Képtelen vagyok hinni. Még a legapróbb dolgokban sem hiszek már. Valóban működne a hit? Mit tehetnék? Most úgy érzem, nem bírom tovább.

Úgy látom az utolsó hozzászólásod alapján kérdező, hogy nagyon "egyféleképpen" gondolkozunk vagy egy cipőben evezünk. Ezt csak e kevés írásod alapján állapítottam meg, de nem biztos így is van. Azt furcsállom, hogy te csak 19 éves vagy és úgy meg vagy keseredve. Jobbára én fiú létemre még ilyen koromban nem gondolkodtam ilyeneken.

Lehet a mostani generáció hamarabb érik, de nálam a teljesítés, tanulás, célkitűzés volt a hajtóerő.

Én is belenézek a tükörbe egy helyes srácot látok és sok lánynak tetszem is, de nekem egyikük sem. Egy lányban sem találtam meg az alázat egy kicsiny részét sem. Nekem már ez számít, ha egy lány azt mondja, hogy a gyerekem szeretném, ha minden emberen felül kerekedne, eleven, nagyszájú, szókimondó legyen, mert így tud érvényesülni. De egyik sem mondta nekem, hogy gyermekem majd jó ember lesz, alázatos, Istent kereső.

A másik, hogy nem találkoztam igaz emberrel, akinél az igen igenet jelent és a nem nemet. És az ember háta mögött történő kibeszélés, az ellenségeskedés undorító. És ezek a dolgok elkeserítőek is egyben. Talán még a 3 éves unokahúgom igaz ember.