Eltörölnéd a csecsemőkeresztséget? Miért igen, miért nem? Mennyi idős kortól lenne jó keresztelni? Milyen esetben tennél kivételt?

Egyetértek veled, kedves kérdező, bár semmilyen konkrét motivációm nincs rá, viszont azt tudom, amit a kérdésben is írtál, hogy eredetileg is így volt, és a Bibliában is úgy van a sorrend, hogy előbb tanítani, aztán keresztelni. Ez tehát gyakorlatilag az eredeti állapot helyreállítása lenne.

Engem megkereszteltek anno (evangélikusnak), de számomra ennek túl sok jelentősége nincs - főként azért, mert a Biblia által lefestett "Isten" számomra abszurd, és élénken remélem, hogy ha létezik is valamilyen Isten (vagy istenek; mindkét verziót el tudom képzelni), akkor köze nincs a Bibliához, és esetleg még zokon is veszi, hogy egyesek annyi rágalmat hordtak össze róla (vagy róluk).

De ahogy te is mondtad, úgy szerintem is, ha valakinek erre (keresztség) vezet az élete útja, az mindenképpen ide is fog találni.

Kedves katolikus Kérdező!

Nem értek egyet Veled.

Egyrészt az Újszövetség sehol sem írja, hogy kizárólag a felnőttkeresztelést gyakorolták volna az Ősegyházban. Az nyilvánvaló, hogy felnőtt, értelmüket használó emberek tértek/térhettek csak meg tanítás (Jézus és az apostolok tanításának) hatására, csecsemők nem.

DE 1. már az Újszövetség is azt írja a megtérő felnőttekről, hogy megkeresztelkedtek "egész házuk népével együtt"! Tehát a csecsemők és kisgyermekek is.

2. A felnőttkeresztelés nem veszi figyelembe, sőt talán tagadja is azt a keresztény (katolikus-protestáns) tanítást, amely a keresztelést nem csupán egy beavatási szertartásnak tekinti, hanem Isten ingyen ajándékának, amely szentségi erejénél fogva nem csak a külvilág és a gyülekezet számára jelöli meg az új keresztényt, hanem megtisztítja az eredeti bűntől, és magának Istennek foglalja le őt.

Ezért szükséges, hogy amint lehetséges, megkereszteljék az újszülöttet. Hitéről aztán majd vallást tesz önként a konfirmációval (bérmálással).

"Történelmi tény, hogy az első keresztényeknél nem volt csecsemőkeresztelés, és csak később vezették be."

Én ezzel kapcsolatban mást találtam:

Az Egyház ősi hagyománya, hogy kisgyermekeket keresztel. A 2. századtól erre kifejezett bizonyítékok vannak, de valószínű, hogy már az apostoli igehirdetés kezdetén, amikor egész "házak" megkeresztelkedtek, [Vö. ApCsel 16,15.33; 18,8; 1Kor 1,16.] a gyermekeket is megkeresztelték.

Tehát kezdetektől volt gyermekkeresztség.

Ha meg akarja kereszteltetni a gyerekét,hát tegye.Mindegy végül is mert a szülőnek kell vallásosra nevelni a gyereket.

Jó hogy nem ő dönti el,hogy mi legyen a neve...

Ha ő akar dönteni a hitéről akkor legyen baptista vallású...

18Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: "Én kaptam minden hatalmat égen és földön. 19Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, 20és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig."

"Kereszteljétek meg őket"

Az Üdvözítő parancsa.

Minden emberi vélekedés felett áll.

A szertesereglô tanítványok elsôrendû feladata, hogy kereszteljék meg a népeket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.

Amikor Máté ezeket a szavakat még éppen odafüggesztette evangéliuma végére, az ôskeresztény gyülekezetben már régen gyakorolták a keresztséget, minden valószínûség szerint már a pünkösd ünnepétôl kezdôdôen. Tudunk arról, hogy Péter nagyhatású prédikációjára nagyon sokan megkeresztelkedtek (Csel 2,38.41), Fülöp apostol samáriai és gázai missziói útjain maga is keresztelt (Csel 8,12.38). Nem is beszélve arról, hogy Pál apostol gyülekezeteit a keresztség nélkül el se lehetne képzelni! Sôt azt kell mondjuk, hogy az ôskereszténység a hozzá tartozás elengedhetetlen, legelsô feltételének tekintette a keresztséget. Mert a keresztség által jutunk be a Krisztus követôi, tanítványai közösségébe. Nem hiába - ahogy azt már említettük - állították fel késôbb a keresztény templomokban a keresztelôkövet vagy medencét közvetlenül a bejárathoz: aki a templomba, gyülekezetbe akart bekerülni, annak tudnia kellett, hogy ahhoz a kapu a megkeresztelkedés.

nagy benyomást tett az ôskeresztény gyülekezetekre Jézus megkeresztelése. Követôi és hívei boldogok voltak, hogy ôk is ugyanúgy részesülhettek ebben az eseményben, mint az ô Uruk. Nem is csodálkozhatunk rajta, hogy - ennek hatása alatt - a tanítványok egyszerûen "Jézus nevére", vagy "Jézus nevében" keresztelkedtek meg. Amikor ui. valaki fölött elmondták az Úr nevét, akkor az azt jelentette, hogy ezzel kivonták ôt minden más név viselôjének uralma, hatalma alól, s a Jézus Krisztus urasága alá helyezték. Ez az uralomváltás elannyira fontos volt nekik, hogy már ekkor meg kellett tagadnia a megkeresztelendônek az ördögi, világi hatalmakat, s meg kellett igérnie az egyetlen Úrhoz, Jézus Krisztushoz való hûséges ragaszkodást.

Már nagyon korán igen sok neve volt a keresztelésnek. Nevezték elpecsételésnek (Ef 1,13;4,30), megvilágosodásnak (2Kor 4,4.6), megtérésnek (Zsid 6,6). De legkifejezôbb nevét mégis a Titushoz írt levélben találjuk, s ez az újjászületés fürdôje (3,5). Kevés az tehát, hogy ha a keresztséget csupán valami külsô jelnek tekintjük. A születés, az újjászületés, a fürdô szavak világosan mutatják, hogy itt mélyreható, a személyiséget megváltoztató eseményrôl van szó.

A keresztség elengedhetetlen feltétele az üdvözülésnek és az örök élet elnyerésének. Isten megvilágosítja, gyermekévé fogadja a megkereszteltet, megpecsételi a vele való közösséget.

Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk a hit szerepét a keresztség szentségénél. Tényleg mit ér az, ha nem tudatosan éltem át a saját keresztelésemet, és nem tudok vele mit kezdeni, - ezt szokták elôhozni, ha a gyermek- vagy a felnôttkeresztségrôl vitázunk. Én itt nem látok nagy ellentétet. Mert a keresztség olyan isteni ajándék, amely akkor is érték, ha én nem tudok, vagy nem is akarok tudni róla. Egy gazdag ember gyermeke már kisbaba korában gazdag, anélkül, hogy apja vagyonáról tudna, vagy azzal egyáltalán kezdhetne valamit. Csak amikor már tudatosan tud szembenézni a valósággal és a helyzetével, akkor nem hivatkozhat a tudatlanságára. Az ôskeresztény prédikátorok is a tudatlanság idejének tekintették a megkeresztelés elôtti életszakaszt, s hozzátették, hogy ennek az ideje a kereszteléssel a felnôttek számára lejárt. Most a hit korszaka következett be.

Nos, ezt a ráébredést, ráeszmélést nevezi a Szentírás hitnek. És mondjuk ki: aki nem hisz abban, hogy Isten milyen nagy kincset helyezett el a szent keresztségben, annak a lelke rajta.

Ilyen értelemben bizony pecsét a keresztség (2Tim 2,19), ahogy azt az ôskereszténység nevezte. Vele Isten elpecsételt magának örökre. És ez az elpecsételés megkérdezi, hogy hiszek-e? Hiszem-e, hogy Isten gyermeke vagyok, hogy vár rám a keresztségben megígért bocsánat, Isten oltalma, az örök veszedelembôl való kimentés ígérete? Hiszen, amilyen kétbalkezesek mi vagyunk, képesek vagyunk a keresztség nagy bizalmi elôlegét a tûzbe hajítani, vagy lábbal megtiporni és semmibe venni

Gémes István evangélikus lelkipásztor tanítása

"Történelmi tény, hogy az első keresztényeknél nem volt csecsemőkeresztelés,"

Nem történelmi tény.

jehova hamís tanúinak antikrisztusi propagandája.

. 15Egész háza népével együtt megkeresztelkedet

Ap.Csel 16, 15-33

8Kriszpusz, a zsinagóga elöljárója azonban egész háza népével együtt hitt az Úrban, sok korintusi is megtért és megkeresztelkedett azok közül, akik hallgatták.

ApCsel 18,8

16Igaz, még Sztefanász családját is megkereszteltem,

1Kor 1,16

Mi a keresztség?

A keresztség az elsô és legszükségesebb szentség, általa az emberek megszabadulnak a bűntôl, Isten gyermekévé születnek újjá, és eltörölhetetlen jeggyel Krisztushoz hasonlóvá válva az Egyház tagjaivá lesznek.

"A felnőttkeresztelés nem veszi figyelembe, sőt talán tagadja is azt a keresztény (katolikus-protestáns) tanítást, amely a keresztelést nem csupán egy beavatási szertartásnak tekinti, hanem Isten ingyen ajándékának, amely szentségi erejénél fogva nem csak a külvilág és a gyülekezet számára jelöli meg az új keresztényt, hanem megtisztítja az eredeti bűntől, és magának Istennek foglalja le őt.

Ezért szükséges, hogy amint lehetséges, megkereszteljék az újszülöttet. Hitéről aztán majd vallást tesz önként a konfirmációval (bérmálással)."

idézet egy másík válaszból.

Erről van szó.

l? Akkor mit ér a keresztsége?

. "Az arany akkor sem válik szalmává, ha tolvaj kezébe kerül; mint ahogy ezüstbôl sem lesz értéktelen papír, csak mert uzsorás lett a tulajdonosa."*