A katolikus Biblia miért tartalmaz több könyvet, mint a Károli Biblia vagy a protestáns Biblia?

Azért, mert a Tridenti zsinaton az ellenreformáció jegyében, választ kellett adni Luthernek, és ez is hozzátartozott, hogy betoldottak a Szentírása egy rakás apokrif (katolikus körökben deuterokanonikus nevezett könyvet). Ezek nincsenek benne a héber kánonban, és az Újszövetség írói sem hivatkozik rájuk, pedig sokszor idéznek az Ószövetségtől. Megismerni természetesen meg lehet őket, és mindenkinek a személyes véleményét kell kialakítani róluk.

Üdv!

Szia!

Azért, mert a katolikus Biblia Ószövetségi részében benne vannak az apokrif iratok is. Ezek a protestánsok által nem elfogadott, nem kanonikus iratok.

A katolikusok az apokrifok kanonikusságának támogatására felhozott legfontosabb érve, hogy a Septuaginta ma ismert legkorábbi, kb. az i. sz. IV. századból való kézirataiban benne vannak. A palesztinai héber kánonhoz képest 14-15 könyvvel több található ezekben a kéziratokban, ráadásul nem külön csoportban vannak, hanem be vannak építve a kanonikus könyvek közé. Egyesek azt feltételezték, hogy két kánon létezett: egy palesztinai, valamint egy szélesebb körű, az alexandriai ami a IV. századi Septuaginta-kéziratokban is tükröződik.

Az ősegyházban néhányan, mint például Augustinus (Ágoston), (i. sz. 354-430-ig élt nagy befolyású egyházi tanító) elfogadtak egyeseket az apokrifok közül, míg a többség, köztük például Hieronymus (Jeromos), (i. sz. 340-420-ig élt, ugyancsak nagy egyházi tanító, a Vulgata fordítója) hevesen tiltakoztak a héber kánonhoz kapcsolásuk ellen. Hieronymus "apokripha" és "fabulae" (= mesék) névvel illette az apokrif iratokat. A Vulgatába, az Ószövetség latin fordításába csak Jeromos halála után, szinte szó szerint csak a holttestén át lehetett belevenni őket.

1546-ban a Római Katolikus Egyház tridenti zsinata (más néven trentói vagy trienti zsinat 1545-63) dogmatizálta az apokrifok kanonikusságát, így azok az általuk kiadott bibliákban megtalálhatóak. Az ószövetségi apokrif iratok a következők:

- Bölcsesség Könyve (Salamon bölcsessége)

- Jézus, Sirák fia könyve (Ecclesiasticus)

- Tóbiás

- Judit

- I. Makkabeus könyve

- II. Makkabeus könyve

- Báruk 1-5. fejezet

- Báruk 6. fejezet (Jeremiás levele)

- Eszter 10:4 - 16:24

- Dániel 3:24-90 (Azáriás imája, a három ifjú éneke)

- Dániel 13. fejezet (Zsuzsanna ésa vének)

- Dániel 14. fejezet (Bél és a sárkány)

Ellenérvek az ószövetségi apokrif iratok kanonikusságára:

- egyik apokrif irat sem szól Isten szavának a tekintélyével.

- az ószövetségi prófétai korszak lezárulása után keletkezett valamennyi, szerzőik nem próféták, nem "Isten szent emberei" voltak.

- az apokrifok nem szólnak hitelesen Istenről, az emberről stb. Ellentmondások, téves tanítások, legendás kiszínezések, alacsony - egyes esetekben elfogadhatatlan - erkölcsiség nyilatkoznak meg bennük. Kirívóan pontatlan történelmi adatot is találhatunk.

- nem árad életátformáló erő belőlük.

- Isten egyháza nem fogadta el őket. Nincsenek benne a héber kánonban. Továbbá az Újszövetség és Josephus bizonyságtétele a legfontosabb ebből a szempontból. Az, hogy a Septuaginta kb. i. sz. IV. századból való kézirataiban benne vannak az apokrifok, nem jelenti azt, hogy már az i. e. 250 körül keletkezett fordításhoz is hozzákapcsolták volna őket. Az Újszövetség sokszor idézi az Ószövetséget a Septuagintából, de egyetlen apokrif iratot sem idéz! Az ókori egyházatyák között csak egy jelentős személy volt, aki némelyik iratot elfogadta közülük: Augustinus. Az első négy évszázadban egyetlen egyetemes zsinat sem ismerte el az apokrifokat ihletettnek.

Üdv. Péter

Kedves Péter!

Hadd reagáljak néhány feltevésedre:

Az ókori egyházatyák között csak egy jelentős személy volt, aki némelyik iratot elfogadta közülük: Augustinus. Az első négy évszázadban egyetlen egyetemes zsinat sem ismerte el az apokrifokat ihletettnek.

Dehogynem. Szent Siricius alatt a karthágói zsinat, Damasus alatt a római zsinat.

Az írókat pedig itt láthatod: [link]