Azoktól kérdezném, akik képesek nyelveken szólni, mi történik ilyenkor veletek?
Az "értelem gyümölcstelen" és a "senki sem érti" vonatkozik magára az illetőre, aki nyelveken szól éppen és a többi emberre is. Van egy olyan ajándéka a Szent Szellemnek, amit "nyelvek magyarázásának" hívnak (több ajándéka van még ezeken felül) de önmagában a nyelveken szólás nem "tükörfordítható" ha érted, hogy értem.
A többieknek, akik közben írtak: Berta, én nem tudom miért kell(ene) tőleg tartani, vagy félni, szerintem hatalmas és felemelő dolog elős pillanattól:) Nem harap, vagy ilyesmi:) A másik: Ne értsd félre, de szerintem a hit mértéke, a gátlások és sok minden számít(hat) bár ebbe eddig így nem gondoltam bele, míg nem írtál. Én úgy emlékszem én és akikkel együtt megkeresztelt akkor a Szent Szellem mind folyékonyan azonnal elkezdtünk beszélni. Persze, csak miután képesek voltunk egyáltalán beszélni:))) Én konkrétan nem tudom meddig, de sokáig csak zokogtam, amikor belém költözött és elkezdett belül "munkálkodni" éreztem a szeretetét, ami teljesen megrendített. Na mindegy, bocs, hogy "bele melegedtem" de máig könnyeket csal a szemembe és fellelkesít, ilyenkor elkezdek önkéntelenül is lelkendezni:) Bárcsak mindenki MINDENKI tudná milyen ő és mennyire kedves, szeretetre méltó! Annyira csodálatos, nincs hozzá fogható. És közben végtelenül szelíd.. áááh leírhatatlan.
Jézus igazából annyit mondott, aki szomjazik, menjen hozzá és kérje, ad neki élő vizet. Péter pünkösdkor azt, hogy térjenek meg, keresztelkedjenek meg és veszik a Szent Szellem ajándékát. És erőt azon a napon, amikor leszáll rájuk:) És Szent Szellemtől való örömet:) YEEEAH!:)
Dicsőség az Atyának a Szent Szellemért Jézus Krisztus nevében!)
@ Hazardteam:
Teljesen jogos, amit írtál, elismerem. :)
És mindig is "irigyeltem" azokat, akiknek így kezdődött, azaz elsőre ilyen pozitív és átütő élmény volt.
Az a helyzet, hogy én akkoriban még eléggé kispályás voltam: egy olyan közösségbe jártam, ahol elismerték és elfogadták ugyan a Szent Szellemet, de csak olyan óvatosan... :D
És valóban számít a hit mértéke és a gátlások, és egyebek is.
Elsőre írtam egy nyári keresztény táborról, ahol volt is erről tanítás, hogy mik lehetnek az okai annak, hogy egy újjászületett hívő nem szól nyelveken; csak véletlenül megnyomtam egy gombot, amit nem kellett volna, mert az egész elszállt; úgyhogy kezdhettem újból, és ezt a részt kihagytam.
De az biztos, hogy valamikor a tábor után történt; és azért ijedtem meg, mert mint írtam, otthon voltam, egyedül. És egyáltalán nem számítottam rá. De több részletet már tényleg nem írok. :D
Tisztáznám, hogy végigolvastam minden erre vonatkozó kérdést, de mindegyik csak azt tárgyalta, hogy jó dolog-e nyelveken szólni vagy sem, engem pedig az érdekelt, mi történik ilyenkor. Semmi esetben sem akartam vitát, csak azt hogy végre valaki írja le a személyes élményét.
Az pedig, hogy a magánvéleményemet nem igazán sikerült eltitkolnom, nos sajnálom. De mégiscsak foglalkoztat a kérdés, és már ez is valami.
Berta, nem rád értettem hogy másokra mondtad hogy értetlen vagy hitetlen. ezt csak úgy megjegyeztem. jókat írtál te is.
GBY
Nem gáz, hogy Te nem éltél át ilyet. Van nyelveken szólás, de nem minden hívő szól nyelveken. Egyes kisgyülekezetekben "alap", és nem számít az ember megtértnek, ha nem szól nyelveken, de ez hülyeség. Pál is leírja, hogy egyénre szabott ajándékot kapunk a Szentlélektől, nem feltétlen ezt.
Amúgy azt mondták nekem már többen bölcs hívők, hogy aki fél ettől az adománytól, nagyon valószínű, hogy nem fogja megkapni, bármiért is fél. És azt hiszem, itt nagyon igazuk van. Az Úristen semmilyen ajándékot nem erőltet ránk, csak azt adja, amit mi teljesen nyitott szívvel, nagy szeretettel el tudunk fogadni.
Nekem sincs meg ez az adomány, de olvastam és hallottam olyat róla, ami nekem jól szemlélteti, hogy olyasmi, mint valami bugyborékolás a torokban, ami hirtelen fel akar törni, és nem tudod nem kimondani. Megnyugató és jó érzés, és felszabadító, hogy a kimondhatatlant végre kimondtad az Úrnak, habár Te magad valószínűleg nem is érted.
Az a csendes imádság, amit írtál, valahol közel áll ehhez. Csak a Szentlélek a kimondatlanságaidat angyali nyelvbe önti.
Nekem annyi hozzáfűznivalóm lenne, hogy nem "muszáj" szólni, szóval nem ilyen "kényszerítő jellegű", az ember szabad akarata minden esetben érintetlen marad, nem csorbul, mert a Szent Szellem tiszteletben tartja az ember döntési képességét és akaratát. Én inkább a "sarkall", vagy az "ösztökél szóval írnám le, lényegében "átadásról" van szó, átadod a tagjaidat, engeded, hogy átártadjon rajtad. ezt azért (is) fontos megjegyezni, mert pl. a gonosz szellemi lényekre (akik sokszor Isten küldötteinek képében tetszelegnek) nagyon jellemző a megkérdőjelezhetetlen és ellentmondást nem tűrő leuralás, vagy valamiféle büntetés, vagy rossz ómen, végzet stb. kilátásba helyezésével való előzetes fenyegetőzéssel manipulálás, a lényeg minden esetben az engedelmesség kicsikarása, egyenesen okkult haderőknél pedig a nyílt konfrontáció, fenyegetés, ijesztgetés, jelek stb. használata, halott nagypapi lelkének "tekintélye" felhasználásától kezdve rendkívü színes palettán át a halálfélelemig mindennel, mi "szem szájnak ingere".
A Szent Szellem, Isten szelleme csendesen szól és sosem "erőszakoskodik". Egyetlen kivétel fordul elő, amikor azonnali cselekvésre van szükség, mert az illető, vagy mások élete forog közvetlen veszélyben. De amúgy sosem. Pedig Ő hozta létre az univerzumot és nincs nála hatalmasabb..
A másik dologról, a félelemről. A félelmet legtöbb ember csak egy negatív érzelemnek, egy védekező mechanizmusnak látja, persze sosem akkor, amikor épp átéli. Valamiféle "jelző berendezésnek" vagy vészcsengőnek, ami vagy akkor jelez, amikor számunkra ismeretlen tényezők, vagy változók kerülnek a képbe, amit a meglévő információink alapján nem tudunk "biztonságos/nem biztonságos" kategóriába sorolni (tehát pl. meglátunk egy 2fejű csernobili kecskét önfeledten felénk pattogni) vagy pedig olyankor, amikor egy általunk jól ismert veszélyhelyzetre, vagy veszélyhelyzetre reagáló tanult szokásmintára reagálunk (harapós kutya lohol a seggünkben és/vagy szolid fradista szurkolók szállják meg a metrókocsinkat heringgé paszírozva rigaláncot csörtetve a kapaszkodón és az oroszlánkirály nagyjelenetében vonyító hiénákat megszégyenítő "gólörömöt" prezentálva könnygázzal átitatott pólóban zászlót lengetve a forró pillantásokkal óvott fagyasztott hekkel kibélelt nylon zacskónk felé)
Ezzel szemben a biblia a félelmet, mint "negatív hitet" definiálja. Pl. jóbnál, aki Isten előtt igaz lévén egy dologban mégis "rést hagyott a pajzson", a félelemét. A félelem nagyon hasonló a hithez, hithez a rossz dolgokban, kiszínezve azokat a képzeletünkkel, átengedve, átadva magunkat a leuraló, letaglózó érzésének (ennyiből érzelem)
A jövőtől való félelem, a múlttól való félelem (hülyén hangzik, de van ilyen is) a "minden összeesküdött ma ellenem" és rengeteg "fóbia" ami már rögeszmés félelmeket takar, emberektől való félelem, megfelelési kényszer miatti félelem stb, a sor szinte végtelen. Ez a biblia szerint HIT. És aki fél, nem lett tejes a szeretetben.
Sokszor az ellenség utolsó rúgásainak egyikeként végső elkeseredésében bevet valami irracionális, megmagyarázhatatlan félelmet, amikor az emberek meg akarnak keresztelkedni Szent Szellemmel. Éppen azért, mert ha félelemmel ráijeszthet a tudatukra, tehát a döntési képességeik "otthonára" vagy "szűrőjére" akkor tudja, hogy a Szent Szellem nem fog erőszakkal áttörni az ember tudatosan hozott döntésein. Ráadásul a Szent Szellem keresztséghez HIT, befogadó és bizalommal teljes hit szükségeltetik, ami pedig épp a félelem ellentéte. Ennek ellenére, mint Bertánál is, ha Isten látja azt, hogy az ember nem szabad akaratából "fél" igazából ö sem tudva miért, akkor kegyelmet gyakorol és átsegíti ezeken a helyzeteken, de sosem az illető akarata, vagy hite ellenében:) Szerintem Isten csodálatos. Csodálatos, mint teremtő Isten, mint Apa és csodálatos, mint személyiség. Senkit nem ismerek, aki egyszerre ennyire erős és ennyire szelíd és elvhű. Én nagyon szeretem. Mert VAN miért:)
Szia!
Többször átéltem amit te nyelveken szólásnak nevezel!A hinduknál,buddhistáknál és az iszlámban is megtalálhatók ennek azonosságai,de gyökerei a sámánok korából valók!
Minden embernek van egy saját,belső ritmusa.Ez a ritmus,ha képes vagy ráhangolódni és lazítani,tánc szerű mozgásban és ének szerű dallam sor mantrázásban,esetleg nevetve sírás formájában is jelentkezhet!A dologban semmi ijesztő nincs,tulajdonképpen gyógyulás,a tested saját és az univerzum mindenütt jelen levő frekvenciájának összehangolásával!
Akárki,akármikor képes rá,amennyiben a külvilágot ki tudja zárni!
Vallásom nincs,hála Istennek!
Annak eldöntése,hogy a válasz a kérdésnek megfelelő-e vagy sem,a kérdező dolga!
Aki úgy érzi,hogy neki feladata a Gy.K. cenzoraként működni,szerintem keresse meg az oldal üzemeltetőit és jelezze feléjük ezt a szándékot!
Az meg a kettős mércéjük tükre,hogy miközben a "nem chat" táblát rázzák,oldalakon át tartó írásbeli pettinget folytatnak!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!