Van köztetek olyan, aki cikinek tartja az imádkozást és ezért nem műveli?

[link]

Az imádság részénél írja le. Amúgy tényleg sokan csendben, titokban imádkoznak, én is.

Nem azért szoktam csendben imádkozni, mert cikinek tartanám. Egyszerűen csak nem érzem, hogy szavakra lenne szükségem hozzá.

"És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, akik a gyülekezetekben és az utcák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.

6

Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván.

7

És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg."

Próbálok, főleg az utóbbi időben legalább pár naponta szánni néhány percet az imára, köntörfalazások nélkül. Falak nélkül...

Hát de ha némán imádkozol, az is ima, nem? Megtanult szöveget nem igazán szoktam mondani, bár annak is megvan a helye, de egyelőre még attól kicsit idegenkedek.

Az estek többségében magamban szoktam, hang nélkül. Suttogni szoktam, ha valami nagyon nagyon fontos, és rendes hangerővel ha azért imádkozom, mert félek (na ez elég ritka). Mármint nem direkt, csak most így belegondolva ezt állapítottam meg.

Néha mint Nehémiás Artaxerxész király előtt:csak pár szóban magamban

Néha mint Dávid: Kiáltok az Úrnak, áldom és dícsérem az Ő hatalmas Szent nevét!

Lehet hangosan, halkan, magunkban, állva, járkálva, ülve, fekve, térdelve, bárhogy. :)

Aranyosakat írtatok, és ugyanarra az igehelyre hivatkoztok többen is; de azért ehhez mondanék valamit:

1. A képmutatók motivációja az, hogy lássák őket az emberek. Ezt állította szembe Jézus azzal, amikor senki nem látja az imádkozót. De ahogyan az előző válaszoló is írta, mégiscsak kell a gyülekezetben is hangosan imádkozni... És semmi nem mond ellent a hangos imádkozásnak a Bibliában. Tehát itt nem a hangosságon van a hangsúly, hanem a képmutatáson: a dicséret, az elismerés reményében, vagy vallásosságból mondott ima a gáz. Pontosabban az is csak annyira, hogy "elvették a jutalmukat", azaz megdicsérték őket az emberek, vagy elismerték, hogy hűűű, milyen rendes ember lehet az x. y., mert lám, eleget tesz a kötelező imádkozásnak... (Abban az időben a zsidóknak voltak kötelezően előírt imák, tehát ez vallásos kötelezettség volt.)

2. A sok beszédet sem kell úgy érteni, hogy kizárólag tőmondatokban lenne szabad imádkozni, max. időtartam 2 perc, vagy ilyesmi.

Mi is volt a baj? A pogányok azt gondolták, hogy a sok beszédükért hallgattatnak meg. Egy másik fordításban talán érthetőbb: "Amikor imádkoztok, ne beszéljetek sokat, és ne ismételgessétek sokszor ugyanazt, mint azok, akik nem ismerik Istent! Ők azt hiszik, hogy akkor teljesül a kérésük, ha sokszor elmondják!"

Ugyanez az Amplified Bible szerint:

"And when you pray, do not heap up phrases (multiply words, repeating the same ones over and over) as the Gentiles do, for they think they will be heard for their much speaking."

Plusz érdekesség: a pogány népek egyik szokása volt, hogy ünnepségeket, felvonulásokat rendeztek az isteneik tiszteletére. Most hirtelen nem ugrik be, hol olvastam, hogy pl. Efezusban a Diana-hívők egy ilyen felvonuláson két óra hosszat skandálták azt, hogy "Nagy az efezusi Diana." - Na, hát ilyesmire is vonatkozik az, hogy ne ismételgessük sokszor ugyanazt, mint ahogyan a pogányok tették.

Ja, és azt viszont tényleg nem értem, hogy ha egyedül van valaki, akkor ki előtt is lenne ciki a hangos imádkozás. Max. annyi, hogy a panelban nem kell ordítani. :D

Üdv. :)

Az apostolok sokszor és hosszan imádkoztak közösségben is.

[link]

Akár hangosan vagy halkan az imádságnak akkor van igazán ereje ha hitben történik .Csak tiszta szívvel fordulhatsz hozzá és Jézus Krisztus nevében .

A Fő Imádság pedig a "Mi Atyánk..."amely Isten dicsőítését szolgálja.