Valójában ki a sátán?

ÉN...eljöttem a lelkedéééért!

Amúgy miiért, szted ki a sátán? aki találkozott már vele nemnagyon beszél szerintem...

Eredetileg az volt, mint a parlamentben az ellenzék. Feladata az alternatív megoldások megmutatása, az isten bírálata.

Később ez megváltozott: átírták a Bibliában, akkor lett belőle főgonosz.

Amúgy a "Lucifer" név fényhozót jelent.

Ha elolvasod a Bibliában a megfelelő részeket (az eredendő bűn környékén), igen érdekes dolgokat találhatsz még így is.

44A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja."

Jn 8, 44

"Távozz mögém sátán, mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével."

M 8, 33

Lázadó, bukott angyal, aki Isten és az emberiség ellensége.

A Biblia szerint a sátán azonos az „ördöggel” (vagyis az ördögök fejedelmével).

Nevezik Kísértőnek, a Gonosznak, e világ istenének, hazugságok atyjának, a sötétség fejedelmének is.

Jób könyvének első kát fejezetében ő az egyik főszereplő. Az eredeti héber szövegben a neve itt nem személynévként, hanem köznévként szerepel, mint „a vádló” (ha-szátán). A többi angyallal együtt ő is a mennyei kar tagja, Isten szolgája, és egyben tanácsadója és kéme az emberek között, aki „szerte bolyong a földön”. Istennel polemizálva azt a lehetőséget kapja, hogy többször is megkísértse, és ezzel próbára tegye Jóbot. Jób könyvében a sátánnak nincs független hatalma, Istentől kap fölhatalmazást a próbák végrehajtására.

„A sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál, és akik vele tartanak, azok megtapasztalják.” (Bölcs. 2:24)

A sátán személyének kilétéről az Újszövetség két helyen ad némi információt. Pál apostol a 2. korintusi levélben azt mondja, hogy „a sátán a világosság angyalának tetteti magát” (11:14). A Jelenések könyvében pedig János apostol az Édenkertben Ádámot és Évát bűnre csábító kígyóval azonosítja a sátánt: „Levetették a nagy sárkányt, ama régi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is.” (12:9)

A bukott angyalokról említés található két apostoli levélben is (Péter második levele 2:4 és Júdás levele 1:6).

Az emberi történelem szellemi harcnak is tekinthető, ami a mi Urunk és e világ ura között zajlik. A háború kimenetele felülről garantált, de a csaták megnyerése rajtunk, esendőkön áll. A vesztett csaták pedig igencsak fájdalmasak: szenvedéssel, halottakkal, s ami még annál is rosszabb, örök halottakkal, azaz elkárhozott lelkekkel jár. A katonák mi vagyunk, hogy kihez állunk, afelől dönthetünk, de a két parancsnok és tisztjeik könnyen összetéveszthetőek. Jobban mondva az ördög és démonai nagyon igyekszenek ugyanolyan uniformist ölteni, mint a világmindenség teremtője.

Szegény ördög először összetévesztette a csatát a háborúval. Amikor hadüzenet nélkül elcsábította Évát és Ádámot, fogadni mernék, a háború győztesének gondolta magát. Eltelt néhány ezer esztendő, s Isten fia mindhalálig-engedelmessége által visszanyerte nekünk, amire magunktól képtelenek voltunk.

A hazugság atyja tombolt. Majd lecsillapodott, s újat gondolt. Mivel ahhoz silány, hogy alkosson, szokása szerint Isten műveit mérgezte meg, s fordította az Ő képére formált teremtmény ellen. Elsőként a tudományt, másodikként a tiszteletet, harmadikként a rendet.

Az első újkori csatában imígyen duruzsolt néhány nem feltétlenül rossz szándékú, de krónikusan uniformiskeverő testvérünk fülébe: „Elavult már ez a vakhit... Van Isten? Látta valaki? Meg tudjátok fogni, mérni?" Volt oly balga, aki elfelejtette, hogy még Mózes sem bírta el Isten látását, s aki elhitte, hogy meg lehetne mérni a Megmérhetetlent, ha tényleg lenne. Az alvilági hazugság hihető volt, a balgáknak más balgák hittek, s a sátán duruzsolásából megszületett a pozitivizmus: csak az van, amit meg lehet fogni, mérni, vizsgálni. (Az érdekes módon keveseknek tűnik fel, hogy a szerelmet sem lehet megtapogatni, mégis van.) A tudományt ma is sok felületes ember a hit ellenségének tartja, ennek emblematikus figurája Giordano Bruno, illetve az, ahogy az ő történetét széles körben „ismerik". A kémia is adott egy löketet: középkori tudományfelfogástól eltérően sikerült mesterségesen szerves anyagot előállítani. Az „anima" létezése megdőlt, s ettől sokan bizonyítottnak vették, hogy nincs is lélek. Sátán nyert.

De mégsem volt tökéletes a győzelme. Isteni képre formáltságunk, a bennünk lévő jó erősebb a mesterkedésnél. A lélek létezése, s ezzel Isten nem lett totálisan megtagadva. A második újkori csatát felvilágosodásnak hívjuk. (Fejlődik sátán úr is: immár nem nyakatekert fogalmakat használ, mint 'pozitivizmus'. 'Felvilágosodás' - mily szép szó, ki ne örvendezne már hallására is.) S az uniformiskeverők megint elfelejtették, hogy a „felvilágosodáshoz" a „fényt" - nevéhez híven Lucifer hozta. Isten, az Abszolút, sokak fejében helyet cserélt a ferdítés és hazugság atyjával, a relatívval. Az Isten-tisztelet immár csak belterjes, avítt vallásoskodóknak való, a felvilágosultak a másságot tisztelik. Ha valaki Istent szidja, káromkodik, az menő, legyen az illető segédmunkás vagy miniszterelnök. De próbáljuk csak a másságot szidni, máris a nyakunkon a hazánkban még csak ébredező, de immár EU jogszabályok által is felkent had, amelynek ezúttal nem „Politikai Rendőrség", hanem „Politikai Korrektség" van az autójára festve. Nincs megingathatatlanul Isten felé irányuló lélek, csak szabadon forgolódó szellem - szól a duruzsolás. Jin-jan. Sátán nyert.

Azaz mégsem egészen. Másképp hogyan is lehetne még mindig megtagadni pl. a fegyveres szolgálatot lelkiismereti okokból. A bukott angyal végül mérhetetlen orcátlanságában Teremtőnk fő műve iránt lendült támadásba. Ez maga a teremtés, a rend, a struktúra. A teremtés erői bomladoznak, de „a tudósok vitatkoznak a globális felmelegedésről és annak antropogén okairól". A teremtmények hullanak (óránként 3-4 faj, ez a természetes kihalási ráta kb. ezerszerese), „de hát mindig is volt fajkihalás". Néhány másodpercenként éhenhal egy embertársunk, „de ezt majd megoldja a gazdasági növekedés, hajtsunk csak jobban!".

A harmadik újkori csata mindennél pusztítóbbnak ígérkezik, s ennek vagyunk most tanúi. Az ember elveszettnek érzi magát a törvényrengetegben, médiauralomban, információözönben. A dezinformáció hatékonyan tombol: elég egy 20 perces műsor a „Júdás evangéliumról", hogy újabb tömegek kételkedjenek az általunk vallott négyben - miközben azt sem tudják, hogy az egy kizárja a négyet, vagy fordítva. Elég egy jó de perverz író, aki Da Vinci kódot alkot saját anyagi dicsőségére, s milliók kezdenek el kételkedni nem csak a mi Urunk kereszthalálában és feltámadásában, de történelmi létében is. Minden összekeveredik, az ember rohan, hajt, majd apátiába zuhan. A belé ültetett kiirthatatlan jó még érzi a rosszat, de már nem tudja, hol keresse. A bűn struktúráinak rabigája világi szemmel nézve lerázhatatlan. Nincs már Haynau vagy ÁVÓ, aki ellen forradalmat lehetne szervezni, az ellenség mi magunk vagyunk.

A sátánnak harmadszorra sem sikerült kiölni a lelket az emberből, alkot hát lélektelen struktúrákat: hadsereget, bürokráciát, multikat. Ne hagyjuk, hogy eluralkodjanak rajtunk, még ha adnak is fegyvert és kitüntetést, űrlapot és pályázati pénzt, szép autót és munkahelyet is! Szerezzük vissza a hatalmat magunk felett!

A Bibliában hemzsegnek az ördögtől való megszállásról szóló részek. Ez a népi vallásosság része – dokumentálhatóan kb. hatezer éve. Tapasztalatok persze vannak ma is szép számmal. Valaki mesélte, hogy egy spiritiszta szeánszon megidéztek egy gonosz szellemet, beszéltek vele (kétségkívül jelen volt!), aztán elégették egy borszeszégő lángjánál. Nem akartak vele paktálni. Más földrészeken – pl. Dél-Amerikában – az emberek természetes képessége még nagyobb is a miénknél az ilyesmihez.

Kétségkívül vannak sötét szférák, de túlságosan beengedi őket bizony nagyon rosszat tehet. Olykor meghalt emberek lelkei akarnak visszajönni – talán azért, hogy ne szenvedjenek annyira –, vagy más jelenségek történnek. Személyes meggyőződésem, hogy a tisztítótűz szférákra oszlik. Sok vallásban vannak hasonló tapasztalatok sötét (alacsony) vagy világos (magas) asztrális dimenziókról. Hitler azért egész biztos nem került közvetlenül a mennyország kapuja elé – ha ugyan nincs tényleg egyenest a pokolban. De rossz ember sok van, s mindaz a rossz, ami felgyülemlik bennük földi életük során, az valahogy megmarad a halál után is. Itt még csak-csak el tudják rejteni testükben a felgyülemlett rosszat, de amikor tisztán lelkek lesznek, mindez rettenetes szenvedést okoz. Akkor pedig az illetőnek hosszú ideig ebban a stádiumban kell maradnia, amíg megtisztul: ez a tisztítótűz. Ezek a szenvedő lelkek persze gyakran más emberek testébe akarnak visszajönni: ez a megszállottság. Ami számomra biztosnak és fontosnak tűnik – s amit a Katolikus Egyház is tanít – hogy van egy szféra (purgatórium), ahol tisztulni kell. Kevesen felkészültek azonnal Isten színről-színre való látására. Ez csak a legnagyobb szentek privilégiuma (a XX. században talán Páter Pió, Maximiliam Kolbe, Roger Schütz, Teréz anya volt ilyen, meg még néhányan).

A negatív erők azonban valójában csak nagyon alacsony szférák – démonok, szellemvilág, stb. –, amelyek mindig alá vannak rendelve Istennek (vö. Jób könyve 1,12; 2,6). Kétségkívül léteznek, de mégsem nagyon érdemes foglalkozni velük a lelki úton. Részben nehéz megállapítani, hogy mennyi belőlük a psziché kivetítése, és mennyi tényleg valóságos, részben veszélyesek is, mert könnyen beléjük bonyolódhat az ember, végül pedig – s számomra ez a legdöntőbb –, nem sokat használnak a lelki úton. Itt egyedül Isten a fontos. A tekintetünket Őrá és csakis Őrá érdemes fordítanunk. Ő egyedül elég – solo Dios basta

"Lucifer a sátán a Biblia szerint. Keress utána Google-n"

Hogy ki sátán? A fenti állítással ellentétben a Biblia szerint nem Lucifer, mivel ez a név csak egy helyen szerepel a bibliában, méghozzá nagyon ritka fordításokban. Babilon felfuvalkodott királyával (mindenképpen emberrel) kapcsolatban említi csak meg a Biblia, nem pozitív értelemben.

De hogy kicsoda Sátán?

Jézus abszolútt valóságos (szellem) személyként beszélt róla, harcolt vele. És a legtöbb helyen a Biblia is így említi.

Aki nem hiszi el Jézusnak ezt a hozzáállását, annak csak játék a kereszténység, egy erőtlen mítosz, melyre lehet hivatkozni, de az életünket építeni rá már nem.

Lehet Sátánt nem létezőnek, vagy csak a bennünk lévő gonosz erőnek tekinteni, de azt ne feledjük, hogy az ördög legnagyobb csalásának mondják, hogy elhitette az emberekkel, hogy ő nem is létezik.