Isten fia Jézus, Jézus mégis Isten. Ez most hogy is van?

JÓLLEHET a Biblia Jézust gyakran Isten Fiának nevezi, az első században senki sem tartotta őt Fiúistennek. Még a démonok, akik „hiszik, hogy van egy Isten”, saját tapasztalatukból tudták még a szellembirodalomból, hogy Jézus nem Isten. Így helyesen Jézust Isten különálló Fiának szólították (Jakab 2:19; Máté 8:29)

A tanítványok Jézust „Isten és emberek közötti közbenjárónak” tekintették, de nem magának Istennek (1Timótheus 2:5). Mivel a közbenjáró a meghatározás szerint olyan személy, aki más, mint akikért közbenjár, ellentmondás lett volna, ha Jézus ugyanaz lenne, mint az, aki elfogadja a közbenjárást és akiknek érdekében megpróbál kiengesztelést szerezni. Ezzel olyasmit állított volna magáról, aminek ő a valóságban nem felelt meg.

Maga Jézus nevezte az Atyját ’egyedüli igaz Istennek’ (Ján 17:3). Maga Jehova pedig ezt mondta: „Rajtam kívül nincs Isten” (Ézs 44:6). Pál apostol azt írta, hogy az igaz keresztények számára „e g y Isten van, az Atya” (1Kor 8:5, 6). Jehova tehát páratlan, senki sincs ugyanabban a pozícióban, mint ő. Jehova éles ellentétben áll az imádat egyéb tárgyaival, például a bálványokkal, istenített emberekkel és Sátánnal. Ezek mind hamis istenek.

Jézust is nevezi a Biblia ’istennek’, sőt ’Erős Istennek’ (Ján 1:1; Ézs 9:6). Sehol sem mondja viszont róla, hogy Mindenható, ahogyan Jehova (1Móz 17:1). Jézusról azt olvassuk, hogy „az Isten dicsőségének visszatükröződése”, de e dicsőség forrása az Atya (Héb 1:3). Jézus semmiképpen sem törekszik az Atyja pozíciójára. Ezt mondta: „Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot” (Luk 4:8). Ő „Isten formájában” létezik, és az Atya megparancsolta, hogy ’Jézus nevében minden térd hajoljon meg’, de mindez „az Istennek, az Atyának dicsőségére” történik (Fil 2:5–11

Jézus egy az Atyával,és az Atya egy kicsit mégis több.Ezt a csepp és a tenger példájával tudnám szemléltetni:Az Atya a tenger,Jézus egy vízcsepp a tengerben.Némileg különböznek,de mégis egyek.

Isten világa már csak ilyen,van benne néhány paradoxon:)

"Ha valaki Istenben hisz, akkor Jézusban is hisz?"

Mivel minden ember önálló egyéniség,ezért az sem biztos,hogy "Isten" alatt mindenki ugyanazt érti.Gondolj csak arra,hogy Jézust is félreértették az egyházi vezetők,pedig meg voltak róla győződve,hogy ők hisznek az igaz Istenben,Jézus pedig csak egy félkegyelmű provokátor.

Azt tudnám válaszolni,hogy aki az Istenben való hit definíciójaként a felebaráti szeretetet tartja a legfontosabbnak,az áll a legközelebb a Jézusban való hithez,hiszen ő is ezt tartotta a legfontosabbnak.Aztán persze a felebaráti szeretetnek is vannak fokozatai,de a lényeg az,hogy az illető törekszik rá.

Jézus ezt mondta a János 14: 28-ban: "Hallottátok, hogy azt mondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam. " Ezáltal jelezte, hogy az Atyja nagyobb nála.

Jézus tényleg mondott olyat, hogy Ő és az Atya egyek, illetve, hogy aki látta Őt az Atyát is látta, de ez nem azt jelenti, hogy egyazon személyek. Ezen szavaival arra akart utalni, hogy Jézus a Földi élete során tökéletese visszatükrözte Atyja tulajdonságait, cselekvésmódját

A bibliában nem egyértelmű, hogy Jézusnak mi a státusza (Isten, vagy Isten fia vagy sima ember isteni tulajdonságokkal)

Nézd meg ezt a videót:

https://www.youtube.com/watch?v=1qR8YYYRYHs

Isten és a fiú egyek ,mert a fiú Istenből jött ki.

Ezt mi emberek nehezen értjük meg .A társadalom szempontjából ,hogy a harmóniát fenntartsuk kell egy kezdet és egy vég.De valójában minden körforgás és sem eleje sem vége nincs a világnak.Nincs kiindulópont ,amelyen elindulnánk...

Jézus is mondta :

"Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég. Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok."

(K.Gy)

1:8, 17 – Kire utal „az Alfa és az Omega”, és kire „az Első és az Utolsó” megnevezés? „Az Alfa és az Omega” megnevezés Jehovára vonatkozik, és azt hangsúlyozza, hogy őelőtte nem volt mindenható Isten, és utána sem lesz. Ő „a kezdet és a vég” (Jel 21:6; 22:13). Bár a Jelenések 22:13 úgy utal Jehovára, mint aki „az első és az utolsó” – abban az értelemben, hogy előtte nem volt senki, és utána sem lesz –, a Jelenések első fejezetének szövegösszefüggéséből kiderül, hogy itt „az Első és az Utolsó” kifejezés Jézus Krisztusra vonatkozik. Ő volt az első olyan ember, aki halhatatlan szellemi életre támadt fel, és az utolsó, akit Jehova személyesen támasztott fel ilyen szellemi életre (Kol 1:18).

A Jelenések könyvének első fejezete Jehovát „az Alfaként és az Omegaként” mutatja be, „a ki van és a ki vala és a ki eljövendő, a Mindenható”. A Fiát, Jézus Krisztust pedig „a hű tanúbizonyságnak, a halottak közül az elsőszülöttnek, és a föld királyai fejedelmének” mutatja be. Ezenkívül úgy beszél Jézusról, mint „a ki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által” (Jelenések 1:5, 8). A Jelenések könyve tehát már az elejétől kezdve alapvető, életmentő igazságokat ismertet. „ Akik a földön laknak”, nem fogják élvezni a hozzájuk eljuttatott örömhír áldásait, hacsak el nem ismerik Jehova szuverenitását, nem vetik hitüket Jézus kiontott vérébe, és nem hiszik, hogy Jehova feltámasztotta Krisztust, aki most Isten kinevezett Uralkodója a föld felett (Zsoltárok 2:6–8).

Alfa/Omega az szerintetek az Atya? Természetesen. Viszont Krisztusra is ugyan úgy.

Jel 22,12. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.

13. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.

Ki jön el, és ki ítél?

Ján.5 22. Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;

23. Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt.

Itt viszont az Atyáról van szó:

Jel 21,5. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.

6. És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.

7. A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.

Szerintem egyértelmű mindkét példa.

Jelenések 1,11-től láthatjuk, hogy aki János mögött szólt a hét gyertyatartó között, az hívta magát alfának és omegának. Aki mögötte állt, az olyan volt, mint az ember fia. Ez a titulus Dániel könyve óta Krisztus (számomra), ahogy Krisztus is így hívta magát.

Kedves Kérdező!

A válaszom ott kezdődik, ahol Jézus befejezte az apostoloknak: 12Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. 13Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. 14Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek. 15Minden, ami az Atyáé, az enyém is. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek."

Ebből is tisztán látszik, hogy a Szentháromság hitére a Szentlélek vezette el az egyházat, erről Jézus csak nagyon burkoltan taníthatott, hiszen nagyon drasztikus következményei voltak amikor erről kezdet beszélni, íme a legdurvább példa:

Jn.10,30S én és az Atya egy vagyunk." 31A zsidók újra köveket ragadtak, s meg akarták kövezni. 32Jézus megkérdezte tőlük: "Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni?" "Nem jótettedért kövezünk meg - 33felelték a zsidók -, hanem a káromlásért, azért hogy ember létedre Istenné teszed magadat."

Tisztán látszik, hogy a zsidók nagyon is jól értették, hogy Jézus hova akar kilyukadni, meg is akarták érte kövezni.

Jézus istensége pedig egészen világosan kimondatik a Filippi levél Krisztus himnuszában, amelyet Pál apostol a Liturgiából vett át, tehát jóval régebbi a levél megírásánál, ezt a szöveget az őskeresztények mintegy hitvallásként imádkozták a szertartásokon:

Fil. 2, 5Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. 6Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, 7hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. 8Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. 9Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, 10hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, 11s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr."

Jézus Krisztus csak emberi mivoltában volt kisebb az Istennél, mert az emberség nem képes befogadni a végtelen istenséget, "kiüresítette önmagát", de benne az Isten emberré lett, megtestesült.

Emberi ésszel nem tudjuk megérteni soha a Szentháromság titkát, de mondok neked egy jó hasonlatot:

Az emberi személyiség három összetevőből épül fel: ÉRTELEM, ÉRZELEM, AKARAT, attól függően, hogy melyik emberben jobban mi dominál, van érzelmes ember, meg racionálisabb, meg akaratos. A három összetevő elválasztható egymástól, külön külön is megnyilvánulhat, de a három együtt adja ki az emberi személyiséget. Ennek analógiájára mondhatjuk, hogy az Atya az Értelem, a Fiú az Akarat, a Szentlélek az Érzelem, de mégsem három Isten van hanem csak egy.

Talán valamiképpen így hordozzuk magunkban mi emberek a Szentháromság lenyomatát.