Lehet úgy templomi esküvőm (bár ez még odébb van, csak kíváncsi vagyok), hogy én pogány vagyok, a barátnőm pedig keresztény?

Elméletileg csak keresztény emberek között működik a szentség. De vannak kivételes esetek.

Mit jelent nálad az, hogy pogány?Valamiben/valakiben akkor csak hiszel?

Lehet, feltéve, ha a barátnőd gyakorolja is vallását és hajlandóságot mutatsz arra, hogy a későbbiekben esetleg megkeresztelkedj.

De egyébiránt papfüggő is.

Mindkét félnek egyháztagnak kell lennie, ha egyházi esküvőt akar egy pár. Lehetnek különböző keresztyén vallásúak is, de meg kell legyenek keresztelve, és konfirmálva (protestánsoknál) vagy bérmálkozva (katolikusoknál). Ezeket felnőtt korban is lehet pótolni, az esküvő előtt.

Ha egyikük nincs még megkeresztelve sem, akkor a lelkész ill. pap nem fog összeadni, kivéve, ha tojik a saját felekezetének egyháztörvényeire, de ilyen szerencsére kevés van.

Ha te pogánynak tartod magadat, akkor ne kösd össze az életedet olyannal, aki Isten szeretetében akar élni, és ezt komolyan is gondolja, mert hosszú távon nem fog működni a dolog, kivéve, ha valamelyikőtök úgymond "feláldozza magát", és tud jó sokat nyelni.

Utolsó válaszoló, rosszul tudod.

Viszont az utolsó mondatod minden szavával egyetértek, nincs szép jövője egy ilyen házasságnak.

Mit tudok rosszul, kedves "túró rudi"? :) Válaszom mely részével nem értesz egyet?

Református lelkész vagyok, s nálunk úgy van, ahogy fentebb leírtam, a katolikus kollégáknál úgyszintén. Ha másféle tapasztalatot szereztél, az nyilván egy külön történet.

Én katolikus vagyok, a feleségem a házasságkötésünk előtt még nem volt megkeresztelve.

Megkérdeztük a helyi plébánost, mi a teendőnk, ő azt mondta, hogy az esküvő tervezett időpontjáig (pár hónapról volt szó) nem fér bele a keresztelés (illetve az arra való felkészítés), de ez nem akadálya a házasságkötésnek.

Az egyházmegye püspökének engedélye kell hozzá, amit ő meg is kért számunkra.

Eljártunk az esketés előtti beszélgetésekre, és az esküvő meg is történt a tervezett időpontban.

Mivel a feleségem (velem együtt) nem csak templomi esküvőt akart, hanem megkeresztelkedni is, így ezután is eljárt (vagyis együtt jártunk) a felkészítésre, és kb. fél évvel később a keresztelőre is sor került.

(Megjegyzem, a plébános nem nagyon tudta titkolni az örömét, mikor az esküvő után megjelentünk nála a továbbiak miatt.)

Teljesen igazad van, van még ez az opció is, hogy az ember elkezd járni az előkészítőre, vagy legalább ígéretet tesz rá, és közben megtartják az esküvőt.

Elnézést, hogy nem mentem bele ilyen részletekbe, de amúgy valóban így van. :)

Azért hadd mondjam el, hogy segédlelkész koromban engem már felültettek így, és meg is fogadtam, hogy ilyen többé nem lesz. Mondjuk az keresztelő volt, nem esküvő: anyuka ígérte, hogy jön előkészítőre, csak hadd legyen meg egy bizonyos időpontban a kislánya keresztelője... belementem, a keresztelő megvolt, a család eltűnt.

Szóval most már nem csinálnék ilyet, max. ha közelebbről is megismerhetem a családot, ill. a hozzám forduló személyt.

Valószínűleg a mi plébánosunkat is, épp ezért fogadott minket olyan örömmel, mikor újra megjelentünk.

Egyébként sosem fogom megérteni, miért akar valaki divatból egyházi esküvőt, keresztelőt. Bottal se lehetne engem odaküldeni, ha nem meggyőződésből mennék.

Nem vagyok mintakeresztény, de a templomból nem csinálnék cirkuszt.