Melyik a 7. nap? Azaz melyik nap az Úrnak napja, amit meg kellene szentelnünk?

Már volt ez itt téma, ugyanezekkel a "konstantini" vádakkal. Ott elhangoztak a válaszok is a tévedésekre.

Pár dolgot érdemes figyelembe venni:

A sabbath nem szombatot jelent, hanem pihenőnapot. Erre példák:

Lev 23,24-25

Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: A hetedik hónap első napja legyen pihenőnap (= sabbath; szombat) számotokra, harsonazengéssel és ünnepi összejövetellel. Ne végezzetek semmiféle szolgai munkát, és mutassatok be áldozatot az Úrnak.

Lev 23,39

A hetedik hónap tizenötödik napján, amikor már betakarítottátok a föld termését, üljetek hétnapos ünnepet az Úrnak. Az első és a nyolcadik napon legyen teljes nyugalom (= sabbath; szombat).

Az újszövetség is utal a vasárnapra:

ApCsel 20,7

A hét első napján összegyűltünk kenyértörésre. Pál másnap el akart utazni, ezért beszélt hozzájuk, egész éjfélig kinyújtotta a beszédét.

Kol 2,16-17

Senki se ítélkezzék fölöttetek étel-ital miatt, vagy ünnepre, újholdra és szombatra vonatkozó dolgokban. Hiszen ezek csak árnyékai a jövendőnek; a valóság Krisztusban van.

De az első keresztények egyértelműen tanúskodnak a vasárnap mellett, ami definisztikusan az Újszövetségben ugyan nincs leírva, de ők leírták, amit szóban rájuk hagyományozott az egyház, és Pál tanítása szerint ehhez ragaszkodtak is:

2Tessz 2,15

Legyetek hát állhatatosak, testvérek, és ragaszkodjatok a hagyományokhoz, amelyeket tőlünk élőszóban vagy levélben kaptatok.

Barnabás-levél, 15,8-9. (Kr. u. 74)

Ezt mondja még nekik: "Újholdjaitokat és szombatjaitokat ki nem állhatom" (vö. Iz 1,13). Látjátok, hogyan beszél: nekem nem a mostani szombatjaitok kedvesek, hanem az, melyet alkottam, melyen mindentől megpihenve, a nyolcadik nap kezdetét hozom létre, azaz egy másik világ kezdetét. Ünnepeljük ezért örömmel a nyolcadik napot, melyen Jézus is feltámadt halottaiból, és megjelent és felment a mennyekbe.

Didakhé, 14. (Kr. u. 90)

Az Úr napján gyűljetek egybe, törjétek meg a kenyeret és adjatok hálát, előtte tegyetek bűnvallomást, hogy tiszta legyen áldozatotok.

Antióchiai Szent Ignác: Levél a magnésziaiakhoz, 9,1. (Kr. u. 110)

Ha tehát azok, akik a régi életrendben nevelkedtek, eljutottak a remény újdonságára, ne a szombatot tartsák, hanem éljenek az Úr napja szerint, mely napon felkélt életünk és halála által, amit egyesek tagadnak, mely misztérium által nyertük el a hitet, és ezért tartunk ki, hogy Jézus Krisztus, egyetlen tanítónk tanítványainak találtassunk.

Konstantin pár száz évvel később uralkodott, neki ennek kialakulásához semmi köze nem volt.

Tudtad, hogy a Biblia nem csak egy fajta sabbatról beszél? . . . Isten a zsidóknak adta a sabbat törvényét. De tudtad, hogy a Biblia másfajta sabbatról is beszél, amelyet a keresztényeknek meg kell tartaniuk? Nem a hét valamelyik napját tartjuk meg sabbatként, mivel a Biblia azt mondja, hogy ez a követelmény »megszüntetendő« volt (2Kor 3:7–11)

Hogy is van ez? Megpróbálom érthetően elmagyarázni.

A Mózesi Törvény sabbatnapi előírásai magukban foglalták a hetenkénti sabbatnapot, évente több további rendkívüli napot, a hetedik évet és az ötvenedik évet. A zsidók hetenkénti sabbatja, a naptáruk szerinti hét hetedik napja, péntek napnyugtától szombat napnyugtáig tartott.

Kötelesek-e a keresztények megtartani a hetenkénti sabbatnapot?

2Móz 31:16, 17: „Őrizzék meg Izrael fiai a sabbatot, megtartva a sabbatot nemzedékeiken át. Időtlen időkre szóló szövetség ez [„örök szövetségül”, ÚRB]. Jel ez köztem és Izrael fiai között időtlen időkre.” (Figyeld meg, hogy a sabbat megtartása jel volt Isten és Izrael között; nem így lenne, ha másoknak is meg kellene tartaniuk a sabbatot. Az ÚRB által „örök”-nek fordított héber szó az ‛ó·lám′, mely alapvetően olyan időtartamot ölel fel, amely a jelenből nézve meghatározhatatlan vagy homályba vész, mindenesetre hosszú. Tarthat tehát örökké, de nem szükségképpen addig. A 4Mózes 25:13 ugyanezt a héber szót használja a papságra, amelynek a Héberek 7:12 szerint később vége szakadt.)

Róma 10:4: „a Törvény vége Krisztus, mindazok igazságosságára, akik hitet gyakorolnak.” (A sabbat megtartása ennek a Törvénynek része volt. Isten arra használta fel Krisztust, hogy véget vessen e Törvénynek. Hogy igazságos állapotban vagyunk-e Isten előtt, az a Krisztusba vetett hitünktől, és nem a hetenkénti sabbat megtartásától függ.) (Lásd még: Galácia 4:9–11; Efézus 2:13–16.)

Kol 2:13–16: Isten „kedvesen megbocsátotta minden vétségünket, és eltörölte az ellenünk szóló, kézzel írt okiratot, amely rendeletekből állt, és amely ellenünk volt . . . Senki tehát meg ne ítéljen titeket evés és ivás dolgában, vagy ünnep vagy az újhold megtartása vagy sabbat tekintetében.”

(A 2Mózes 31:14 és a 4Mózes 15:32–35 szerint ha valakit a Mózesi Törvény alatt bűnösnek találtak a sabbat megszentségtelenítésében, azt az egész gyülekezetnek halálra kellett köveznie. Sokan, akik a sabbat megtartása mellett érvelnek, örülhetnek tehát, hogy nem állnak e Törvény alatt. Az itt idézett írásszöveg rámutat, hogy az Izraelnek adott sabbat megtartására vonatkozó követelményre már nincs szükség ahhoz, hogy helyeselt állapotban legyünk Isten előtt.)

Mégegyszer: valójában örülhetünk, hogy ténylegesen nem állunk e törvény alatt!!!

Hogy miként vált a szombat ünnepe vasárnappá, már alaposan kitárgyalt terület, most nem térnék ki rá.

Kapott-e parancsot Ádám a sabbat megtartására, miáltal az kötelező lenne az összes leszármazottjának?

Miután a Teremtő Isten előkészítette a földet az emberi élet számára, megpihent munkájától, az anyagi, földi dolgok teremtésétől. Ezt jelenti ki az 1Mózes 2:1–3. Ám a Biblia egyetlen szóval sem beszél arról, hogy Isten utasítást adott Ádámnak minden hét hetedik napjának sabbatként való megtartására.

Te, kedves kérdező, a belinkelt pdf leveledben nem egészen így gondolod, pedig ha mást képzelünk, már hozzáteszünk az Íráshoz!

5Móz 5:15: „Emlékezzél arra [Izrael], hogy rabszolga voltál Egyiptom földjén, és Jahve/Jehova, a te Istened kihozott téged onnan erős kézzel, kinyújtott karral. Ezért parancsolta meg Jahve/Jehova, a te Istened, hogy tartsd meg a sabbatnapot.”

(Eszerint Isten a sabbatnap törvényét nem az édeni eseményekkel hozza kapcsolatba, hanem azzal, hogy Izrael kiszabadult az egyiptomi rabszolgaságból.)

Nem mindegy azért, ezt te is elismerheted. Mért költenénk másfajata magyarázatot és körítést ennek a történetnek, azon kívül, ami írva van?!

2Móz 16:1, 23–29 Kérlek olvasd el! Ezt megelőzően is megvolt a hét hétnapos időfelosztása, de ez az első utalás a sabbat megtartására. Igaz? A fent említett céllal, igaz?

Mivel a sabbat a tízparancsolatnak is a része, sokan hiszik, hogy ez is kötelezö a keresztényeknek.

Felosztható-e a Mózesi Törvény „szertartási” és „erkölcsi” részre, és kötelező-e a keresztényeknek az „erkölcsi törvény” (tízparancsolat) betartása?

Úgy utal Jézus a Törvényre, mintha az két részre lenne felosztva?

Máté 5:17, 21, 23, 27, 31, 38: „Ne gondoljátok, hogy megsemmisíteni jöttem a Törvényt vagy a Prófétákat. Nem megsemmisíteni jöttem, hanem betölteni.” És most figyeljük meg, hogy Jézus mit foglalt bele a további mondanivalójába: „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: »Ne gyilkolj [2Móz 20:13; a hatodik parancsolat]« . . . Ha tehát ajándékodat az oltárhoz viszed [5Móz 16:16, 17; nem része a tízparancsolatnak] . . . Hallottátok, hogy megmondatott: »Ne kövess el házasságtörést [2Móz 20:14; a hetedik parancsolat].« Ezenkívül megmondatott: »Aki elválik feleségétől, adjon neki válólevelet [5Móz 24:1; nem része a tízparancsolatnak].« Hallottátok, hogy megmondatott: »Szemet szemért és fogat fogért [2Móz 21:23–25; nem része a tízparancsolatnak].«” (Jézus tehát felváltva hivatkozott a tízparancsolatra és a Törvény többi részére, anélkül hogy különbséget tett volna köztük. Nekünk másként kellene tennünk?)

Különválasztotta-e Jézus a tízparancsolatot, amikor ezt kérdezték tőle: „Tanító, melyik a legnagyobb parancsolat a Törvényben?” Nem. Ehelyett ezt mondta: „»Szeresd Jehovát/Jahvét, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész elméddel.« Ez a legnagyobb és első parancsolat. A második ehhez hasonló: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.« Ezen a két parancsolaton alapul az egész Törvény és a Próféták” (Máté 22:35–40). Ha egyesek ragaszkodnak a tízparancsolat megtartásához (5Móz 5:6–21), mondván, hogy a Törvény többi részével ellentétben ezeket kötelesek betartani a keresztények, valójában nem éppen azt vetik el, amit Jézus a két legnagyobb parancsolatnak nevezett (az 5Mózes 6:5-öt és a 3Mózes 19:18-at idézve)?

Amikor a Mózesi Törvény megszűnéséről van szó, utal-e a Biblia közvetlenül arra, hogy a tízparancsolat (és benne a sabbat törvénye!) is beleértendő abba, ami megszűnt?

Róma 7:6, 7: „Most azonban fel lettünk oldva a Törvény alól, mivel meghaltunk annak, ami fogva tartott minket . . . Mit mondjunk tehát? A Törvény bűn? Soha ne legyen úgy! Valójában nem ismertem volna meg a bűnt, ha nem lett volna a Törvény; és például nem ismertem volna a mohó kívánságot, ha a Törvény nem mondta volna: »Ne kívánj mohón.«” (Milyen példára utalt itt Pál közvetlenül azután, hogy megírta, hogy a zsidó származású keresztények ’fel lettek oldva a Törvény alól’? A tizedik parancsolatra, s ezzel rámutatott, hogy ez hozzátartozott ahhoz a Törvényhez, amely alól fel lettek oldva.)

Szerintem világos.

2Kor 3:7–11: „ha a halállal szolgáló és betűkkel kövekbe vésett törvénygyűjtemény dicsőségben jött létre, úgyhogy Izrael fiai nem tudtak kitartóan Mózes arcára nézni az ő arcának dicsősége miatt, amely megszüntetendő dicsőség volt, hogyan ne övezné sokkal inkább dicsőség a szellem szolgálatát? . . . Mert ha a megszüntetendőt dicsőséggel vezették be, sokkal inkább dicsőségnek kell öveznie a megmaradót.” (Itt „betűkkel kövekbe vésett” törvénygyűjteményről van szó, és azt olvassuk, hogy „Izrael fiai nem tudtak kitartóan Mózes arcára nézni”, amikor azt átnyújtotta nekik. Minek a leírása ez? A 2Mózes 34:1, 28–30-ból megtudjuk, hogy ez a tízparancsolat átnyújtása; ezek voltak a kövekbe vésett parancsolatok. Nyilvánvaló, hogy ezek is ahhoz tartoznak, amiről a bibliavers kijelenti, hogy ’megszüntetendő’.)

De az elején írtam, hogy másfajta sabbatról is ír a Biblia.

A keresztények mindennap örülhetnek a ’sabbatnapi nyugalomnak’

A Héberek 4:4–11 ezt írja: „az egyik helyen [1Móz 2:2] a következőképpen szólt [Isten] a hetedik napról: »És az Isten a hetedik napon megnyugodott minden munkájától«, és ezen a helyen [Zsolt 95:11] ismét: »Nem fognak bemenni nyugalmamba.« Mivel tehát hátravan, hogy némelyek bemenjenek abba, és akiknek először hirdettetett a jó hír, azok nem mentek be engedetlenség miatt, ismét megjelöl egy bizonyos napot azzal, hogy oly hosszú idő múltán azt mondja Dávid zsoltárában [Zsolt 95:7, 8], hogy »ma«; mint ahogy a fentiekben mondatott: »Ma, ha az ő hangjára figyeltek, ne keményítsétek meg szíveteket.« Mert ha Józsué nyugalomnak helyére vezette volna be őket, akkor Isten nem szólt volna azután egy másik napról. Hátravan tehát egy sabbatnapi nyugalom az Isten népe számára. Mert aki bement Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a saját munkáitól, mint ahogy az Isten is a magáéitól. Tegyünk meg hát minden tőlünk telhetőt, hogy bemenjünk abba a nyugalomba, nehogy bárki is elessen az engedetlenség ugyanazon példája szerint.”

Mire kapnak ösztönzést a keresztények, hogy mitől nyugodjanak meg? ’A saját munkáiktól.’ Milyen munkáktól? Olyanoktól, amelyek által korábban igazságosnak akarták bizonyítani magukat. Nem hisznek többé abban, hogy bizonyos szabályok és előírások betartásával elnyerhetik Isten helyeslését és az örök életet. Ebbe a tévedésbe estek a hűtlen zsidók, akik ’a maguk igazságosságát igyekeztek megerősíteni’, s ezáltal „nem rendelték alá magukat az Isten igazságosságának” (Róma 10:3). Az igaz keresztények elismerik, hogy mindannyian bűnösként születünk meg, és csakis a Krisztus áldozatába vetett hit alapján lehetünk igazságos állapotban Isten előtt. Arra törekszenek, hogy megszívleljék és kövessék Isten Fiának minden tanítását. Alázatosan elfogadják Isten Szavának tanácsait és feddéseit. Mégsem jelenti ez azt, hogy úgy gondolják, hogy ily módon rászolgálhatnak Isten elismerésére; tetteikkel inkább a szeretetüket és a hitüket nyilvánítják ki. Ilyen életutat járva kerülik a zsidó nemzet által felállított ’engedetlenség példáját’.

Az 1Mózes 2:2-ben említett ’hetedik nap’ nem csupán 24 órás nap volt. (A teremtési napok nem 24 órásak voltak, mint ahogy egyes kreacionisták gondolják, hiszen a bibliában a "nap"-nak fordított szó, hosszú korszakot is jelenthet) Az a „sabbatnapi nyugalom”, amelynek az igaz keresztények részesei, szintén nem korlátozódik egy 24 órás napra. Ha hitet tanúsítanak, és megfogadják a Biblia tanácsait, mindennap élvezhetik azt, különösen majd Isten új rendszerében.

Jézus tudta, hogy Isten azért vezette be a sabbatot, hogy jel legyen Isten és Izrael között, valamint hogy azt a célt szolgálta, hogy kipihenhessék munkájuk fáradalmait. Jézus azt is tudta, hogy saját halála szolgáltat alapot a Mózesi Törvény megszüntetésére, mivel ő betöltötte a Törvényt. Számára nem volt kétséges, hogy a Törvény és az azzal összefüggő, sabbatra vonatkozó követelmény „az eljövendő jó dolgok árnyéka” volt (Héb 10:1; Kol 2:16, 17). E ’jó dolgokkal’ kapcsolatban beszélhetünk egy olyan ’sabbatról’, amelynek ő az Ura.

"- Egyetlen napnak sem lett neve a teremtéskor, csak a 7.-nek."

Kedves kérdező, kérlek írj verset is ennek igazolásához!

"- A nyugalomnapot Ádám-Évának adta és nem a zsidóknak."

Kérlek ehhez is.

"- Jézus nem eltörölte, hanem betöltötte a tv-t. ... és szokása szerint "szombatnapon" tanított."

E szavakat felváltva használja a Biblia. Szerinted mit jelent 'betölteni' a tv-t? Máshol miért írnak 'eltörölte' kifejezést?

Megkérdezhetem, hogy a teremtés bibliai folyamatában hiszel-e? Ha igen, 24 órás teremtési napoknak hiszed-e őket? Mert abban az esetben, ha hosszabb korszakokról beszélünk, az is világos lesz, hogy a keresztények szombatja sem 24 órás időszakot fog jelenteni.Az utolsó hozzászólásom ezt a Biblia alapján tárgyalja, kérlek olvasd el figyelmesen. Ott sem olvashatsz a keresztényekkel kapcsolatban semmi olyant, ami kötelező, 24 órás szombat ünneplést írna elő!

A Dánieli prófécia is erről szól!

Jah, és mellesleg Jézus nem csak szombatnapon tanított!

Akkor még nem volt életben az Újszövetség és az a körülmény, hogy a Biblia szót ejt a szombat-napi tanításról, ott, abban az országban, ahol a szombatot ünneplő zsidók élnek, nem egy óriási felfedezés!

Hiszen a zsidóknak is a legalkalmasabb nap volt ez a tanításra, mert ekkor nem dolgozhattak.

De ebből még nem következik, hogy Jézus arra tanította volna a tanítványait, hogy a szó szerinti 24 órás sabbatot úgy tartsák be, ahogy a zsidó vallásos előljárók rájuk kényszerítették, sőt! Ebből lett nekik vitájuk a díszes írástudó és farizeus bagázzsal, hogy mit szabad, mit nem sabbaton.

A keresztényeknek olyanformában egyáltalán nem adatott tovább a sabbat megülése! Erre semmilyen konkrét bibliai tanítás nincs. Ha meg mellé magyarázunk ezt-azt, már gyorsan a saját spekulációnk kerül előtérbe, és nem a Biblia tiszta tanítása!