Mondanátok véleményt erről a párbeszédről?

Nem, nincs igazad. Biblia egyértelműen beszél a bűnről. Ádámban mindannyian vétkeztünk, Isten haragja alá kerültünk.

Ez független az életkortól. Nincs olyan a bibliában, hogy bűn csírája, meg hasonlók...

A mindenki szót vedd szó szerint és az életkortól függetlenül kifejezést is.

Minden ember Isten haragja alatt van az Ádámtól eredendő bűn miatt és ehhez teszi hozzá élete során még a saját bűneit.

Fontos megjegyeznem, hogy Jézus megváltása a maga idejében megtörtént, így szabad választás alapján el lehet fogadni.

Amiről te beszélsz, hogy bűn csírája..és nincs elválasztva Istentől... valótlan és nem bibliai. ilyet nem találsz benne, mert nem igaz.

Valószínűnek tartom, hogy vallásos agymosás áldozata vagy, mint általábana római katolikus vallásúak és nem veszed a fáradságot, hogy leellenőrizd igazad mondtak neked a templomban, vagy sem.

A biblia hozzáférhető. Ha nincs, még a neten is olvashatod, csak arra kérlek, ne írj valótlan dolgokat.

Kedves Kérdező.

A kérdésedet talán most fogják sokan megérteni.

evvel kellett volna kezdened.

Nos a csecsemők aki meghalnak szüléskor , vagy valamilyen betegség miatt, a teremtő a feltámadás reményével vigasztalja a szülőket.

Persze, ez emberi szemszögből sovány vigasz de az elhunyt szeretteink felfognak éledni Krisztus milleniumi uralma alatt.

Bocsánat előbb írtam volna...

Azt, hogy milyen érzés elveszíteni egy még meg nem született gyermeket, csak azok tudják igazán, akik már átélték ezt a fájdalmat. A szülőket általában nagyon megviseli ez a veszteség. Egy anyának öt gyermeke halt meg, mielőtt megszülethettek volna. Később azonban boldog volt, hogy két egészséges fiút nevelhetett fel. Ennek ellenére minden egyes gyermek elvesztése mély nyomot hagyott benne. Az élete során újra és újra eszébe jutott, hány évesek lennének a gyermekei, ha életben maradtak volna. Vajon azok a keresztények, akik ilyen tragédiát éltek át, reménykedhetnek abban, hogy a feltámadás idején visszakapják majd elvesztett gyermekeiket?

. A Biblia sehol nem beszél közvetlenül arról, hogy mi lesz a vetélés következtében elveszített embriókkal és magzatokkal vagy a halva született gyermekekkel. Mindazonáltal Isten Szavában olvashatunk olyan alapelvekről, melyek érintik ezt a kérdést, és vigaszt meríthetünk belőlük.

A bibliai alapelvek mindkét kérdésre egyértelmű választ adnak.

A mózesi törvény világosan feltárta, hogy az élet nem a születéskor kezdődik, hanem sokkal korábban. Honnan tudjuk ezt? Rámutatott arra, hogy egy magzat megölése halálbüntetést vonhatott maga után. Figyeld meg ezt a törvényt: „Lelket adj lélekért” (2Móz 21:22, 23). Tehát az anyaméhben lévő, még meg nem született gyermek él, vagyis élő léleknek számít. Ennek az örök érvényű igazságnak a megértése több millió kereszténynek segített abban, hogy elutasítsa az abortuszt, úgy tekintve arra, mint amely Isten ellen elkövetett súlyos bűn.

Világos hát, hogy egy meg nem született gyermek életének nagy értéke van Isten szemében. Továbbá több bibliavers is azt tárja fel, hogy Isten a még meg nem született magzatokra is úgy tekint, mint önálló egyénekre.

további tanulmányozás és imával kísért elmélkedés után arra a következtetésre jutott, hogy az ilyen kérdések vagy érvelések nem igazán segítenek meghatározni, hogy van-e remény egy olyan magzat feltámadására, aki már a születése előtt meghalt. Jézus ezt mondta: „Istennél minden lehetséges” (Márk 10:27). Jézus példája is alátámasztja ezt a kijelentést, hiszen az élete át lett ültetve az égből egy fiatal szűz méhébe. Emberi szemszögből ez teljességgel lehetetlen lett volna.

Drága kérdező...

Ne már:(

Jézusom...

De hogy jut a pokolba.senki nem jut a tüzes pokolba, mert ilyen nem létezik.

Most már értem.Istenem, nem tudtam elképzelni mit akarsz ebből kihozni, de most már értem,, bocsáss meg nekem...:)

Légy egészen nyugodt efelől. Szerető istenünk a bűnösöket sem kínoztatja valami elmebeteg agyában megfogant "Poklos tűzben"

az ember büntetése a halál, a nem létezés állapota.

ez a büntetés, a kegyelmi ajándék, pedig Jézus által az örök élet, ami a feltámadáskor történik majd meg, azoknak akik meghaltak...:)

(Róma 6:7) 7 Mert aki meghalt, azt felmentették a bűne alól.

Nos, azt állítod igazságosnak hiszed Istent és ez helyénvaló.

Valóban fontos hinni Isten igazságosságában és mindabban amit kijelent a bibliában.

A kijelentett igazságok a mieink, a titkok pedig az Úréi.

Ha ezt végiggondolod, akkor hogyan hihetsz egy fiktív dologban, ami nem tudhatsz?

Másként: a bibliai hit minden esetben a bibliai igéken alapul. Nem nekünk kell kitalálni.

Lehet hinni a mikulásban, lehet hinni a tündérekben, de egyik sem bibliai hit.

Bibliai hit kizárólag, ha a kijelentett igazságokban hiszel és Istent nem képzeled el semmilyennek, mert az tévedésekre ad okot minden esetben.

Kérdezheted akkor milyen Isten, vagy honnan tudhatod meg milyen Ő?

Nagyon egyszerű a válasz és visszatérek a kiinduláshoz: Kizárólag a biblia ad hiteles információt és kijelentéseket Istenről.

Ismétlem, hihetsz más dolgokban, hihetsz abban, hogy a babák így meg úgy, de ha ezeket nem tudod alátámasztani semmivel, csak privát elgondolásaid vannak, akkor az nem bibliai hit.

Isten mindig nagyon józan és nem vár el többet, mint ami a bibliában van.

Mindenkit úgy fog megitélni a cselekedetei szerint, amilyen világossága van.

Félre ne érts: nem kárhoztatlak semmiben, de kizártnak tartom, hogy Istennel leültél volna megbeszélni a csecsemők dolgát. Ha mésgis így van, akkor tévedek, de ezt nem hiszem.

Elég neked az, amit a biblia tartalmaz és azokon gondolkodj, mert kimeríthetetlen forrás. Ami azon kívül van, az bizonytalan és legőszintébben is csak annyit mondhatsz: nem tudom.

Ha pedig így van, akkor szükség szerűen valótlan dolgokba helyezed a hitedet és hazuggá válsz.

Gondolhatod természetesen máshogy, de attól ez még nem lesz bibliai hit.

Isten olyan amilyen. Őt nem kell kitalálnod, sem felruháznod személyiséggel.

A biblia tartalmaz róla minden információt. Ismerd meg úgy ahogy van és kár szerintem olyanokon erősködnöd, amik nincsenek leírva.

Kedves kéredző!

Írod:

<A bűnös pedig kárhozatra kerül, ha nem fogadja el a kegyelmet, amit Jézus kereszthalála által ragadhatunk meg. Egy magzatnak, de még egy csecsemőnek is erre esélye sincs. Most akkor elkárhozik?>

Erre a problémára a második feltámadás adja meg a választ. A Krisztus visszatérésekor történő első/jobb/szentek feltámadása után ugyanis, Jézus ezer esztendős Milleneumi uralma végén lesz egy második feltámadás, amelyben mindazok részesülnek, akik nem voltak kiválasztva Isten elsőszülötteiként, így nem kaptak hitet és elhívást földi életük során, vagyis nem ismerhették meg a Felkent áldozatában megadott menekülés lehetőségét. Ők a második feltámadás alkalmával szembesülnek majd Isten tervével és az üdvözülés ingyenes ajándékával, amit ugyanúgy el kell fogadniuk, magukra venniük (megtérés, bemerítkezés, megszentelődés), ahogyan azt a mostani korszakban az Isten szentjei teszik. Nincs ugyanis más út, más módszer, más lehetőség, egyedül Jézus vére mossa le a bűnöket, és kizárólag őrajta keresztül mehet bárki az Istenhez.

Ezért nincs ok az aggodalomra, mivel az Isten akarata az, hogy MINDEN ember üdvözüljön, márpedig amit Ő akar, az úgy is lesz. A magzatként vagy csecsemőként meghalt személyek is kapnak majd lehetőséget - nem másodikat, hanem az egyetlent - hogy megismerjék mindenek Teremtőjét és átadják Neki az életüket.