Mikor üdvözül az ember?

Ebből csak az hiányzik ami szerintem a lényeg, hogy elfogadod Isten legdrágább ajándékát.

"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

Ez így van, ahogy leírtad.

Röviden: "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legfőbb: az első parancs. A második hasonló ehhez: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. E két parancson függ az egész törvény és a próféták."

Minden ezen alapszik.

Ha valaki nem szeretne üdvözülni, akkor az nyílván nem lesz eröltetve (senki által).

Ha gondolod kedves kérdező idézhetek a Bibliából, de inkább most a lényeget összefoglalom (habár azok az idézetek feldobnák egy kicsit a hangulatát annak, amit írok).

Nem az ember van a törvényekért, hanem a törvény van az emberekért. Ezeknek a törvényeknek az alapja, hogy békében és szeretetben éljünk egymással, mint testvérek.

A cselekedeteink és a szívünk/lelkünk tisztasága alapján leszünk megítélve. A hit cselekedet nélkül halott. Isten azt szeretné, ha bíznánk ő benne értelemmel (nem félelemből és nem jutalomért). Úgy fognak nekünk mérni, ahogy mi mértünk másoknak. Fontos tudni, hogy Isten előtt nincs semmi sem rejtve. Kizárólag azokat a bűneinket fogják megbocsátani, amiket tiszta szívből megbántunk (tehát próbálunk jová tenni és igyekszünk, hogy soha többet ne kövessük el). Ezeket a bűnöket is csak akkor fogják megbocsátani, ha mi is megbocsátunk másoknak. Különben számon lesz rajtunk kérve az utolsó garasig.

Jézus itt volt tanítani titeket és példát mutatni.

Viszont amit írtál kedves kérdező, az sem rossz. Aki komolyan így él és nem álszent, képmutató az betartja azt, amit én is írtam.

De azért vannak dolgok, amiket én nem sorolnék konkrétan az üdvösség kérdéséhez.

Hiszem, hogy Isten igazságos és igazságosan is fog ítélni.

Tehát a motívációt is vizsgálja. Szerintem a bűnöknek is van mértéke....

A törvények csak utmutatók, hogy ne lehessen mutogatni, hogy senki sem mondta el, hogy mi lenne a helyes.

De a szentlélek megmondja, csak oda kell rá figyelni és engedni az egónkból.

Egy dolog biztos. Senkit sem fog hagyni elveszni, aki ő tőle van. Akkor sem, ha tévelyeg. Földi életünk egy próba vagy lecke nem számít. Nekünk kell döntetni. A tetteinknek pedig következménye van...

Szia!

Erre a kérdésre maga Jézus Krisztus adja meg a választ a Szentírásban. Szeretnék neked felidézni egy történetet amit szinte biztos, hogy hallottál már: Jézus "mikor útnak indult, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezte őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerhessem? Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat. Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet. Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága volt. Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk van! A tanítványok pedig álmélkodának az ő beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, akik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni! Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván magok között: Kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges." (Mk. 10:27).

Ezek alapján szeretnék visszakérdezni, hol olvasol ebben a történetben az általad felsorolt 3 dologról vagy akár annak kifejtéséről? Miről olvasunk itt? Arról, hogy tartsd meg Isten parancsolatait, ezen felül pedig arról, hogy oszd szét amid van és kövesd Krisztust felvéve a keresztet. Majd miután rádöbbensz, hogy ezt lehetetlen megtenni - ahogyan a tanítványok is rádöbbentek - akkor eljutsz odáig, hogy az üdvösséged a valóságban nem rajtad múlik, hiszen egyedül Jézus Krisztus keresztáldozata által van üdvösségünk, akkor kimondhatod Krisztussal: embereknél ez lehetetlen csak Istennél lehetséges.

Az üdvösséget ugyanis Isten adja, a megigazulás hit által van, ahogyan Pál apostol gyönyörűen kifejti a római levélben: "Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség, mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül. Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által, kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt, az Isten hosszútűrésénél fogva, az ő igazságának megbizonyítására, a mostani időben, hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, a ki a Jézus hitéből való. Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit törvénye által. Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül." (Rm. 3:22-28)

Aztán ezt megerősíti a galatákhoz írt levélben is: "Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem...a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él." (2:16 és 3:11)

És az efézusi levélben is: "Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;

nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék." (2:8-9).

A csodálatos ebben az, hogy Isten nemcsak, hogy tulajdonítja nekünk Krisztus igazságát, hanem részesíteni is kíván benne, már itt a földi életben is. Ez a részesítés az amit te szépen kifejtettél! Azonban fontos látni a sorrendet: Isten először megigazít hit által, majd részesít bennünket ebben az igazságban a cselekedetek által. Az üdvösségünk tehát hit által van, és nem a cselekedetek által. Nagyon fontos, hogy ezt megértsd, mert így válsz képessé arra, hogy mindezeket amiket leírtál megtedd, nem saját erőből immár, hanem a Szentlélek ereje által. Kívánom hogy mind a tulajdonított, mind pedig a részesített igazságban legyen részed Isten kegyelme által!

Üdv. Péter

Nekem tetszik amit írtál Péter.

DE! Azért ajnálom ezt elolvasni mindenkinek, ha már a hit szóba jött...

[link]

Ezt a részt kiemelném:

"Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát."

Tudom, ilyenkor sokan mondják nekem, hogy "jó a cselekedet is számít, de azt mindig megelőzi a hit".

Tudjuk, hogy hibátlan ember nincs, csak olyan aki bűnös.

Kérdés, hogy hit nélkül lehet-e megbánni a tetteinket és érvényes-e? Hit nélkül lehet-e jó embernek lenni?

Ezt mindenki maga döntse el. Én csak magamat ismerem, magamat ítélem.

#6: nekem kicsit az az érzésem, amikor azt mondod, hogy lehetetlen, hogy eladjuk a vagyonunkat, mintha ez egy igazolása lenne valaminek, ami amúgy nem kellene, hogy így legyen. Mert tudjuk, hogy nem lehetetlen. Mindannyiunknak megvan a lehetősége, hogy megtegye.

Ezt olvasva kicsit egy olyan kép jutott eszembe, ahogy egy egyházi ember kiszáll az audiból és elmondja, hogy de hát itt ugye lehetetlen, hogy meg is cselekedjük és ezért van a kegyelem :)

Kedves Okean!

Nem a vagyon elosztása lehetetlen, hanem az önmegváltás! Aki nem fogadja el az isteni kegyelmet, Jézus megváltását, az hosszú távon képtelen a teljes önzetlenségre, mert a bűn által megrontott emberi természetünket nem tudjuk legyőzni, bibliai hasonlattal, ahogyan a párduc sem a foltosságát...ezért utalt Jézus itt a keresztre.

Üdv. Péter