Amikor az Isten magát Úrnak nevezi, akkor azon az igehelyen az "úr" szó és a "név" szó milyen eredeti kifejezéssel van leírva, és ezek a kifejezések milyen más jelentéssekkel bírnak?

Melyik fordítás szerint? Mivel ebben sok fordítás egyáltalán nem egységes. Az eredeti héber szövegben természetes a négy mássalhangzó áll az említett versben.

Például Johannes Eck, német katolikus teológus fordításában a 2Mózes 6:3 így hangzik: „Én vagyok az Úr, aki megjelent Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak a mindenható Istenként: de az Adonai nevemet nem tártam fel nekik.” Eck a lapszéli jegyzetben ezt írta a vershez: „Adonai Jehoua.”

Miért is kellett elvenni az eredeti szöveg pontosságát és "ízét"? Miért is használnak egyes fordítók egy közönséges címet jelölő szót tulajdonnévként?

Egyes fordítók az "ortodox zsidó hagyományok követéséről" beszélnek indoklásul. De nyilvánvaló, hogy nem az istenfélelemnek, hanem inkább a babonás félelemnek volt köszönhető az, hogy a zsidók felhagytak az isteni név használatával. A Biblia sehol sem szab korlátot Isten nevének használatában. Maga Isten mondta Mózesnek: "Így szólj Izrael fiaihoz: »Jehova, a ti ősatyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött hozzátok.« Ez az én nevem időtlen időkig, és erről fognak emlékezni rám nemzedékről nemzedékre".

A Jehova forma évszázadok óta elfogadott megfelelője az isteni névnek. A héber nyelvben — melyet jobbról balra olvasnak — a következő négy mássalhangzóval írják le ezt a nevet: .יהוה (Yod, He, Waw, He). Ez a JHVH betűkkel átírható négy héber betű tetragrammaként ismeretes, és Isten neve hosszú időn át ebben a formában került rá pl. európai pénzekre emlékművekre, épületekre, műalkotásokra.

A Jehova név használata attól a személytől is megkülönbözteti Istent, akit a Zsoltárok 110:1. verse „én uramnak” hív. Ezt a verset a Károli fordítás így adja vissza: „Mondja az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.”

Az első "Úr" helyett az eredetiben a héber יהוה (JHVH) név van írva - ezzel Károli (nem példa nélkül), de igencsak zavarossá teszi a szövegértés.

Megerősítésül, hogy a héber szövegben ezen a helyen Isten neve előfordul, a New World Translation-ben így olvashatjuk: „Ez Jehova kijelentése az én Uramnak: ’Ülj az én jobb kezem felől, amíg ellenségeidet lábaid alá nem vetem zsámolyul.’ ” Jehova Istennek ezek a szavai prófétai módon Jézus Krisztusra utalnak, akit az író „az én uramnak” nevezett.

A „név” szóval fordított görög kifejezést gyakran használja a Biblia mindarra, amit egy név magában foglal: a hatalomra, a jellemzőkre, a rangra, a fenségre, az erőre, a kiválóságra stb., mindenre, amit a név takar. De nyilvánvaló, hogy gyakran nem csak ezen jelentésében használja a Szentírás, hanem magára a Névre is utal vele.

Szia!

"Mi a neve?" - Nem az iránt való érdeklődés, hogy hogyan hívják Istent. Mózes ezekkel a szavakkal jön Izráelhez: "Atyáitok Istene küldött engem tihozzátok". Tehát nehezen hihető, hogy egy nekik teljesen ismeretlen Istent hirdetett volna atyáik Isteneként. Nekik tudniuk kellett, hogyan hívják Őt, mert merően ellentétben volna a bibliai szellemmel egy "ismeretlen Isten" eszméje. Mivel név hírességet, "hírnevet" jelent, és II.Móz. 9:16-ban a "hatalom" szó szinonimájaként használja a Szentírás, a "Mi az Ő neve?" azt jelenti, hogy mik azok a hatalmas tettek, amelyeket elmondhatsz Őróla – mi az Ő hatalma – hogy mi hallgassunk arra a hirdetésre, amit Tőle hozol?

"Én vagyok, aki a Lét vagyok." Héberül "ehje aser ehje" – az önmagam által létező örök Isten, az Isteni Szellem egységének és szellemiségének a kinyilvánítása, pontos ellentéte a bálványimádás minden formájának, amely emberi, állati alakok vagy égitestek imádatában nyilvánult meg. "Vagyok, aki a Lét vagyok" azonban nem csak filozófiai kifejezés, a hangsúly az isteni létezés aktív kinyilatkoztatásán van. Ez azt jelenti az izraelitáknak, akik rabszolgaságban voltak: noha Ő még nem fejtette ki hatalmát érettetek, de meg fogja ezt tenni: Ő örök és biztosan meg fog váltani benneteket.

A felelet, amit Mózes ezekben a szavakban nyer, így megfelel ennek: meg fogom őket menteni úgy, ahogy meg fogom menteni. Megnyugtatja az izraelitákat a felszabadulás tényével, de nem fedi fel a módját. Elégedjenek meg az izraeliták azzal, hogy megtudják: "Ehje", Én leszek (veletek), küldött engem tihozzátok.

Az Örökkévaló. Ez a fordítása az Istennévnek, amelyet a héberben négy betűvel: JHVH írnak és Ádonáj-nak olvasnak. A négybetűs Istennév – a tetragrammaton ugyanabból a héber tőből - haja - ered, mint "ehje" azaz "lenni". Ez kifejezi azt a gondolatot, hogy Ő örökké létezik a jelenben, a múltban és a jövőben. Itt szintén nem kell csupán a létezés filozófiai értelmében felfogni, hanem mint Isten létének tevékeny megnyilatkozását. Ez a név hangsúlyozza Isten jóságát és hűségét teremtményeivel szemben: Ő, aki nevel, büntet és vezet. Ő, aki hallja az elnyomottak kiáltását és tudatja az Ő igazságos útjait az emberek fiaival. Ő a hatalmas Élő Isten, aki kinyilatkoztatja magát gondviselő szerepében népe iránt.

Az Örökkévaló, Atyáitok Istene. Nem valamely istenség, amelyet Mózes fedezett fel Midjánban, hanem ugyanaz az Isten, aki megnyilatkozott az ő őseiknek, a világ Teremtője és az egész föld igazságos Bírája – Ádonáj – a hűség és szeretet örökkévaló Istene, küldte őt hozzájuk.

az én emlékeztető nevem. A megjelölés, amellyel említtetni akarok. A "zécher" szó a "név" szinonimájaként, szerepel.

Üdv. Péter