Mondanátok véleményt erről a párbeszédről?

Értem. Szóval felháborító az a gondolat, hogy egy gyermek fogékony lehet Isten megtapasztalására. Ezek szerint ti intelligenciához kötitek a hitet. Jól írja valaki az előzőek közül, hogy nem tudhatjuk, hogy mi zajlik le Isten és a gyermekek között. Lehet, hogy az a szakadék, ami Isten és az ember között van, nem is olyan mély Isten és a gyermekek között. Kain és Ábrahám is bűnösök voltak, mégis volt élő kapcsolatuk Istennel. Ne a fantázia-részét nézzétek ennek a párbeszédnek, mert ez csak egy fantazmagória, mint pl. a napocska beszélget a kismadárral, hanem azt, hogy a gyermeketek szíve tisztább, mint a tietek, az agya úgy működik, mint egy szivacs, könnyebben tanul, mint ti és gondolkozzatok el azon, hogy az észt mennyire is tartjátok fontosnak Isten megtapasztalásában.

Tehát a helyes válasz szerintem is az, hogy "nem tudhatjuk", mert nem emlékszünk, lehet hogy életünk folyamán már voltunk olyan közel Istenhez, ahogy újjászületett keresztényként most is vagyunk. Ettől még bűnösök vagyunk.