Szerintetek miért van az, hogy sokkal több fura vagy valamilyen negatív személyiségjegyű keresztény fiatallal találkoztam eddig, mint ateistával vagy simán csak hívővel?
Úgy értem a keresztényt, aki komolyan veszi az ezzel já életmódot, rendszeresen jár templomba, aktív tagja ilyen közösségeknek. A sima hívőt meg úgy, aki hisz Istenben, de mindenféle egyházi kötöttség nélkül.
Előbbiek közt meglepően sok a rossz tapasztalatom (nem nyitottak olyanokra, akik mások, mint ők, kicsinyesek, túl szigorúan ítélkeznek mások ballépései felett, barátságtalanok, magukból indulnak ki...stb.) természetesen köztük is vannak nagyon szimpatikus és pozitív személyiségű fiatalok, de az arány kb. 50-50%.
Jobb az arány a pozitív típus javára a többi ember közt.
Jézus azt mondta, hogy a fát a gyümölcséről lehet megismerni. Amelyik fa jó gyümölcsöt hoz, nem lehet rossz fa, és amelyik fának rossz a gyümölcse, nem lehet jó fa.
Ha az emberek ítélkeznek, melyet az írások alapján nem szabad, az nem egy jó gyümölcs. Az, hogy barátságtalanok, az egyéni dolog is lehet, ez alapján nem biztos, hogy bíráskodnod, bíráskodnunk kellene. De hogy nem nyitottak sok mindenre, az meg elég keresztényi felfogás, azaz elég jó gyümölcsnek tűnik. Egy embert, kit az igazság szelleme, a vigasztaló tanít, nem lehet nyitott az e világi dolgokra.
Egy szóval nem írtam, hogy bíráskodtam volna például a barátságtalnság miatt. Nem tartok ettől senkit rossz embernek, én is tisztában vagyok azzal, hogy nem látok a fejébe - lehet hogy épp súlyos problémái vannak és azért nem barátságos. Mindazonáltal olyan emberekre gondoltam, akik rendszeresen ilyenek évek óta, nem csak egyszeri a benyomásom.
Ezek az őszinte tapasztalataim, egyébként részben egyházi kollégium lakóiról van szó, részben pl. MEKDSZ tagokról.
Nekem csak ez jutott eszembe most...
Jakab Apostolnak közönséges levele (2. fejezet)
17
Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.
18
De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet.
19
Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.
20
Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?
21
Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra?
22
Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit;
23
És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.
24
Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.
25
Hasonlatosképpen pedig a tisztátalan Ráháb is, avagy nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, amikor a követeket házába fogadta, és más úton bocsátotta ki?
26
Mert amiképpen holt a test lélek nélkül, akképpen holt a hit is cselekedetek nélkül.
Ja és a lényeg, hogy a vallásoskodás egyáltalán nem egyenlő még csak a hittel sem. Inkább neveltetés által felvett dolog. Sokan nem is értik a tanítás lényegét, csak jó vele villogni vagy erre lettek kényszerítve (közvetlen, közvetetten).
Néhány embernek pedig szüksége van elérni egy megadott kort arra, hogy önuralmat és empátiát tanuljon, ne pedig a média agymosása által válljon önző zombivá.
Politika, kereszténység...Szerintem ez egy vicc, márha úgy működnek tényleg, mint a politika. Ha emberek, akik gazdaságot tanultak és őszintén jót akarnak a világnak, akkor ok. De a választókért mi mindenre képesek az emberek...
Keresztény ember létezik csak, amitől senki nem lesz felsőbbrendű. Annál taszítóbb pedig nincs, ha két keresztény gyűlöli egymást.
Mindenkiben van harag, düh, fájdalom(amely megtisztít). De a keresztény ember képes uralkodni, megbocsátani és megbánást tanusítani, ha híbázott, bűnt követett el. A keresztény ember cselekedeteiben az ember és Isten iránti szeretet nyílvánul meg.
"Magyarán, amit te barátságtalannak gondolsz, az lehet szétszórtság, elgondolkodás, mogorvának tűnő kommunikációs képesség, stb."
nézd, tudom, most piti dolgokon "vitatkozok", de én is azt mondtam, hogy ennek sokféle oka lehet, sőt, még csak nem is egyszeri, hanem, sokszori (több éves) tapasztalat alapján állítom és nem tudok arról, hogy az illetőknek lenne rá komoly oka, persze nem is ismerem annyira őket. :)
de a szétszórtság szerintem nem szinonima a barátságtalan, kelletlen, mogorva, neadjisten kissé bunkó viselkedésre, a "mogorvának TŰNŐ" megnevezés pedig a "mogorva" /"barátságtalan" helyett kicsit úgy hangzik, mintha az igazságot akarná finomítani.
egyébként igen, attól még lehet jó és értékes ember valaki, hogy nem annyira barátságos, tudom. sőt, sokszor a belső béke hiánya, fájdalom , szeretettelenség, valamilyen szomorú esemény...stb. okozza.
Írnál néhány konkrét példát kedves kérdező?
(amikor a kedves szót használom, azt szeretettel szoktam használni, nem irónikusan).
Azért mert sokaknak a vallás csak pótlék az életükben. Így nevelték fel őket, az sem biztos, hogy maguktól azok lennének. Az saját lelkükben lévő kis hangot teljesen elhalgattatták. Ennek helyébe lépett az egyház közösség, aki majd megmondja nekik egy életen keresztül, hogy mit tegyenek. Csakhogy hiába nem szól a kis hang a lelkükben, az hiányának az érzését nem tudták elűzni - ezért mogorvák, barátságtalanok. Ezért nem képesek nyitott szívvel másokat is meghallgatni. Mert aki erre képes, annak szikla szilárd a hite.
A nevelt vallásosoké pedig állandóan inog. Azért nem kíváncsiak semmi másra, mert véletlenül meghallanák a saját belső hangjukat, és rájönnének, hogy rossz úton járnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!