Milyen az az Isten amelyben hiszel, vagy milyen kép él rólad az Istennek nevezett fiktív személyről ha nem hiszel?

Először is, a leírásodnál a pont :)

Persze nagyon összetett az egész, néhány sornál jóval több, de téged kiegészítve megpróbálom összefoglalni, ahogy én látom.

Az Isten, akit megtapasztaltam mostanáig, az örömmel próbára tesz, a fájdalommal pedig tanít és megerősít. Próbára tesz, hiszen az ember a földi örömökben hajlamos megfeledkezni Istenről, a fájdalomban pedig Őt vádolni olyasmiért, amiért tulajdonképpen maga az ember a felelős.

Semmit nem tesz cél nélkül, csak túl kell látni önmagunkon, hogy megértsük. Ha több - akár a legkülönbözőbb - szálon is futnak körülöttünk a dolgok, ha eljön az ideje, egy pillanat alatt összefuthatnak, és megérthetjük ezek miértjét.

Az Isten maga a szeretet. Bármi, ami történhet, hosszú távon a hasznunkra van, és én maradéktalanul rá merem bízni magam. A hálám pedig a lelkemből, és nem szavakból fakad. Az Isten a lélekbe lát, így anélkül is tudja, mit akarok elmondani, hogy órákig beszélnék róla. Persze, néha azért jól esik kimondani egyet s mást...

Viszont nem hiszek abban az Istenben, aki áldozatokat, imák és szertartások hosszú sorát kéri tőlünk, és szabályokhoz köti minden percünket. Az élet nem átok, hanem ajándék, és kiváló lehetőség a tanulásra.

Köszi, hogy ezt leírhattam :)

Jézus mondja Isten országa bennetek van és körülöttetek, nem fából és kőből épült házakban.

Tehát Istenből egy darab bennem is van. Én azt gondolom egy érzésáradat, egy irányító szellem. És ha sikerül egyre jobban azonosulni vele, akkor Isten részének érezheted magad.

Én egy irgalmas, mindenható, igazságos Istenben hiszek aki nagyon szereti az összes teremtményét.

Abban szerintem igazad van hogy osztozik az örömünkben és a fájdalmunkban is, hiszen amikor látja hogy boldogok vagyunk vagy szenvedünk, akkor együttérez velünk.

Mivel Isten irgalmas, mindig kész megbocsátani annak aki őszintén fordul hozzá.

Hiszek abban is hogy mivel Isten mindenható és szeret minket, nincs semmi amitől tartanunk kellene addig amig saját akaratunkból mellette maradunk. Nincs olyan baj amiből ne tudna megmenteni.

De abban is hiszek hogy a gyilkosságok (ide értem az abortuszt is), a kegyetlenkedések, az emberi kapzsiság és elnyomás, az emberi hiúság és az Isten ellen elkövetett bűnök miatt jelenleg Istennek nagyon sok szenvedést okoznak Istennek, hasonlóan Noé napjaiban, és ez így nem mehet már tovább sokáig, mint ahogy az özönvíz idején se mehetett. Nem világvégére gondolok, hiszen Isten megígérte hogy nem pusztítja el az emberiséget, de valami történni fog, erre nagyon sok jel utal.