Hiszel Jézusban?

Ti kinek mondotok engem? (Máté 16:15).

Jézusnak szokása volt, hogy meghallgatta az embereket, figyelt rájuk, és ösztönözte őket, hogy mondják el a véleményüket. Márta fivérének, Lázárnak a halála után Jézus ezt mondta Mártának: „mindaz, aki él és hitet gyakorol bennem, nem fog meghalni soha.” Majd megkérdezte tőle: „Hiszed-e ezt?” És biztos, hogy Jézus figyelt arra, amit Márta válaszolt neki: „Igen, Uram; elhittem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia” (Ján 11:26, 27). Milyen jó érzés lehetett Jézusnak hallani, ahogyan Márta kifejezi a hitét! Amikor sok tanítványa elhagyta, Jézus szerette volna hallani, hogy mit gondolnak az apostolai. Ezért megkérdezte tőlük: „Talán ti is el akartok menni?” Simon Péter így válaszolt neki: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszédei vannak nálad; mi pedig elhittük és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje” (Ján 6:66–69). Mennyire boldog lehetett Jézus ezeknek a szavaknak a hallatán! Biztosan te is örülsz, ha egy bibliatanulmányozó ehhez hasonlóan kifejezi a hitét.

Jézus — Isten volt?

Az időszámításunk szerinti negyedik században fogalmazta meg a római katolikus egyház papsága a háromság tanát, amely azt állítja, hogy Jézus egyenlő az Atyjával és része egy három személyű istenségnek. Azonban sok gondos Biblia-tanulmányozó úgy tartja, hogy a Szentírás valójában nem támogatja ezt a széles körben elterjesztett tantételt.

A The New International Dictionary of New Testament Theology (Az újszövetségi teológia új nemzetközi szótára) 2. kötete (1976) fejtegeti ezt a kérdést. Elismeri, hogy van „néhány Ú[j] T[estamentumi] szöveg, amely felveti a kérdést, hogy vajon Isten Fiát is Istennek kell-e nevezni”. De mi az általános kép, amelyet az „Új Testamentum”-ban, vagyis a Keresztény Görög Iratokban találunk? Ez a szótár megállapítja:

„Jézus Krisztus nem bitorolta Isten helyét. Az ő egysége az Atyával nem jelent abszolút létazonosságot. Noha Isten Fia emberré válása előtti létében Isten formájában volt, ellenállt annak a kísértésnek, hogy egyenlő legyen Istennel. (Fil 2:6) Földi létében engedelmes volt Istennek a kereszthalálig. (Fil 2:8) Ő nem szerzője, hanem közvetítője a megmentésnek (2Kor 5:19; Kol 1:20; Zsid 9:15), az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűneit. (Ján 1:36) Földi munkájának befejezése után Isten valóban feltámasztotta az ő jobbjára (Ef 1:20; 1Pét 3:22) és felruházta a mennyei Kyrios, Úr méltósággal. (Fil 2:9f) De még mindig nem tétetett egyenlővé Istennel. Bár teljesen összhangban van Istennel, alá van rendelve neki. (cf. 1Kor 15:28) Ez igaz az ő helyzetére mint örökkévaló mennyei főpapéra is a szentélyben a Zsidókhoz írt levél szerint. (Zsid 9:24; 10:12f; cf. Zsolt 110:1) Ő képvisel minket Isten előtt. (cf. Róma 8:34 is) A Jelenések 1:13 ff. a mennyei ember Fiát úgy írja is le megjelenésében, mint az ,Öregkorú’ (Isten) vonásait a Dániel 7-ben; ez nem azt mondja, hogy Krisztus egyenlő Istennel. A Jelenések mindenütt különbséget tesz Isten és a ,Bárány’ között.

Valójában a Szentírás átfogó képe arra a tényre mutat, hogy Jézus nem Isten volt, mint ahogy a háromságtan állítja.

, Jézus így fogalmazott meg: „Ha megmaradtok a szavamban, valóban a tanítványaim vagytok, és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket” (János 8:31, 32).

Ezek szerint Jézus elvárja a követőitől, hogy megmaradjanak a szavában, azaz ragaszkodjanak a tanításaihoz. Azok a vallási tanítók azonban, akik állításuk szerint Krisztus követői, „egyre-másra vettek át görög eszméket” — jegyzi meg Hans Küng teológus. Jézus tanításait pogány vallásokból és filozófusoktól kölcsönzött elképzelésekkel cserélték fel, mint amilyen a lélek halhatatlansága, a tisztítótűz, Mária imádata és a papi osztály (1Korintusz 1:19–21; 3:18–20).

A vallási tanítók a háromság felfoghatatlan tanítását is bevezették, olyan pozícióra emelve Jézust, amelyre ő sohasem tartott igényt. Ezzel elvonták az embereket annak az imádatától, akire Jézus mindig is irányította a figyelmet, s aki nem más, mint az Atyja, Jehova (Máté 5:16; 6:9; János 14:28; 20:17). „Amikor Jézus Istenről beszél — írja Hans Küng —, Ábrahám, Izsák és Jákob patriarcha ősi Istenére, Jahvéra gondol . . . Neki ő az egyetlen és egyedüli Isten.” Vajon ma hányan gondolnának rögtön Jahvéra vagy (a megszokott kiejtési mód szerint) Jehovára, amikor Jézus Istene és Atyja kerül szóba?

Annyira nyomorékok egyesek. Akik azt irják h nem hisznek minek kell lepontozni? Ugyanúgy hasznos válasz.. És más vallásos kérdésnél is igy van..

Szeresd felebarátod mi..? -.-'