Miért nevetnek ki, ha azt mondom, hogy az Istennőben és az Istenben hiszek?

A világon minden ellentétekből épül fel, minden hatásnak van ellenhatása: fent-lent, fekete-fehér, férfi-nő. Két különböző dolog, ami mégis EGY párt alkot, mint a jin és a jang.

Én ebből kiindulóan alapvetően úgy képzelem el az Istenséget (nyilván lehozva egy emberi szintre), mint egy férfi és női aspektust együttesét, mindkét nem sajátosságait és tulajdonságait hordozza, mert csak így lehet egész.

Nem beszélek sokat erről, mert az emberek furcsán néznek rám, ha azt mondom, hogy én az Istennek és az Istennőnek köszönöm meg esténként a segítségüket- de mi olyan furcsa ebben a felfogásban?