Aki vallásos, annak számít az, hogy a párja is vallásos legyen?

Igen, nekem fontos, hogy ha nem is ugyanolyan felekezetű, de "legalább" keresztény legyen. Sajnos a rokonaim példáján látom, hogy ha egy ilyen fontos dologban különböznek, akkor az élet nehézségei gyakran kikezdik a házasságot.

24L

Szia!

Igen, természetesen fontos. Pál apostol a korintusi levélben azt írja hogy "Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?"(2Kor 6,14) Az apostol nagyon jól példázza ezt az esetet és egyet is értek vele. Én ugyan is Jézus Krisztust akarom követni, és az Ő parancsai szerint élem az életem. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy az ateisták közt is vannak tisztességes emberek, és ezt nem is vonom kétségbe. De teljesen más életvitel az, amikor valakinek az Isten szava a mérték, míg másnak önmaga, vagy valamilyen más tekintély.

Továbbá nálam fontos a felekezeti hivatartozás is. Én ugyanis Szombatonként járok Istentiszteletre, és fura lenne, ha mondjuk a párom vasárnaponként járna. Főleg ha házasság is lenne ebből a dologból akkor kezdődnének a problámák... Nem, így nekem tökéletes, hogy a barátnőm is az én felekezetei hitelveimet valja, és boldog vagyok hogy hogy nem külön, hanem egy helyre tudunk menni, egy napon Istentiszteletre.

Ez nem a vallástól, hanem a két személy vallásosságának, de sokkal inkább toleranciájának, beleérző képességének mértékétől függ. Minden változatot el lehet képzelni jól működőnek és katasztrofálisnak is. Van is mindre példa.

A döntő tehát a két ember hozzáállása, nem teljesen függetlenül a környezetüknek hozzáállásától. Ebben a tekintetben fontos, a gyakorlatban mire képes a két ember, mit tehet meg, és mit nem. Például ha az egyik félnek bigott, akár gyilkosságra is kész családtagja van, és nem tudnak tőle messze elszakadni, hiába fogadja be tökéletesen egymást a két ember, baj lesz belőle.

alapfeltétel

egy pogánnyal milyen közös életem lenne?

38/f

Mostani barátom is római katolikus, ahogy én is, csak én "gyakorlóbb" vagyok. De el szokott kísérni templomba, és tiszteletben tartja azt, ami nekem fontos.

Volt olyan barátom is, aki többet járt templomba, de később hatalmasat csalódtam benne. Ezzel azt akarom mondani, hogy nem csak ez nézem, hanem azt, hogy milyen ember. Szerintem nem kell elzárkózni a "pogányok" elől, hiszen Isten őket is hívja, nem egy olyan családot ismerek, ahol csak az egyik fél volt vallásos, de a másik később megtért.

Igen. Problémaforrás lehet, ha más elveket vallunk, máshogy gondolkodunk. Pl. én szerényen öltözködöm: nőiesen, de nem kihívóan, és nem szeretnék olyan párt, akinél a mély dekoltázs és a miniszoknya a nyerő, mert ezeket tőlem nem fogja megkapni. Ez csak egy példa, de az ilyen dolgok is számítanak egy kapcsolatban.

Nekem is fontos, hogy ugyanazon felekezethez tartozzunk, mert így még teljesebb az összhang. Ha már gyerekek is vannak, különösen fontos, hogy mindkét szülő keresztény legyen, még jobb, ha egyazon felekezethez is tartoznak. A gyereknevelésben komoly problémák forrása a nem vallásos családokban is, ha a két szülő mást mond.

Ahhoz fogható boldogság pedig kevés van, amikor egy család: szülők, gyerekek, lehetőleg nagyszülők is, együtt mennek istentiszteletre, együtt imádkoznak reggel és este, együtt tanulmányozzák a szentírásokat, együtt gyakorolják a hitüket.