Hol volt isten a holokauszt alatt?

"Egyszer megkérdeztem egy papot hogy ha van isten hogy lehet hogy legtöbbször a jók halnak meg.Lásd pl ha valaki részegen balesetet okoz tutira a vétlen sofőr hal meg..

Annyit válaszolt rá hogy istennek mindenkivel tervei vannak vagy valami hasonlót.. Olyan szánalmas dumákat tudnak kitalálni istenről hogy az már fáj. de még rosszabb hogy van aki bedől."

Boldogak a lelki szegények!

Elég régi már a kérdés, de remélem azért még valaki elolvassa az én véleményemet is. Szerintem sem létezik isten. A magyarázatom a következő: emberek vagyunk, tele érzésekkel. Hol nagyon mélyen vagyunk, hol pedig az egekben szárnyalunk. Szükségünk van arra, hogy a lelkünkben béke legyen, mert csak úgy tudunk boldogok lenni. Ezért teremtettük meg istent magunknak. Akihez imádkozhatunk, akinek hálát adhatunk, aki bölcs és jóságos, aki mindig meghallgat minket, és mindenkit szeret, még azt is, aki 70 embert ölt meg, de megbánta. Kell egy támpont az életünkben. Egyesek annyira a hitük szerint élnek, hogy bármilyen érvet is hozol fel nekik, szinte mindenre tudnak válaszolni. Persze az kérdéses, hogy mennyire helytálló ez a válasz... Én nem nézek le senkit a vallása miatt, mert tudom, hogy valahova a hétköznapokból el kell menekülni. Gyermekkoromban láttam, milyen boldog az a híres katolikus család a faluban, akiknél az apa hittan tanár - megtért alkoholista -, az anya pedig gyógyszerész. Gyönyörű gyerekeik vannak, mind az öten. Sokat tanulnak, szerintem mindegyik diplomás lesz. Náluk béke van. Azért, mert biztos talajon áll a lelki boldogságuk. Hisznek egy megfoghatatlan valamiben, ami lelki békét hoz számukra. Illetve azt sem szabad elfelejteni, hogy szeretik azt a közösséget, ahová járnak.

Vagy nézd meg azt a gyönyörű egyházat, amelyiknél a papok gyerekeket molesztálnak, amelyik ártatlan emberek ezreit ölte meg "Isten nevében"! Azok tették ezt, akik annyira közel álltak az istenükhöz. Hát ha létezett volna isten, nem megmondta volna nekik, hogy ez nem helyes? Hogy minden embernek joga eldönteni, hogy mit kezd az életével? Mitől voltak a "hitetlenek" kevesebbek azoktól a papoktól, érsekektől, akik bordélyházakba jártak, és előkelően éltek? Vagy nézzük az elveiket: az élet tele van szenvedéssel, de ki kell bírni és megbocsátani annak, aki bántott, mert miután meghaltunk a mennybe jutunk és örökké boldogok leszünk... Ez a felfogás nagyon sokat segít egy nyomorult embernek leélni az életét.

Tehát mindent összevetve, olyan, hogy isten nincs, csak magunkban, a lelkünkben. Akinek természetesen szüksége van rá.