám" jelenthet régmúlt időket is, de örökkévalóságot is. A Mik 4,7-ben ugyanez a szó található: "...az Úr uralkodik rajtuk a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké." Tehát nem lehet kizárni, hogy itt is arra vonatkozzon.

Egyébként Jézus örökkévalóságát egyébként sok más vers is tanúsítja, pl. a már szóba került Ézsaiás 9:5 is, amikor azt mondja róla, hogy „Örökkévaló Atya”. Konkrétan ezt a szót használja: „avi'ad” (אֲבִיעַ֖

491;), amely világosan örökkévalóságot, folyamatosságot, időtlenséget jelent.

Másra nem fogok válaszolni ez után,hiszen én sem kaptam...

Nagyon egyszerű: Ha a Fiú az Atya-Istennek valóságos, metafizikai értelemben vett, és nem csak fogadott Fia, akkor maga is Isten. A főpap és a zsidók ui. pontosan értették, mit jelentenek azo a szavak, hogy Jézus Istennek valóságosan a Fia, hiszen a zsidó szokásban a fiú örökölte apja nevét, címét és társadalmi pozícióját: „Emiatt a zsidók még inkább az életére törtek, hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel” (Jn 5,18).

Ha Jézus örökölte az Atya hatalmát, jogait és főleg a nevét, akkor ez azt jelenti, hogy Jézus maga a mindenható Isten. Jézus ezt meg is erősítette. Az isteni hatalmát a csodákkal: „Lám, ma és holnap ördögöt űzök, és gyógyítok, csak harmadnap fejezem be” (Lk 13,32). Az isteni jogot a bűnök megbocsátásával és az isteni törvények módosításával: „Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására” (Mk 2,10). „Megmondatott a régieknek (…) Én pedig azt mondom nektek: (…)” (Mt 5,33). Az isteni nevet pedig azzal, hogy sokszor nevezi magát azon a néven, ahogyan Isten bemutatkozott Mózesnek a Hóreb hegyénél (Vagyok): „Ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűnötökben” (Jn 8,24). „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok” (Jn 8,58). Krisztus ezzel örökkévalóságát is tanítja, mert azt mondja, hogy Ábrahám keletkezett, és időhöz kötött, Ő azonban, mint Isten, független az időtől: „Van.”

""Én és az Atyám egy vagyunk" :) Már amennyire egy apa és egy fiú egy lehet. Vagyis szellemileg egyek, nem egy Isten(ek)."

Az apa és a fia is ember, nem úgy van, hogy csak az apja ember az embernek, a fia meg mondjuk kutya, vagy ló lesz.

A Jn 10. fejezetében egyébként sem csak egyetértés-megvallás történik Jézusról (az ÚVF itteni szélhámos bibliahamisításai nem érdemelnek szót), hanem azt, hogy ő egylényegű az Atyával. De lássuk csak: Én és az Atya egy vagyunk: Jézus már többször beszélt a zsidóknak arról, hogy ugyanúgy és ugyanazt teszi, mint az Atya (5,17.19-20) hogy egyedül ismeri az Atyát (3,31-32; 5,37) hogy éppúgy önmagától van élete, mint az Atyának (5,26) hogy minden teremtmény előtt ő van (8,58). Most azonban kimondja az isteni élet legmélyebb titkát, hogy bár az Atya és az emberi természetet fölvett Fiú két különböző isteni személy, mégis egy Isten. Mindketten - a Szentlélekkel együtt - ugyanannak az egy isteni természetnek részesei. A zsidók meg is értik Jézus szavait, azért akarják megkövezni, hiszen csak az emberi külsőt látják.

Ezzel a kijelentéssel, hogy "én és az Atya egy vagyunk" Jézus lényegében azt fejezi ki, hogy a hatalmat az ő megtartásukra közösen bírja Atyjával; mert ők egy isteni valóságúak, s azért ugyanegy az akaratuk és cselekvésük is. Az „egy“ által az Úr az egyenlő isteni természetet fejezi ki, a többes „vagyunk“ által pedig az isteni személyek különségét. Hogy ez igékben Jézus magának isteni természetet tulajdonított, a zsidók jól megértették, mint a következők mutatják. Szt. Ágoston hozzáfűzi: „Aki azt mondja, »egy«, megszabadít Áriusztól, aki azt mondja, »vagyunk«, megszabadít Szabelliusztól” (August. Trinit. I.4,4). Ez a vers tehát mind a 2 háromság tagadást elmetszi: azt is amelyik kisebbé teszi a Fiút, és azt is, amelyik személyileg egyenlővé teszi az Atyával.

Ha ez csak puszta szándékegység volna, ezzel még zsidó logikával sem találnánk semmi kivetnivalót. Érdekes módon a Biblia egyéb szereplői sehol sem mondják ki ezeket a szavakat is. Mózes például sose mondta, hogy "én és Jahve egy vagyunk" - holott ha ez csak a szándékegység megnyilvánulása lenne, nyugodtan mondhatta volna, nem? Vagyis nem csak a gondolkodásukban és az egyetértésükben egységesek. Ebben nincs nagy kunszt, minden magát kereszténynak tekintő egyén magát az Isten gondolkodásmódjához kívánja hangulni, és egyet kíván vele érteni mégse mondja, hogy "én és az Atya egy vagyunk", mivel ez nem csak szándékegységet jelöl. Ha csak azt jelentette volna, ugyan mért kívánták volna a zsidók megkövezni istenkáromlásért? Akkor annyit kellett volna mondaniuk, hogy jól teszed, mi is egy vagyunk vele.

Jehova Tanúi úgy érvelnek, hogy az „egy" (görögül herí) nem Jézus istenségét jelzi, hanem csak a meggyőződés és az akarat egységét Jehova és Jézus között.

Valóban nincsen szó többről mint akarati és cselekvésbeli egységről? Dehogynem! Ez pedig a zsidók reakciójából érthető, akik mégiscsak megértették Jézus kijelentését: „Ekkor... köveket vittek oda a zsidók, hogy megkövezzék ... és így feleltek neki: 'Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magad?" (31.33. v.). Jézus kijelentését úgy értették, hogy Istennel teszi magát egyenlővé, és bizonyosan ő is így gondolta.

A semlegesnemű „hen" - a hímnemű ,’heisz"-szel szemben arra mutat, hogy nem az isteni személyek, hanem az isteni lényeg azonosításáról van szó. Ha nem figyelnek erre, akkor a patripassianizmus (az Atya szenvedett a kereszten, ld. fent) veszélye fenyeget.

Jézust csak azért érhette az istenkáromlás vádja, mivel az Atya isteni lényegével való egységét hangsúlyozta, és ezért érezte magát az első hallásra meglepő bizonyítási eljárásra kényszerítve, amely a 30-38. v-ben következik. Ott azt fejti ki, hogy ha a zsidók már Istenekként" jellemezhettek embereket (bírákat, vö. Zsolt 82,6), akkor neki sokkal inkább joga van ahhoz, hogy „Istennek" nevezze magát. „Csak az az állítás, hogy ő egy az Atyával, és hogy ezért, aki az ő kezében van, ezzel együtt Isten kezében is van, idézte elő azt a vádat, hogy Istenné teszi magát, és Istent káromolja (29-33. v.). Mivel Jézus nem vonhatja vissza ezeket a bizonyságtételeket, és nem is akarja, olyan bizonyítékot ad elő, amely arra irányul, hogy káromlás nélkül 'theosz'-nak nevezheti magát (Zahn 1921, 471. o.). Hiszen megdicsőülésének és teljes kinyilatkoztatásának órája még nem jött el. Ez csak feltámadása után történt.

A háromság-tan helyes megértésének szempontjából fontos vers a Jn 10:30, ahol ez áll: “Én és az Atya egy vagyunk” (MBT). A vers egyrészt a hamis háromság-modellekkel szemben véd, másrészt azokkal szemben, akik tagadják Jézus Isten voltát.

Meg kell jegyezni, hogy a versben található egy szó a görög hen (ἕν), ami semleges nemű. Ha hímnemű lenne, akkor a vers a modalizmust támasztaná alá, mely szerint Jahve (az Istenség) egyetlen személy, akinek három megjelenési formája van. Olyan ez, mint egy ember különböző szerepei, annak függvényében, hogy éppen milyen interakcióban van benne (pl. apa, férj, munkavállaló stb.). Ha ugyanis hímnemű lenne az egy, akkor a személy egységére utalna, vagyis arra, hogy Jézus és az Atya valójában egy és ugyanaz a személy. Ez ellen természetesen a görög nyelvtanon kívül számos egyéb bibliai érv is szól (pl. Mt 3:16-17, 26:39 stb.).

Mivel semleges nemű, ezért nem a személy egységét, hanem a természet, a jelleg egységét fejezi ki a szó. Vagyis Jézus ugyanannak az isteni természetnek a részese, mint az Atya. Ugyanazokkal az isteni tulajdonságokkal rendelkezik, azaz a szó bibliai értelmében Jézus Isten (Fil 2:6). Ebből pedig világosan látható, hogy azok, akik Jézust teremtett lénynek tekintik (pl. Jehova Tanúi, krisztadelfiánusok), tévednek.

“Az ‘egy’ szó (hen) semleges nemű, és a lényegre utal, nem pedig a személyre. (…) Az Atya és a Fiú egyetlen isteni lényeget alkot, de az istenségen belül két külön személy marad” (J.C. Laney).

Bővebben: John 10:30-33, What made the Jews want to kill Jesus?

Sajnos tonnányi érvre nem kaptam választ de mit is várhatunk.

A legjobbal zárnám:

"Bele kellene törődnie végre kendnek: a Kol 2,9 a maga szigorú és explicit fogalmiságában egymaga megcáfolja a kendtek összes implicit és beleolvasott érvét Jézusnak az Atyáénál "lényegileg alacsonyabb" istenségéről. Mert ha nem egylényegű Jézus az Atyával, akkor az istenségnek nem lakozhat őbenne a teljessége. Akkor ki kellett volna belőle maradnia valaminek."