Mennyire üldözték a szocializmus alatt a vallást, a vallásos embereket? Van személyes tapasztalatotok?

Jehova népének növekedése megragadta az új kormány figyelmét, mivel 1947 és 1950 között a hírnökök száma 1253-ról 2307-re növekedett. Attól az évtől kezdve a kormánytisztviselők akadályt gördítettek a prédikálómunka elé. Engedélyt kértek, de a kormány megtagadta a kiadását és azokat, akik kitöltötték az íveket, az Államvédelmi Osztály emberei elverték. Az újságcikkek folyamatosan vádolták a Tanúkat, hogy ’imperialista ügynökök’. Érdekes, hogy mielőtt a kommunizmus került volna hatalomra, a Tanúkat fogolytáborba küldték, mint „zsidóbérenc kommunistákat”.

1950. november 13-án a fiókhivatal felvigyázóját és a fordítót (kettőjüket korábban halálra ítélték) letartóztatták az első körzet felvigyázójával együtt. A hírhedt budapesti föld alatti börtönbe — az Andrássy út 60-ba — vitték őket „puhítás”-ra. Tárgyalásukat a következő évben, február 2-án tartották meg. A fiókhivatal-felvigyázót 10 évi fogságra ítélték, a fordítót 9 évre és a körzetfelvigyázót nyolc évre. Mindhármuk vagyonát elkobozták. A tárgyalás alatt még négy gyülekezeti felvigyázót ítéltek 5—6 évi börtönre a kormány megdöntésére irányuló kísérlet vádjával.

Az 1956-os év őszén az emberek kezdtek fellázadni a kormány ellen. A szovjet hadsereg elfojtotta a forradalmat és a kommunista párt visszaszerezte a hatalmat.

Minden bebörtönzött Tanút kiszabadítottak, de ekkor néhány jól ismert testvért visszaküldtek a börtönbe, hogy letöltsék az ítéletet, de újabb büntetések nem születtek. Végül 1964-ben a dolgok kezdtek enyhülni. A hatóságok többé nem tettek semmit sem annak érdekében, hogy félbeszakítsák a temetéseket és az esküvői ünnepségeket. A körzetgyűléseket az erdőkben tartották. Bár néhányat ezek közül félbeszakítottak, de nem börtönöztek be több Tanút.

A kommunista uralom alatt mindenki számára kötelező volt a világi munkahely. Így 22 évig, a világi munkahelyen 1978-ban történt nyugdíjazásomig, akkor végezhettem a fordítást, amikor nem dolgoztam a világi munkahelyemen. Ez rendszerint a kora reggeli és a késő esti órákban volt lehetséges. Miután nyugállományba kerültem, teljes időben szolgáltam mint fordító. Akkor még minden fordító otthon végezte ezt a munkát, és a betiltás miatt nehéz volt kapcsolatot tartani egymással. A rendőrség 1964-ben egyszerre tartott házkutatást több fordító otthonában, és sok anyagot és gépet kobzott el. A későbbi évek során gyakran volt részünk a rendőrség látogatásában.

ezeken kívül aki megtagadta a katonai szolgálatot, és nem csak Tanúk voltak, azok 9. évi börtönt kaptak

Baracskára vitték őket, sokan vannak akik még életben vannak közülük.

Zsömle/lány

Kedves előttem szóló, ha megfigyelted volna, akkor láthatod, oda írtam, hogy nem csak tanúk utasították el a katonai szolgálatot.

S nem Jehovák, mert a teremtő Istenből csak egy van.

Szia :)

Először néhány adalék a sötétebb korszakból:

- Apai nagypapám a diplomája szerint jogász volt; plusz néhány évig kisgazdapárti képviselő, e minőségében egy ideig az országgyűlés jegyzője; nagy szerepe volt a KALOT szervezésében, ill. az egyik KALOT-népfőiskola igazgatójaként is tevékenykedett.

- A 2. vh. (és a Kisgazdapárt szétverése) után a család REF-es lett. Nagypapa éveken át segédmunkásként dolgozott... :(((

Az egyik nagynénémet pedig nem engedték nappali tagozaton tanulni, csak estin járhatott gimnáziumba és főiskolára.

Ezt szerintem egyértelműen lehet üldözésnek nevezni...

Másodszor pedig idézem egy régebbi kérdésnél történt beszélgetésből a vonatkozó részeket:

"Már mindenki elfelejtette a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártját? (és különböző nevű leányait?)

Vallásellenes és ateista előadásokat tartottak, könyveket adtak ki, tanították, erőszakot is alkalmaztak hívők és papok ellen, mégsem mentek semmire." (mustafa33)

.......

< Az iskolákban is dühöngött a vallásellenesség, legalábbis olyan módon, hogy "ciki volt" templomba vagy hittanra járni; pl. a mi osztályunknak csak ~ a negyede járt rövidebb - hosszabb ideig. Én 1. osztálytól kezdve jártam, aztán 12 évesen döntöttem úgy, hogy köszi, ennyi elég volt, soha többet nem teszem be a lábam a templomba. Ebben volt egy jókora adag lázadás Isten és a "törvények" ellen, de sokat számítottak az iskolai ráhatások is. Volt olyan tanár, aki órán feltette a közhelyes kérdést az egyik osztálytársnőmnek: "Tud-e a te jóistened akkora követ teremteni..." Így belegondolva ez kifejezetten undok viselkedés egy gyerekkel szemben.

Vagy pl. sokszor hallottuk azt, hogy a tudomány majd rájön mindenre előbb-utóbb, meg fogja tudni magyarázni, amit ma még nem tudunk. (...) Akkoriban még azt sem írták bele a tankönyvekbe, amit manapság - ha nem is mindegyikbe, de - szoktak: "A tudomány jelenlegi állása szerint...; Ezt és ezt nem tudjuk teljesen bizonyítani... Ez és ez feltételezés..." vagy hasonlókat. Persze ezek felett könnyen elsiklik a diákok tekintete, de mégis ott vannak. [Vagy lehet, hogy régen is ott voltak, de én sem vettem észre, vagy nem foglalkoztam vele? :O ]

(...)

Az egyik kollégiumi szobatársam esete: az anyukája párttitkár vagy mi a csuda volt, és a szomszéd faluba járt templomba, mert balhé lett volna, ha ezt helyben teszi... :D > (BW)

.......

"A közelünkben van egy hegyi kis fürdőhely, oda jártak a járási és megyei elvtársak misére. Vasárnap délelőtt ott sorakoztak a fekete Volgák és Tatra 603-asok a templom mögött, ugye mert mindnek akkor támadt kedve friss hegyi levegőre.

A városkánk templomai előtt meg ott állt egy egy fa takarásában a beszervezett buzgó tanító elvtárs, kis füzettel és tollal a kezében. Felírta a templomba menő gyerekeket, fontosabb poszton levő felnőttet. Tanítók nem mertek oda menni, az azt bizonyította volna, hogy nem alkalmasak gyereknevelésre a tudományos világnézet szellemében. Párttagok gyerekei általában három faluval odébb tartották templomi esküvőjüket, keresztelőt. Mármint olyan párttagokra gondolok, akik nem azért voltak azok, mert a marxizmus-leninizmust falták, hanem azért mert bizonyos foglalkozásokba anélkül nem lehetett bekerülni (tanító, nevelő, ovónő, hivatásos tűzoltó, rendőr, katonatiszt, igazgató, főkönyvelő, katonai üzem civil dolgozója, de alacsonyabb vezető beosztású is), vagy aki vadász akart lenni és nem volt párttag annak esélye sem volt fegyverhez jutni, meg a pártszervezeteknek megvolt a kötelező terve a tagfelvételre. Abban meg volt szabva a numerus clausus, mikor hány munkást, mestert, technikust, férfit, nőt... kell beszervezni párttagnak. Ha passzoltál az éppen aktuális kritériumnak ebből marha nehéz volt kivakarkodni, mert simán elutasítani szakmai öngyilkosság volt. Szóval volt kit figyelniük.

Az iskolában kötelezően kiválasztottak egyes jobb tanulót az "ideológiai szakkörbe", mert máskép a kutya nem ment volna oda, ott a tudományos ateizmust nyomták a fejünkbe. Az aki megpróbált vitázni a szakkört vezető tanítóval, az hamar kikerült, hogy ne fertőzze a többit. Persze az apját azután elővették a munkahelyi pártbizottságon.

Szóval ilyen volt, és ez nem minden, csak néhány példa ami hirtelen eszembe jutott. Buzgómócsing pártaktivistája válogatta." (mustafa33)

.......

Üdv. :)