Miért bántanak mindig a vallásom miatt?

Személyeskedésbe nem akarok belemenni. Tudásról annyit, hogy ma a világ felhalmozott tudása az internetnek köszönhetően bárki számára elérhető.

Deviancia Wikipedia szerint:

"A deviancia olyan magatartás, mely megszegi a közösség vagy társadalom nagy része által elfogadott normákat. Fogalma meglehetősen tág. A deviancia kifejezés a „deviatio” (latin: de=-ról/-ről, via,-ae (f)=út; "az útról való letérés") szóból származik. Minden emberi csoport létezése különféle normákat követel, amelyekhez alkalmazkodhatnak a csoport tagjai. A legtöbb szabály nem is tűnik fel életünk során, mivel teljesen természetes számunkra. A normák betartatásával kapcsolatosan beszélhetünk negatív és pozitív, formális és informális szankciókról."

Pl. a középkori Európában az volt deviáns, aki nem hitt a katolikus egyház tanításaiban, a közösség nem nagyon talált kivetni valót abban, ha az ilyeneket a papok máglyára küldték.

Változott a világ, ma már egyre inkább a vallásos emberek kezdenek abnormálisnak tűnni a világias közösségekben.

Tényleg nem szép dolog az, hogyha egy közösségben az abból kilógókat társaik csúfolják, vagy megverik, de 12 éves gyerekek ettől függetlenül még jellemzően mindenhol a világon így rendezik az egymás közti nézeteltéréseiket.

Én is csatlakozom Hazardteamhez (egy másik válaszoló).

A kiközösítés és a másik bántása egyáltalán nem egy követendő dolog. Nem kell senkit sem üldözni azért, mert más vagy furcsa, vagy nem szimpatikus.

Ha pedig xy ember állatnak tartja magát és hisz abban a hülyeségben, hogy a nagyobb halnak meg kell enni a másikat, akkor ne beszéljünk erkölcsről meg ilyenek. És ne srjatok, ha háború van és nincs igazság.

De hogy a témánál maradjunk. Nem leszel kérdező lúzer azért, mert néhány agymosott téged annak hisz.

De itt van néhány dolog, amit tehetsz:

1. Tűröd csendben, hogy szétverjenek

2. Visszatámadsz (te vered szét őket)

3. Alkalmazkodsz (primitívé változol)

4. Őket hozod fel a szintendre (tehát nem fognak többet bántani)

A legjobb tényleg, ha velük beszélsz, aztán a szülőkkel és a tanárral. Hidd el, ez nem lúzerség.

Most kb azt mondtad, hogy ha kirabolnak, akkor nem hívod a rendőröket, mert attól nyomi leszel.

A rablóknak akarsz megfelelni?

Ha összebarátkozni nem is sikerül velük, azt azért megmondhatnád, hogy ne piszkáljanak...Mondjuk ilyenkor szoktak páran pattogni, hogy mert mi lesz különben.

A folytatást most mellőzöm, mert a humanisták biztos már nagyon utálnak. Pedig nem engem kellene, hanem magukat utálni.

Egyetértek. Az is egy hibás és belénk nevelt "konformista" hozzáállás, hogy "becstelen árulkodni". Ha valaki szívózik, teszek ellene, hogy meggátoljam, a saját egrecíroztatásomat. Ilyen a felnőtt életben is van. Például, engem egyszer a munkahelyemen frankón megtámadott az egyik munkatársam, csak mert fel merészeltem hangosítani a rádiót. Mindenféle vasakat taszigált nekem, meg ütlegelni akart, amiket elhárítottam, de nem ütöttem vissza. Akkoriban még én is ebben a "becstelen árulkodni, meg minek, úgysem változik meg semmi" dologban hittem és elmondjam mi lett az eredménye? Éjjszaka történt az "incidens"/éjjszaka dolgoztunk, a fönök nem volt ott, meg a főnökség többi része sem. Az, aki rám támadt és közben olyanokat üvöltözött, hogy "dögöltél volna meg anyáddal együtt a gázkamrában" meg hasonlókat, szépen megvárta a reggeli műszakot, bepanaszolt (még ő) a főnöknél, míg én szépen, dolgom végeztével átöltöztem és haza mentem. Este, mikor felvettem a műszakomat, egy gyönyörű fegyelmi várt az asztalon, hogy örüljek nem vagyok kirúgva, fizetés levonás meg hasonlók, "verekedésbe bonyolódtam a munkatársammal" indoklással. Mikor utólag felkerestem a főnököm, már nem tudott mit csinálni, a leírt szó ugye megmarad, a szó meg elszáll és én nem léptem kellő időben, ő meg nem akart hülyét csinálni magából a nagyfőnökök előtt, akikkel órákkal előtte íratta alá a "dokumentumot" azzal, hogy gyorsan csinálgassák visszafele. Év végén erre a "fegyelmire/dokumentumra" hivatkozva nem kaptam prémiumot, pedig egész évben dolgoztam, mint a güzü becsületesen és megbecsültem a céget is. A "munkatársnak" menet közben érvénytelenítették a fegyelmijét, mert ő neki hosszabb volt a nyelve, meg gyakrabban találkozott a vezetőkkel, így ő neki nyugodt szívvel kiosztották a prémiumot. Miután hónapok teltek el, számtalanszor a képembe dörgölték még ezt az "esetet", hogy ne ugráljak fizetés emelésért, mint a többiek, örüljek, hogy 2 fülem van és nem vagyok szatyor, hiszen "fegyelmit is kaptam" és ők olyan nagylelkűek, hogy "engedik" hogy továbbra is ott dolgozzam.

Kérdező: Ne foglalkozz azzal, hogy olyan emberek minek, milyen "losernek" tartanak, akik pusztán azért vernek és szekálnak folyamatosan, amiről nem is tehetsz, hogy az anyukád hittan tanár, meg hogy mi a vallásod, a hited. Ez nonszensz. Ez olyan, mintha én a sátánisták beszólásai miatt szégyellném el magam. Kit érdekel? Nem azt mondom, hogy nem kell jóban lenni azokkal akikkel tudsz, de ne ilyen alapon. Ha valaki szívózik és nem akarod képen törölni, visszavágni erővel és tűrted egy ideig, hogy hátha abba hagyja, de csak csinálja, még jobban felbátorodik, mert látja, hogy te hagyod, akkor nyugodtan szólj akinek kell, amikor kell, ha kell, akkor besétálsz az igazgatóhoz. Én azt tenném. Ha anyukádat kéred meg, hogy intézkedjen, akkor azt hozzák ki belőle, hogy rájuk uszítottad anyucit tutyimutyin a szoknyája mögé bújva. De lehet ezeket rendezni normálisan is. Szólsz egy FÉRFINAK aki nem apád, nem szülőd, senkid. Olyannak, akinek tekintélye van és ezek a nagy legények is be vannak gyulladva tőle, mondjuk egy idősebb tanárnak, aki példát statuál. És ha látják, hogy nem vagy "elhagyatva", van "szövetségesed", akkor szépen visszabújnak oda, ahonnan jöttek. Pár év múlva meg már a kutya sem fog ezekre emlékezni, nekem sok ilyen osztálytársam évekkel később jóbarátom lett. A gyerekek változhatnak, ahogy nőnek és nem tudhatod, mit hoz a jövő. Az egészet rövidre kell zárni, még akkor is, ha eleinte ugyanúgy fujjoznak a tanár háta mögött, meg elmondanak mindenféle félnótásnak.

Azt írod, ha beszélsz a szüleiddel, hogy át szeretnél menni másik suliba, az lúzerség.

Kérdéseim vannak ezzel kapcsolatban:

Van a közeletekben katolikus iskola? Esetleg 6 vagy 8 osztályos gimnázium (ez is katolikus)? Mert ha ilyenbe szeretnél átmenni, az egyrészt messze nem lúzerség, másrészt még becsülendő is, ezek az iskolák ugyanis sok esetben "erősebbek" az átlagnál. És azon kívül, hogy megszabadulsz azoktól, akik piszkálnak, helyettük találhatsz ott hozzád hasonló gondolkodású barátokat (azért egy katolikus iskolában sem mindenki vallásos, sokan az iskola jó hírneve miatt viszik oda a gyereküket, ők viszont el kell hogy fogadják az iskola nevelési elveit, hitéletét). Másrészt a jövendő tanulmányaidat is előnyösen befolyásolhatja egy ilyesmi iskola. Sőt, mondok mást, bár ez lehet, hogy kicsit radikális lépésnek tűnik: vannak az országban bentlakásos katolikus gimnáziumok, ahol már a te korosztályod is kollégiumban lakhat, ezek nagyon jó iskolák, talán ezt is érdemes átgondolni!

El tudnád azt képzelni, hogy egy ilyen ötlettel előállva mit szólnának a szüleid? Én büszke lennék a fiamra, ha ilyennel állna elém. (Azért azt bevallom őszintén, nem szeretném 12 évesen elengedni egy bentlakásos suliba. De ez én vagyok. Egy kérdést talán megér.)

Kedves Hazardteam, te hogy gondolod kezelni azt a problémát, hogy te ki vagy közösítve? Kérlek, ismertesd meg velünk, tudatlanokkal, hogy te hogyan oldottad meg, hogy befogadjon az a csoport, ami kiközösített!

Esetleg egy küzdősport, a capoeira, vagy a krav maga segíthet. A távol-keleti küzdősportokat úgysem fogják engedni a szüleid.

Azért bántanak, mert primitívek. Át kell nézni rajtuk, valószínűleg semmit nem tudnak a katolikus vallásról, azért bántanak. A saját maguk által alkotott sztereotípiákat üldözik. Nem akarok jóslásokba bocsátkozni, és pálcát sem akarok törni senki felett, de az ilyen neveltetésű fiatalokból lesznek felnőtt korban a kiégett, depressziós emberek, akiket ha szerencséjük lesz, akkor egy egyházi ispotályban összeraknak.

Viszont, ha meg is vertek, akkor én erősen elgondolkoznék az iskolaváltáson, de előtte beszélnék az igazgatóval, súlyosabb testi fenyítés esetén meg akár fiatalkorúak börtönébe is kerülhet az illető. Nem gondolom menekülésnek az iskolaváltást, nem kéne félelemben leélni a hátralevő iskolás éveidet, mert annak semmi értelme, csak tönkremész bele. Az ilyen idióták meg úgysem fognak soha megérteni, és nem fognak egyhamar megváltozni, mert ezt otthonról hozták.