A kezdetben istenhívő Darwin tényleg akkora zseni volt, mint aminek az evolucionisták beállítják, vagy csak egy hitét vesztett fantáziadús biológus?

„Az elmúlt évszázad paleontológiai kutatásának egyik legnegatívabb eredménye, hogy elképesztően kevés átmeneti forma került elő. Darwin idejében ezt a paleontológiai leletek tökéletlenségének, valamint a tudás hiányának mentségére lehetett fogni, mivel azonban azóta hatalmas számú megkövült fajt fedeztek fel, az átmeneti formák szinte teljes hiányára most már más okokat kell találni.” (Brouwer, A., General Paleontology, Transl. Kaye R.H., Oliver & Boyd: Edinburgh & London, 1967, 162-163. oldal.)

A főbb élőlénycsoportok átmenet nélkül jelentek meg

„Ugyanakkor a szakadások a leletanyagban valóságosak. Különösen szembeötlő a fontos elágazások maradványainak hiánya. A fajok általában hosszú időszakon keresztül statikusak, vagy majdnem azok. A nemzetségek soha, és a fajok ritkán mutatnak átmeneteket újabb fajokba, vagy nemzetségekbe. A változás többé-kevésbé hirtelen történik, s az egyik felváltja a másikat.” (Wesson, R., Beyond Natural Selection, 1991, 45. oldal.)

„Feltéve, hogy az evolúció Darwin szerint a folytonos változás állapota […] ebből logikailag az következik, hogy az ősmaradvány-anyagnak bővelkednie kellene az olyan átmeneti formák példáiban, amelyek a kevésbé fejlettől a fejlettebb formákhoz vezetnek. […] Ahelyett, hogy az ősmaradványok között tátongó hézagokat az ún. hiányzó láncszemek töltenék ki, a legtöbb paleontológus azt találta, hogy a kövületek között csak hézagok vannak, az őslények leírt fajai közötti láncszemek hiánya tapasztalható.” (Schwartz, J. H., Sudden Origins, 1999, 89.oldal.)

Sok evolucionista nyugtalankodik, mivel hiányoznak a fokozatos fejlődést alátámasztó kövületi bizonyítékok. A The New Evolutionary Timetable c. könyvben Steven Stanley arról beszél, hogy „a leletekből általánosságban hiányoznak az egyik nagyobb csoportból a másikba való fokozatos átmenet formái”. Azt mondta: „Az ismert kövületek nincsenek és soha nem is voltak összhangban [a lassú evolúcióval].” Stanley,: The New Evolutionary Timetable. 1981, 71., 77. o.

Niles Eldredge is azt mondta: „A minta, amelyet 120 év óta keresünk, nem létezik.” (The Enterprise, 1980. november 14. E9. o.)

„A paleontológusok már Darwin életében azt kifogásolták, hogy a fejlődés nagy lépcsői közül hiányzanak azok a kis lépcsők, amelyeknek a fokozatos fejlődést kellene igazolniuk. Darwin azzal védekezett, hogy a geológiai rétegek feltáratlansága miatt kevés fosszíliát ismerünk, de a földkéreg feltárása során várhatóan elő fognak kerülni azok a maradványok, amelyek a fejlődés még ismeretlen hiányzó láncszemei. Ez a hiányzó láncszem, a missing link volt a varázsszó, amellyel a darwini elmélet problémáinak megoldását elnapolták. Darwin maga is érezte, hogy elméletének ez a gyenge pontja, mert azt írja: „Korábban rengeteg közbenső változatnak kellett léteznie a Földön. Akkor miért nincs tele minden geológiai formáció és réteg ilyen közbenső láncszemekkel?

Bizonyos, hogy a geológia nem tárt fel semmilyen fokozatos szerves láncot. Talán ez a legnyilvánvalóbb és legsúlyosabb kifogás, ami felhozható elméletem ellen.” (Darwin, 1996, 227.)

De már 1952-ben Nils Heribert-Nilson azt írta (1952, 1212.): „A paleobiológiai tények alapján még karikatúrát sem készíthetünk az evolúcióról. A kövületi anyag most annyira egységes, hogy az átmeneti alakok láncszemeinek hiányát nem lehet többé szegényesen rendelkezésre álló kövületi anyagokkal magyarázni. A hiányok valóságosak; soha sem fognak kiegészülni”.

Véleményének helyességét igazolta az idő, mert huszonöt évvel későbben David Raup, a chicagói Field Múzeum paleontológusa hasonlóan ír (Raup, 1979, 25.) „Darwin óta körülbelül százötven év telt el, és a fosszilis leletanyag jelentősen bővült. Ma negyedmillió fosszilis fajt ismerünk, de a helyzet nem sokat változott. Az evolúcióra utaló leletanyag még mindig meglepően egyenetlen. A sors iróniája, hogy ma kevesebb példánk van az evolúciós átmenetekre, mint Darwin idejében volt.”

De még ennél is tovább megy Nils Eldredge, az American Natural History Museum paleontológusa: „Mi paleontológusok azt mondtuk, hogy az élet története alátámasztja a fokozatos adaptív változás elméletét, miközben egész idő alatt tudtuk, hogy ez nem igaz.” (Eldredge, l985, 144–145.)

Ez olyan megdöbbentő beismerés, amihez fogható nem olvasható minden nap a tudományos irodalomban. (Idézi - Borhidi Attila: A NÖVÉNYVILÁG EVOLÚCIÓJA ÉS A DARWINI FEJLŐDÉSELMÉLET; MAGYAR TUDOMÁNY [2009/12])

David Kitts, az Oklahomai Egyetem geológia professzora evolucionistaként beismeri: „Az evolúció megkívánja a fajok közti közbenső formákat, de a paleontológia nem szolgál ilyenekkel.” (David Kitts, Evolution 28, 467)

Stanley Steven híres amerikai paleontológus, Baltimore Egyetem, Föld és Bolygok kutatócsoport munkatársa: „Azokról a fajokról, amelyekről úgy gondolták, hogy más fajokká alakultak át, kiderült, hogy egy időben éltek az állítólagos elődeikkel. Valójában az ősmaradvány-anyag meggyőzően nem dokumentál egyetlen egy fajok közti átmenetet sem.” [Stanley S.M., The New Evolutionary Timetable: Fossils, Genes, and the Origin of Species, 1981]